Így aztán felvetésed nem is értem. Én nem vitázom. Elmondom, hogyan látom a dolgomat. Miért kellene megváltoztatni egymás véleményét? Neked van egy véleményed Magyarországról. Én meg itt élek benne. Úgy volt, majd 60 évesen megyek nyugdíjba. Ebbe bele is éltem magam. Aztán a szoci kormány kitalálta, emelni kell a nyugdíj korhatárt. Nekem, még itt is 60 év volt meghatározva. Jött a Fidesz, és változtatott. Hogy ne kelljen, még két és félévet dolgoznom. Éjjel, nappal, ünnepen, hétvégén, 60 évesen a vegyiparban, ezért 3,5 hónappal hamarabb eljöttem nyugdíjba. Akkor léptették érvénybe, hogy nekem 62,5 évesen jön el a nyugdíj korhatár. Az, a nagyon egyszerű gondolatom támadt: rohaggyatok meg! – elmegyek nyugdíjba. El is mentem. Csökkentették a nyugdíjam 8,2%-al. Majd kihozták, hogy ez nyugdíjszerű ellátás. Kérvényeznem kellett, hogy kaphassam, az özvegyi nyugdíjat. Romlott e, az egészségi állapotom, az utóbbi 10 évben? Ötvenéves koromtól, hatvanig.  Akiben ez megfogalmazódik kérdésként az egy idióta. Több mint 30 év műszakolás után. Két orvosi bizottságot megjártam, majd megállapították, túl egészséges vagyok ahhoz, hogy özvegyi nyugdíjat kapjak. Ekkor volt kies hazánkban, hogy mindenki dolgozzon. A bizottság előtt volt egy 50 év körüli férfi, akinek térdből hiányzott az egyik lába. Visszavonták a rokkantságát. Nem muszáj neki ácsként dolgozni. Ezt Viktor is mondta a rádióban. Átképzéseket biztosítanak. Tanuljon másik szakmát. Én dolgoztam a vállalkozásomban, mint nyugdíjas. Csakhogy főállású vállalkozó lettem. Kerestem 120-130 ezret egy hónapban. Ebből 93 ezret be kellett fizetnem, az állam felé. Képzési támogatás, egészségügyi hozzájárulás (volt belőle nem pénzbeli hozzájárulás), meg egyebek. Mikor az ügyintézőtől megkérdeztem: ezt, hogy tetszenek gondolni? - minden hónapban bejövök, és hozok 2 kila kompért, egy liter olajat, 3 kiló lisztet. Hát nem volt humoránál. Rám förmedt. Nem! Befizeti csekken. Zsuzsa lett a főnök. Így legalább nem kellett 56 ezret fizetni autó használati díjat. A könnyed, nyugodt élet odavezetett, mígnem 2016-ban infarktust kaptam. Így aztán évvégén visszamondtuk a vállalkozást, és főállású nyugdíjas lettem. Egy évre az osztrák cég vezetője Gerhard, még felvett, amíg egy kislány betanult a munkavédelmi dolgokba. Akkor még adózni kellett abból a jövedelemből is. Igaz, a kereset után, emelték a nyugdíjat. Tízen pár forinttal, és évek múlva. Az a helyzet. Nem Nekem való már a munka. Hosszú évek munkavédelmi tapasztalata mondatja velem. Az ember egészségére legkárosabb a munka, és a sport. Meg kell csak nézni. Annak idején, azt tanították. Az embert a munka tette azzá, ami. Na, ezen nem nagyon van, mit büszkélkedni. -.appa.

