- Eleink alatt a Mi megfontolt és bölcs vezetőinket értem. Mégiscsak nonszensz, hogy mindenkit támadtok. Tisztára olyanok vagytok, mint Józsi bácsi volt. Egyből kiabálta, hogy: „monnyon le”. Hol éltek Ti? - jó gyerek. A ház nem maradhat felügyelő nélkül. Mit képzeltek Ti? Amúgy sem fogadnák el, hisz mindig, mindent rendbe tesz. A rendetlenkedőknek integet, mert Ő a Kövér László. Jut eszembe. A Pa-dö-dö dallamára milyen jó kis nótát lehetne ráírni. Természetesen a legnagyobb tisztelet hangján. Attúl van a nagy felháborodás, hogy Bujusz tavaly februárban arról beszélt a titkosszolgálati vezetőknek, hogy az ellenzék jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági veszélyt. Lássátok be, teljesen igaza van. Az ellenzék arra készül, hogy megbuktatja a Fidesz korlátlan hatalmát. Milyen alapon? Kérdem Én. Olyan jól elvannak. Viktor is egészséges bírja még a pártvezetést. A mellett az ország vezetés az smafu. Ez nem lekicsinyelés, de lássátok be, olyan segítői vannak, akik mindenben a keze aládógoznak. Nagy segítség az Neki (áldassék a neve, bár ezt Mohamed neve után szokták mondani). Azért azt érzitek, hogy az Ő neve után is mondani kellene valamit.

- Mondom tovább. Brumit is haggyátok békibe! Még hogy nemzetbiztonsági titkot kotyogott ki, a lehallgatásokkal kapcsolatban. Egyből dugnátok a börtönbe. Most meg jösztök itt azzal, hogy Brumi hazudott. Hogy inkább vállalja, hogy hazugnak nevezzék, mint a börtönt. Tuggyátok meg, hogy nem is hazudott. Nem szokott Ő hazudni. Nincs Ű arra rászorulva. Mondom mi van. Tréfálkozott kicsinység. Jól beugratott benneteket. Ti meg ugrottatok, mint „éhtyúk a takonra”. Akinek ez nem világos beszéd, az gyöjjön el városnézőbe, oszt Bűdön megtudhassa. A csengeri örökösnővel kapcsolatban sem hazudott. Hogy is gondolhattatok ilyet. Önzetlenül, segíteni akart. Igazán leszállhatnátok már a témáról.

- Ha már, védem a nemzet vezetőinket, akkor nem hagyom ki a legfőbb vezetőt sem. Hajjátok? Ütet is megtámadták, meg még amerikábul. Megkábult Hillary Clinton. Képzejjétek mán el. Asszonta, hogy Magyarországot egy kapzsi és korrupt vezető irányítja. Értitek Ti ezt? Azt se tuggya, hun van Hunnia. Azt is monta hajjátok, hogy „az autokratikus vezetőkkel Oroszországtól és Törökországtól kezdve Magyarországon át Brazíliáig és a világ számos helyéig, akik egyszemélyi hatalommal, kapzsisággal és korrupcióval irányítják az országukat”. Mi marhaság mán e He? Magyarországon át, nem is lehet Braziliába menni. Most láthassátok, hogy férre beszélt az asszonka. Szóval. Haggyátok! - a Mi bölcs vezetőinket. Csak a javunkat akarják, mert amennyit megszereztek javainkból, az még nem elég. Mi régen megírta Váci Mihály? Még nem elég. Több kell    -.appa. 

