A napsugarasnak ígért hétvége ellenére, szombaton olyan köd volt egésznap, hogy az na-csak. Számon ne kérje rajtam valaki, - az milyen? Valami nem jót jelent, annyi bizonyos, mert többnyire „úgy elverlek”-el kezdődött. Tuggyátok meg, hogy minden más vonatkozásban is, valami kellemetlenséget társítottak hozzá. Most hírtelenjében még az jut eszembe, az úgy elverlek-kel kapcsolatban, „hogy attul kódulsz”. Mongyuk, e se egy kimondottan kedvderítő megnyilvánulás, de hát mit várhatott az ember gyereke. Akkor még csak a szocializmus alapjainak lerakásánál jártunk, és a nevelés mikéntjébe belefért egy-egy makarenkói pofon. Önkritikát gyakorolva, meg is érdemeltük. Komolyan mondom. Olyan fejletlen volt a tudomány még pszichológiailag, hogy nem tudták, a lelkünkre kellene hatni. Valahogy azért a testünk egyezségre jutott a lelkecskénkkel, és többnyire jóra fordultak a dolgok. Ennyi kitérő után, ami azért nem volt teljességgel felesleges, kiderül, hogy 50 méterre lehetett ellátni, az autópályán. Vala mindez, 10 óra magasságában. Okkal lehettünk tehát optimisták, hogy ebéd után felszáll a köd. Mi horgászni megyünk. (Itt közbevetém, hogy ezért is mentem el csontit venni). Nem volt hiábavalóság, mert vasárnap településünkön nincs nyitva horgász bolt. Mert tudjátok meg, vasárnap délben tényleg kisütött a nap. És tényleg horgászni mentünk. A vizet elengedték. Ilyen kis vizet még nem láttunk a csatornán (290 cm). Az alsó betonhoz mentünk egyből. Megszórtam pellettel, és könnyen kimosódó etetőanyaggal, - ami a múltkorról maradt, - horgászni kezdtem. Volt is rezgetés. Megrágicsálta a csontit. Leszedtem a rágottat. E miatt a piros csonti került a horog hegyéhez. A bedobást követően szép görbítés volt, aztán semmi. Veszem ki, olyan 3 perc múlva, hát egy 5 dekás bodorka ott csücsül rajta. Megnyugodtam. Ma már nem betlizek. Igen ám, de a kis doboz csontiban ez volt az egyetlen piros. A fehéret meg sem rezegtette. Találtam egy sárgát, de az sem kellett. Ekkor kezdtem el, bánni erősen, hogy a gilisztás doboz otthon maradt. Átmentem a Nyugati élőágára. Ott több rezgetés is volt, de halat nem fogtam. Egyszer a halacska kisebb makramét kötött az előkére. Folyással szemben úszott, és a hosszúelőkét megtekergette. Hála Istennek nem akadt meg, így nem csúsztak össze a csomók. Pár perc alatt megoldottam a problémát (meg a csomókat). Gondoltam dobok még egyet. Dobtam. Megrezdül a spicc. Kezdem magam beleélni, hogy hallal búcsúzom az év utolsó fíderes horgászatán. Veszem ki a cájgot, hát az előkéből oda 40 centi. Itt az dívik, hogy a környezettel törődő horgász, a látszat kedvéjért, a kukoricásdobozt behajigálja a vízbe. Vagyis éppen a nem látszás miatt. Az igen alacsony vízállás okán, a partra került előttem is kettő darab konzerves doboz. Elindultunk felfelé. Én dobálgattam a twisztert. Nem cserélgettem semmit sem. Volt ahol, két egymást követő húzásnál is volt koppintás. Egyszer határozottan megfogta, de olyan gyorsan engedte el, hogy moccanni sem tudtam, nemhogy még bevágni. A nap megkoronázásaképpen fogtam egy 30 dekás csukát. Igazából ez egy kis, ironikus felhangú zárása a történetnek. -.appa.

