nézegetem a múlt héten a koronavírus térképet, oszt látom milyen változás állt be. A megyénkben, de a szomszédos megyékben is nagyot csökkent a fertőzöttek száma. Egy csomó megyében nincs is fertőzött. Hát ezt is megértük. Aztán valamelyiknap belém állt a benga. Mit látnak szemeim? Atyavilág, itt a második hullám! Megyénkben, egyik napról, a másikra 7 főről 44-re emelkedett a koronavírussal fertőzöttek száma. Több, megyénél nulláról, tizenre emelkedett ez a szám. Itt van hát a második hullám, meg még milyen drasztikusan. Na, várjatok már! Most, még nem lehet. Viktor októberre ígérte. Ha megígérte, úgyis lesz. (Megígérte a tetőzést május 3-ra és úgy is lett). Addig meg, még van időnk. Hagy gondolom végig ezt az egészet. Lennie kell valami logikus magyarázatnak. Megyénk fertőzöttsége szép lassan emelkedett. Aztán, hirtelenjében, leesett 7.-re? Minek volt köszönhető ez az igazán remek hír? Megmondom, hogy történhetett. Nos, azt gondolom, megvannak ezek a táblák előre, - hogyan is állunk a fertőzöttek számával? Valaki figyelmetlenségből más táblázatot adott oda, mint ami éppen következett. Ezeknek, amik véletlenül nyilvánosságra kerültek, majd egy hónap, vagy még több idő múlva kell majd megjelennie. Mikor rájött az illető, akkor másnap a megfelelő verziót adta oda. Látjátok milyen egyszerű ez. Hogy ilyen nem létezik? – igazán? Kim Dzsongun is megtiltotta a járványt, és nincs is. Mégis? – miből gondoljátok, hogy a módszer máshol nem működik. Nyugogyatok le, megoldódnak a dolgok. Az igaz, hogy nálunk sok halott van. Na, nem azért, mert hazánkban nagy számban fertőződtek meg az emberek. Ez attól van csak, hogy sok a krónikus beteg. A híradások mindig bemondják hány krónikus beteg halt meg. Emlékezzetek rá, csináltak reprezentatív felmérést. Ebből kiderült, hogy nem volt sok olyan beteg, aki át esett a fertőzésen. Tehát, megfelelő volt a felderítés. Nem így volt ez Hollandiában. Ott a boltokban odamentek az emberekhez és mintát vettek. Kiderült, több mint 13 % esett át a fertőzésen. Véletlen minta vétel. Micsoda ötlet? Megmondom Nektek a mienk sokkal jobb volt. Az tudományosan meg volt tervezve. De, hagy térjek át valami más témára. Mégiscsak vasárnap van. Celebezzünk egy kicsinykét. Várkonyi Andinak megszüntette Hajdú Péter a műsorát. Ugye Zsidróval is megszűnt a műsora. Olvastam, nem először kell felállnia a padlóról. Aztán, hiányzik Neki a társ. Hát hajjátok! Azt gondolom ezzel kapcsolatban, hogy semmi esetre se kell szomorkodnia. Hogy így meghirdette magát lesz rá önkéntes jelentkező. Szerintem több is. Vannak, akik vadásznak az elhagyott, magányos celeb nőkre. Jön a szokásos forgatókönyv. Felszínen lehet, azzal, hogy még nem hozza nyilvánosságra, - Ki az a szerencsés, aki kegyeiben részesül?  Aztán bemutatásra kerül. Aztán minden happy köztük. Összeköltöznek. Minden frankó. Aztán frigy nem igen lesz belőle, de hír marad. Mivel képben van, jöhet egy jó szerződés valamelyik tévével. Így megy ez hajjátok. -.appa.