Valami, nem Amerika, mint a film címe, hanem valami félreértés van itt. Közted, és köztem. Én nem vergődöm, csak leírom, hogyan éljük egyszerű, és unalmas hétköznapi, minden napjainkat. A héten megkezdődött az 5-11 évesek oltása. Nálatok ez, már régebben megy. Jó Nektek, hogy a kovid ott csak a félelemkeltés eszköze. Itt nagyon sok a beteg. Most már nincsenek komolyabb korlátozások. Mindenki mászkálhat összevissza. Mondok Neked egy példát. Az egyik oltatlan hölgy elkapta a vírust. Tőle a férje, aki oltott volt, mert erősen asztmás. Az óta mindkettőjük dolgozik. Most a 3 éves gyermek lett koronavírusos. A bátyját (7 éves), karanténba helyezték, hogy ne fertőzze az iskola társait. Nincs már távoktatás. A középiskolákban, az osztályban, ha van fertőzött, akkor az a pár gyerek jár iskolába, aki oltott. Azok e-mailben elküldik a többieknek a leckét. Nemzetvezetőnk  8.-át, legkésőbb dec. közepét jósolta tetőzésnek. Ezek szerint, még nem értük el december idusát. Emelkedik a fertőzöttek száma. A fertőzöttek elmennek, hogy mintát vegyenek Tőlük. Nem mennek ki lakásra. A gyors tesztet a háziorvos csinálja. A pozitívak, egy központi helyre mennek, és (itt, egy ideig), az utcán vették a mintát. Egy régebbi munkatársam 58 évesen 2 hét alatt halt meg. A felsége is beteg volt, de nem került kórházba. A kormány készül a választásra. Ennek is köszönhető, hogy nem vezet be korlátozásokat. Az ellenszenvet váltana ki. Úgyis itt, Nálunk van a legtöbb elhunyt. Akkor meg nem mindegy. Nemcsak ezzel kedveskedik. Fizetéseket emel. Prémiumot osztogat. Mi nyugdíjasok is kaptunk 80 ezret. A közmunkások bérét felemelték bruttó100 ezer forintra. Ez sok szavazót jelent. A novemberi költségvetési hiány 1009 milliárd forintra várható. Összegszerűen ennyi 14 évvel ezelőtt volt. Persze akkor még jobb volt a forint, tehát mai árakon az olyan 1400 milliárd lett volna. Németországban is meglódultak az árak. Mi nagyban függünk Tőlük. Az Eu. is betart, nem küldik nekünk az összegeket. Az új német kormány is ellenünk van. Nem olyan bűbájosak, mint Merkel mama volt. Most az autógyárakban pangás van. Azt gondolom, Viktor megtalálja a módját, hogy visszavágjon Nekik. Azért a németeknek sem mindegy mekkora pénzt visznek ki Magyarországról. Viktor, nagy szabadságharcos. Bár ebben a hülye óraállítási hercehurcában részt vesz. Nem meri azt mondani, - Mi magyarok nem állogatunk át! Nekünk senki se mondja meg mennyi az idő. Ebben az esetben illedelmes jó kisfiú. Biztos vágyik a dicséretre. Jól van Viktorka, - ügyes vagy. Megsimogatják, a kis buksiját. Most, ne gyertek azzal, hogy milyen buci feje van. Csak jó étvágyú, oszt hízik. De! Nem ezért van, hogy állogassuk az órát. Óriási okai vannak. Egyik komoly érv, hogy az átállást egyeztetni kell. Különben, az országok között időeltérés lesz. Ilyen hülyeséget. Most is van. Ha Romániába megyünk, kell órát állítani, a zónaidők különbsége miatt. Kína egyetlen zónaidőt használ, oszt mégis jól elvannak vele. Mi természetesen nem különcködünk. Mi, igazodunk a többiekhez. -.appa. 

mert,

megállt előttem a lány és azt mondta―én boldoggá tudnálak tenni―mi a szösz―feleltem―nem is tudtam hogy prosti vagy―látszott rajta hogy elképedt―elkerekedett a szeme―elvörösödött majd a földet nézte―nem nem―hadarta gyorsan―valamit félreértettél―én nem úgy―én én mint― zavartan nézegetett mindenfelé―hát hogy is mondjam csak―de hát érted ―vagy tudod―én a szemét néztem―rosszul viselte―teljesen szétesett― toporgott―a kezeit tördelte―összevissza nézegetett―szánalmas volt―de nem szántam meg―azt mondtam―nem―én nem tudom―de hát te sem tudod―fogalmam nincs miről makogsz itt―de neked se te kis hüje liba― gágogsz itt összevissza―majd ha kitudsz mondani egy értelmes mondatot ―párév múlva―tettem hozzá―majd próbálkozz újra―addig bosszants másokat―hátha ők boldogításnak élik meg―tudom hogy gonosznak tart e miatt de mihez kezdtem volna egy esetlen jánykával―igen―valójában én hoztam zavarba―eleve nem akartam semijen kapcsolatba kerülni vele― minek―tényleg semmit sem akartam tőle―boldogságot meg főleg nem― fiuktól―maga megőrült―nem volt ronda―sőt―kimondottan csinos―jó megjelenésű volt―mit nem ért ezen az egészen―hogy jön ő ahhoz hogy megszánjon―persze szánalmas vagyok tudom én is―én is megszánnám magam de nem hagyhatom hogy más megszánjon―könyörületességből ne legyen velem senki―jól elvagyok magamban―jó―ez nem teljesen igaz de sikerül azt a látszatot keltenem―én elfogadtam―akkor fogadja el más is―megmondom miért―a boldogság nagyon veszéjes dolog―sose sül ki belőle jó―higgye el―sokszor tapasztaltam már―mindég csalódás követi ―nagy csalódás―elegem lett belőle―végképp elegem―egyszerű nem

mert,