• Egyáltalán kell Nekünk ez az Unió. Mondhatjátok: persze, hogy kell. Rengeteg pénzt kap Magyarország, amit a kormány kénye-kedve szerint felhasznál, de azért, az egyre inkább elszegényedő embereknek is csurran-cseppen belőle valamicske. Tudom. Magyarország jobban teljesít. Honnan veszem akkor, hogy elszegényedünk? Egyszerű. Érezzük a bőrünkön. Mondom a példát. A Mi nagy nemzeti kormányunk 3%-al emeli januártól a nyugdíjakat. A biztosító több mint 50%-al emeli a gépkocsik kötelezőbiztosítási díját. A biztosítók is jobban teljesítenek. Visszafoghatnák magukat. Az állam visszafogta a benzin árat. Eljátssza, mintha nem Ő találta volna ki, az üzemanyagokkal kapcsolatos adózást. Most Márki-Zay azzal fenyegetőzik, hogy bevezeti az Eurót. Nem Bujusz miatt mondom, mert nem olvastam el cikket, de felmerül bennem is, - józan ez az ember? Jóval 100 Euró alatt lesz, a minimál nyugdíj. Irgalmatlan pénzt kell majd a politikusok fizetésébe nyomni, hogy utolérjék a többi Eu-s politikus fizetését. Ne mondjátok: majd, ha bizonyítottak! Nem jó megoldás. Orbán annak idején azzal érvelt, hogy a politikusoknak olyan körülményeket kell teremteni, hogy ne legyenek napi gondjaik. Akkor, úgy az érvelés hatása alá kerültem, hogy eszembe sem jutott, - az egyszerű embernek lehetnek napi gondjai? Mire fel, ez a nagy megtiszteltetés? Tudjátok, mit mondok erre? A politikusoknak is érezniük kellene, mindennap, milyen szar a helyzet.
• Az Unió valami olyasminek indult, mint az egyesültállamok. Mondjuk akkor Mi is, a párhuzam kedvéjért, hogy voltak alapító atyák. Ezek egy része azt hihette, a nyugati civilizáció elég erős keresztény gyökerekkel rendelkezik. Ez elegendő leend ahhoz, hogy egy új, összefogott, egységes európai civilizáció jöjjön létre. Hitték, vagy legalábbis azt remélték, ez majd gazdasági, és intézményi keretek között megvalósul. De mára, egyre világosabban látszik, hogy nem így lett. Minden kormányfő okosabbnak képzeli magát a többieknél. Eszük ágában sincs egységet teremteni. Ki akarják használni a többieket. Meg is teszik. Az alakuláskor, közel azonos gazdasági alapokkal rendelkező országok kötöttek szövetséget. A piac bővítése miatt, bővítették, az országok körét is. Mikor hazánkra sor került, akkor már boldog-boldogtalant felvettek. Gondojjatok mán bele. Egyszerre tíz országot. Természetesen nagy piacot jelentett ez számukra. Az alapító országok a vámunióval biztosították maguknak, hogy megjelenhetnek, és eláraszthatják az új tagországok piacát. Már ezzel is jól jártak, de ehhez társult még, hogy az új országok potom pénzért vitték, az Ő piacaikra az áruikat. E kettővel sem voltak azonban elégedettek. A hab az lett a tortán, hogy a felvett országok piacára terítették a selejt áruikat. A Persil mosópor szemre sem úgy nézett ki, mint amit Bécsben, vagy Olaszországban lehetett kapni. Egy időben ezt az országok kifogásolták is, élelmiszerekkel kapcsolatban. Azt gondolom, a mindenféle vizsgálatok, és határozatok ellenére nem változott gyökeresen a helyzet. -.appa.

• Olvasom, hogy megint jönnek a törökök, de most barátságból jelennek meg a határainkon. A budai várat úgy foglalták el, hogy bementek nézelődni. Jó! Olvastam Én, hogy ötvenen jönnek. Segítenek védeni a magyar határt. Tuggyátok, min töprengtem a hír olvastán? Tényleg ekkora szarban vagyunk? Egyebet sem olvasni, hogy milyen katonai képzés van. Katonai kollégiumok létesültek. Nyíregyháza is, ez utóbbival büszkélkedett. A tanulók ingyen használhatják az egyetemi könyvtárat, és a sportlétesítményeket. Ezen a nagy kedvezményen Én meglepődtem. Ott laknak az egyetem kollégiumában. Miért, ne mehetnének be, a létesítményekbe. Szóval beismertük, képtelenek vagyunk önerőből ellátni a határvédelmet. Az EU nem ad rá pénzt. A NATO nem foglalkozik vele. Egy kósza ötlet. Gondoskodó kormányunk, - behívja az oroszokat?
• Vasárnap, éppen ma egy hete hallgattam a Retró rádiót. Timike beszélgetett Mónikával a kommunikációról, a testbeszédről. Megállapítottam, hogy valamit tudhat a kislány, hogy ebből meg tud élni. Beszélni nem tud az biztos. A verbális kommunikáció nem az erőssége. Egy épkézláb mondatot nem tudott elmondani. Mindenbe, mindig tölteléket használt. Ööö, aaa. Olvastan, hogy ez alkalmas a hazugság leplezésére. Ő ezt nem mondta, pedig ilyesmikről is szó volt. Valamit mondott a nyitott tenyérről is. Annyira nem figyeltem, mert főztem. A nyitott tenyeret is a hazugság leplezésére használjuk. Mintegy pajzsként, magunk, és a hallgatóság közé tesszük. Figyeljétek meg, ha hazudtok.
• Ha-már említettem a rádiót. A hét valamelyik napján, a leghallgatottabb műsorában, a műsorvezetők nem másról, mint a nyilvános helyen történő vizelési szokásaikról beszéltek. Ne úgy ércsétek mán, hogy közterületen, utcán, parkban, vagy valami ilyesmi. Nem barátim. Arról volt szó, hogy mikor nem otthon vannak, hogyan élik meg, az említett biológiai szükséglet kielégítését. Nagyon fontos ezt tudni lássuk be. A világban minden rendben van. Akkor jöhet a régi kérdés: pisi, kaki rendben? Nincs Nekem ezzel semmi bajom. Annak idején Cini is elmesélte, hogy pisilt egy (azt hiszem) New Yorki parkban.
• Most felmerülhet bennetek a kérdés: mi van a kedvenc nyíregyi napsugaraddal? Jól látjátok. Elpártoltam. Nekem még olyan rádió zsinnyeg a konyhában, ami nem programozható. Nem egy bökéssel állok át egyik adóról a másikra. Nem biza. Tekergetem a potmétert, aztán vagy megtalálom az adót vagy nem. Sok mindentől függ, hogy tisztán jön e be. Igazatok van. Egy ócskaság ez a masina, még a kicsi lányom használta gimnazista korában. Tudom, múzeumban lenne a helye. Arra, hogy konyhai tevékenységeim közben hallgassak valamit, tök. Ezt tisztáztuk. Azt viszont nem, miért tekergettem el a kedvenc adómról. Képzejjétek el, hogy este hattól (a szőrszálhasogatók kedvéjért 18 órától) zsip-zsip zene megy. Ez tipikusan tudatmódosító szerekhez való zene. Abból is inkább azokhoz, amit kábítószernek hívnak. Nagy, vagy kedvenc slágerekként van aposztrofálva. Ismert számok vannak zsippesítve, monotonizálva. Rákereshettem volna, melyik ez a szörnyű irányzat. Azt gondolom, hogy hatkor még korai ezt sugározni. Régebben 8-tól volt. Szóval eltekertem. Mellé reggel egy műsorvezetővel kezdenek. Kevesebbet beszél, így aztán reggelente nem tekergetem vissza. Ha már a másik adón, a leghallgatottabb műsor megy, akkor hagy szóljon.    -.appa.