• Adhattam volna azt a címet is: Az elátkozott korosztály. Miért is mondtam ezt? Mert igaz. Gondoljátok mán végig. Nem nézhetnek filmeket. Nem nézhetik, és hallgathatják a kabarékat. Miközben nyomják ránk a reklámokat, Ők abban sem részesülhetnek. Oszt még az ótást sem kaphatják meg. Amerikában már kaphatják, ha igaz. Nem tudom igaz e, mert amerikai ismerősöm nagy ótás ellenes. Nekem is írta, hogy ne vegyem fel, mert az emberiség létszámát 500 ezerre akarják csökkenteni. Jön az új világ. Ennyi szógára van szüksége a nagyuraknak. Mosolyogtam magamban.
• Mosolyogtam magamban, akkor. Hát hogyne mosolyogtam volna. Mit hallok a múlt héten a rádióban. Musk, eladta az utolsó ingatlanát 2 millió dollárért. Valami olyasmit mondtak, hogy új életre készül. Tuggyátok mit gondolok? Ezek szerint várja, hogy esni fognak az ingatlan árak, és majd ebből a pénzből vesz többet. Mindenhájjal megkent üzletember. Gyerekkoromban ez a kategorizálás, oly módon hangzott volna el, mindenhájjal megkent csirkefogó. Rossz neveltetésem miatt nem is értem, - minek valakinek több lakás? Persze, hogy értem. Ingatlanba fektetve megmarad a pénzed. Bankárnak adva fogy a pénzed. Gyarapodásról szó sincs. Örülj, ha abszolút értékben megkapod, amit betettél. Lehet pénzt betenni úgy, hogy azt látod a befektetésed nő. Mikor kellene a pénzed, akkor alig jutsz hozzá. Keletkeznek vele kapcsolatban mindenféle költségek. Eredmény, kézhez kapsz, amennyit kapsz, oszt örülj neki.
• Olvasom, hogy Várkonyi Andi, nem tartja elég tökösnek, azokat a férfiakat, akiket egyedülálló anyák neveltek fel. Ezen is eltöprengtem. Mészáros Lőrincnének hittem. Lehet, az védett név. Egy és megismételhetetlen. Ha a feleségem akarsz lenni, maradj jánynéven. Oszt maradt. Most elítélhettek érte, hogy nem tartom a közösségi média. A közösségi élet ütőerén a kezem, és fogalmam sincs, hogy híjják Andikát. Megszakértette, az egyedül álló anyákat: „tutyimutyi alakot nevelnek a fiaikból”. Azért kötnek bele, mert Ő is egyedülálló anya volt. Megvédem a szépasszonyt. Neki volt párkapcsolata (ez utóbbi szót, nehogy külön olvassátok). Másrészt, neki kislánya van. Annak meg más a szaporító szerve. Ne boncolgassuk, hogy az egyedülálló anyák milyen lányokat nevelnek. Várjátok meg Andi következő könyvét, hátha benne lesz. Hanem hajjátok, éngem meglepett az Andihoz való negatív hozzáállás. Idézem: „kicsit furcsa, hogy a „saját fajtájáról” ilyen lenézéssel beszél”. Megint megvédem Andit. Amit tett, az a véleménynyilvánítás szabadsága. Tuggyátok! – azért Bochkort sajnálom egy kicsit, de azt majd legközelebb. -.appa.  

• Azt is kell mondanunk, hogy a gazdag Uniós országok, külső, Unión kívüli, és belső, Unión belüli migrációval pótolják a hiányzó munkaerőt. Kimondhatjuk nyíltan, az anyaország lakosainak büdös a munka, de valakinek azt is meg kell csinálni. Ezért fordulhat elő, hogy némely országok sokkal befogadóbbak a migránsokkal szemben. Hozhatjuk példának, hogy a görögök, a partraszállók közül kicsemegézték a diplomásokat. A menekült táborokban iskolákat hoztak létre, ahol tanították a fiatalokat, miközben elsajátítatták velük a görög nyelvet. Az is egy értelmű, hogy minden ország igyekezett a képzett embereket megszerezni. Ezzel párhuzamosan, a képzetlen emberek is olyan helyekre igyekeztek, ahol jólét várja Őket. Szó nincs arról, hogy hazánkban akartak volna maradni. Ezért is történtek lázadások a táborokban. Ők mihamarabb tovább akartak innen menni, de nem lehetett. Nekünk van elegendő belső képzetlen munkaerőnk, tehát a külföldiekre nem volt szükségünk. Mondhatjuk, hazánkban a képzés jó ideje arra irányul, hogy képzetlenek legyenek az emberek. Könnyebb Őket manipulálni. Az is kétségtelen, hogy nagyszámban iszlámbevándorlók jönnek. Az iszlám még vallás. Tartják a szokásokat. Nem értelmezték még át kapcsolatukat Istennel. Nem érvényesül a szekularizáció semmilyen formában.
• Elmondhatjuk, hogy a Tőlünk Nyugatabbra lévő országok elég sok bevándorlót fogadtak be. Ott tehát nagyobb létszámú, összetartozó vallási csoportok jöhettek létre. Látnunk kell, minz azt már említettem is, az iszlámot nem érintette meg a szekularizáció. A híradásokból tudjuk, hogy a terrorcselekményeket, az ott született fiatalok követik el. Nem tanultak. Nem igyekeztek elsajátítani a nyelvet, csak olyan mértékben, amennyire feltétlenül szükséges. Ők, már nem tartoznak hálával a befogadásért. Erre a három utolsó mondatra felteszek két kérdést. Miért is nem?  Megvoltak, e a lehetőségeik? Könnyű elítélni valakiket, miközben nem ismerjük a körülményeiket. Jegyzem meg. A kínai fiataloknál is vannak problémák, a magyar érettségikor. Aztán, gondoljunk csak a rossz szemmel nézett, kabaréjelenetekben nevetségessé tett cigányainkra. Ilyenné alakította Őket a társadalom. Azt mondom, meg is ragadnak minden alkalmat a potyázásra. Ami nem jó, de valamiből Nekik is élni kell. Hallom, a felzúdulást: Menjenek dolgozni! Én is úgy tartom. A közmunkaprogram, az nem munka. Az idénymunkákon, a legtöbb helyen, kevesebbet fizetnek nekik, és többet várnak el tőlük. Itt vannak velünk, mégis kirekesztettek.
• Nézzük a külhont. A francia fegyveres erők jelentős része iszlámvallású. Attól tartanak, e miatt etnikai konfliktus esetén megbízhatatlanokká válnak. Azt gondolom, ez megalapozott, és valós félelem. Engels (Ez nem Frici, a Marx Karcsika kis barátja. Ez egy belga, és David) azt mondja: az iszlám kisebbségek legnagyobb erőssége, nem a növekvő számukban, hanem a kulturális összetartozásukban keresendő. Ez, az erő, az európaiakban már nincs meg, hisz évtizedek óta tart az ideológiai formálásuk. Mondhatjuk nyugodtan. Az Uniónak nincs közös, egy tőről fakadó, nemhogy kulturális, de semmilyen alapja. A kereszténység, egy ködösítésre használt maszlag. Ezek előre vetítik azt a képet, miszerint ahhoz, hogy Franciaországból vagy Belgiumból muzulmán országot csináljanak nincs szükség muszlim többségre. Úgy értelmezem gondolatait, hogy az apró muszlim kisebbségek is kezükben tarthatják a hatalmat, abban az esetben, ha a többségi társadalom elér egy megosztottsági szintet. Nem elképzelhetetlen. Gondoljunk a rómaiakra. Oszd meg, és uralkodja rajta. -.appa.

• Az európai intézményeket egyre erősödő mértékben befolyásolta, befolyásolja egy olyan ideológia, ami nem veszi figyelembe a nyugati hagyományokat, és önazonosságot. Mondhatni, kibővíteni akarja. A hiányt multikulturalizmussal szándékozik helyettesíteni. Így történhet meg, hogy az Európai Unió ideológiájába bekerülnek más áramlatok is, színesítve ezzel a kulturális palettát. Ezt értelmezik úgy is, hogy az Unió, hagyja elsikkadni, a hagyományos európai civilizáció kulturális eredményeit. Megjegyzem, az emberiség történelme során mindig is keveredtek különböző népcsoportok, kultúrák, civilizációk. Az ellenzők azzal érvelnek, az Unió nem áll ki a hagyományos keresztény értékek mellett. Azt mondják, engedi érvényesülni a keresztényellenes szekularitást, az LMBTQ jogokat, és a feminizmust. Itt kénytelen vagyok megemlíteni, hogy a szekularitás sokkal összetettebb dolog annál, mint keresztényellenesség. Az emberi gondolkodás folyamatinak terméke. Inkább nevezem filozófiának, mint keresztény ellenességnek. Ha megnézzük, az európai helyzetet, akkor a következőt tapasztalhatjuk. Az egyházak, tevőlegesen is mindent megtesznek annak érdekében, hogy az emberek eltávolodjanak a hagyományosnak mondható egyházaktól. Természetesen nem ez a céljuk, de ez is jelentkezik eredményként. Vegyük példának, a Mi nagyon Nemzeti- Keresztény kormányunkat. Azt tapasztaljuk, hogy a nagy szenteskedés mellett a nép egyre szegényebb. Az senkit nem vígasztal, hogy átlagban jók vagyunk, mert a gazdagok, azok tényleg nagyon gazdagok. Azt gondolom, a következő idézet semmiféle vigaszt nem nyújt számunkra. „Jézus így szólt tanítványaihoz: ,,Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába. S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába”. Mondjátok meg, - mennyiben vigasztal ez bárkit is? Nehezen tud bemenni. DE! - betud. A hitetlenekben felmerül, - van mennyeknek országa?
• Egyes vélekedések szerint, Franciaország már ott tart, ahol nyíltan lehet beszélni, az ország teljes etnikai megosztottságáról. Rendszeresek a zavargások, gyújtogatások. Az állam nincs felkészülve az ilyen jellegű súlyos konfliktusokra. Egyesek, annak tulajdonítják, az efféle megnyilvánulásokat, hogy a francia kormány védi a multikulturalizmust, és hirdeti a toleranciát. Jegyzem meg. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy a franciák mindig is szabadság szerető népek voltak. Mondhatjuk, ez olyan jellemzőjük, amely kulturális identitásukból adódik. Mindég is sokkal hamarabb összefogtak. Sokkal könnyebben alakultak ki rendbontások, utcai zavargások. Emlékezzünk csak vissza. Hazánkban nem voltak ilyenek addig, míg Orbán Viktor el nem kezdte szervezni. -.appa. 

