A múltkor megbeszéltük: „A dzsihád szó jelentése: törekedni Isten útján”. Ha már így alakul a diskurzus, hogy elővettem megint ezt a szót, akkor nyelvészkedjünk egy kicsit. Lássuk a szó eredetét. Az arab írás arámi eredetű. Mássalhangzó-írás jelrendszere épül, amely 28 betűből áll. A Mi európai írásirányunk balról jobbra történik. Az arab nyelvű szöveget, ettől eltérően jobbról balra írják, ugyanúgy fentről lefelé haladva, mint Mi. A dzsihád szó, a dzs-h-d igegyökből eredeztethető. Az alapige, dzsehede. Jelentése fáradozott, erőt fejtett ki. Mint minden nyelv, az arab is változik. A mostani, modern arab nyelvben a dzsuhd névszó, kifejtett fizikai, szellemi, és mechanikai erőt, energiát is jelent. Amikor megismertük a dzsihád szót, akkor kimondottan, véres megtorlásként jelent meg előttünk. Igazából jelenthet harcot is, méghozzá védekező harcot. Az iszlám törvénye megengedi az önvédelmet, de mindig arányos mértékben. Tehát ugyanúgy van, mint nálunk. Amennyiben megtámadnak, jogom van megvédeni magam. Ha a támadás szóban történik, akkor nem adhat az igazhitű egy maflást a másik embernek. Vallásjogilag Ő az Isten elégedettségét keresve tehet erőfeszítéseket védelme érdekében. Ez a védekező dzsihád. De! Amennyiben szóban történt a támadás, szóban kell rá válaszolni. Ha írásban történt, akkor írásban, és így tovább. Maradjunk, az imént említett például. Kap valaki egy maflást. Ez ugye kézzel történt, akkor a választ is, puszta kézzel lehet megadni. Következik a súlyosabb fokozat, amikor valakit fegyverrel támadnak meg. Az előzőekből egyértelműen következik, hogy az ilyen jellegű támadásra fegyverrel lehet válaszolni. Ebből az következik, hogy a dzsihád jelenthet harcot, de azt semmiképpen nem jelenti, hogy megtámadnak másokat, akik nem támadták meg Őket. Aztán az is lényeges, hogy a támadás mértéke és módja, nem lehet más, mint az Őket ért támadás. Ha tehát szóval támadták meg Őket, akkor az ellen nem lehet fegyverrel harcolni. A dzsihád, legvégső esetben lehet fegyveres védekező harc, de támadó harc, semmiképpen sem. Ezek alapján azt kell mondanom, hogy ez egy békés vallás. Ahhoz képest nyugodtan mondhatjuk, hogy rossz megítélés alá esnek a muszlim (magyarosan muzulmán) emberek. Azt gondolom, beszélnünk kell arról is, hogy azért nem ilyen békés és barátságos ez a nép, amint ezt megtapasztalhattuk. Az iszlám, önmagát békésnek tartó vallás. Mégis, az iszlám nevében erőszakos cselekményeket hajtanak végre. Teszem hozzá, nem is keveset. Joggal merül fel a kérdés. Miként fordulhat elő? – hogy túszokat ejtenek, és véres leszámolásokat hajtanak végre. Az egyértelmű, hogy nem cselekedhetnek a vallással ellentétesen. Ezek szerint van egy kiskapu. Gondoljunk csak Rushdie esetére, amely megtorlás az 1988-ban kiadott Sátáni versek című regénye után, 1989-ben lett életbe léptetve. Aztán feltétlenül meg kell említenünk a 2015-ös franciaországi eseményeket is. Annyi bizonyos, hogy a muszlim, és a nem muszlim emberek nem igazán jól jönnek ki egymással. Na, most akkor: Erőszakos vallás, az iszlám? Azt kell, hogy mondjam: nem (mert különben megölnek).  -.appa. 