Horthy idejében az volt. Ám akkor, nem úgy értették a királyságot, mint manapság, hogy nagy jóság van. Ott tartottunk a történetben, hogy Horthy megjátszotta magát, mintha lojális lenne Károlyhoz. Ezzel megszerezte magának a kormányzóságot. Kormányzóságának kezdetén IV. Károly kétszer is visszatért Magyarországra, hogy király legyen. Először –’21 márciusában jött, néhány főnemesi támogatójával. Tárgyalásokat kezdett Teleki Pál miniszterelnökkel. A tárgyalás a miniszterelnök bukásához vezetett, mondván támogatja a király visszatérését. Nem nézték jó szemmel a király visszatérését a környező országok, és itthon is ellenséges hangulat volt. Lebeszélték a királyt a restaurációról, aki visszautazott Svájcba. Károly ennek ellenére, legitim uralkodóként megpróbálta visszavenni a trónt. Fél év múltán, jelentős támogatói bázissal a háta mögött, a dénesfai Cziráky birtokon leszállt repülőgépével. Budapest felé menet több katonai alakulat, az ellenforradalom több vezetője, csatlakozott a királyhoz, köztük Ostenburg-Moravek Gyula is, aki akkor Sopronban állomásozott. A károly ezredessé léptette elő. IV. Károly, a csendőrzászlóaljnak a „gárda vadászezred” elnevezést adományozta. Így aztán, Horthyt hagyta a francba. Mert a druszámról tudni kell, hogy –’20-ban gyilkosságokat hajtottak végre, a Horthyt ellenzők megfélemlítésére. Mi több, a múltkor említett március elsejei kormányzóválasztáskor az Ő csapatai biztosították a „rendet”, és a választás tisztaságát a Nemzetgyűlésben.  De Gyuluson kívül, a magyar arisztokrácia helyi képviselői is, herceg Batthyány-Strattmann László vezetésével felesküdtek Károlyra. Megjegyzem a herceg, mint a szegények orvosa ismert. II. János Pál pápa 2003. 03. 23.-án, Vatikánban boldoggá avatta. Térjünk vissza Károlyhoz aki, nagyrákói Rakovszky István miniszterelnök vezetésével saját kormányt nevezett ki. Mondjak róla is valamit. A budaörsi csata napján (okt. 23) Rakovszky, telefonbeszélgetést folytatott Bethlen István miniszterelnökkel. Ő, a királykérdésben kompromisszumos megoldásban gondolkodott, de a külpolitikai körülmények miatt a király visszatérését nem támogatta. A beszélgetéssorán Rakovszky akasztással fenyegette Bethlent. Két nap múlva, a puccsot leverő csapatok elfogták IV. Károllyal együtt. Lehár Antal ezredes, aki a csapatot vezette Bécsbe menekült. Ő legitimista volta miatt régebben konfliktusba keveredett a kormányzóval. Horthy, a Mi hősünk korábban kétszer is hűséget esküdött ugyan a királynak, aki többször felszólította a hatalom átadására, ami nem történt meg. De hát, miért nem? – kérdezhetitek, hiszen IV. Károly legitim uralkodó volt. Azt gondolom Horthy elejétől fogva, arra játszott, hogy megtartja majd a hatalmat. Akik hősként állítják be, az esküjét megszegő, az unokája szerint kedélyes nagyapát, azok azt mondják, hogy a királlyal való leszámolással megmentette Magyarországot a csehszlovák intervenciótól. -.appa.