Mondhatjuk, mindennek vannak előzményei. Nagydolog. Erre azt is mondhatjuk, ez igaz, de mindennek vannak következményei is. Ez attól van csak, hogy valaki kitalálta az okságot. Mutogassunk rá, - Ő a hibás! Mindenesetre jól kitolt Velünk. Ez a horgászat is szép példája ennek. Unalmamban Matchfishing-et nézegettem. Szilvási Szilárd mindenféle trükköket bemutat horgászat közben. Néztem a fíderezést. Én mán csak így írom, dacára, hogy az Akadémia nem hagyta jóvá a javaslatomat. Nem látom be, mennyivel magyarosabb a „feeder” kifejezés. Megint mellékszálon vagyok, de nem sokáig. Bevallom, gyatra egy évem volt a fíderes horgászattal. Döntöttem. Megszerelem a fídert méteres előkével, 16-os horoggal és megyek keszegezni a Nyugati-főcsatornára. Az elhatározást tett követte. Legalábbis addig, hogy megszereltem. Aztán a címben szereplő napon kimentem megejteni a próbát. Jánosnak azt ígértem, hogy délben indulok. Később indultam. Kiderült, hogy nem tudok csontit venni, az ebédidő miatt. Nem vártam. Giliszta van. Szilárd azt mondta: ősszel jobb is, mint a csonti. János már ott volt. Átrendezte a stéget. Meg nagyobbítja. Jó ötletnek tűnik. Csónakból fenekezni elég körülményes. Billeg, így aztán a botspicc, vagy a jelzők állandó mozgásban vannak. Megkevertem, a csodálatos illatú etetőanyagot. Olyan állagúra, hogy az áramlás kivigye. Három percenként dobtam. Először, az etetőanyagban lévő lefojtott csontival csaliztam. Később áttértem, hogy keményebbre gyúrom a csalit, ne vigye el az áramlás. Ekkor már gilisztával horgásztam. Minden eredmény nélkül. Egy nyomorult géb. Egy kis bodorka, karikakeszeg, vagy egy sügér sem jelentkezett. Unalmamban megszereltem a pergető botot. Ha, már megszereltem, akkor dobok néhányat. Kábé, az ötödik dobásra fogtam, egy 20 dekás csukát. Tovább dobálva, jött egy 33 dekás is. Közben szorgalmasan töltögettem a kosarat, bízva abban a halak megjönnek. Nem jöttek meg. A kedvem ment el. Ezért aztán összeszereltem a fídert, és kihordtam a cuccot a kocsiba. A mellettünk lévő stégre megint nem mentem be. Egyszer bátorságot veszek, és beegyensúlyozok. A következő stégen akasztottam egy negyed kiló körüli csukát. Ott néztem. Ki nem emelem, ne nyújtsa az előkét, akkkor pöndörödik. A szák odébb van. Nyúljak be a hideg vízbe? Utána mossak kezet benne? Viszolyogtam tőle. Szerencsémre, a kis csuka megszánt. Megrázta magát, és elment. Mindkettőnknek nagy megkönnyebbülés volt. A következő stégen, egészen közel a stéghez megfogta valami a twisztert. Rosszul vágtam be. Nem felfelé, hanem húzás irányban. Éreztem a hal súlyát, de elengedte. Pár dobással később, másik irányból húzva a twisztert, megint ráfogott. Bevágtam. A bot görbe maradt, a hal meg sem mozdult, azaz fordult és megindult a meder felé. A fék megszólalt, és a következőpillanatban repült ki a twiszter. Azt hiszem kitátotta a száját. Vélem a horog nem akadt. Dobáltam még dolgokat, de semmi sem történt. Mire felmentem a kocsihoz, addigra sötétedett. Na, itt az áhított fényváltás. A hídról dobálgattam jó néhányat de, minden eredmény nélkül. Bepakoltam a kocsiba, és a sötét, ködös időben szépen hazaautóztam. Ennyi a történet, de nem egészen. A maradék kajával, hétvégén megpróbálkozom az alsó betonban. Pergető botot azért viszek. -.appa.