A WHO arra ösztönzi az országokat, hogy végezzenek minél több tesztet a lázas betegek közt. Derüljön ki, hogy azok a személyek nem fertőződtek e meg a koronavírussal. A minap Orbán is belement, hogy tesztelhetik azokat is, akiknek magas lázzal, ismeretlen eredetű tüdőgyulladása van. Mobil laborok lesznek. Eddig, ugyanis csak azokat vetették alá a tesztnek, akiknek volt koronavírusos ismerőse. Ezzel sikerült hazánkban alacsony szinten tartani a fertőzöttek számát. Amiről nem tudunk, az ugye nincs. A szocializmus építésének időszakából átvett módszer. Akkor azt mondták, nálunk nincs analfabéta. Igaz. Nem is volt, teszem hozzá nyilvántartva. Ez, most hasonló eljárás. Azt mondják, most az várható, mint az Osztrákoknál. Hirtelen ezres nagyságrendre ugrik a fertőzöttek száma. Ami természetes, hisz eddig, nem vettük figyelembe azokat, akik tüdőgyulladást kaptak. Megállapították róluk, hogy influenzásak. Jegyzem meg, nem is esett jól Orbánnak, hogy erőltetik a tesztek elvégzését. Azt mondta: Mérjünk többet, teszteljünk többet. Ezt tesszük. Nem akarok itt virológiai kiselőadást tartani, csak jelezni szeretném, hogy olyan a vírus természete, hogy nem tudjuk szűrni, tehát nem lehetséges kiszűrni. Szerencsés helyzetben vagyunk azért, hogy miniszterelnökünk virológus is. Már a múltkor is megcsodáltam mikor ismertette, a különböző korosztályok, hogyan vészelik át a fertőzést. Elmondta, az Ő korosztálya úgy, mint egy influenzát.  Az fennebb említett Orbán mondatot szedjük szét. Egyik részét visszacitálom kicsit. Azt mondta, „hogy nem tudjuk szűrni, tehát nem lehetséges kiszűrni”. Ez teljesen igaz. Mondhatjuk, tök igaza van. Nincsenek meg hozzá az eszközeink, akkor tényleg nem tudjuk szűrni. Mit ért szűrés alatt? Valóban, ahogy a szennyezőanyagokat kiszűrik a vízből, úgy nem lehet szűrni. Hová lett a fölényünk? Nehogy már, ne tudjuk, ha mások tudják. A Mi Magyarok, mindent jobban tudunk. Van nekünk szerencsére több hozzáértő emberünk, akik meg tudják ítélni, a helyes eljárást. Kovács Zoltán államtitkár az operatív törzs vasárnap (15.-én) tartott sajtótájékoztatóján politikai akciónak nevezte az orvosi kamara javaslatát. Honnan tudja Zoli, hogy az orvosok hülyeségeket beszélnek? Ne vicceljetek már, hát történész. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett. Több képzésen vett részt a CEU-n. (Akkor még az egy jó iskola volt). Aztán, debreceni önkormányzati képviselő lett 2006 októberében. Tényleg mindenhez ért. Debrecen város kommunikációs tanácsnoka lett. Figyeljetek szavaira: ebben a tisztségemben dolgoztam ki a hivatal kommunikációs rendjének formális átalakítását, feladatkörömben irányítottam a Városháza politikai és szakmai kommunikációját, a városvezetés kommunikációját, illetve „felügyeltem” a polgármester szerepléseit. Gondoljatok bele. Az önkormányzatoknak több szakágazata van. Több szakmát kell koordinálnia. Ő mindhez ért. Aztán ne feledjétek, Ő felügyelte Kósa szerepléseit. Az nem lehetett kis munka. Meg nem is volt mindig sikeres, ha visszaemlékeztek, - hogy Brumi miket mondott időnként? Visszatérve, a fertőzések megelőzésére tett intézkedésekhez. Vasárnap óta, csak vezettek be szigorításokat, aminek reményeim szerint lesznek eredményei.  -.appa

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember tudatosan alakítja a világot. Azt a világot, amiben él és tevékenykedik. Említettem már. Az ember mindig gondolkodik és mindég hisz. E közben rájön dolgokra. Egyáltalán nem biztos, hogy bármire is rájött, de azt hiszi. Ezt közölni akarja a többi emberrel. Részint elismerést akar ezzel szerezni. Látni akarja, a többiek mit szólnak hozzá. Igazából csodálatot vár, és nem kritikát. De, hogy értesse meg? Ehhez szüksége van valami olyasmire, amit a többiek megértenek. Kénytelen fogalmakat létrehozni, aminek segítségével a többiek megértik, hogy Ő, az igazán nagyszerű gondolatai közben, mire is gondolt? Ezek a fogalmak arra hivatottak, hogy olyan dolgokat közölhet a többiekkel, aminek még nincs megfelelője a tárgyi világban. Természetesen az elméletiben sem található