mármint az unokája. Ahogy anyám mondta: Istvánka. Hogy miért? Nem, arra vonatkozik a kérdés, hogy miért szólította Istvánkának. Nyilván amiatt, hogy az apja is István volt. Arra vonatkozott a kérdés, hogy miért kért bocsánatot. Hát a holokausztért. Olvastam a napokban, hogy milyen nagydolog ez. Én meg azt gondolom, hogy ez a nyilatkozat, a filmmel együtt egy újabb mestermű a Horthy fényezésére. Emlékeztek Lázár Janó (-’19. nov.) is dicsőítette videó üzenetben. Ilyeneket szólt: Horthy száz évvel ezelőtt "bajtársaival és szövetségeseivel megmentette Magyarországot". „Hős katona volt, igaz magyar hazafi, akire főhajtással kell emlékeznünk”. Az unoka szerint a nagyapja a deportálások leállításáig nem tudta, fogalma sem volt arról mi történik a koncentrációs haláltáborokban. Az jutott eszembe, hogy ennek a jóságos és naiv bácsikának, az juthatott eszébe: milyen rendesek ezek a németek elviszik a zsidókat táborozni. Ott üdülnek a németek költségén. Gondolom, így magamban, annyi dóga vót a kormányzással, hogy a zsidótörvények (1938-39) elkerülték a figyelmét. Azt is el tudom gondolni (hinni ugyan nem) a gettókról sem tudott. Nem járt ilyen helyekre, meg amúgy se volt ideje bokros teendői miatt. Visszatérve ifj. Horthy István emlékeihez. A száműzetésből derűs emberként emlékszik Horthy Miklósra, aki az 56-os forradalom leverése után azonban elvesztette élni akarását. Az tény, röviddel az után –’57 február 9-.én meghalt. Más helyen is olvastam erről, hogy nagy érdeklődést tanúsított a magyarországi események iránt. Vélhetőleg hazatért volna kormányozni. Megint bevonulhatott volna fehérlovon. Nem, egyből Estorilból. Lett volna itt valahol egy fehér ló, amit kölcsön adnak Neki. Miben reménykedett? Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy nem hiányzott Ő ide. Bizonyára, lett volt itt elég jelentkező, hogy betöltse az ország vezetőjének posztját. Folytatom nagyságának kidomborítását. Horthy annyira szerény ember volt, hogy nem kívánt király lenni. Sőt! Elvileg elismerte IV. Károly trónigényének jogosságát. Az ideiglenes államfői tisztség betöltése viszont tetszett neki, az kedvére való pozíció volt. Ehhez trükközött egy kicsit. A legitimisták (karlisták) ugyanis, IV. Károlyt szerették volna Magyarország trónjára ültetni. Horthy úgy állította be a dolgot, mintha Ő lojális lenne Károlyhoz. A trükk bejött, hiszen ezzel megnyerte a legitimisták egy részének támogatását. A Nemzetgyűlés –’20 februárjában összeült és elfogadta az állami főhatalom ideiglenes gyakorlásáról szóló törvényt. Ez, a leendő kormányzónak, egy közepes erősségű köztársasági elnöki jogkört biztosított volna. Ez (szerénysége ellenére), nem tetszett Neki, ezért a jelölésekor ragaszkodott ahhoz, hogy a hatáskörök később kiszélesíthetőek legyenek. Március elsején (ahogy az nálunk lenni szokott) formális választásra került sor. (Nem a március 1 a szokás, hanem a formálisság). Horthy a biztonságra ment, ezért fegyveres különítményeseinek jelenlétében rendeztette meg a szavazást. -.appa.

Kezdik feloldani a határzárakat, amit a koronavírus járvány miatt rendeltek el. Erről jut eszembe a páneurópai piknik, amit –’89. 08. 19.-én tartottak Sopronpuszta közelében. Ez volt az utolsó magyar akció, hazánk nyugati határának teljes megnyitása előtt. Ekkora több száz kelet-német szökött át. A szovjetvezetés nem kommentálta az eseményeket, így a magyar kormány 09. 10.-én hivatalosan megnyitotta a határt. (Horn jelentette be, a Hét műsorában). A szocializmust építgető Magyarország történelme során volt már határnyitás 1956-ban is. Így történhetett meg, hogy mikor látszott a népfelkelés (akkor úgy mondtuk az ellenforradalom) bukása, akkor kétszázezer ember tudott Ausztriába menekülni. Úgy mondtuk akkor, hogy disszidáltak. A Kádár-kormány amnesztiát hirdetett a tiltott határátlépés, büntetőjogi következményei alól, aminek hatására 11 ezren hazatértek. Viszont 1957-ben az itthoniak közül 12 ezer főnek engedélyezték a távozást családegyesítés címén. Hogy tudott ennyi ember átjutni a zöldhatáron? Az előzmény az volt, hogy aknazárat –’56 szeptemberére felszedték. Okulva ebből, a kormány –’57 márciusában, határozatban rendelte el az újratelepítést. A telepítés a következőképpen nézett ki. Két sor, betonoszlopokra rögzített szögesdrótkerítés között volt egy öt méter széles aknamező. A bakelittestű aknák félméterenként voltak telepítve. Mellette nyomsáv volt, amit felgereblyéztek, és volt természetesen járőrút is, amiről az ellenőrzést végezték. Ezt is megszüntették egy idő után. Azon oknál fogva, hogy az eső több esetben kimosta az aknákat a földből. Azok átsodródván Osztrák területre több csonkolásos és halálos balesetet okoztak. Az aknák felszedése –’66 és –’70 között történt. Így aztán mikorra Én –’74 februárjában bevonultam, már nem volt aknazár. Akkor azt mesélték a kantinban, hogy azért szüntették meg –’68-ban a sörforgalmazást a határőr laktanyák kantinjaiban, mert egy katona felrobbant. A felszedésben dolgozók, munkájukért pluszpénzt kaptak, amit az említett határőr, a kantinban elköltve leittasodásra használt fel, és másnaposan végezve munkáját felrobbant. Az internet világa szerint, nem volt ez egyedi eset, hogy robbant az akna. Több robbanás is volt, aminek során legalább ketten meghaltak, míg többen is maradandó sérülést szenvedtek. Természetesen a határ nem maradhatott nyitott. Az aknazár helyett a szovjet S-100-as típusú elektronikus jelzőrendszer lett telepítve. Ez nem közvetlenül a határvonalán futott, így a jelzőrendszeren belül települések voltak. Ilyen volt Szentpéterfa is, ahol egyszer, egy nemzeti találkozó miatt zárást hajtottunk végre. Az ilyen településeken alapesetben idegenek nemigen fordultak elő. Csak a helyi lakosok jöhettek ki, aztán ügyes bajos dolgaik végeztével térhettek vissza. Rokonlátogatásra csak engedélyeztetés után volt lehetőség. Nagyon megnézték kik mehetnek be, a jelzőrendszeren belülre. Ebben az esetben a Hazafias Népfront mindenkinek, aki menni akart lehetőséget biztosított. Nem vizsgálták az előéletüket, pontosabban a börtön viselt egyéneket is be kellett engedni. Abban az időben sokan szökdöstek az osztrákokhoz, és az ottani lágerben várták ki az időt, hogy valamelyik befogadó országba kerülhessenek. Akinek volt valamilyen cselekménye, amiről elmondhatta, hogy Ő politikai elítélt, akkor előnyt élvezett a befogadás során. -.appa.