az úgy volt hogy húsz valahány év után az istenverte nép megszabadulni vágyott a már emlegetett hazaárulók seregétől―és itt jött be a fidesz  a képbe―mellesleg a fidesz úgy került ebbe az egészbe hogy ígéretet tettek a népnek―azt sugallták hogy megbüntetik a gyurcsány apró maffiát a hazaárulás bűntetteiért―de amint látjuk ezt az egészet―ők is ugyan az az érme csak a másik oldala―hiszen nem történt semmi velük―mi több a hazaárulók ismét lopni szeretnének egy kicsit―ehhez meg is van a megoldás―példaképként követik az itteni― amerikai kommunistákat a megoldásokban―még az is lehet hogy sikerülni is fog nekik amijen buta lett a magyar nép az elmúlt negyven év alatt―az elbutítás is tervszerű volt―mindez az iskolákban kezdődött―így mára már csak  szivárvány oktatás van―a nemzeti összetartozás érzését kitörülni akarják az emberek érzéseiből hiszen a soros féle mocskoknak ez kell a teljes hatalomra törekvésben―az a megvalósítandó céljuk―persze van egy harmadik megoldás is―ha a nép egy kicsit is körülnézne ott van a mi hazánk mozgalom―az lehetne a megoldás―ők talán megmenthetik az országot ezektől a jobbos balos hazaárulóktól―na de hát ki tudhatja ezt―vegyük a donald tramp ellen létrehozott akciót ami az egyesült államokban történt― egy ijen otthon is sikeres lehet―miért is ne lenne―kivan már ez dolgozva ―de tuggya e mi következik majd azután―akkor bizony a magyar népnek vége―véglegesen vége―megmondom mi fog történni―a zsidó pénztőke által hatalomra került kommunisták―a hatalomért cserébe mindenben  kielégítik majd az elvárásokat és teljesen kiárulják az ország maradékát brüsszelnek―hát elgondolkodtam―honnan tudnak erről az itthon sújtalan mi hazánkról az usában―és vajon mitől várnak tőlük sorsfordulást

                                                                            --.appa.

Legutóbb azon keseregtem, milyen hamar véget ér egy hétvégi eltáv (e furcsaszó, amit a gépállatnak nincs szerencséje ismerni, eltávozást jelent). Mint látjátok, ott az akvárium fal. Ismét a Tiszavirágban vagyunk. Én pedig türelmesen üldögélek. Ugyanis éppen rántott békacombot rendeltem burgonyapürével, és csemege uborkával. Ne higgyétek, hogy Krőzus voltam. A rántott béka olcsóbb volt, mint a sertés párizsi. Hozza a pincér lányka étkem, és nagyhangon: uram a békája! Jó étvágyat kíván, és elém teszi. A mellettem lévő asztalnál ülő csajszi felkiált, - fúj, de büdös! Üljünk el innen. A mellette lévő két srác vigyorogva szedelőzködik, és átülnek. Tőlem jó messzire telepedtek le. Rendeltem egy korsó sört. Ettem, ittam, majd kifizettem huszonegy forint, pár fillért. Direkt írtam betűkkel. Különben azt hinnétek, a nullák lemaradtak. No, a közelben volt még a Tokaj étterem. Ez elég drága hely volt, hiszen inkább bár jelege volt. Sejtelmes félhomály, jó zene. Elüldögélhetett egy pohár bor mellett, a katona. Akár táncolhatott is az ember, ha úri gusztusa úgy kívánta. Nem nagyon tettem ilyet, de egyszer, a közeli asztalok egyikénél, ült egy kislány. Két felnőttel, akikről később kiderült, a szülei voltak. Mikor visszakísértem, akkor mondta az apja: foglaljak helyet, meghívnak az asztalukhoz. Neki nincsenek előítéletei a katonákkal kapcsolatban. Végül a hölgy is noszogatott, hogy csak üljek le, legalább Ők is el tudnak menni, táncolni. Megköszöntem, és mondtam, elhozom a boromat. Foglaljak csak helyet. Nem sok idő múlva megjelenik a pincér. Mondta az úr. Akkor még elvtárs, hogy a fiatalember italát legyen szíves áthozni. Beszélgettünk, majd a szülők tényleg elmentek táncolni. Mi is táncoltunk. Szóval jól telt az este. Ők üveges bort ittak, mondta az úr, hogy igyam az enyém nyugodtan. Nem baj ha, elfogy, tölt az övékből, amennyiben megfelel. Megfelelt. Szóba került, mi a szakmám, hol dolgozom. Én nem kérdeztem, Ők mit csinálnak. Közvetlen, és barátságos pár volt. A kislánytól megtudtam, hogy gimnazista. Meglepődtem. Külseje alapján, Én végzősnek tippeltem. Másodikos volt. Nem igen bukott, többször is osztályt ismételve, mert nagyon jól társalgott, különféle témákban. Szüleihez hasonlóan közvetlen és kedves volt, egyáltalán nem volt feszélyezett. Így érkeztünk el az est, számomra legkellemetlenebb pontjára. Étlapot kért az úr, és mondta; vacsorázzak velük. A menekülést választottam. Hú! – így eltelt az idő? Nézegettem az órám. Nekem vissza kell mennem a laktanyába, mert nem sokára lejár a kimenőm. Nem firtatták, mikor is lesz. Elbúcsúztam Tőlük. Villamosra szálltam, és elzötyögtem a Búza térig. Mivel időm volt még, úgy döntöttem, csak nem megyek még be a laktanyába. Igyekezett mindenki a lehető leghosszabb időt, a városban tölteni. Mit vót, mit tenni? - bementem a Hágiba. Egy sör mellett elüldögéltem, és hallgattam a nagyon jó cigányzenét. Élőzene volt, és a prímás fantasztikusan játszotta a pacsirtát.  -.appa.