még a dolog, azért kell egy fogalommal megmagyarázni a dógot. Mire is jó a fogalom? Segít elkülöníteni, osztályozni a dolgokat és e mellett viszonyítja, össze is hasonlítja azokat. Ezeket szívesen teszi az ember, hisz segítségével elboldogul vele a tárgyi világon kívül más területeken is. Tudomány, jog, művészet és így tovább. Ne feledjük el, hogy ennek nagy szerepe van az emberek társadalmi együttélésében is. Hogy vót? – hogy nem vót? Nem tudhatjuk, de az ember egyszer-csak rájött, hogy az álom, a gondolat nem azonos a valósággal. Ha-már így rájöttek, akkor meg kellett határozni, hogy mégis, - mi? – micsoda. Ez is megvolt, ezt aztán közölni kellett a többi emberrel, hagy tudjanak róla Ők is. Végső soron az emberek, gondolatok, illúziók és fikciók által teremtik meg a maguk világát. Ez eddig szép, csak van egy bökkenő. Az emberi akaratok összegződnek. Úgy gondoljátok el, ez olyasmi, mint a vektorok összegzése. (Tudjátok. Nyilak összevissza mutatnak). Lesz egy eredő. Ami, a sok akaratnak az eredménye. Ez azt jelenti, hogy sikerül létrehoznunk egy olyan világot, amit gyakorlatilag senki sem akart. No, bravó. Eredmény: mindenki torzsalkodik mindenkivel. De, ettől az élet még megy tovább a Földön. Úgy teszünk, mintha tökéletesen tisztában lennénk azzal, hogy mi történik. Ráadásul eljátsszuk, hogy értjük is a miérteket. Megjátsszuk, hogy tudjuk, mi az emberi élet célja és értelme. Mellé elhitetjük magunkkal, hogy komoly ismeretekkel rendelkezünk a világról. Áltatjuk magunkat, mint ahogyan azzal is, hogy az ember, felelős lény. Ez a fogalom, olyan embert takar(na), aki mind azon tettéért, amit a világban tesz felelősséget vállal. Nézzünk már magunkra, meg magunkba. Ilyen a ma embere? Bizony mondom Néktek, a mai ember nem ilyen. Abban, most nem foglalok állást, hogy ez sajnos, - vagy nem sajnos? Döntsétek el Ten magatok. -.appa.

Tegnap, a reggeli fagy ellenére napközben remek idő volt. Március 15. Menjünk hát horgászni. A madarak trilláztak, a darazsak, de lehet már méhek is ott döngtek az etetőanyag körül. Megjelentek a legyek is. A hangyák szorgoskodtak. A bodobácsok napoztak. Igaz, ma reggelre elég jót fagyhatott. Az első emeleti erkélyen a hőmérő nulla fokot mutatott. A tócsák befagytak, de akkor is, napközben itt a tavasz illata. Az illatok és a szagok különböző ingereket váltanak ki az emberekben. Természetesen, az állatokban is. Amíg Mi, undorodva fordulunk el a romló hústól, addig láthatjuk, hogy a legyek, meg különböző rovarok, annyira varázsos pillanatokat élnek meg, hogy minden óvatosságot feladnak, és akár ott helyben agyon lehet csapni őket. Az ugye tudott dolog, hogy az állatok sokkal jobban érzik a szagokat, és persze a hangokat is jobban hallják, mint Mi emberek. Ez kialakult bennük az életük megóvása, és az élelem megszerzése végett. Ilyen az ember legjobb barátja is, a kutya. Vannak lepkék, amik 50 kilométerről megérzik a párjuk illatát. A párzási időszakról beszélünk. Az ember ezt már elfeledte. No, nem a párzási időszakot. Bár azt is, hiszen neki, mondhatjuk mindég van. Az érzékelő szerveinek kifinomultságát feledte el. Tegyük hozzá, el is fedte, mindenféle szagosító, illatosító anyaggal. Pedig a szaglásra az embernek is szüksége lenne a párválasztás során. Feltételezik, és igen haloványan én magam is hajlok arra a gondolatra, hogy ez is szerepet játszhat abban, az élelemmel bekerülő ösztrogénok mellett, hogy az ifi asszonyok nemesnek teherbe. A mindenféle illatok elfedik az illető személy testszagát. A lepke példájánál maradva. Az ember esetében, a hím öt centiről sem érzi a párja szagát. A szervezet valahogy mégis tudja, hogy nem ez lenne az én igazi párom. Ennek ellentmondani látszik, hogy a cigánylányok, fiatalasszonyok nagyon magas százalékban fogannak meg. Most mondhatnánk, hogy persze, mert Ők a megfelelő párt választják. Őket nem érdekli a pénz, paripa, fegyver. Náluk a szerelem határozza meg a párválasztást. Nem is az ilyen kapcsolatokra gondoltam, hanem azokra, amit némi készpénz hatására pillanatnyi felindulásukban ejtenek meg. Az biztos, hogy az állatvilágban az illatokon kívül szerepe van a színeknek és a formáknak.  