mert,

undorító amit az emeszpé csinál―a film avval a mentőorvosnővel―na hát érti―megvan a véleményem az egészről―képesek és ebből kovácsolnak politikai tőkét―az emberek érzékenységére apellálnak―gusztustalan―és még ígéri is hogy ennek folytatása lesz―de tudja mit―legyen is―fogják érte perbe―és ne jöjjön a mentelmi jogával ez a kódis―hogy hogy mijen alapon―rémhírterjesztés miatt―egy világjárvány idején―vészhejzetben megkérdőjelezni a kormány intézkedésének hejességét―aztán majd jön a mentelmi jogával―meghaltak emberek―hát meghaltak―na de mennyien haltak volna meg a járvány miatt ha a kormány nem intézkedik időben ―erre nem gondolt ugye―megmondta a kormány hogy a legrosszabb esetre készülnek fel―ahhoz meg ennyi ágyat kellett felszabadítani―ez volt várható a környező országok adatai alapján―a kormány követte az eseményeket és felkészült―na ne hatásvadászkodjon már―mi lett volna ha az én rokonom hal meg amiatt hogy kiürítették a kórházi ágyakat―a vészhejzetben különleges eljárásra van szükség―ezt tudomásul kell venni mindenkinek―ijenkor nincs apelláta―ez nem a kívánságműsor―az a  rádióban van―mondja mégis ki maga hogy vitatja a kormány döntését ―emberek életéről volt szó―ijenkor nem lehet lelkizni―na ne mondja― nem vagyok lelketlen de értse meg―választani kellett―mérlegelni―mi a fontosabb―azoknak az embereknek a kórházban tartása akikről amúgy is tudott volt hogy hamarosan meghalnak―vagy biztosítani megfelelő számú ágyat arra az esetre ha dühöngeni kezd a járvány―ja―ahogy azt móricka elképzeli―mikor ott a sok beteg már késő hazaküldeni a betegeket―nem úgy van az―fel kell készíteni a kórtermeket arra hogy vírussal fertőzött emberek érkeznek―ahhoz teljesen más ellátás szükséges―felfogta mi van

mert,

amerika az teljesen más―az egy szabad ország―ott―abban a világban szabadon megvalósíthatja az ötleteit―szabadvilágnak is hívják―tudja miért―ott bárki megvalósíthatja az ötletét―európában―meg máshol sem   így van―na amerikában ha nem kóser valaki akkor is megcsinálhatja amit akar―ha jó az ötlet rengeteg pénzt kereshet vele―nem csak így lehet sok pénzt keresni―ott megvannak a lehetőségek bárki számára―igaz annak ára van―mégpedig az hogy oda kell tenni magát―sokat és keményen kell dolgozni―ez az ára a jólétnek―ha jó ötlete van az más―nem úgy van mint európában hogy legfeljebb kiszúrjak a szemét ezer dollárral és kuss legyen―pofa alapállapotra hiszen kell a pénz a közösbe és kész―na most egy régi történetet hozok fel―ha emlékszik még rá―ez azután volt hogy a szovjetunió szétesett―akkor ugyanis kábé vagy húsz évig alig termeltek valamicskét―a kommunizmus alatt az emberek megszokták hogy mindent megkaptak―hát az a nemzedék ami abban élt az képtelen volt megélni a nélkül hogy az állam támogatná őket―a szabad világ az más―az farkasok és nem kutyák világa―egy teljesen új generációnak kellet felnőnie ahhoz hogy elkezdődjön valami―hogy meginduljanak előre―és ma oroszország kezd valami lenni―mindezt annak ellenére is hogy szinte az egész világ ellenük van―tudja―ha az emberek csak állami segítségből―vagy állami segítséggel akarnak megélni akkor nagyon rossz világ jön mindenkire―a létrehozott pénzt akkor szét kell osztani szociális jócselekedetekre―akkor nem jut pénz a kutatásokra―a fejlesztésekre―úgy jár mint európa―csak erőlködik de nincs belőle semmi―de mit mondok magának―amerika így is hatalmas  összegeket fordít jótéteményekre―más népek szabadságának elnyerését segítve―csak szabad emberek képesek szabadok maradni meg   -.appa.