• Jobb, ha tuggyátok. Szegény Petya gyereket Svédországban felbosszantották. Valami tévés. Ű osztán nem hagyta Magukat. Emlékeztetette űtet, hogy Űk három egymást követő választást is megnyertek. Aztat is mondta Neki, hogy a Svéd miniszterelnök 25%-al miniszterelnök. Osztán bölcselkedett egy kicsinykét. "Lehet szeretni, vagy nem szeretni, mert ez a politika, de demokratikus jellegében a tevékenységünk nem kérdőjelezhető meg. A demokrácia azt jelenti, hogy az, amit a kormány csinál, a nép általi felhatalmazáson alapul." Most-mán tuggyátok mi a demokrácia! Sehol ne keressétek, hogy mit jelent. Teszek hozzá egy kiegészítést: a nép azt csinálja, amit a kormány akar. Láttyátok feleim? Így kerek a történet. Nekem feltűnt azért valami. Lehet Őket nem szeretni! Most ne firtassuk, hogy kik szereik Őket? Csupán a külföldi kormányokra gondolok. Talán elgondolkodhatnának rajta, - miért nem szeretik Őket? Irigykednek rájuk mindenütt, és ezért piszkálják, és piszkolják Őket. Más nem lehet mögötte! Hanem, hajjátok. Az, mitűl lehet? – hogy a Svédek 25%-al is tudnak kormányozni. Ők, meg csak erőből, és dacból, a 2/3-al. Nem inkább az a demokrácia, amikor a pártok meg tudnak egyezni abban, hogy mi a jó az országnak, a lakosságnak. Tuggyátok mi a legnagyobb baj? Petyuca, elhiszi, amiket mond. Mondott, és mondani fog.
• Nyugoggyatok meg. Ez, ami most gyön, az mán nem a kormányt idegesíti. Olvasgattam dógokat a pízromlásról (ahogy Bűdiában mondották volt). A novemberi adat szerint, 1009 milliárd forint a havi költségvetési hiány. Ezzel Magyarországnak, sikerült beállítani a 14 éves csúcsot a pénzromlás mértékében. Hogy lássátok, milyen korrekt vagyok, megvédem Őket. 2007-ben még a jó forint volt. Az egy, és kétforintosokat, 2008. március 1.-én vonták ki a forgalomból. A fer az lett volna, ha átszámolják mai árfolyamra. Akkor, az jóval nagyobb összeget mutatott volna. A hirdetményekből tudjuk: Magyarország előre megy. Akkor meg jól van. Előbb-utóbb csak falnak megyünk. Tegyük fel, nincsenek falak. Akkor egy végtelen térben, értelmezhetetlen az „előre”. Azt is olvastam, az infláció okai régóta nyilvánvalóak. A gazdasági nyitással járó keresletélénkülés nagyon megemeli az árakat. Ehhez társul, hogy a fiskális gazdaságösztönző lépések, még nagyobb lakossági költekezést váltanak ki. Hát hajjátok? Akiket most rángatnak bele a hitel felvételbe. Igencsak megszívják majd.
• Említettem volt, hogy a Retrót hallgatom. Zeneileg megfelel Nekem, oszt annyi. Hétköznap délelőttönként ott van, a műsorvezető által önmagáról elnevezett műsor. Természetesen műsorvezetője, és kis barátai. Tisztában vagyok vele, hogy játssza a hülyét (9*8=71). El kell ismerni, vannak jó meglátásai, amivel tényleges érdeklődést tud kelteni. Remekül adják elő szerepeiket, hogy miben értenek egyet. Miben vitatkoznak. Meg van, ki az ügyeletes butuska, aki nem akarja megérteni miről is van szó. Jól elvannak magukkal. A lényeg az, hogy a hallgatók, ott ragadnak, szeretik Őket. Többet nem várhatunk egy olyan műsortól, ami könnyedségével, a napi gondokról terelgeti el a figyelmet. Jól csinálják. Visszatetsző, hogy isteneknek szólíttatja magukat, és ajándékokat küldetnek. Hátha ráfér a képükre, hogy az Ő fizetésük mellett tarhálnak, az Ű dóguk. A nép boldogan megteszi, ebből is látszik, hogy tetszést aratnak a műsorral. Sokan hallgatják. Semmi közöm hozzá. Akkor miért kezdtem róluk írni? Mondom, mi az, ami engem kiakaszt. Lehet, egyedül vagyok vele, de ami számomra szinte elviselhetetlen az nem más, mint a felkonferáló zene. Az a rettenetes virnyákolás lesz az oka, hogy filccel jelet teszek a skálán a két adóra, és majd váltogatom őket. -.appa.