Fogdosom a halakat. Ezt nem hagyom itt. Egy idő után érzem, hogy a bal combomban fájni kezd a csont. Ott ahol a szék vasrésze hozzáér. Gondolom, fázik. Odagyűröm a pufajka alját, ami valamelyest segít rajta. Ma is dobtam rosszhelyre gombócot, de csak egyszer. Fázott a kezem. Nagyobb gombócokkal etettem, sikerült is rövid kapásszüneteket beiktatni a horgászatomba. Annyira nem is bántam. Hidegek a halak. A rongy, amibe a nyálkát töröltem csupa nedvesség. A köd is csapódik le. Egyáltalán nincs kedvem magam alól kiszedni a száraz kéztörlőt. Hamar elnedvesedne az is. A nedves, nyálkás kéztörlőtől fázik a kezem. Megjön a két fiatal spori. Eredmény, amit eddig is tudtam. Mondja, a kishal jó lenne, de nem lehet kapni. Milyen jók voltak azok a kis kárászok, amit árultak a boltokban. Azzal bizony nem lehet horgászni! - mondom. Invazív faj. Csak akkor használható csaliként, ha abból a vízből van kifogva, ahol használják. A többi keszeggel is baj van. A dévér, karika, lapos. és a bagoly- keszeg méret korlátozással védett. Nem olyan egyszerű ez. Ezt nem tudták. Amíg ott hangoskodunk nincs kapás. Beszélgetünk tovább, a horgászat utolsó halát illenék megfogni. Egy perc sem telik bele, és egy jó tenyeres bodorka jelentkezik utolsó halnak. Az már jó, mondja a két fiatal. Míg pakolgatok, beszélgetünk. Nekik is gyenge volt az idei év. A Balázs-éren alig fogtak halat. Indulok a kocsihoz, Ők meg hazafelé. A zsákmány 25 db, 70 deka. A két legkisebbet elviszem Tóbiásnak. Mióta a lefőzött halbőrt, porcogót elvittem Neki, nagyon örül nekem. Most is nagyon örült. Majdnem beugrott a csomagtartóba. Leteszem a betonra halat. Szaglássza, mire a bodorka orron legyinti a farkával. Ezen teljesen meglepődik. Szerintem, még nem látott élő halat. Óvatosan hajol vissza, majd elkapja hal a fejét, és megeszi. A másodiknál már rutinosan, és gyorsan jár el. Reménykedve néz rám. Mondom: nincs több Tóbiás. Sanyi is korholja: Most ettél meg egy doboz konzervet. El fogsz hízni. Indulás haza. Ki kell magam olvasztani. A kádba eresztem a jó forró vizet. Iszom egy kétcentes naspolya pálinkát. Táguljanak a bőrben lévő hajszálerek. Vigye a testbe a meleget. A kádba szállás előtt még egyet. Jól felmelegítem a lábam. Bele-bele fekszem. A forgómból, mintha kihúzná a fájást. Gyerekkoromban, mit összecsodálkoztam ezen, mikor ilyet szóltak az öregek. Akkor nyílt Végardón, a Bodrog parton feltört meleg vízzel egy medence. És íme, igaz amit az öregek mondtak. Miért is ne lenne? Mikor a kisvasúttal utaztunk Kenézlőre szerettem bámészkodni a vonatablakból. Egy néni kiabált. Húzzák fel az ablakot! A huzat kiviszi a fejem. Nem értettem. Most, ha a kocsiban kicsit lehúzom a mellettem lévő ablakot, akkor szúr a balszemem. Összegzésképpen megállapítom: nem a világ változik, hanem Mi, és a világról alkotott véleményünk. A biztonság kedvéjért iszom még egy kétcentest. Jó melegen felöltözöm, és vacsoráig tespedek egy kicsit. -.appa.

Délelőtt még úgy volt, hogy köd van, ezért az ebéd utáni szunyókát követően megyek, és rendbe teszem az átkötőn a helyeket. Na, ez volt a terv, de mikor megébredtem, - mit látnak szemeim? Gyönyörűen süt a nap. Nem csak álmodtam. Odamentem az ablakhoz, kitekintettem. Oké. Előbb egy kis bodorkázás, utána megyek a helyeket igazgatni. Ez most olyan, mint a viccben. Jó, de előbb egy kis unga-bunga. Hogy kineveztem magam (hely)igazgatónak, Én dönthettem. A 4-es szereléket felhoztam, mert eltört a horog. Kötök gyorsan egy előkét és annyi. A dzseki felső zsebéből kiveszem a szerelékes létrát, és indulok előke zsinórért, horogért. A kiválasztott 14-es piros Mustad horog kábé akkora, mint a kedvenc 1050-es Gamakatsum. Mikor a létrához nyúlok, látom az antenna tőben eltört, alig tarja valami. Ez, nem bírja ki a horgászatot. Márpedig Én ragaszkodom a kis teherbírású úszóhoz. 3-as botra való szerelékem van. Nem gond. Közelebb ülök majd a vízhez. Fog az menni, bíztatom magam. Másrészt ez főpróbának is jó, ha hétvégén Attilával keszegezni mennénk. Szóval bepakolom a 3 méteres botot, és a 3 méteres kaszanyelet. Meggyőződtem, hogy van kasza, és megvannak a rögzítő csavarok is. A csontik közt van jó is. Nem bábozódott be mind. Nem kell vennem. Ott a giliszta, tegnaptól a csomagtartóban. Berakom a vederbe, most jó hasznát veszem majd. Előre mondom, ma sem használtam. Indulás! - ahogy Kirk kapitány mondotta volt. Gyönyörűen süt a nap. Most még a vízre sem esik majd árnyék. A nap jólesően melengeti a hátamat. Ezeket gondoltam, míg elértem a 36-os főút hídjáig. A hídról hatalmas köd tárul elém. Hátha csak itt van köd, reménykedek. Hitegettem magam. Azonnal megkellett volna fordulnom az első lehetőségnél, és menni takarítani. De, nem. Helyenként csak 50 métert látni. Ebben még nincs probléma. Mikor a 80-as évek elején a Leninváros határában található, erőműi meleg vízre jártunk (az óta az erőmű sem működik), hatalmas köd volt a víz felett. Érdekes módon a citromsárga fluorescent antenna látszott a legjobban. Itt jól látszik ez is, amit Japán vörösnek hívnak. Jól sejtettem. A hídig nem csökkent a köd. A hídnál ketten pergetnek. Váltunk párszót. Ők is a napsütés miatt jöttek. Eredmény? Egy kis csuka elment. Behordom a cuccot. Keverek etetőanyagot. Fázik a kezem. Nagyon hideg a víz. Dobok némi pelletet, és meglepetésemre egyből van kapás. Fogdosom a bodorkákat. Egy idő után fázik a sejhajom. Elmegyek a kocsihoz. Felveszem a pufajkát. Két tiszta kéztörlőrongyot, összehajtogatok a székemre. Minden oké, fogdosom a bodrikat. -.appa.