Az is biztos, hogy nálunk, embereknél is. Ha nem lenne, akkor nem kategorizálnánk, hogy dögös vörös, igéző zöld szemű, jó seggű. Most mondok egy példát. Nem azt, hogy az első időkben gyártott guminők, elég gyatrán néztek ki, mégis rátudtak kattanni. A halakat hozom fel példaként. A halaknál is nagyon sokat számít az alak és a szín. Akváriumi kísérletekben félre is vezették Őket. Egy hal alakúra faragott, festett fadarabnak hevesen udvarolni kezdett a hím. De táplálkozáskor is becsaphatók, a színekkel, meg a mozgással. Jelenleg, ezt a módszert nem lehet használni, hisz rablóhalakra tilalom van. Hogy mit fogtunk? Inkább ne szaggassuk a sebeket. Kint voltunk a természetben. -.appa

Na, már szóbahoztam, akkor jó lenne tudni: kik a siíták, és kik a szunniták? Pontosabban, - mi a különbség a két vallási ág között? A siíta és a szunnita ág közötti különbség egészen röviden. Egyrészt az a felfogásbeli dolog, mely szerint meghatározott, hogy a muszlimok közösségét, a muszlimok országát, - ki vezetheti? Vérszerinti, vagy - nem vérszerinti örökléssel is van lehetőség? Azért nem teljesen ennyire egyszerű, mert teológiai eltérések is adódnak. A siíta ág, ami a muszlimok 10 %-a, azt mondja, hogy csak Mohamed próféta vér szerinti leszármazottja lehet a muszlim közösségek vezetője. Ami érthető (Európai szemmel nézve), szeretnék a hatalmat. A szunnita ág, ami a muszlimok 90 %-át teszi ki, vitatja a vérszerinti öröklés tanítását (ami újfent csak érthető, szeretnének részesülni a hatalomból). Ez utóbbiak Mohamed próféta tanítására hivatkoznak. Azt mondják, akit nem visz előre a cselekedete, azt a származása sem fogja előbbre vinni. Ebből kifolyólag bárki lehet a muszlimok közösségének, vagy államának vezetője. Szerintük két feltételnek kell megfelelni: 1. Legyen alkalmas. 2. A közösség fogadja el vezetőként. Az „Arab tavasz” időszakában a siítáknak volt állama, Irán. Szíria volt a másik állam. A dolog érdekessége az volt, hogy Szíria szunnita többségű ország. A vezetés viszont siíta volt. A probléma az volt, hogy diktatúra működött és a vezetés különösebben nem is volt vallásos. Emlékezünk csak vissza, az USA azért indította meg az akciót, mert az arab országokban diktatúra van. Addig piszkálták Őket, amíg az emberek felkeltek az elnyomás, és az igazságtalanság ellen. Amint említettem magukra hagyták Őket és teljes káosz alakult ki, átláthatatlanná vált a helyzet. Eljött az amcsik ideje, hogy fegyveresen beavatkozhassanak. Mivel, az araboknak mindég mindenki jót akar (meg az olajukat), volt egy olyan időszak is, amikor a Szovjetunió vonult be az arab világba. Ebben az időszakban volt, hogy az amerikaiak embereket toboroztak, és képeztek ki (köztük, Oszama Bin Ládent is, Reagen elnöksége alatt). Oszama elég művelt volt ahhoz, hogy átlássa az egyik kutya, a másik eb. Neki volt is elég pénze, nem szorult az amcsik apanázsára. Mikor rájött, hogy az amcsik likvidálni akarják, az USA ellen fordult. Így aztán, a kommunizmus ellen harcoló hősből, terroristavezér lett. Igazából ebben az időszakban ismerkedtünk meg a dzsihád fogalmával. Természetesen, a médiumok segítségével, mindenféle vaddolgok jelentek meg a szemeink előtt. Ez része volt annak, hogy a Föld lakosságát az arabok ellen hangolja. A dzsihád jelentése: törekedni az Isten útján. Módja: erőfeszítéseket tenni, Isten elégedettségének elnyerése érdekében. A dzsihád fontos alkotóeleme az iszlámvallásnak, e nélkül nem lehet muszlimként élni. Gondoljunk bele. Az ember naponta ötször imádkozik. Ez is igényel erőfeszítést. Néha könnyű, néha nem. Vagy vegyük a böjtöt, ahhoz aztán tényleg kell erőfeszítés. Még a jó cselekedetek véghezviteléhez is kell erőfeszítés. Amikor minden rendben, sok a pénzed van, kipihent vagy, akkor viszonylag könnyű, de amikor kevés a pénz, fáradt vagy és nem is mennek jól a dolgaid, akkor bizony nem egyszerű. Ilyenkor van nagy szükség a dzsihádra, hogy az ember törekedjen Isten útján, és elnyerje Isten elégedettségét.  -.appa. 