A kimenőn, nem kimonóban voltunk. Ezt csupán azért írtam, hogy eddig ez senkinek eszébe nem jutott, pedig milyen remek kínrím. A Rácz Ádám utcai megállónál leszálltam, és elmentem a Tiszavirágba. Ott tartottunk a történetben, hogy az ember kiválasztotta a számára szimpatikus vacsorahalat, és egy idő múlva ehette is. Közbevetem itt, hogy nem volt ennyi izgága, sietős ember. Szegények voltunk, de nem hajszoltuk ennyire a pénzt. Igényünk sem volt ennyi mindenre. Jut eszembe volt egy társunk. Ő biztosítós volt, és kimenő alatt járt biztosításokat kötni. Miskolcon dolgozott, így voltak ismerősei a városban. Néha az eltávot is Miskolcon töltötte, és kötötte a biztosításokat. Úgy emlékszem, az első befizetett összeget kapta meg. De, Ő volt egyedül ilyen szorgalmas, hogy dolgozni járt. Mi meg térjünk vissza a vacsorához. Ne zavarjon senkit, hogy vacsoráról beszéllek. Nyilván az ebéd is így érkezett, a kiválasztás után. Csakhogy Én ebédidőben a határőrségnél voltam elfoglalva, és a konyhán főztek ránk. Na, akkor beszélek már az ottani konyháról is. A sorozások alkalmával mindég sikerült jó szakácsot besorozni. Ez nem miattunk, a legénység miatt volt. Sokkal egyszerűbb oka volt. A tiszti étkezdének is itt főztek. Így aztán a szakácsok, nem olyanok voltak, akik párhónap alatt sajátították el a mesterséget. Az egyik alkalommal, mikor konyha ügyeletes voltam beszélgettem a szakáccsal. Mondta, hogy Sátoraljaújelyen a Várhegy étteremben volt szakács, míg be nem hozták. Specialitása a rántott pacal. Ha, ott járok, feltétlen kóstoljam meg. Attól, hogy Ő katona, az étterem csinálja. Egy alkalommal, mikor hazamentem, akkor felmentem az étterembe. Mi ugyanis a város legalsó pontján, a Kölcsey utcában laktunk, közel a Ronyvához (be is jött a lakásunkba, a –’68-as árvíz), meg a lemezgyárhoz. Ez, az étterem pedig a piacnál, szinte a tűzoltósággal szemben volt. Felette terült el a Hecske, amit akkor már kezdtek beépíteni. A Hecskét azért vetettem fel, mert engem, meg Palotás Lacit, az árvízkor egy ismerős családnál ott szállásoltak el. Ebben az esetben nem mentem fel a Hecskére. Betértem a takaros kicsi étterembe. Nagysága alapján inkább kocsma nagyságú volt. Az asztalokon kockás abrosz, és tisztaság. Páran italt fogyasztottak. Én is kértem egy korsó sört, és megrendeltem a pacalomat. Tényleg nagyon finom volt rántva. Petrezselymes burgonyával, és uborkasalátával. Az óta sem ettem ilyet, de étlapon sem láttam sehol. Ennek oka lehet az is, hogy előkészített, csíkokra vágott pacalt árulnak. Akkor megvették a pacalt egyben, és tisztogatták, főzögették különböző trükkökkel. Régebbe arról már volt szó, hogy nagyapámnak húsboltja volt. Márta néném kitalálta, hogy Ő pacalt fog enni. Nagyapám teljesen kiakadt, ahogy apám mesélte. A hentes lánya nem fog pacalt enni. Azt a cigány eszi. Egyen rendes húst. Hiába no, változnak az étkezési szokások. Gyerekkoromban, a juhásztól vettünk gomolyát, és ettük paradicsommal. Az volt az olcsó. Most ezek sem olcsók. No-de, az otthon töltött hétvége után, menjek vissza Miskolcra. El sem tudjátok képzelni, milyen hamar véget ér egy eltáv. Istenes volt a helyzet, ha meg engedték, hogy hétfő reggel hatra visszaérjek.  -.appa.