Higgyétek el!                                                                                                                                                      Tudtam, és persze untam.                                                                                                                                      Mégis minduntalan, jövőm ködeibe fúltam,                                                                                                            miközben mögöttem hömpölygött a múltam.
Különösebben nem is esett zokon.                                                                                                               Menekülni, azért mégis volt okom.

Találtam.                                                                                                                                                                    Így végső fokon, nem is tudtam, - kinek a pénze.                                                                                         Feldobtam. Pörgött az érme.                                                                                                                             Vesszek hát! - ha veszni kéne.                                                                                                                              Olybá tűnt enyém az érdem,                                                                                                                                      de-hát,… én magam is kétlem.

Az élet? Hol könnyed volt. Hol könyörtelen.                                                                                                             Holt időm, asztrális térben kellett töltenem.

(Magamat előtérbe raktam).                                                                                                                                         A világ illúziót, a többiekre hagytam.                                                                                                                    Tudva pedig, ­- születésem hasztalan!

Kicsit bízhattam volna jobban?                                                                                                                                     - de az embernek számos kudarca van.                                                                                                          Ordítana sokszor, mégis néma. Hangtalan.

Rám fogták,                                                                                                                                                               (és nem is lehetetlen): hitehagyott.                                                                                                                       (hogy így mondjátok, tényleg az vagyok)                                                                                                           Tudtam pedig, a hatezer Kelvin fokot.                                                                                                                          A fiam megrovott.                                                                                                                                                     Apa. A Kelvin után nem mondunk fokot.

Felnéztem, az éji égre.
Várva valami tuti jelre.                                                                                                                                        Hidegen kacsintanak rám a napok.                                                                                                                            Én meg? - fagyosan visszapislogok.                                                                                                                        (2,8 Kelvin. Kicsit viszolygok).

Mily jól elvagyok. Lelkem űrjében bolyongok.                                                                                                   Mondjuk hát kánonba: az élet nagydolog!                                                                                                            Hagyjátok rám. Ne tiltakozzatok.                                                                                                                          Mondjátok: oké, ha Te akarod.

                                                          -.appa.

mert,

mikor elkezdtem írni ezt a nyúvellát akkor még nem gondoltam hogy ez lesz belőle―úgy alakult a dolog hogy az új novella eleje vers lett―igazából nincs ezzel semmi probléma―írtam én már azóta ijet―azt mondom fogjuk fel kéjesen és kedéjesen a dolgot tekintsünk rá szabadvers gyanánt―ím lássátok feleim szemtükhel―mik vogymuk―mint azt őseink mondták―ezt most én mondám―nem vagyok fotőjben ülő―szobában hűsölő―mások kínjain kesergő―régmúlt időkön―és gyönyörű jövőkön merengő―de igen―azért egy kicsit mégis―ez bennem maradt mint egy fétis―láttyátok―eddig van―gondoljatok csak bele a saját életetekbe― megvan a saját fétisetek nektek is ami valahol gyerekkorotokban belétek szorult―szakszóval élve―rögzült―de igazából kínlódhattam volna azzal hogy megírom az egészet verses formában―minek―az egész irkálás nem  szól másról mint arról hogy jól érezzem magam miközben olvasáskor ti is jól érzitek magatokat―ebből az utóbbi mondatból láthatjátok nem öncélú dolog ez―innentől következik az ami felszakadt a múltból―amiről azt sem tudom úgy volt e―most mint mindig az életben itt is összekeveredik a képzelet és a valóság―vagy amiről azt hisszük hogy valóság―kitudja az e―barna bőre csillog a napsütésben―így akart élni―nem egészen ―legalábbis kétlem―álma szertefoszlott az éjben―ő is csak egy nő―a mindennap tüskeként sebzi―részeg férje rendre megveri―elvállik―aztán fiát egyedül neveli―hasítja talpát a kő―szívét lelkét az idő―a perc szaggatja―marja― most persze mondhatjátok―jó gyerek ebben is benne vannak a belső rímek―mit vakeráltál akkor itt hogy az eleje vers lett―így alakult és nem is bánom―amit bánok hogy nem tudtam elmondani amit akartam egy cigánynőről―aki még mindég ott van a gyermekkoromban

mert,

orbán viktor a magyarság legjelentősebb politikusa―sokan nem ismerik ezt el―sokan támadják―ő az aki a világ magyarságát egyesítette―hiszen mi jelenleg egy aprócska nép vagyunk de az ő vezetésével mégis sikerült egységes nemzetté kovácsolódnunk―tevékenységének köszönhetjük hogy a világon mindenütt egyre inkább elismeréssel adóznak a magyaroknak― és ne feledje azt sem hogy a világ bármej táján élő szórványmagyarságot is számon tartja―foglalkozik velük―segíti őket―pedig higgye el van neki gondja baja elég―de nézze meg―rengeteg munkája mellett is szakít időt arra hogy kikérje az emberek véleményét―és e miatt is támadják― pedig ez nem ojan áldemokratikus  cselekedet ahogy mondják―számít az emberek véleményére és figyelembe veszi mit üzennek―mit mondanak ―a történésekről péntekenként tájékoztatja a lakosságot―őszintén―nem kertel―azt is megmondja ha valami nem úgy sikerült ahogyan tervezte― mikor észreveszik akkor azonnal cselekszenek és orvosolják a hibákat―az nem hibázik csak aki nem dolgozik―vegye figyelembe azt is hogy mijen sok folyamat zajlik a világban ami befojásolja a gazdasági tevékenységet ―ezekre mindig naprakész válasza van hazánknak―mit gondol minek köszönhető ez―nem tudja ugye―nos annak hogy kormányában a legjobb szakemberek vannak―és ők azok az emberek akik mindent megtesznek jólétünk emelésének érdekében―és bármi is történik mindég segítik a külhoni magyarokat―tekintettel vannak azokra is akik kinn dolgoznak― pedig―ha engem kérdez―azok nem érdemlik meg a törődést―ők azok akik a könnyebb boldogulás reményében itt hagyták a népüket―hazájukat ―de ő megbocsátó―nem tartja számon bűnként amit tettek―az itthon szerzett tudást idegenben kamatoztatják―tékozlófiúként hazajöhetnek