Olvasom reggel, hogy tegnap négy perces video üzenetben bejelentést tett, a miniszterelnök úr. Ismertette kilenc bizottság létrehozását is. Kapott erre a kommentekben, hideget, meleget. Bocsáss meg nekik Viktor. Ezek a jámbor lelkek azt hiszik, ezek is olyan bizottságok, mint amit eddig hoztatok létre. Azért születtek, hogy az arra érdemesek nagy pénzekhez jussanak bizottság vezetőként. Idevezet a megszokás, az alattvalók részéről. Azon én is eltöprengtem, - hogy mobil kórház? Állandó kórház sincs normális. Mondom, hogy miből vontam le ezt a téves következtetést. Felháborodva olvastam, hogy ezek a migráns Dél-koraiak (bocs, ezek nem is migránsok, nagy pénzt fizetnek azért, hogy itt tanulnak) vergődtek, megszöktek a karanténból.  Székeket dobáltak. Szóval szégyen. Hogy lehet valaki, ilyen barbár? Mondom, hogy lehet. Három Dél-koreai diák volt karanténban, egy szobában. Az egyikük tesztje pozitív lett. Megmondták neki, de lelkére kötötték, hogy a többieknek ne szóljon. Na, az meg amilyen lepcses szájú elpofázta. Hát így bízzál titkot Dél-koreaira. Ez után kezdődött, a másik két diák lázadása. Ha, valaki engem kérdezne, Én azt mondanám, van némi igazuk. Szerencsére engem nem kérdez senki. No, hát erre értettem, hogy állandó kórházunk sincs normális. Egyszerűen nem vehetjük egészségügyi ellátásnak, hogy „ne szój a többieknek”. Még az is eszembe jutott, hogy szép is ez a felhívás. Ne a nagyszülők vigyázzanak az otthon maradt gyerekekre. Hát vajon ki? Nem végezhet mindenki otthoni munkát. Mi van azokkal a nagyszülőkkel, akik gyesre mentek? A nagyobbik gyereknek megszűnik az iskola. Lehet, hogy már hordozza vírust és átadja a nagyszülőnek. Mi van, az óvodával, meg a bölcsödével? Ők vajon nem hordják a fertőzést? Eszembe jutott ez a távoktatás is. Hogy zajlik vajon egy ilyen? Tudom, a legalább három gyermekes család modell az igazi. Az egyszerűség kedvéért, én csak két gyerekkel számolok. Tegyük fel Cilike alsós, Balambérka felső tagozatos. Végül is, ha nem egy osztályba járnak, akkor nem azonos óráik vannak. Innentől, két monitorra van szükség ahhoz, hogy a gyerekek a saját tanóráikat felvehessék. Azt gondolom, hogy a tanórákhoz történő csatlakozás megoldható úgy, ahogy a tévénézés is megoldható, az egyik szobában nézik, az egyik csatornát, míg a másik szobában egy másik csatornát. Na de!- akkor annyi csatornát kell közvetíteni, ahány óra előadását közvetítik. Én, most azt gondolom, hogy nem ilyen egyszerű ez, mint ahogy, a miniszterelnök úr pénteken azt bemondta. Jövőre akartuk, de akkor megcsináljuk hétfőtől. Azt gyanítom, ez megint olyasmi, mint amiket a nagy nyilvános tájékoztatóin vakra be szokott mondani. Ő kimondta, oszt fájjon a feje a szakminisztereknek. Hát többek között ezért is mondtam róla, hogy szegény. Hoppá, a közmondás szerint (bár nem Dakota) nem szegény. Az úgy tartja: szegény ember az, aki ígérni sem tud”.  -.appa. 