Most nem idézek József Attilát, csak megemlítem, hogy legutóbb tiszta vizet mondtam. Biztos vagyok benne, -’74 -’76 között a tiszta Szinva is sokkal koszosabb volt, mint József Attila korában. Nemcsak a színe miatt mondom. Akkor, József Attila idejében, még nem volt annyi műanyag. Nem tudom mikor indult a környezetvédelem. Nekünk már volt olyan óránk, hogy környezetismeret. Ennyit semmi esetre sem beszéltünk a védelméről. Íme, idevezetett. Most mondok Nektek egy nagy környezetvédelmi trükköt, a gyerekkoromból. A hegyi falvak lakói, ami felesleges volt, azt kiborították a patakpartjára, oszt majd elvitte az áradás. Csakhogy akkor nem volt annyi felesleges kacat. Nem volt ennyi műanyag. Mikor a műanyag is a partra került, akkor az megjelent a Bodrogon. Álltam az udvaron, és néztem a Szinvát. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy miért van műanyag a partokon. Arra gondoltam, hol lehet Márta néném. Nem mintha bármilyen tippem is lett volna ezzel kapcsolatban. Nem ismertem a szokásait. Amint említettem, hosszú épület volt. Sorháznak mondanám, de nem a mai értelemben. Tán három lakás volt egybeépítve. Nem kell nagydologra gondolni. Szoba, konyha. Így mondták, de igazából fordítva volt, hiszen a konyhába léptünk be, ahol zajlott az emberek napi élete. Szóval, ott téblábolok az udvaron. Egyszer-csak, (ez a legmegfelelőbb kifejezés) egy nagyon reprezentatív fiatal hölgy kérdi tőlem: Kit keresel? Megmondtam. Elkezdtünk beszélgetni. Kiderült a szomszédlakásban lakik a szüleivel, meg a kisfiával. A megyei KISZ bizottságon dolgozik. Mondta menjek be hozzájuk. Biztos jön Márta néni nemsokára. Az édesanyja éppen főzött. Beszélgettünk egy darabig, aztán mivel a nagynéném nem került elő, kimentem a villamosmegállóhoz. Ide érkezett, és innen indult vissza. Felszálltam, és elindultunk. Hát főleg a villamos, de mivel rajta voltam, így Én is. A Rácz Ádám utcánál leszálltam, ott lakott az unokanővérem. Éva tényleg nővér volt. Értsétek úgy, hogy ápolónő. Aztán a lánya, Timi is nővér lett. Ez az utca egyébként nem erről volt nevezetes. Itt volt a Tiszavirág nevű halászcsárda. Ez az étterem, ha az internetnek hinni lehet, akkor a mai napig megvan. Ha tehettem ide betértem. Kérdezhetitek: mi akadályozott meg benne, jó gyerek? Nem csordogált mindég annyi lé a zsebemben, ami ezt lehetővé tette volna. Dacára annak, hogy Mi határőrök egy százassal több zsoldot kaptunk, mint a honvédek. Csak ne fitymáljátok azt a százast. Arányaiban ez úgy nézett ki, a honvédek 200, Mi 300 Forintot kaptunk. Miért szerettem odajárni? Olcsó volt, és jókat lehetett enni. Válaszfalként egy hosszú akvárium volt, amiben halak úszkáltak. Megmutatta az ember melyik halat akarja elfogyasztani, és azt a pincér kivette. Elvitte, aztán egy idő múlva érkezett a vacsora (vagy abból, vagy nem abból a halból). A ma társadalmi berendezkedés alapján, azt mondanám, hogy nem abból. Itt jegyzem meg, a mai címkézés alapján, az egy velejéig romlott, hazug rendszer volt.  -.appa.

Na, folytatom a történetet. Innentől szó nem esik többet, a gimnasztrojkáról. Anyám hívta így, valamiért. A becsületes neve gimnasztyorka volt. Dehogy anyámnak, volt a neve. Annak az ingfélének, amiről beszélek.  Mondok mást is. Az, egy belebújós ing volt. Lássátok be, hogy nagyon praktikus. Nem kell gombolgatni. Az Én tulajdonomban lévő ing, végig gombos. Így aztán nem is lehet gimnasztyorka. A benne lévő pecsét szerint 1963-as. Szóval, ez anyám légós múltjából származhat. Figyelmesebb olvasást kérek. Nem légiós! – légós. Na, megfogadom a költő tanácsát. Hagyom a dagadt ruhákat másra, de nem teljesen. Senkit sem viszek a padlásra. E helyett, és e helyen visszatérünk Miskolcra. Amikor is éppen kimenőre készülök. A raktárból kikértem a kimenőruhát. Indulásra készen állunk néhányan, akik kaptunk kimenőt. Sokan voltunk, de nem elegen, mint annak idején a Fidesz.  