                                                                                                         -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy eljön az a 65 éveskor és elmentek nyugdíjba. Élitek az életeteket, élvezve a pihenés éveit. Hát tévedtek! Nem mentek nyugdíjba és nem élvezitek a hátralévő éveket. Mégpedig a következők miatt. A fogyasztói társadalom miatt kénytelenek lesztek dolgozni. A nyugdíjnál az a helyzet, hogy a befizetett járulék alapján számolják ki az összeget. Mivel a munkavállalók jelentős száma, zsebből kap fizetés kiegészítést, ezért a nyugdíj kevés lesz. Az utolsó évben kiszámolják Neki, - mennyi is lesz? – az, az annyi. A leendő nyugdíjas több pénzhez van szokva. Meghőköl, és marad a munkavilágában, egy-egy évet tolva a munka abbahagyásán. Érthető ez. A korszellem azt diktálja, nincs az a kispénz, ami ne jönne jól. A fizetését a fogyasztói társadalom leterhelte. Ebből következik, a kis nyugdíj ezt nem tudja fedezni. Kénytelen hát dolgozni. Persze nyugdíjba megy, de dolgozik mellette. Mindenkinek jó, nem keletkezik munkaerőhiány. Az állam közben csal egy kicsit az emeléseknél, kicsivel kevesebb nyugdíjat emel. Közben nem átall siránkozni, hogy üres a nyugdíjkassza. Hát, kérem szépen. Nem kellett volna elsinkófálni! Az időskori foglalkoztatással kapcsolatban azt gondolom még, a 70 év körüli munkavállalók alkalmazása az iparban nem célszerű (egyéb helyeken sem). Sokkal sérülékenyebbek, könnyebben éri Őket baleset. Tegyem hozzá gyorsan, ezek zöme nem jelenik meg a statisztikákban (nem csak a nyugdíjasoké). Valami alkut kötnek és a munkavállaló nem megy táppénzre (lesz belőle háztartási baleset) és megoldódik a dolog. Azt kell mondjam, én ezt megértem, hiszen a munkabaleset teljes költségét ráverik a munkáltatóra, amihez még ez, meg az hozzájön. Eleve fizet a munkavállalók után, de a munkabaleset után mindent pluszba kifizet. Lényegében a munkáltatónak jóval többe van, mintha arra a pár napra, amíg kiesik a dolgozója a munkából, odaadja Neki a bért. Hogy fírolják be az embereket, hogy vegyenek mindenféle dolgokat? Azt látjuk, erre a marketing szakma jól felkészíti embereit. Addig duruzsolnak, amíg az ember elhiszi, ha ez neki nincs akkor Ő másod, vagy harmadrendű állampolgár. Megveszi hát. Ebben segít az áruhitel. Meg az, hogy a termékek jóval olcsóbbak lettek, mint korábban. (Bútor, ruha, szórakoztató elektronika) Igaz, cserébe jóval silányabbak is. Ebben benne van az is, hogy az ipar olyan mennyiségben ontja ezeket a termékeket újabbnál újabb kivitelben, hogy az már szinte követhetetlen. Elég, ha a marketingesek követik, az majd megjelenik a postaládákban, az újság, meg a mindenféle hirdetésekben (tévé, rádió, stb). Gondolkodjatok el ezeken, amikor vesztek valamit, és persze akkor is, amikor örültök neki, hogy zsebből milyen jó pénzt kaptok. -.appa.

Ez még tényleg –’19-ben történt. Dupló Kövér László elnök (az országgyűlés elnöke és a Fidesz választmányi elnöke), október 22-én  előadást tartott a világ dolgairól. A világról sok világtalanságot lehet mondani. Mellesleg mindegy, hogy hol? - de ez, úgy konkretice a Közszolgálati egyetemen történt. Itt, most eszetekbe ne jusson az előbbiek alapján arra gondolni, hogy bujusz világtalanságot beszélt. Nem olyan családból származik Ő. Javasolta a hallgatóknak, hogy felejtsék el a "fékek és ellensúlyok rendszerét" mert az hülyeség, és nincs köze a demokráciához. Figyejjetek nagyon gyerekik, hogy miket mondott a tanár bácsi. De, igenis tanár! Még meg nagy tanár, mert ottan ül az országnak házában a katedrán. Higgyétek el, Ti is okulhattok belőle. Így szólott az államigazgatásba, vagy a rendészeti munkára készülő hallgatókhoz: „A fékek és egyensúlyok rendszere, - én nem tudom, Önök mit tanulnak -, de az egy hülyeség. Azt felejtsék el. Annak semmi köze, se jogállamhoz, se demokráciához. Az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. Úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot”. (Ha elég gyorsan forog a kerék, nem lehet a botot bedugni a küllők közé, de ezt csak Nektek mondom). Na, most figyeljetek nagyon, mert nem semmi vallomást tett. Képzejjétek, bujusz arról is beszélt, hogy az ő idejében még lazább volt a helyzet, mint most: „a szellemi szabadság a pártállami időkben nagyobb volt, mint ami most van az ELTE-n”. Az fogalmazódott meg bennem, - vajon mitől csökkent a pártállami idők óta a szellem szabadsága? (Amit visszasír). Kik butítják a népet? Ki szuggerálja beléjük? – csak semmin sem gondolkodni! Mi, megoldunk mindent! Kövér markáns véleményt fogalmazott meg napjaink technológiai-kommunikációs jellegzetességéről, a mobiltelefonokon keresztül is elérhető internetről és a közösségi oldalakról is. Az okostelefonról azt mondta, hogy az „egy tömegpusztító fegyver”, amely „felmérhetetlen károkat okoz”, mivel „szétrombolja a közösségeket”. Elmondta, hogy már maga a közösségi média elnevezés is „ócska, mocskos hazugság”, hiszen se nem közösségi, se nem média, hanem csak egy manipulációs eszköz. A mán biztos hajjátok, hogy Ők még mindég levélben, meg szóban manipulálják a népet. Elismervén azt, hogy sikeresen. Az előbbi gondolatkörrel kapcsolatban, kesergett egy kicsit. Azt mondta: „Most sajtószabadság van, nagyobb is, mint kellene, főleg az internet és az úgynevezett közösségi média miatt.” Teszem hozzá Nektek, azért ezeken keresztül (mobiltelefon, internet) tökéletesen megfigyelhető a szabad állampolgár minden cselekvése (Merre megy? – mit mond?). Mondott még egy nagyon jó tanácsot, feladva egy kötelező olvasmányt. „A migráció veszély, halálos veszély, ennek megértéséhez pedig elég elolvasni az Egri csillagokat”. Ezt a véleményét érthetjük úgy is, hogy annak idején rengeteg bajunk volt a törökökkel. De tudjátok, lakva ismerszik meg az ember. Megszerettük Őket az idők folyamán, mára már barátaink. Hát ezeket tanította Kövér Laci bácsi az egyetemen. -.appa.