Az ember nem tud laza és könnyed lenni. Nyomasztják a hétköznapok gazdasági terhei. Ráadásul minden abba az irányba mozdult, hogy egyre inkább szűnjön a könnyedség, a kötetlenség, a gondtalanság. Egyre inkább röghöz kötött lesz az ember. Nem a gravitáció nőtt meg. Egyre több teher kerül a vállaira. A munkahelyén, és mivel ezt nem tudja feldolgozni, ebből adódóan otthoni teendői is nyűgként jelennek meg. Elkerülhetetlen, hogy ne vigyék haza a feszültségeket. A szülők a munkahelyről. A gyerekek, az oviból, az iskolából. Mondhatjuk, mindenki idegesít mindenkit.  Nem is csoda hát, hogy a színdarabok, a versek, a regények, egyre nehezebben érthetőek. Kinek van kedve ezeken töprengeni. Van megoldandó gond elég. Gyötörd az agyad még ezzel is. Nem véletlen, hogy előtérbe került a stand-up comedy. A testi és idegi nyúzottság után megnyugtató hallgatni, és kinevetni mások napi gondjait. Tudom én persze, ettől még sokan vannak úgy, hogy olvasgatnak mindenféle dógokat, amire akár azt is mondhatnánk, helyes. Tuggyátok mit? – hagyjuk a feltételes módot. Mondjuk ki: helyes! Na, hogy ezen túl vagyunk, jön a neheze. Sokan azt hiszik, hogy ha-már valaki olvas valamit, akkor abból valami tanulságot le kell vonnia. Ez attól van, hogy azt hiszik, azért irkálnak a népek, mert valami tanulságos dolgot akarnak tudatni a többiekkel. Ez egy orbitális tévedés (szeret irkálni, oszt annyi). Nehogy már valaki is, a többieknek tanulságot szolgáltasson. Mire fel? – kérdem én. Mikor az emberek nagy része azt sem tudja mi a tanulság. Nem a történetben, hanem mint fogalom. Mindenki azt hiszi a tanulság a tanulással függ össze. Hát egy túrót. A tanulság az, amit egy meséből, történetből, vagy valamilyen esemény, vagy dolog vizsgálatából erkölcsi haszonként, vagy hasznos tapasztalatként, tudásként leszűrtünk. Szerintem, már az is jó, ha valami következtetést levonnak. Nem vagyok maximalista. Nem várom el azt sem, hogy helyes következtetést vonjanak le. Már-csak azért se, mert hagy döntse már el mindenki magának, hogy milyen következtetést von le. Mondom is, hogy miért. Mégis, Ki a megmondója annak: mi helyes? – vagy, - mi helytelen? Na, ugye? Meg egyébként is, evolúciós folyamatként kezd kimenni a divatból, az értő olvasás. Értelmezhetnénk úgy is, hogy ez a folyamat az emberiség elbutulása, elhülyülése. De nem! Praktikussági okai vannak ennek. Manapság már mindent megmondanak az embereknek. Többször is. Nem kell nekik gondolkozni azon, hogy mit is olvastak. Hogy is értsék? Mit is csináljanak?  Hát ebből a szempontból van köze a hülyítéshez, de nem kell ebbe ilyen mélységig bele menni. Csinálni kell, amit mondtak. Nem gondolkozni rajta. Áhítattal tekinteni vezetőinkre. Na, akkor ezzel is megvónánk. -.appa.

Amondó vagyok, ne feledjük a félelemkeltő dolgok közé betenni a vallásokat se. Furcsának tűnhet, hogy a jóságos és megbocsájtó Isten, fenyegetést jelent az ember számára. Nem közvetlenül Isten, de a pokoltüze, meg az Armaggedonnal való fenyegetés. Az elborzasztott. Templomba jártunk hétvégén, és azt mondom, akkor még, valahogy nem volt ennyire megbocsájtó az Isten, mint manapság. Egyszer, suliból hazafelé menet, azon versenyeztünk, ki tud hegyesebbet köpni. Először távolságra. Később magasságra, hogy egy bizonyos ág felett melyikünk tud átköpni. Egyértelmű. Olcsójáték hülye gyerekeknek. Nem ez a lényeg. Arra jött az utcán egy ember. Letolt bennünket, hogy szégyelljük magunkat.  