Hogy miért, kellett vóna Nekünk sokan lenni? Belső szolgálat, őrség, konyha ügyelet, rics (Riadócsoport). Ez utóbbiból volt határőrizeti, és tűzvédelmi. Parancs kihirdetéskor igencsak füleltünk, elhangzik e valahol a nevünk. A felsorolt feladatok ellátásához kellett a megfelelő létszámot biztosítani. Ezért kevesen mehettünk kimenőre. Eltávra még kevesebben. Szabadságról, ne is beszéljünk. Nem arról van most szó, amit a történelemkönyvek sugallnak. Olyan vót ez hajjátok, mint a munkahelyeken a fizetett szabadság. Van, de nem szívesen adják ki. Egy pindur magyarázat, és indulhatunk is. Az eltáv, eltávozást jelentette, ilyenkor haza lehetett menni. Hogy miért ne mehetett volna haza a határőr? Többnyire, a Hör nem ott volt katona, ahol lakott. Hagyjuk ezt. Nyílt a laktanya kapu, és mi kipörögtünk a fényre, a napvilágra. Ismét csak a költő szavaival élve. Kimenők alkalmával néha meglátogattam Márta nénémet. Igaz, ehhez át kellett villamosozni a városon. Addig sem voltam a laktanyában. Lám, következetesen laktanyát írok. Nem kaszárnya. Az a Horthy időkben volt. Ámbár, most kultusza van Horthynak, akár kaszárnya is lehetne. De, a mienk akkor határőr laktanya volt, és a gömöri pályaudvar felett helyezkedett el. Ez szó szerint értendő. A lőtér kerítése felett, átnézve, alant voltak a sínek és a pályaudvar. Ha már gömöri, akkor. A Szeles útról átjőve arra az utcára, ahol a felüljárón keresztül kimegy a forgalom a városból. Ott volt, szinte szemben a Gömöri étterem. Ide nagyon ritkán tértem be. Inkább a Hágiba ugrottam be, a laktanyába menet. A Búza térről kiment az ember a forintra, és felszállt a villamosra. Azzal aztán kizötykölődtem a végállomásig. Akkor ez ott volt, ahol a 10 emeletes házak kezdődnek. Lehet nem is tízemeletesek, de az tuti, hogy magasak. Az a gyanúm akkor ezek a nagy épületek még nem voltak meg. Nagynéném, a Szinva partján lakott. Egy amolyan cselédházhoz hasonlított. Hosszú épület volt. Mögötte folyt a Szinva. Itt még tiszta volt a víz, nem vöröslött a vasgyár szennyétől. -.appa.

Ez a ruhadarab, valamikor az ötvenes évek végén volt divatban. Ebben, tessen szíves lenni, a közvetlenebb hang miatt inkább azt mondom szíveskedjetek némi iróniát felfedezni. Ez a ruhadarab, amolyan rövid ujjú ing volt. Mondhatni munkásingféle, aminek öve is volt. Ez szivárgott akkor át a Szovjetunióból, nem a peresztrojka. Valamikor az 50-es évek végén lehetett, mikor ez a ruhadarab a családunkhoz keveredett. Anyám vöröskeresztes tanfolyamra járt. Besorozták elsősegélynyújtónak a légóba. Ezt a városi tanács szervezte. Emlékszem nagyon tanulta, a különböző segítségnyújtásokat. Készültek a vizsgára. Időnként gyakorlatra is sorkerült. Na, így maradhatott ez az ing nálunk. Vagy nem így. Márta néném. Akkor még úgy írtam gyöngybetűimmel, hogy Kedves Márta Nénjém! Nem vót még email, meg egyéb úri huncutságok. Levelet, képeslapot írtunk egymásnak, de ez most mellékes, hiszen a gimnasztrojkáról regélek. Szóval Márta néném, volt a kies Szovjetunióban málenkij roboton. Mikor hazakerült, akkor katonaruha anyagból készült, - ma kosztümnek mondanánk – hacukában jött haza. Hirtelenjében nem tudnám megmondani, hogy akkor használtuk e, ezt a kifejezést. Erre mondhatjátok, hogy ugyan mért használtátok volna? –ma sem használjuk. Hogyne már. Amint láthatjátok, Én most igen. Ha már ilyen múltba révedezésben vagyok. A miért helyett, mikor használtuk a mért szót. Egy nem éppen kedveskedő szófordulattal élve: mér nem mégy mán a nyavalyába? E kis kitérő után visszakanyarodom az ominózus ruhadarabhoz. Fényképet láttam róla. Nem a gimnasztrojkáról. Az lenn van a garázsban. A hacukát (ugye-hogy használjuk, ezt a szót) láttam. Miskolcon voltam határőr. Jól tudjátok. Tényleg nincs határ, de ott volt a IX. határőr kerület parancsnoksága. Hogy jön ez ide? Ne nyugtalankodjatok mán. Mondom azt is. Nagynéném ott lakott Miskolcon. Nyugdíjazása előtt a vérellátó központban dolgozott. Véradáskor, mentek különböző gyárakba, üzemekbe, és településekre. Kitelepültek (he-he). Ez utóbbi két mondat, a Mi szempontunkból tök felesleges volt. Ha már mind a ketten ott voltunk, akkor időnként meglátogattam. Nagyon jó, Albán Skenderbeu konyakja volt. Ő szkenderbónak mondta, de, ez is tökmindegy. Ami nem mindegy. Adott egy-egy pohárkával, nem lehetett belőle nyakalni. Itt közbeszúrom, hogy idesanyám mondott ilyeneket: iszik nyakló nélkül. Hát ez a kitétel nem vonatkozott a Szkender bég konyakra, de hát rokoni kapcsolatok ápolása. Tudjátok, hogy van ez? Most egy Beatles szám címmel átkötve a dolgot. Back in USSR (Vissza a Szovjetunióba). Esetünkben Szovjetunióhoz, de amikor a Beatles írta ezt a számot, még nem tudhatták, hogy Nekem, egy történet mesélése közben szükségem lesz egy átkötésre.  Meg is érkeztünk. Valahol a lomok között, még mindig van, a családi örökségben Orosz katonai ruháról való gomb. Ez vélem büntetendő lenne nyilvános helyen, hiszen ötágú csillag van a gombon. Majdnem, azt mondtam, hogy benne, de ez kívül van, amolyan címer gyanánt. Mondjuk, nem vörös, hanem rendes, sárgaréz színű, mint akkoriban a katonai ruházat gombjai voltak. Ma már sötétbarnák, hogy a csillogó gomb miatt, le ne lőjék a katonát.  -.appa.

