Kezdik feloldani a határzárakat, amit a koronavírus járvány miatt rendeltek el. Erről jut eszembe a páneurópai piknik, amit –’89. 08. 19.-én tartottak Sopronpuszta közelében. Ez volt az utolsó magyar akció, hazánk nyugati határának teljes megnyitása előtt. Ekkora több száz kelet-német szökött át. A szovjetvezetés nem kommentálta az eseményeket, így a magyar kormány 09. 10.-én hivatalosan megnyitotta a határt. (Horn jelentette be, a Hét műsorában). A szocializmust építgető Magyarország történelme során volt már határnyitás 1956-ban is. Így történhetett meg, hogy mikor látszott a népfelkelés (akkor úgy mondtuk az ellenforradalom) bukása, akkor kétszázezer ember tudott Ausztriába menekülni. Úgy mondtuk akkor, hogy disszidáltak. A Kádár-kormány amnesztiát hirdetett a tiltott határátlépés, büntetőjogi következményei alól, aminek hatására 11 ezren hazatértek. Viszont 1957-ben az itthoniak közül 12 ezer főnek engedélyezték a távozást családegyesítés címén. Hogy tudott ennyi ember átjutni a zöldhatáron? Az előzmény az volt, hogy aknazárat –’56 szeptemberére felszedték. Okulva ebből, a kormány –’57 márciusában, határozatban rendelte el az újratelepítést. A telepítés a következőképpen nézett ki. Két sor, betonoszlopokra rögzített szögesdrótkerítés között volt egy öt méter széles aknamező. A bakelittestű aknák félméterenként voltak telepítve. Mellette nyomsáv volt, amit felgereblyéztek, és volt természetesen járőrút is, amiről az ellenőrzést végezték. Ezt is megszüntették egy idő után. Azon oknál fogva, hogy az eső több esetben kimosta az aknákat a földből. Azok átsodródván Osztrák területre több csonkolásos és halálos balesetet okoztak. Az aknák felszedése –’66 és –’70 között történt. Így aztán mikorra Én –’74 februárjában bevonultam, már nem volt aknazár. Akkor azt mesélték a kantinban, hogy azért szüntették meg –’68-ban a sörforgalmazást a határőr laktanyák kantinjaiban, mert egy katona felrobbant. A felszedésben dolgozók, munkájukért pluszpénzt kaptak, amit az említett határőr, a kantinban elköltve leittasodásra használt fel, és másnaposan végezve munkáját felrobbant. Az internet világa szerint, nem volt ez egyedi eset, hogy robbant az akna. Több robbanás is volt, aminek során legalább ketten meghaltak, míg többen is maradandó sérülést szenvedtek. Természetesen a határ nem maradhatott nyitott. Az aknazár helyett a szovjet S-100-as típusú elektronikus jelzőrendszer lett telepítve. Ez nem közvetlenül a határvonalán futott, így a jelzőrendszeren belül települések voltak. Ilyen volt Szentpéterfa is, ahol egyszer, egy nemzeti találkozó miatt zárást hajtottunk végre. Az ilyen településeken alapesetben idegenek nemigen fordultak elő. Csak a helyi lakosok jöhettek ki, aztán ügyes bajos dolgaik végeztével térhettek vissza. Rokonlátogatásra csak engedélyeztetés után volt lehetőség. Nagyon megnézték kik mehetnek be, a jelzőrendszeren belülre. Ebben az esetben a Hazafias Népfront mindenkinek, aki menni akart lehetőséget biztosított. Nem vizsgálták az előéletüket, pontosabban a börtön viselt egyéneket is be kellett engedni. Abban az időben sokan szökdöstek az osztrákokhoz, és az ottani lágerben várták ki az időt, hogy valamelyik befogadó országba kerülhessenek. Akinek volt valamilyen cselekménye, amiről elmondhatta, hogy Ő politikai elítélt, akkor előnyt élvezett a befogadás során. -.appa.