mármint az unokája. Ahogy anyám mondta: Istvánka. Hogy miért? Nem, arra vonatkozik a kérdés, hogy miért szólította Istvánkának. Nyilván amiatt, hogy az apja is István volt. Arra vonatkozott a kérdés, hogy miért kért bocsánatot. Hát a holokausztért. Olvastam a napokban, hogy milyen nagydolog ez. Én meg azt gondolom, hogy ez a nyilatkozat, a filmmel együtt egy újabb mestermű a Horthy fényezésére. Emlékeztek Lázár Janó (-’19. nov.) is dicsőítette videó üzenetben. Ilyeneket szólt: Horthy száz évvel ezelőtt "bajtársaival és szövetségeseivel megmentette Magyarországot". „Hős katona volt, igaz magyar hazafi, akire főhajtással kell emlékeznünk”. Az unoka szerint a nagyapja a deportálások leállításáig nem tudta, fogalma sem volt arról mi történik a koncentrációs haláltáborokban. Az jutott eszembe, hogy ennek a jóságos és naiv bácsikának, az juthatott eszébe: milyen rendesek ezek a németek elviszik a zsidókat táborozni. Ott üdülnek a németek költségén. Gondolom, így magamban, annyi dóga vót a kormányzással, hogy a zsidótörvények (1938-39) elkerülték a figyelmét. Azt is el tudom gondolni (hinni ugyan nem) a gettókról sem tudott. Nem járt ilyen helyekre, meg amúgy se volt ideje bokros teendői miatt. Visszatérve ifj. Horthy István emlékeihez. A száműzetésből derűs emberként emlékszik Horthy Miklósra, aki az 56-os forradalom leverése után azonban elvesztette élni akarását. Az tény, röviddel az után –’57 február 9-.én meghalt. Más helyen is olvastam erről, hogy nagy érdeklődést tanúsított a magyarországi események iránt. Vélhetőleg hazatért volna kormányozni. Megint bevonulhatott volna fehérlovon. Nem, egyből Estorilból. Lett volna itt valahol egy fehér ló, amit kölcsön adnak Neki. Miben reménykedett? Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy nem hiányzott Ő ide. Bizonyára, lett volt itt elég jelentkező, hogy betöltse az ország vezetőjének posztját. Folytatom nagyságának kidomborítását. Horthy annyira szerény ember volt, hogy nem kívánt király lenni. Sőt! Elvileg elismerte IV. Károly trónigényének jogosságát. Az ideiglenes államfői tisztség betöltése viszont tetszett neki, az kedvére való pozíció volt. Ehhez trükközött egy kicsit. A legitimisták (karlisták) ugyanis, IV. Károlyt szerették volna Magyarország trónjára ültetni. Horthy úgy állította be a dolgot, mintha Ő lojális lenne Károlyhoz. A trükk bejött, hiszen ezzel megnyerte a legitimisták egy részének támogatását. A Nemzetgyűlés –’20 februárjában összeült és elfogadta az állami főhatalom ideiglenes gyakorlásáról szóló törvényt. Ez, a leendő kormányzónak, egy közepes erősségű köztársasági elnöki jogkört biztosított volna. Ez (szerénysége ellenére), nem tetszett Neki, ezért a jelölésekor ragaszkodott ahhoz, hogy a hatáskörök később kiszélesíthetőek legyenek. Március elsején (ahogy az nálunk lenni szokott) formális választásra került sor. (Nem a március 1 a szokás, hanem a formálisság). Horthy a biztonságra ment, ezért fegyveres különítményeseinek jelenlétében rendeztette meg a szavazást. -.appa.