Addig mondta a rádió, hogy milyen szép napsütéses idő van, hogy a borult ködös idő ellenére kimentem horgászni. Így van ez egyébként mindennel. Addig mondják, amíg elhisszük. Mint ahogy elhisszük, hogy pénzözön lesz a nyugdíjasoknak. Mellé a nyugdíjasok megkapják az inflációt is. Ami igaz is, hiszen a nyugdíjasok által vásárolt termékek (hús, tej kenyér, mosószer) ára felment elég rendesen (Cirka 20%-ék). Azt is elhisszük mindenki hatalmas béremelést kap, az egészségügyiektől kezdve, a tanárokkal bezárólag. Kimentem hát a polgári hídhoz, ha már olyan szép idő van. A híd előtt 500 méterrel esett le, nincs nálam evező. Így jár, az ember mikor pillanatnyi felindultságában cselekszik. Nem megyek vissza. Pergetek partról. A borult, enyhén hűvös idő dacára, már két autó ott állt. Kis idő múlva jött egy harmadik. Csónakkal lementek a tározóhoz. Mikor indultam haza, akkor jöttek vissza, de nem álltam meg beszélgetni, mert már egész sötét volt, és a köd is ereszkedett. A pergetést a híd feletti részen kezdtem. Első dobásra fogtam egy 42 dekás csukát. Feleslegesen töltöttem itt a további időt. Mikor mentem haza, ott volt a Józsi kocsija. Mondta, hogy Kálvinhoz nem lehet bemenni, mert kotorják a nyugatit, és ahol a helye van odarakták az iszapot. Vasvárinál abbahagyták a kotrást. Gondolom, a hidak környékét megkapargatják. Megnézik, átveszik a munkát, és kifizetik. A múltkori szemlénél is, az országúttól 100 méterig levágták a partoldalon a növényzetet. Ezt a szálat elengedem. Horgásszunk inkább. Azt mondta egy kis csuka elment Tőle. Egy süllő is. Az elég nagy lehetett. Mikor ott beszélgettünk kapása volt. Bevágott. Egyből mondta: ez is csuka. Olyan fél kiló körüli volt. Ahogy felhúzta, ki is pattant a szájából a horog. Nagyon sok ilyen méretű csuka van a Nyugatiban. Visszatérek, az Én horgászatomhoz. A híd alatt volt egy ütés. Feltettem a kétfarkú sárgát. Fogtam vele, egy 34 dekás csukát. Jött egy fiatalember. Helyet keresett a sólyázáshoz, mert hétvégén mennek a tározóhoz. Két hete kilós kárászokat fogtak. Vitte a csónakról a fídert, annyira ettek. Kilós csukákat is fogtak. Mondta, hogy híd felett van egy jó stég. Arról is fogtak kilós csukát, meg 6 kilós pontyot, ami teljesen tele volt kukoricával. Ez Tamás stégje, de Ő nem etet kukoricával, mert kishallal horgászik. Jegyzem meg, már fogott 5 kiló feletti csukát. Míg beszélgettünk dobáltam a hídról. A fehér kétfarkúra volt egy ütés. Kis sügér lehetett, mert a középső hídlábnál jelentkezett a sodrásban. Közben a halőrök ellenőriztek. Egy masina leellenőrizte a horgászkártyámat, majd az igazolványom is lefényképezte vele. Nincs az a nagy szép autójuk, mint a Mi megyénk bélieknek. Egy eléggé sáros Szuzuki Wagon R-el voltak. Mondom ezt Én, akinek szinte mindég sáros az autója. Jöttek-mentek a halőrök. A helyünknél utol értem Őket. Kiderült, télire keresnek helyet a csónakjuknak. Mondtam, nyugodtan ideköthetik. Nem zavar senkit. Bementek autóval, bár Én voltam csak parti horgász. A sárga kétfarkúra, a vízszélénél volt egy kis koppanás. Később nem jelentkezett. A túlparti nádas felfelé dobva húztam a twisztert. Majdnem mederközépen, de inkább hozzám közelebb, volt egy rányúlás. Újra dobtam. Az ominózus részen meglibegtettem a twisztert. Rámozdult megint. Ült is a bevágás. Láttam, hogy ennek szák kell, ezért kimásztam a csónakból. Úgy tartottam a botot, hogy érezzem a hal mozgását. Látom, hogy egész közel van a csónakhoz. A kell még, hogy alámenjen. Vissza a csónakba. Bal kézben a szák. Jobb kézben a bot, amit közben úgy tartok, nehogy meglazuljon a zsinór. Sikeresen megszákoltam. 78 dekás csuka volt. Ez a formám. Ez is méret alatti, 43,5 centis. Nem értem a 45 centis méretet. Annyi csuka van, hogy hihetetlen. Igaz apró keszeg is van bőven, de akkor sem értem a csukák védelmét. Legalább ennék a törpét, de még csak egyszer fogtam olyan csukát, aminek a gyomrában törpeharcsa volt. (Egyszer törpét is fogtam olyat). Igaz, az elmúlt esztendőkben elvétve fogok méretes csukát. Na, nem ragozom ezt tovább. Átmentem a következő stégre, illetve azt kihagytam. Olyan furcsa a bejárója. Bár most, lévén téli vízállás elmehettem volna mellette. A következő stégen több irányt is megdobáltam. Felfelé dobva. A nádas előtt húzva, Tőlem olyan 6 méterre volt egy libbentés. Újra dobtam. Most egész jól megütötte, de nem akadt. Megint azt az irányt céloztam meg, bár Én sem gondoltam komolyan, hogy ráüt. De, hogy ne legyen igazam, nagyon óvatosan rápiszkált megint. Nem is lett meg. Tudtam, hogy felesleges, de ahelyett, hogy tovább mentem volna cserélgettem a mű csalikat, míg szürkülni nem kezdett. Visszamentem a kocsihoz. Bepakoltam, és beszélgettem Józsival, de ezt már fennebb megírtam. Megállapítottam, hogy közben rendesen leszállt a köd. Mindegy 14 km, nem nagy távolság.  -.appa.

