Ez a ruhadarab, valamikor az ötvenes évek végén volt divatban. Ebben, tessen szíves lenni, a közvetlenebb hang miatt inkább azt mondom szíveskedjetek némi iróniát felfedezni. Ez a ruhadarab, amolyan rövid ujjú ing volt. Mondhatni munkásingféle, aminek öve is volt. Ez szivárgott akkor át a Szovjetunióból, nem a peresztrojka. Valamikor az 50-es évek végén lehetett, mikor ez a ruhadarab a családunkhoz keveredett. Anyám vöröskeresztes tanfolyamra járt. Besorozták elsősegélynyújtónak a légóba. Ezt a városi tanács szervezte. Emlékszem nagyon tanulta, a különböző segítségnyújtásokat. Készültek a vizsgára. Időnként gyakorlatra is sorkerült. Na, így maradhatott ez az ing nálunk. Vagy nem így. Márta néném. Akkor még úgy írtam gyöngybetűimmel, hogy Kedves Márta Nénjém! Nem vót még email, meg egyéb úri huncutságok. Levelet, képeslapot írtunk egymásnak, de ez most mellékes, hiszen a gimnasztrojkáról regélek. Szóval Márta néném, volt a kies Szovjetunióban málenkij roboton. Mikor hazakerült, akkor katonaruha anyagból készült, - ma kosztümnek mondanánk – hacukában jött haza. Hirtelenjében nem tudnám megmondani, hogy akkor használtuk e, ezt a kifejezést. Erre mondhatjátok, hogy ugyan mért használtátok volna? –ma sem használjuk. Hogyne már. Amint láthatjátok, Én most igen. Ha már ilyen múltba révedezésben vagyok. A miért helyett, mikor használtuk a mért szót. Egy nem éppen kedveskedő szófordulattal élve: mér nem mégy mán a nyavalyába? E kis kitérő után visszakanyarodom az ominózus ruhadarabhoz. Fényképet láttam róla. Nem a gimnasztrojkáról. Az lenn van a garázsban. A hacukát (ugye-hogy használjuk, ezt a szót) láttam. Miskolcon voltam határőr. Jól tudjátok. Tényleg nincs határ, de ott volt a IX. határőr kerület parancsnoksága. Hogy jön ez ide? Ne nyugtalankodjatok mán. Mondom azt is. Nagynéném ott lakott Miskolcon. Nyugdíjazása előtt a vérellátó központban dolgozott. Véradáskor, mentek különböző gyárakba, üzemekbe, és településekre. Kitelepültek (he-he). Ez utóbbi két mondat, a Mi szempontunkból tök felesleges volt. Ha már mind a ketten ott voltunk, akkor időnként meglátogattam. Nagyon jó, Albán Skenderbeu konyakja volt. Ő szkenderbónak mondta, de, ez is tökmindegy. Ami nem mindegy. Adott egy-egy pohárkával, nem lehetett belőle nyakalni. Itt közbeszúrom, hogy idesanyám mondott ilyeneket: iszik nyakló nélkül. Hát ez a kitétel nem vonatkozott a Szkender bég konyakra, de hát rokoni kapcsolatok ápolása. Tudjátok, hogy van ez? Most egy Beatles szám címmel átkötve a dolgot. Back in USSR (Vissza a Szovjetunióba). Esetünkben Szovjetunióhoz, de amikor a Beatles írta ezt a számot, még nem tudhatták, hogy Nekem, egy történet mesélése közben szükségem lesz egy átkötésre.  Meg is érkeztünk. Valahol a lomok között, még mindig van, a családi örökségben Orosz katonai ruháról való gomb. Ez vélem büntetendő lenne nyilvános helyen, hiszen ötágú csillag van a gombon. Majdnem, azt mondtam, hogy benne, de ez kívül van, amolyan címer gyanánt. Mondjuk, nem vörös, hanem rendes, sárgaréz színű, mint akkoriban a katonai ruházat gombjai voltak. Ma már sötétbarnák, hogy a csillogó gomb miatt, le ne lőjék a katonát.  -.appa.