Ott hagytam abba a mesélést, hogy megrántottam a zsinórt. Erre bekövetkezett, amire számítottam. A mű csali a vízbe esett. Volt egy bökkenő. Az nagyon jól látszott, hogy a zsinór a nádason van. Itt rossz döntést hoztam. A helyett, hogy óvatosan csévéltem volna a zsinórt, és csak akkor rántom meg erősen, amikor a nád közelében van a csali, Én azonnal megrántottam. A vízben lévő csali, és a nád teteje között volt egy csomó zsinór, amit nem tudtam átrántani. Az bejött, hogy repült felém a csali, de hamarabb fogyott el a lendülete, mint elért elém. Hát nem jött be a várakozásom. Botor módon óriásit rántottam, mire is a mű csali feltekeredett a nádra. Mintegy csokrot kötve a bugákból. Egyáltalán nem élveztem a látványt, hogy a wolfram előkével körbetekert nádbugák milyen jól mutatnak a színes gumihallal. Lementem az ott kikötött csónakba. Így bothossznyira tudtam húzni a nádat. Itt megint-csak hibáztam. A vízirányába kellett volna próbálkoznom a cibálással. Lehet, abban az esetben lecsúszik az előke a nádról. Nem ezt tettem. Erőből húztam magam felé a nádat, miközben lelkileg fel voltam készülve, hogy a fluorocarbon előtétzsinór elszakad. Murphy törvénye: ami el tud szakadni, az el is szakad. Happy and nincs. Elszakadt. Ez volt a gyenge láncszem, a wolframelőke, és a fonott zsinór között. Bepakoltam a kocsiba, és spuri vissza a csónakhoz. Kimeregettem a rengeteg vizet. Alig bírtam a vízre tolni a csónakot. Lementem, az ominózus helyre. Jól láttam ezek szerint a stégről, hogy nincs a nádon a gumihal. Most megnéztem közelről. Ezek szerint a horog nem akadt a nádba. Az előke lepödrődött, és a jigfej súlya miatt, a vízbe pottyant. Ahhoz már sötét volt, hogy a vízben meglássam. Visszaevezés a stéghez. Igen ám, de a csónak elejét nem tudtam felfuttatni a partoldalra. Kiléptem a partra. A csizmám félig bemerült az iszapba. Mutatványom a következő volt. Kilépéskor nem akartam a vízbe esni, ezért ballal fogtam a stéget. Jobbal a láncot, hogy vissza ne rúgjam a csónakot. Sikerült. Egyedül nem bírtam felhúzni a csónakot, így nem tudtam kikötni a karóhoz, mert rövid volt a lánc. Maradt, hogy a stég lábához kötöttem ki. Pozitív hozadéka a történetnet, hogy jót evezgettem. -.appa.

