Most nem idézek József Attilát, csak megemlítem, hogy legutóbb tiszta vizet mondtam. Biztos vagyok benne, -’74 -’76 között a tiszta Szinva is sokkal koszosabb volt, mint József Attila korában. Nemcsak a színe miatt mondom. Akkor, József Attila idejében, még nem volt annyi műanyag. Nem tudom mikor indult a környezetvédelem. Nekünk már volt olyan óránk, hogy környezetismeret. Ennyit semmi esetre sem beszéltünk a védelméről. Íme, idevezetett. Most mondok Nektek egy nagy környezetvédelmi trükköt, a gyerekkoromból. A hegyi falvak lakói, ami felesleges volt, azt kiborították a patakpartjára, oszt majd elvitte az áradás. Csakhogy akkor nem volt annyi felesleges kacat. Nem volt ennyi műanyag. Mikor a műanyag is a partra került, akkor az megjelent a Bodrogon. Álltam az udvaron, és néztem a Szinvát. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy miért van műanyag a partokon. Arra gondoltam, hol lehet Márta néném. Nem mintha bármilyen tippem is lett volna ezzel kapcsolatban. Nem ismertem a szokásait. Amint említettem, hosszú épület volt. Sorháznak mondanám, de nem a mai értelemben. Tán három lakás volt egybeépítve. Nem kell nagydologra gondolni. Szoba, konyha. Így mondták, de igazából fordítva volt, hiszen a konyhába léptünk be, ahol zajlott az emberek napi élete. Szóval, ott téblábolok az udvaron. Egyszer-csak, (ez a legmegfelelőbb kifejezés) egy nagyon reprezentatív fiatal hölgy kérdi tőlem: Kit keresel? Megmondtam. Elkezdtünk beszélgetni. Kiderült a szomszédlakásban lakik a szüleivel, meg a kisfiával. A megyei KISZ bizottságon dolgozik. Mondta menjek be hozzájuk. Biztos jön Márta néni nemsokára. Az édesanyja éppen főzött. Beszélgettünk egy darabig, aztán mivel a nagynéném nem került elő, kimentem a villamosmegállóhoz. Ide érkezett, és innen indult vissza. Felszálltam, és elindultunk. Hát főleg a villamos, de mivel rajta voltam, így Én is. A Rácz Ádám utcánál leszálltam, ott lakott az unokanővérem. Éva tényleg nővér volt. Értsétek úgy, hogy ápolónő. Aztán a lánya, Timi is nővér lett. Ez az utca egyébként nem erről volt nevezetes. Itt volt a Tiszavirág nevű halászcsárda. Ez az étterem, ha az internetnek hinni lehet, akkor a mai napig megvan. Ha tehettem ide betértem. Kérdezhetitek: mi akadályozott meg benne, jó gyerek? Nem csordogált mindég annyi lé a zsebemben, ami ezt lehetővé tette volna. Dacára annak, hogy Mi határőrök egy százassal több zsoldot kaptunk, mint a honvédek. Csak ne fitymáljátok azt a százast. Arányaiban ez úgy nézett ki, a honvédek 200, Mi 300 Forintot kaptunk. Miért szerettem odajárni? Olcsó volt, és jókat lehetett enni. Válaszfalként egy hosszú akvárium volt, amiben halak úszkáltak. Megmutatta az ember melyik halat akarja elfogyasztani, és azt a pincér kivette. Elvitte, aztán egy idő múlva érkezett a vacsora (vagy abból, vagy nem abból a halból). A ma társadalmi berendezkedés alapján, azt mondanám, hogy nem abból. Itt jegyzem meg, a mai címkézés alapján, az egy velejéig romlott, hazug rendszer volt. -.appa.
