Hétfőn este még azon gondolkodtam, hogy kimegyek az átkötőre, és megigazítom a horgászhelyet. Az alacsony vízállás miatt elérhető az a gyökérzet, amelyikbe Attila sokszor beleakadt. Ezt kellett volna tennem. E helyett a horgászat mellett döntöttem. Raktam be a kocsiba mártogató, tapogató botot is, amit aztán nem használtam, pedig volt kishalam.  Majdnem két óra volt mikorra kiértem. Pergetetéssel kezdtem. Most találtam olyan gumit, amire volt érdeklődő. Fogtam is vele egy 43 dekás csukát, a híd középső megtámasztása mögötti, kevésbé áramló vízben. Ez után mentem bodorkázni. Egy kisebb (1g alatti) úszós szerkót vittem magammal. Tegnap nem találtam. Ennek nagyon egyszerű oka volt. Otthon volt az asztalon. Mikor kezdtem a horgászatot, már nem sütötte a vizet a nap. Tehát, ott járt az idő, mint az előző napi horgászatkor. Meg is indultak szépen. A kisúszónak köszönhetően nagyon jól lehetett látni, mikor ér hozzá a csalihoz a hal. Egyszer fordult csak elő, hogy sikerült lelopni a csontit. Indulni tehát jól indult, a dolog. Az etetési taktikának az előzőnap beváltat alkalmaztam. Alapozás után pellet, majd később kevés etetőanyag szórás. Egy ilyen alkalommal, egy méterrel rövidebbet dobtam. Azonnal korrigálni akartam, csakhogy az is rövidebb lett. Megritkultak a kapások. Próbáltam kintebb úsztatni, de akadoztam. Mélységet állítottam. Az úszósérülést elkerülendő, a damilt húztam. Mi sem természetesebb, rossz irányba, amiből következik, hogy még inkább akadt a szerelék. Apróhalak jöttek, az sem sűrűn. Az eredeti sávra dobtam egy kis kaját. A következő gombóc megint rossz helyre ment. Jobban tapadt az etetőanyag. Volt nálam száraz, de mégsem módosítottam az állagán. A kínlódást úgy fejeztem be, hogy akasztottam egy tenyérnyi kagylóhéjat, ami tele volt iszappal. Sikerült kihúznom. Odamentem a vízszélére, hogy az előkét megfogva kiemelem. Nem kínozom a botot, a nagy súllyal. Kagylóhéjat meg nem fogok szákolni. Óvatoskodva lementem a víz széléig. Leguggoltam, és próbáltam kiemelni, ekkor tört el a horog. Összeszereltem. A 13 bodorka 41 dekának bizonyult. Még világos volt. Irány pergetni. Azt teljesen elfelejtettem, hogy van kishalam, és akár tapogathatnék is. Tavaly december óta nem alkalmaztam ezt a módszert. Pedig a híd alatt, akár süllő is jöhetett volna. Lementem arra a helyre, ahol a jobb csukát kétszer is rá tudtam venni, hogy megfogja a csalit. Menetközben láttam, hogy János megcsinálta a stéget. Dobálgatok, de sehol semmi. Folyással szemben dobtam két hosszút. Ezt követően arra gondoltam, hogy közelebb dobok a nádashoz. Nem látszott, hogy légmozgás lenne, a csali mégis a nádban kötött ki. Megrántottam, és ez után kezdődött a tortúra. -.appa.