Az elplötyögött szombat után hideg, esős vasárnap jött. Délkörül kisütött a nap. Mégiscsak menjünk horgászni. Mentünk. Szél alig fújt. A vízszint, megint 330. Nagyon tiszta, halmozgást nem látni. Még csizmát sem húztam, és egy nagy twiszterrel, már dobálok is a kocsi mellől. Megszakértettem, hogy alul vannak, ha fenn nincs nyomuk. Egy koppanás, úgy az ötödik dobásra. Abban a távban ahol már nem számítottam rá. Felhúzom a csizmát, és egy fényes nagy támolygó kanalat teszek fel. Úgy tízet dobtam kábé, amikor koppan. Bevágok azonnal. Meg sem mozdul. Kellett nekem újpergető előkét szerelni. Húzom. Megmozdul. Kicsit szorítok a féken. Fadarabra gondoltam, de a nejlon zsák is tud ilyet produkálni. Mikor cirka 8 méterre van tőlem, akkor fentről látom, hogy ez egy macska.  Fél méterre a parttól abba hagyom a húzást. Abban biztos vagyok, hogy nem szákolom meg. Abban is biztos vagyok, hogy nem fogom kivenni a horgot Safranek balfüléből. Hirtelen ez a név ugrott be, ha már macskafogó lettem. Tovább húzom, mikor a feje a parton van, akkor abbahagyom. Nem teszem tönkre az előkét. Leóvatoskodom a csúszós rézsűn, és megfogom a kanalat. A beton tetejéig húzom, mikor a horog kipattan. Újra ott tartottam, - hogyan tovább? Itt nem maradhat! Hozzá nem nyúlok! Kellene egy fadarab, amivel odébb piszkálom. Előbb azt hittem, hogy vadmacska. Furcsa feje van. Hosszú a farka, és a lábai is elég hosszúak, de teljesen fekete. A talprésze is jókora. Az első lábai úgy vannak begörbülve, mintha úszott volna. Minek úszott volna? Szárazon is átjöhetett, ha akart. Itt a zsilip, amin út van, és bevezet a szigetre. Mondhatom: Safranek feladta a leckét. Látom a Keleti felőli oldalon kivágták az akácia bokrokat. Olyan ujjnyi vastagok. Közel a földhöz lettek levágva, így van benne olyan, amelyik V alakú. Ki választok egy olyat, amelyiken két V elágazás is van. Megyek vissza a cicushoz.  A két ágközé szorítom Safraneket, és húzom fel a parton. Egy darabig jön, aztán kicsúszik belőle. Addig variálok, amíg sikerül a fejét átdugnom a gally alatt. A nyakánál van a két ág. A lehető legközelebb a macskához összeszorítom a két ágat. Áthúzom a töltésen, és elhelyezem egy szilvafa alatt. Nyugodjék békében. Odébb mentem pergetni, a keresztgát helyére. Semmi. Mondom Attilának: menjünk az alsó betonba. Mentünk. Dobálgatok mindenféle dógokat. Kínomban kikeresem az agyonrágott fehér kétfarkú twisztert. A mederben volt egy kis ránehezedés. Safranek után nem mondom, hogy ez hal volt. Ellebegtetem a twisztert a belsőíven a vízinövény előtt. Üti. Bevágok, megvan. Felhúzom, olyan fél kiló körüli csuka. Lejjebb engedem a bothegyét, nehogy elkezdjen ugrálni. A csuka köszöni, ezt a gesztust és balra el. Dobálom a sárga kétfarkút. Az nem kell. Elindulok felfelé. Több helyen próbálok a partszéléhez közel, a növényből csukát kicsalogatni. Mondom Attilának mikor utolért: nincs kinn a növényben hal, túl sekély a víz. Benn lebegtetem a twisztert, megnehezedik és indul. Nem csukásan viselkedik. Nem is az, hanem egy 18 dekás sügér. Megnyugtat. Legalább nem betliztem. Beállok oda, ahonnan Attila elment. A nád előtt olyan 3 méterrel húzom a csalit. Tőlem 10 méterre egy burvány keletkezik, és megmozdul a vízen fekvő nád. Mikor 5 métere van tőlem, nagyot üt rajta. Nem akad, de a twisztert majdnem lehúzta. Próbálom a sárgát. Megint nincs érdeklődés. Egyik helyen van egy keskeny rés. Teljesen szembe dobok. Nem mentem a víz széléig. A bot spicce van a víz szélénél. Bothossznyi távnál kemény ütés. Bevágok. Durva rántás a válasz. A fék nem szólal meg. A rohattannya bevezető után, tényszerű megállapítást teszek. A fék behúzva maradt. Ahogy lerántotta a botspiccét, a bot, és a zsinór közé került egy nádszál. A csuka feljebb jön (méretkörüli). Úgy döntök, hogy közelebb lépek és kiszabadítom a bothegyét a nádból. Előrébb lépek. Ezáltal meglazul a zsinór. A csuka lendületet vesz, kitör jobbra, és már meg is szabadult a horogtól. Dobok párat a sárgával, de ma csak a fehér kellett. Fekete macskához az illik. Ez a fekete macska tényleg nem hozott szerencsét. -.appa.

Eleddig megbeszéltük, amit megbeszéltünk. Nemigen vagyok ezzel egyedül, de csak elmondom, mire jutottam. Megállapítottam magamban, hogy számomra néhány ellentmondás van ebben az egészben. Annyi látszik bizonyosnak, teszem hozzá, - a szóbeszédek alapján is az jön le, - a kerékpáros szinte sosem hibás. Ez érthető is, hiszen sok kedvezményt biztosít számukra a KRESZ. Vannak nagy kerékpáros nemzetek. Ilyen Hollandia is. Gondolom jogalkotóink tanulmányozták az Ő előírásaikat. Tapasztalataikat beépítették a Mi rendszerünkbe. Nem teljesen gömbölyű azért minden (legalábbis számomra). Citálom a tegnapi rész befejező részét. „Az út egyéb részein a kerékpárosok - a gyalogosok veszélyeztetése nélkül - legfeljebb 10 km/óra sebességgel közlekedhetnek. Felhívnám a gyalogosok figyelmét. A kerékpárosok számára kijelölt útfelületen a gyalogosok nem közlekedhetnek!”

Tehát itt megjelent bizonyos mértékig, hogy azért a gyalogos is ember, és védjük. Másrészt viszont, a kerékpárúton nem grasszálhatunk. Márpedig sok helyen mennek a gyalogosok a kerékpárútra, mert jobb a minősége. Aztán ahol a két út egybe esik, és csak felfestés választja el, különbözteti meg, ott egyértelmű, hogy elcsámborog a gyalogos.

Most következik egy értelmezhetetlen előírás (vagy jó tanács). Ha a gyalog- és kerékpárúton a gyalogosok forgalma a kerékpárosok továbbhaladását akadályozná, a kerékpárosok az úttesten is közlekedhetnek. A gyalogutat értem, de a kerékpárútra nem mehet gyalogos. Akkor,  a kerékpárúton, hogy akadályozná Őket a gyalogos, hiszen ismét megerősítést nyer: „A gyalog- és kerékpárúton a gyalogos a kerékpáros forgalmat nem akadályozhatja, és nem veszélyeztetheti”.