Istent köpködjük. Mondtuk, hogy Mi aztán nem. Azt mondta, hogy de, - az ég felé köpködünk, ezért tüzes tányért fogunk nyalni a pokolban. Belegondoltunk, - mi szar érzés? – ha meg ég az ember szája. De, a nyelve? – borzasztó lehet. Azt a hátra lévő kilométert egészen szarhangulatban tettük meg hazáig. Az óta tudom, hogy Isten mindenható, és tud mindent. Így azt is, hogy nem Őt köpködtük. Ez a tudás, azért megnyugtató szerintem. Vannak társadalomtudósok, akik úgy vélik a társadalom, a civilizáció hozza létre a félelmet, a szorongást az emberekben. Ők úgy látják, hogy a félelem egy társadalmi kényszer, melyet a kultúra termeli ki magából. Szorongást, félelmet közvetítve a társadalom tagjai felé. Azt mondhatjuk, kommunikálja feléjük. Meglátásuk szerint a kultúra ezt kezeli is. Hogy kezeli e? – nem tudom. Hogy ez igaz lenne? – nem hiszem. Egyáltalán hogyan kezeli? Jól? - vagy rosszul. Mindenesetre csinál vele valamit, amire azt mondom, csináljon is, ha már volt olyan szíves és létre hozta. Tudjátok, mit  mondok? Részemről nem értek egyet azzal, hogy a kultúra kezeli, a társadalomban létrejövő feszültségeket, civilizációs betegségeket. Mi van azzal a sok pszichoszomatikus betegséggel, ami járulékos jutalma a mai kor emberének azért, amit el kell viselnie, a társadalmat irányító gátlástalan politikai, és gazdasági hordáktól. Kétségtelen, a kultúrának feladata lenne, hogy megerősítsen, kijelöljön kötelező értékeket és normatívákat, segítenie kellene a hozzájuk való alkalmazkodást. Ebben az aspektusban mondhatjuk kezelésnek, de nem gyógyító értelemben. Hiszen még mag van a: tiltjuk, tűrjük, támogatjuk hármas szereposztás. A bajom az, ezzel az egésszel, hogy megmondó emberek vannak, - hogy mit, és hogyan kell csinálni.  Nem a kultúra rendelkezik irányító szereppel, hanem személyek veszik át a kultúra erőszakos irányítását. Hivatkoznak a nemzetre. Hol vannak pedig mára a nemzetek?  De ez, egy másik téma. -.appa

Az ember fél. Ki jobban, Ki kevésbé, de mindenki fél. Abban sem vagyunk egyformák, hogy mitől félünk. Egymástól, a természet erőitől, aztán vannak azok, akiket belső félelmek gyötörnek. Tévedés azt hinni, hogy ez korunk betegsége. Volt már ilyen szorongásos betegség az emberiség életében, csak nem neurózisnak, meg pánik szindrómának hívták. Az emberi elme úgy van összerakva, hogy alapvetően optimista. Reméli és hiszi, hogy Ő túl lesz ezen az egészen. Mármint a problémákon. Annyira viszont nem tekint előre, hogy látná, ezek az egymást követő túl levések, életének elmúlásába sodorják. Na, még ezt megszerzem, aztán leállok. Lazítok. Csakhogy jön még valami, amit még meg kell tenni. Meg kell szerezni. Aztán folytatódik, a mindent gátlástalanul megszerezni, életszemlélet. Ez, előbb utóbb eljuthat a bűntudat érzéséig, Szorongásossá, neoritikussá válhat az egyén. Segít ezen az állapoton, az alkohol és a kábítószer. A Mi országunk élén álló vezetők, még az önfeledt, boldog harácsolás időszakát élik. Őszintén mondom, Én a pszichológiának ezt a kitételét vitatom. Egy olyan embernek, aki egész életében gátlástalanul élt, - miért keletkezne bűntudta? Nem vitatom, előfordulhat. Mégis azt gondolom, hogy olyan személyiség torzulás következik be, ami azt erősíti meg benne, hogy helyesen cselekedett. Erre mondhatjuk, hogy kóros állapot. Ezért lenne jó, ha a politikusokat, mint minden más egyéb dolgozót orvosi vizsgálatnak vetnék alá. Ezen belül szigorított ideg, - és elme orvosi vizsgálatoknak. Megpróbálni tesztekkel kiszűrni, a kóros lelkiállapotú személyeket. Ezt hagyjuk. Orvosi vizsgálatuk, csak az egészség megőrzését szolgálják. Hogyan alakulhat ki a félelem? Belenevelik, élete során. Valamilyen rossz tapasztalat alapján. Kiskorában elkezdik a gyerekeknek mondogatni, mitől kell félni. Ez rögzül. Idetartoznak a mondák, regék, legendák, végső soron a mesék is. Aztán az is bene van, hogy ijesztgetik a gyerkőcöket, hogy valamit, ne csináljanak. Mikor Mi, este nem akartunk bemenni, vagy még ki akartunk menni, akkor a sötéttel