Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember tudatosan alakítja a világot. Azt a világot, amiben él és tevékenykedik. Említettem már. Az ember mindig gondolkodik és mindég hisz. E közben rájön dolgokra. Egyáltalán nem biztos, hogy bármire is rájött, de azt hiszi. Ezt közölni akarja a többi emberrel. Részint elismerést akar ezzel szerezni. Látni akarja, a többiek mit szólnak hozzá. Igazából csodálatot vár, és nem kritikát. De, hogy értesse meg? Ehhez szüksége van valami olyasmire, amit a többiek megértenek. Kénytelen fogalmakat létrehozni, aminek segítségével a többiek megértik, hogy Ő, az igazán nagyszerű gondolatai közben, mire is gondolt? Ezek a fogalmak arra hivatottak, hogy olyan dolgokat közölhet a többiekkel, aminek még nincs megfelelője a tárgyi világban. Természetesen az elméletiben sem található még a dolog, azért kell egy fogalommal megmagyarázni a dógot. Mire is jó a fogalom? Segít elkülöníteni, osztályozni a dolgokat és e mellett viszonyítja, össze is hasonlítja azokat. Ezeket szívesen teszi az ember, hisz segítségével elboldogul vele a tárgyi világon kívül más területeken is. Tudomány, jog, művészet és így tovább. Ne feledjük el, hogy ennek nagy szerepe van az emberek társadalmi együttélésében is. Hogy vót? – hogy nem vót? Nem tudhatjuk, de az ember egyszer-csak rájött, hogy az álom, a gondolat nem azonos a valósággal. Ha-már így rájöttek, akkor meg kellett határozni, hogy mégis, - mi? – micsoda. Ez is megvolt, ezt aztán közölni kellett a többi emberrel, hagy tudjanak róla Ők is. Végső soron az emberek, gondolatok, illúziók és fikciók által teremtik meg a maguk világát. Ez eddig szép, csak van egy bökkenő. Az emberi akaratok összegződnek. Úgy gondoljátok el, ez olyasmi, mint a vektorok összegzése. (Tudjátok. Nyilak összevissza mutatnak). Lesz egy eredő. Ami, a sok akaratnak az eredménye. Ez azt jelenti, hogy sikerül létrehoznunk egy olyan világot, amit gyakorlatilag senki sem akart. No, bravó. Eredmény: mindenki torzsalkodik mindenkivel. De, ettől az élet még megy tovább a Földön. Úgy teszünk, mintha tökéletesen tisztában lennénk azzal, hogy mi történik. Ráadásul eljátsszuk, hogy értjük is a miérteket. Megjátsszuk, hogy tudjuk, mi az emberi élet célja és értelme. Mellé elhitetjük magunkkal, hogy komoly ismeretekkel rendelkezünk a világról. Áltatjuk magunkat, mint ahogyan azzal is, hogy az ember, felelős lény. Ez a fogalom, olyan embert takar(na), aki mind azon tettéért, amit a világban tesz felelősséget vállal. Nézzünk már magunkra, meg magunkba. Ilyen a ma embere? Bizony mondom Néktek, a mai ember nem ilyen. Abban, most nem foglalok állást, hogy ez sajnos, - vagy nem sajnos? Döntsétek el Ten magatok. -.appa.