Nézzük meg, - mennyivel lehet tekerni? Érdekességképpen azért megmutatom, az érvényben lévő sebesség korlátozásokat is.

                     -.appa.

Hogy kerékpározhatunk a járdán? Lakott területen bizonyos esetekben a járdát is lehet használni. Mégpedig akkor, ha az úttest kerékpáros közlekedésre alkalmatlan. Arra figyelni kell azonban, hogy a gyalogos forgalom zavarása nélkül, és legfeljebb 10 km/óra sebességgel szabad ilyenkor a kerékpárral közlekedni. Jegyzem meg halkan. Nem kellene a gyalogosra dudálni, csengetni

Abból induljunk ki, hogy a kerékpár, az jármű.

Mit mond a KRESZ? Ki vezethet járművet?

     (1)

1. b) a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van, továbbá
2. c) a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol.

(2) A jármű vezetését az üzemben tartó nem engedheti meg, illetőleg a vezető nem engedheti át olyan személynek, aki az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek nem felel meg.

(3) Az (1) bekezdésben említett engedélyt a vezetőnek vezetés közben magánál kell tartania.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltétel fennállása esetén a kerékpárosra nem kell alkalmazni az (1) bekezdés c) pontjában a járművezető szervezetében szeszesital fogyasztásából származó alkohol jelenlétére vonatkozó korlátozást.

Azt gondolom, ezzel mentesítették, a kerékpárosokat, a felelősség alól. Nekik törvényileg megengedett a szeszesital, és felületesen olvasva, más olyan szer használata is, ami a cselekvőképességét hátrányosan befolyásolja. Ezt a fonalat végig gombolyítva, készítsünk egy gondolati modellezést. Akkor mondjuk, egy partin, tilos a parti drog használata, de a kerékpáron nem. Ehhez viszont nem kell kerékpárt venni, vagy lopni. Lehet kölcsönözni is.

Nézzük a KRESZ táblákat. Úgy értem MI, itt a gondolatkísérletben.

Az „Elsőbbségadás kötelező” tábla azt jelzi, hogy az útkereszteződésben elsőbbséget kell adni a keresztező (betorkolló) úton - illetőleg, ha a jelzőtábla alatt az útkereszteződés alaprajzi vázlatát feltüntető kiegészítő tábla van, az ezen, vastag vonallal jelzett úton - érkező jármű részére. Ha a kiegészítő táblán a kerékpár-közlekedésre utaló jelzés van, abban az esetben az úttest kerékpár-közlekedés céljára burkolati jellel kijelölt részén áthaladó kerékpáros részére elsőbbséget kell adni.

Hol közlekedjen az a szegény biciklis honfitársunk?

Kerékpárosoknak, az út számukra burkolati jellel elválasztott vagy eltérő színű burkolattal megjelölt részén kell közlekedni, legfeljebb 20 km/óra sebességgel. Az út egyéb részein a kerékpárosok - a gyalogosok veszélyeztetése nélkül - legfeljebb 10 km/óra sebességgel közlekedhetnek. Felhívnám a gyalogosok figyelmét. A kerékpárosok számára kijelölt útfelületen a gyalogosok nem közlekedhetnek! -.appa.

Megegyeztünk abban, hogy tilos elengedett kormánnyal biciklizni. Nem tesszük, de van helyette jobb mutatvány, amikor a kutya vontatja a kerékpárt. Végül is, egy okos, és erős kutya, minden további nélkül elhúzza a kerékpárt. Ha van szánhúzó kutya, akkor biciklihúzó is lehet. Besegíthet a gazdi a kutyusának, a pedál tekerésével. Egyik ismerősöm, egy fóliában dolgozott éjjeli őrként. Házőrzőkutyáját Alfit vitte magával a szolgálatba. Alfi jól megtermett, olyan hatvan centis marmagasságú lehetett. Alakjára nézve, az agár ős kitetszett. Hátrafelé elvékonyodó alakkal áldotta meg az evolúció.  Induláskor, a gazda megtekerte a pedált. Onnantól Alfi repítette a vontatmányt. A negyedik napon, Alfi már megállt a kocsmánál. A kerékpárhoz kötve, türelmesen megvárta gazdáját, amíg az megiszik valamit. Utána irány a munkahely. Szép kerek történet ez, de lássuk be, megvannak ennek a veszélyei. Az első napokban fokozott veszély volt, hiszen Alfi nem tudta merre kell menni. A gazda, fékezéssel, és kormánnyal irányította a kutyáját. Veszélyesebbé tette a produkciót, hogy forgalmas útszakaszokon kellett menniük. Kilométereken át a 36-os főúton. Szerencsére nem volt semmi probléma, de gondoljunk csak bele. Mi van, ha Alfi elrohan valamilyen irányba. A kerékpár felborul, aminek következtében a gazda megsérülhet. Súlyosabb esetben gépjármű aláránthatja a békésen, ámde felelőtlenül kerékpározó gazdáját.