ijesztgettek. Nem azzal, hogy sötét van, hiszen azt láttuk. Lévén, hogy akkor még pottyantós budik voltak, az egyik ijesztgető formula volt, „kinn van a szar a baltával”. (Mai gyerkőcök nagy része, - nemigen tudja mi a balta?) A másik nyomós érv az volt, hogy „elvisz a rézfaszú bagoly”. Egyiket sem volt kedvünk megtapasztalni, inkább benn maradtunk. Ha, mégis valamelyikünk erősködött, akkor azon végig vágtak, és jobb belátásra térült. Nem volt a továbbiakban kíváncsi rá, hogy ténylegesen mi látható odakinn. Idesorolhatjuk a rituálékat, mágiákat, varázslásokat. Félelmet keltőek, miközben elűzik a gonoszt. A nézőkben félelmet kelt. Kereplők. A kormos guba, meg hasonlók. Én behozom ide a jóslást is. Kimondottan féltem például az asztaltáncoltatástól.   -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy milyen remek is az irodalom. Hát tévedtek. A regényekben, történetekben a jó győz, vagy a + hős. Legalábbis, a legtöbb történetben így van megírva. Ez a séma bevált. A legrosszabb esetben a + hős halála, pusztulásba viszi a – hőst is, amiért szurkolunk is. Nem azért drukkolunk, hogy a rossz ember megváltozzon, és jó útra térjen, utána élje boldogan az életét. Nem bizony. Dögöljön meg az, az aljas mocsadék. Egyébként az élet teljesen értelmetlen, hiszen az évek múlása egyre több meg nem értést, egyre több szenvedést hoz magával. Nézzük tovább a történeteket. Fokozzuk a problémát. Pl. az is lehet megoldás, ha a főhős kilátástalannak, kiútnélkülinek érzi sorsát. Ami egyébként a fentiek alapján igaz is, de a főhős ezt nem mindig érzi. Tegyük fel, most pont érzi. Mit tud ilyenkor tenni? Elkezd vágyakozni az elmúlásra. Magyarán szólva, úgy gondolja számára, a halál jelenti kiutat, a megoldást. Csak hát, ha öngyilkos lesz, akkor nem lehet + hős. Valamiért így alakult ki, hogy a hősök nem öngyilkosok. Más megoldásra van szükség. Remek megoldás lehet az is, amikor a főszereplő a kilátástalan életuntságát, önfeláldozásként, hőssé válva szünteti meg. Adódik ez abból, hogy hősünk belátja az élet értelmét, vagyishogy értelmetlen. Fogja és feláldozza magát a többiekért. Azok meg örülnek, mert fingjuk sincs az élet értelmetlenségéről. Ilyen egyszerű ez. Tovább agyalogva. Más halála is jelenthet megoldást. Azért gondoljunk bele. Valakit csak úgy ad hoc kinyírni, akkor baj van a főszereplő jellemével. Visszatekintve ezekre a megoldásokra, megegyezhetünk abban, hogy az emberi lét teljesen értelmetlen. A Prédikátor szavaival élve, hiábavalóság. Akkor adódik egy vigasztaló momentum, ami nem más, mint az, hogy minden emberi cselekvés is hiábavalóság. Lássátok be. Ez igazán remek és egyben vigasztaló is, mert az igaz ugyan, hogy hiába éltetek. DE! (Most elárulom Nektek, ez is egy irodalmi trükk. A nagybetűvel való írás olyan, mintha felkiáltottál volna. Hogy ott a felkiáltójel?  Na, ja. Én egyenesen felüvöltöttem). Ott tartottunk, hogy „DE!”. Nem veszítettetek semmit sem. A Ti életetek is olyan értelmetlenül, hiábavalóságokkal telt el, mint a többieké. Látom én. Érzem én, hogy nem hisztek nekem, ezért a sublót fiából előrángatom az aduászt. Neki hinnetek kell. Ő nem más, mint Freud. Pszichológus, filozófus sokan hisznek benne. Akik lélekbúvárokhoz járnak. Tudjátok a véleményem? – minden hit és feltételezés. A feltételezést, - vagy elhiszitek? Vagy nem. Ez a Ti dógotok (régebbről tudhatjátok, ha valamiben nem hisztek, az is hit). Most feltételezem, hogy elhiszitek. Freud azt mondja: A legjobban akkor járna az ember, ha meg sem születne, de százezer ember közül legfeljebb (ha) egynek sikerül ez. Szeretett testvéreim. Most ne gyertek nekem azzal, - mekkora marhaság ez! Ekkorát nem változhatott a világ Freud óta. Manapság csecsemők születnek. Nem emberek. -.appa.