Hétfőn este még azon gondolkodtam, hogy kimegyek az átkötőre, és megigazítom a horgászhelyet. Az alacsony vízállás miatt elérhető az a gyökérzet, amelyikbe Attila sokszor beleakadt. Ezt kellett volna tennem. E helyett a horgászat mellett döntöttem. Raktam be a kocsiba mártogató, tapogató botot is, amit aztán nem használtam, pedig volt kishalam.  Majdnem két óra volt mikorra kiértem. Pergetetéssel kezdtem. Most találtam olyan gumit, amire volt érdeklődő. Fogtam is vele egy 43 dekás csukát, a híd középső megtámasztása mögötti, kevésbé áramló vízben. Ez után mentem bodorkázni. Egy kisebb (1g alatti) úszós szerkót vittem magammal. Tegnap nem találtam. Ennek nagyon egyszerű oka volt. Otthon volt az asztalon. Mikor kezdtem a horgászatot, már nem sütötte a vizet a nap. Tehát, ott járt az idő, mint az előző napi horgászatkor. Meg is indultak szépen. A kisúszónak köszönhetően nagyon jól lehetett látni, mikor ér hozzá a csalihoz a hal. Egyszer fordult csak elő, hogy sikerült lelopni a csontit. Indulni tehát jól indult, a dolog. Az etetési taktikának az előzőnap beváltat alkalmaztam. Alapozás után pellet, majd később kevés etetőanyag szórás. Egy ilyen alkalommal, egy méterrel rövidebbet dobtam. Azonnal korrigálni akartam, csakhogy az is rövidebb lett. Megritkultak a kapások. Próbáltam kintebb úsztatni, de akadoztam. Mélységet állítottam. Az úszósérülést elkerülendő, a damilt húztam. Mi sem természetesebb, rossz irányba, amiből következik, hogy még inkább akadt a szerelék. Apróhalak jöttek, az sem sűrűn. Az eredeti sávra dobtam egy kis kaját. A következő gombóc megint rossz helyre ment. Jobban tapadt az etetőanyag. Volt nálam száraz, de mégsem módosítottam az állagán. A kínlódást úgy fejeztem be, hogy akasztottam egy tenyérnyi kagylóhéjat, ami tele volt iszappal. Sikerült kihúznom. Odamentem a vízszélére, hogy az előkét megfogva kiemelem. Nem kínozom a botot, a nagy súllyal. Kagylóhéjat meg nem fogok szákolni. Óvatoskodva lementem a víz széléig. Leguggoltam, és próbáltam kiemelni, ekkor tört el a horog. Összeszereltem. A 13 bodorka 41 dekának bizonyult. Még világos volt. Irány pergetni. Azt teljesen elfelejtettem, hogy van kishalam, és akár tapogathatnék is. Tavaly december óta nem alkalmaztam ezt a módszert. Pedig a híd alatt, akár süllő is jöhetett volna. Lementem arra a helyre, ahol a jobb csukát kétszer is rá tudtam venni, hogy megfogja a csalit. Menetközben láttam, hogy János megcsinálta a stéget. Dobálgatok, de sehol semmi. Folyással szemben dobtam két hosszút. Ezt követően arra gondoltam, hogy közelebb dobok a nádashoz. Nem látszott, hogy légmozgás lenne, a csali mégis a nádban kötött ki. Megrántottam, és ez után kezdődött a tortúra. -.appa.

Elöljáróban annyit, hogy ez az egész nem keszegezésnek indult. Vasárnapról maradt csonti, és etetőanyag is. Ha, a csukák nyugton hagynak, akkor próbálkozom a keszegezéssel. Útközben eszembe jutott, hogy a gilisztát megint nem tettem be. Nekem mindég útközben kellene lennem, mert akkor jutnak eszembe a dolgok. Ezen nem húztam fel magam, hiszen a főcél a pergetés. Ott vannak a csontik, ha éppen fánton-fánt. Pergetni kezdtem a Nyugati-főcsatornán, némi szerencsétlenkedés után. A bot spiccét nem engedtem le, ahogy mentem be a helyre. Az meg beakadt két ágba, összekötözve a damil által. A motyót lehajigáltam a földre, de talán a csodálatos napsütés hatására, még csak egy rohattannyát sem mondtam. A bothegyének emelgetésével, percen beül kiszabadítottam a damilt. A szél eléggé fújt, ezért időnként a zsinórom a nádasra keveredett, de minden alkalommal lejött. Dobálgatom a különböző mű csalikat, de a csukák nem reagálnak semmire. A nyiladékon át süti a hátam a nap. Megfordul a fejemben: a vízre esik a napfény. Keszegezni kellene. Elhessegetem a gondolatot, és átmegyek a híd másik oldalára. A szél a nehéz kanalat is befújja a nádszélére. Sikeresen kiszedem. Semmi nem történik, hiába dobálok. Keszegezni fogok, adom ki magamnak a vezényszót. Előszedem a szükséges dolgokat. Kiválasztok egy létrát, és átvonulok a híd fölötti mélyebb vízre. A létrán az ólom van elől. Miért nem vittem Én ezt fel megszerelni? Hiába tettem fel a kérdést. Nem jut eszembe, hogy miért nem. Vissza a kocsihoz. Nincs több négyes szerelék. Eszembe jut, hogy a zsebemben van egy 90 centis tartalék előke a fíderhez. Meg is állapítom: a fídert kár volt tegnap felvinni. Mindegy. Csinálok belőle egy 35 centis előkét. Vizet mérek, és 5 tyúktojásnyi gombóccal alapozok. Szórok pelletet, és kezdem az úsztatást. A nap, már alig süt a vízre, de a szél alig fúj. Szép kapás után nem fogok semmit. A következőnek hagyom, hogy merítsen, és egy gyermektenyérnyi bodorka kerül partra. Eléggé pikkelyhiányos. Látszik rajta, hogy csuka szájából szabadult. A következő halam kisebb, de legalább eszik a hal. Megyek a kocsihoz haltartóért. Beteszem a halakat, és horgászom tovább. Szépen jönnek. Megint megcsodálom a bodorkák azon képességét, hogy az úszón alig látni valamit, és teljesen üres horgot húz ki az ember (ötször tették meg). Egy apró bodorka kiemelésekor, hatalmas burvány keletkezik. Szerencsémre nem kapta el. Nem tudtam volna mit kezdeni vele. Néha dobtam pelletet, olykor féldiónyi, nem összenyomott etetőanyagot. Meghálálták a gondoskodást. Mérlegeléskor 39 bodorka volt 1,15 kg, és két vörösszárnyú 20 deka. Ki akartam használni a fényváltást, ezért újra pergetni kezdtem. Lementem a csónakig, de sehol sem történt semmi. Az újabb elengedett fél méter víz miatt a csónak megcsúszott a vízbe, e miatt a lánc teljesen feszes. Sok víz van benne, valószínűleg a farnál olyan rész került vízbe, ahol beszivárog a víz. Nem volt kedvem kimeregetni. Az átkötőre ki kellene néznem, a hosszúnyelű kaszával. Most, a nagyon alacsony vízállásnál meg lehet igazítani a horgászhelyünket. Lehetne készíteni lentebb is. Majd meglátom, - mit tudok összehozni.   -.appa.

Rég volt. Nagyon régen.
A múlt évezredben.
A hetvenes években.

 Esténként, olykor összeültünk.
És hogy csiszolódjon szellemünk.
Beszélgettünk.
Bort ittunk, szendvicset ettünk.
Gyuri József Attilát olvasott nekünk.

Mi átadtuk magunk a vershallgatásnak.
A kislányok, Ani, és Zsuzsa már aludtak.

Tanítgatott, hogy mi a költő dolga.
Most. Ehhez a vershez, vajon mit szólna?
Írásra nógatott. Hagyjam a bulit.
Tegnap temették el Szigeti Gyurit.

                                                     -.appa.