Kérdés: szabályos az ilyen produkció? Mondhatjátok: ha-mán így rákérdeztél, akkor biztos, hogy nem. Valóban. Nem csalt a megérzésetek.

A KRESZ azt mondja. Tilos kerékpárt állattal vontatni és kerékpárral állatot vezetni.

Jó! Jogkövető módon, nem vontattatjuk magunkat házi kedvencünkkel. Hol tekerjünk akkor? Sok helyen van már (olyan, amilyen) kerékpárút. Jó! De mi van akkor? - ha nincs kerékpárút?

Közlekedhetünk kerékpárral a kerékpárúton, kívül:

• kerékpársávon,
• erre utaló jelzés esetén az autóbusz forgalmi sávon,
• ahol az előzőek nem állnak rendelkezésre, ott a leállósávon vagy a kerékpározásra alkalmas útpadkán.
• A leállósávos kitétel, nem igaz az autópályára. Nem régiben történt meg, hogy a forgalommal szemben haladt a kerékpáros, a leállósávban. Tudom, hallgatólagos közmegegyezés szerint a kerékpárosok bármit megtehetnek. DE! Ez azért túlzás.

Jó! Mi van akkor, lakott területen kívül az országúton?

• A főútvonalként megjelölt úton, az úttest jobb széléhez húzódva, lehet kerekezni. -.appa.

Olyan élményben volt részem, ami nem mindenkinek adatik meg. Képzejjétek mán el! Békésen megyek az autóval. Nem a településen. Ércsétek úgy, hogy nyugodtan. Balról megjelenik egy biciklis, és balkarját felemelve jelzi, hogy ki fog kanyarodni a védett útra. Látta, hogy jövök. Megállt, lábát a kövezetre tette, és várt. Értitek Ti ezt? Annak dacára, hogy stop táblája volt, nem kanyarodott ki elém. Említettem a múltkoriban, hogy jártam Böszörményben. A két biciklis, a stoptábla mögül simán átment a kereszteződésen. Biztos úgy vótak vele, hogy Ők egyenesen mennek tovább. Igaz. Én is egyenesen mentem, de az, az Én bajom. Hogy ne is legyen több bajom, ezért fékeztem. Annak idején. Mikor a múlt évezredben vetetni tanultam, akkor azt mondta az oktatóm. Az elsőbbség akkor ér valamit, ha megadják. Mennyire igaza volt. E meglepő cselekedet hatására eldöntöttem, hogy átnézem miket ír elő a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozása. (1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól).

„Ha az „Egyirányú forgalmú út” jelzőtáblák alatt elhelyezett kiegészítő táblán autóbuszt és/vagy kerékpárt mutató ábra jelenik meg:

1. a) az úttesten kijelölt kerékpársávon, ennek hiányában az úttest jobb széléhez húzódva a kerékpáros,
2. b) az autóbusz forgalmi sávon a menetrend szerint közlekedő autóbusz,
3. c) a kerékpáros által is igénybe vehető autóbusz forgalmi sávon – az autóbusz részére kijelölt közlekedési iránnyal megegyezően – a kerékpáros is a jelzőtáblán megjelölt iránnyal szemben közlekedhet.” – mondja ki a KRESZ.

Nem minden egyirányú utcába lehet a forgalommal szembe behajtani. Feltételként szerepel, hogy ezt a lehetőséget egy kiegészítő tábla jelezze a kerékpárosok számára.                                                                        Másik gyakran megfigyelhető hiba a kétkerekűvel közlekedőknél, hogy a kijelölt gyalogátkelőhelyen a gyalogosok között suhannak át az út egyik oldaláról a másikra. Ugyanakkor erre is tartalmaz előírást a KRESZ.

„A kerékpárosnak a kerékpárról le kell szállnia és azt tolva – a gyalogosok közlekedésére vonatkozó szabályok szerint – kell az úttesten áthaladnia.” – rögzíti a szabály.

Ha ezt a szabályt a kerékpárosok mindig betartanák, akkor a piros lámpánál máris kevesebb álló kerékpáron egyensúlyozó, rosszabb esetben billegő személyt láthatnánk.

Mutatósak, az egy keréken, az elengedett kormánnyal bemutatott már-már cirkuszi produkciók sorozata. Gyakorta csodálhatjuk meg, a kerékpározás közbeni sms írást. Ez nem való az utcai közlekedésbe. Vannak erre pályák kiépítve.

A kerékpárosok részére a KRESZ kifejezetten kimondja, hogy

„Tilos elengedett kormánnyal kerékpározni.”  -.appa.