Trianoni megemlékezés a parlamentben. Nem tartod Te furcsának? Mi Magyarok, (ahogy mondani illik) milyen szívesen emlékezünk meg tömeggyilkosságokról. Ebből csinálunk ünnepet. Az I. világháború után csonkították meg Magyarországot. Ennek 100 éve. Az I. világháború néven jegyzett háborút 1914 és 1918 között tartották. Európából indult ki, és globális háborúvá vált, több mint 15 millió ember halálát okozva. Az egész arra ment ki, hogy a nagyhatalmak a gyarmati, érdekeltségrendszert újraosszák egymás között. Kormányunk előszeretettel hivatkozik Trianonra. A kormány célja, hogy külső tényezőkre fogja, hogy mégis, - miért szar itt? Volt Trianon. Van Soros. Lesz valami más. Lett is a koronavírus. Most a migránsozás megint jó lesz majd egy darabig. Mellé van a magyarkodás (aki magyar). Ezt olyan remekül irányítják, hogy az ellenzék egyszer sem mondta: ne hazudjatok már! Félnek rájuk sütik: Ti nem vagytok Magyarok. Nemrégiben mondta egy történész fiatalember, hogy nem kellett volna aláírni a békeszerződést. Lássuk be, nagyon igaza van. Olvasmányaim szerint voltak is országok, akik gondoltak erre. Aztán letettek erről. Megfenyegették Őket. Ellenük tovább folytatják a háborút. Belegondolva. Micsoda nemes cselekedett lett volna, tovább háborúzni, az Antant ellenében. Mert Mi, a központi hatalmak között voltunk, a vesztesek oldalán (Német Császárság, Osztrák-Magyar Monarchia, Oszmán Birodalom, Bulgária). Pillantsunk bele az eseményekbe. Nem mellesleg, már a második piavei csata (-’18.06.22) megpecsételte a Monarchia csapatainak sorsát. Akkor belátták, semmi esély a győzelemre. A csapatok kifáradtak, az utánpótlás szegényes volt. Így az Isonzó hadtest és az osztrák-magyar 6. hadsereg már nem bírhatott ki még egy antant rohamot. E mellé társult, hogy a Tirolban állomásozó 10. és 11. hadtest is harcképtelen volt. (Parancsmegtagadások, lázadások törtek ki). A többnemzetiségű hadtestek felbomlása megkezdődött. A magyar katonák követelték a hazaszállítást. A szlávok nem akartak a Monarchiáért harcolni. A hadsereg a széthullás szélén állt. A hadvezetés tudta, újabb antant roham hatására a front összeomlik. A Vittorio Venetó-i csata, vagy harmadik piavei csata az olasz csapatok és az antant döntő győzelmét hozta a Monarchia seregei fölött. Az történt, hogy 10. hó 26.-án éjjel az olasz főerők hídfőket létesítettek a Piave folyón és támadásba kezdtek. A központ Vittorio Veneto közelében (innen a támadás neve). Okt. 29.-én indult, mely során több helyen áttörték a Monarchia védőállását. Monarchia kudarca teljes volt, csapatai rendezetlenül vonultak vissza a frontvonalról. Olyan vereséget szenvedtek, aminek hatására megbízottai fegyverszünetet kértek. Ezzel a Monarchia befejezte részvételét az I. világháborúban. De nemcsak a hadsereg bomlott fel, hanem maga a duális Monarchia is. A fegyverszünet aláírását követően több mint 360 000 katona olasz hadifogságba esett. Azt gondolom, ha ezek után még legénykedünk, akkor Magyarországot végképpen letörlik a térképről. Teszem hozzá, én nem vagyok történész. -.appa.