• Miről juthatott ez eszembe? Nagyon egyszerű. Ott álltam a Találkozások Háza bejáratánál sorba. Sütött a nap, még jó, hogy a karácsonyfa adott egy kis árnyékot. Na, ez egy kis élc lett volna. Mindenesetre jobban jártunk, mint a tegnapiak, akik az esőben várták, hogy bebocsátást nyerjenek. Szóval pízért állok sorba, ahogy anno idekerülésemkor Bűdön mondták, és a gazdaság romlása jut eszembe. Ma is bemondta a rádió, hogy jövőre a nyugdíjasok 5% emelést kapnak, ami természetesen az infláció alatt marad. Ezen utolsó tagmondatot Én mondtam be. Nem a rádió.
• Az egyensúly romlására több jel is mutat. Az infláció is egy ilyen dolog. Idejön az államháztartási hiány, a folyó fizetési mérleg, a reálkamat, és az államadósság. Hajjátok? Nem tetszik ez az, 5,5% feletti infláció. Még tán a kormánynak se? - pedig Ők csinálják. Lehet ezt a koronavírus által gerjesztett válságra fogni, de nem ez az igazi ok. Volt itt 4,7%-os pénzromlás a járvány előtt is. Teszem hozzá, amit a nyugdíjasok zömében vesznek, az mind többel emelkedett, és fog emelkedni, mint 5%.
• Vissza kell mennünk az időben 2016-ig. Akkor kezdődött az erőltetett növekedés, a béremelések. Ehhez kapcsolódott egy laza monetáris politika. Ezek mid az egyensúlyromlás felé terelték a gazdaságot. Kicsinyhazánkban a negatív reálkamat nagy. Sokáig nem emeltek kamatokat. Aztán megtörtént, de ezek a kamatemelések nem hozták meg a hozzáfűzött reményeket. Hogy miért? Egyszerű. Az infláció jobban nőtt annál, mint amennyit a kamatok emelkedtek. Vagyis, amit tavaly megvehettem vóna, azt egy év múlva nem vehetem meg, mert az infláció több volt, mint amennyit kaptam a pénzem használata után.
• Fidesz 2010-ben vette át a kormányzást. A GDP-arányos államadósság, 78%-os volt. Ez akkor 21 ezermilliárd forint értékű volt. Ez mára elérte a 40 ezermilliárd forintot. Nézzük a többit. Az államháztartás hiánya 2020-ig 3% alatt volt. Erre mondtam Én, hogy fújják a lufit. Tavaly aztán, a járvány miatt elszállt. Fogadjuk el, hisz ennek is köze volt hozzá. A folyó fizetési mérlegünk, még 2017-ben is pozitív volt. Minimálisan, de az volt. Onnantól negatív. Ez, a gyors belföldi kereslet növekedésének a következménye, hozzájárulva az egyensúlyromláshoz. A kormány büszke rá, hogy az államadósság 2019-ig csökkent. Ha hozzátesszük, hogy a 2010 és 2019 közötti javulás cirka annyi volt, mint amennyit a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosítása kitett. A mondó vagyok. Ne kicsinyeljük le ezt az eredményt. Sokkal több pénzt is elsinkófálhattak volna. A következő években növekednek a nyugdíjkiadások. A következő évi indexálást 10%-ra várják. Most ne vegyük az Áder Jani 4,4 milliós nyugdíját. Az, egy összeg. Sok kicsi sokra megy. Ezzel nem azt mondom, hogy a 4,4 millió kicsi. Szerintem is sok. A megnövekedett kiadások szűkíthetik a gazdaságpolitika mozgásterét. -.appa.