appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Meggondolatlan bodorkázás II. (11.17.)

2021. november 22. 05:40 - appasztorik

Fogdosom a halakat. Ezt nem hagyom itt. Egy idő után érzem, hogy a bal combomban fájni kezd a csont. Ott ahol a szék vasrésze hozzáér. Gondolom, fázik. Odagyűröm a pufajka alját, ami valamelyest segít rajta. Ma is dobtam rosszhelyre gombócot, de csak egyszer. Fázott a kezem. Nagyobb gombócokkal etettem, sikerült is rövid kapásszüneteket beiktatni a horgászatomba. Annyira nem is bántam. Hidegek a halak. A rongy, amibe a nyálkát töröltem csupa nedvesség. A köd is csapódik le. Egyáltalán nincs kedvem magam alól kiszedni a száraz kéztörlőt. Hamar elnedvesedne az is. A nedves, nyálkás kéztörlőtől fázik a kezem. Megjön a két fiatal spori. Eredmény, amit eddig is tudtam. Mondja, a kishal jó lenne, de nem lehet kapni. Milyen jók voltak azok a kis kárászok, amit árultak a boltokban. Azzal bizony nem lehet horgászni! - mondom. Invazív faj. Csak akkor használható csaliként, ha abból a vízből van kifogva, ahol használják. A többi keszeggel is baj van. A dévér, karika, lapos. és a bagoly- keszeg méret korlátozással védett. Nem olyan egyszerű ez. Ezt nem tudták. Amíg ott hangoskodunk nincs kapás. Beszélgetünk tovább, a horgászat utolsó halát illenék megfogni. Egy perc sem telik bele, és egy jó tenyeres bodorka jelentkezik utolsó halnak. Az már jó, mondja a két fiatal. Míg pakolgatok, beszélgetünk. Nekik is gyenge volt az idei év. A Balázs-éren alig fogtak halat. Indulok a kocsihoz, Ők meg hazafelé. A zsákmány 25 db, 70 deka. A két legkisebbet elviszem Tóbiásnak. Mióta a lefőzött halbőrt, porcogót elvittem Neki, nagyon örül nekem. Most is nagyon örült. Majdnem beugrott a csomagtartóba. Leteszem a betonra halat. Szaglássza, mire a bodorka orron legyinti a farkával. Ezen teljesen meglepődik. Szerintem, még nem látott élő halat. Óvatosan hajol vissza, majd elkapja hal a fejét, és megeszi. A másodiknál már rutinosan, és gyorsan jár el. Reménykedve néz rám. Mondom: nincs több Tóbiás. Sanyi is korholja: Most ettél meg egy doboz konzervet. El fogsz hízni. Indulás haza. Ki kell magam olvasztani. A kádba eresztem a jó forró vizet. Iszom egy kétcentes naspolya pálinkát. Táguljanak a bőrben lévő hajszálerek. Vigye a testbe a meleget. A kádba szállás előtt még egyet. Jól felmelegítem a lábam. Bele-bele fekszem. A forgómból, mintha kihúzná a fájást. Gyerekkoromban, mit összecsodálkoztam ezen, mikor ilyet szóltak az öregek. Akkor nyílt Végardón, a Bodrog parton feltört meleg vízzel egy medence. És íme, igaz amit az öregek mondtak. Miért is ne lenne? Mikor a kisvasúttal utaztunk Kenézlőre szerettem bámészkodni a vonatablakból. Egy néni kiabált. Húzzák fel az ablakot! A huzat kiviszi a fejem. Nem értettem. Most, ha a kocsiban kicsit lehúzom a mellettem lévő ablakot, akkor szúr a balszemem. Összegzésképpen megállapítom: nem a világ változik, hanem Mi, és a világról alkotott véleményünk. A biztonság kedvéjért iszom még egy kétcentest. Jó melegen felöltözöm, és vacsoráig tespedek egy kicsit. -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr7816761396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása