Na, folytatom a történetet. Innentől szó nem esik többet, a gimnasztrojkáról. Anyám hívta így, valamiért. A becsületes neve gimnasztyorka volt. Dehogy anyámnak, volt a neve. Annak az ingfélének, amiről beszélek.  Mondok mást is. Az, egy belebújós ing volt. Lássátok be, hogy nagyon praktikus. Nem kell gombolgatni. Az Én tulajdonomban lévő ing, végig gombos. Így aztán nem is lehet gimnasztyorka. A benne lévő pecsét szerint 1963-as. Szóval, ez anyám légós múltjából származhat. Figyelmesebb olvasást kérek. Nem légiós! – légós. Na, megfogadom a költő tanácsát. Hagyom a dagadt ruhákat másra, de nem teljesen. Senkit sem viszek a padlásra. E helyett, és e helyen visszatérünk Miskolcra. Amikor is éppen kimenőre készülök. A raktárból kikértem a kimenőruhát. Indulásra készen állunk néhányan, akik kaptunk kimenőt. Sokan voltunk, de nem elegen, mint annak idején a Fidesz.  Hogy miért, kellett vóna Nekünk sokan lenni? Belső szolgálat, őrség, konyha ügyelet, rics (Riadócsoport). Ez utóbbiból volt határőrizeti, és tűzvédelmi. Parancs kihirdetéskor igencsak füleltünk, elhangzik e valahol a nevünk. A felsorolt feladatok ellátásához kellett a megfelelő létszámot biztosítani. Ezért kevesen mehettünk kimenőre. Eltávra még kevesebben. Szabadságról, ne is beszéljünk. Nem arról van most szó, amit a történelemkönyvek sugallnak. Olyan vót ez hajjátok, mint a munkahelyeken a fizetett szabadság. Van, de nem szívesen adják ki. Egy pindur magyarázat, és indulhatunk is. Az eltáv, eltávozást jelentette, ilyenkor haza lehetett menni. Hogy miért ne mehetett volna haza a határőr? Többnyire, a Hör nem ott volt katona, ahol lakott. Hagyjuk ezt. Nyílt a laktanya kapu, és mi kipörögtünk a fényre, a napvilágra. Ismét csak a költő szavaival élve. Kimenők alkalmával néha meglátogattam Márta nénémet. Igaz, ehhez át kellett villamosozni a városon. Addig sem voltam a laktanyában. Lám, következetesen laktanyát írok. Nem kaszárnya. Az a Horthy időkben volt. Ámbár, most kultusza van Horthynak, akár kaszárnya is lehetne. De, a mienk akkor határőr laktanya volt, és a gömöri pályaudvar felett helyezkedett el. Ez szó szerint értendő. A lőtér kerítése felett, átnézve, alant voltak a sínek és a pályaudvar. Ha már gömöri, akkor. A Szeles útról átjőve arra az utcára, ahol a felüljárón keresztül kimegy a forgalom a városból. Ott volt, szinte szemben a Gömöri étterem. Ide nagyon ritkán tértem be. Inkább a Hágiba ugrottam be, a laktanyába menet. A Búza térről kiment az ember a forintra, és felszállt a villamosra. Azzal aztán kizötykölődtem a végállomásig. Akkor ez ott volt, ahol a 10 emeletes házak kezdődnek. Lehet nem is tízemeletesek, de az tuti, hogy magasak. Az a gyanúm akkor ezek a nagy épületek még nem voltak meg. Nagynéném, a Szinva partján lakott. Egy amolyan cselédházhoz hasonlított. Hosszú épület volt. Mögötte folyt a Szinva. Itt még tiszta volt a víz, nem vöröslött a vasgyár szennyétől. -.appa.