appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Levél Gizinek (71)

2019. január 25. 07:41 - appasztorik

Hát Gizikém, örülök, hogy néha olvasgatod a blogomat. Nem vagy egyedül azzal, hogy szeretsz eltöprengeni az élet dolgain. Sok emberben ötlik fel a kérdés: miért így van, miért nem úgy? Gondolkodik az ember, e kérdések mögöttesén, de én nem szoktam rájönni semmire. Hacsak arra nem, hogy lépten, nyomon becsapnak.  Én elhiszem, ha Te írod. No, ezt azért mondom, mert azt írod, hogy: komolyan írod, hogy minden nap számít, és egy-egy nap elteltével távolabb kerülsz az egész facebukos, - én kimondom - függőségtől. Egyrészt megértelek bizonyos szempontból. Tél van. Most is szakad a hó. Hideg van. Meg ne haragudj, de nem vagy egy kimozdulós típus. Mi mást tehetnél, mint lehuppansz a gép elé, a jó meleg szobában. Ne is tiltakozz! A múltkor elárultad, hogy Géza jár bevásárolni. Na, annak meg különösen örülök, hogy mégiscsak van ismerősöd. Látod? – jár így az ember. Tegnap aztán szerencsére eszedbe jutott egy nagyon régi, kedves ismerős, akivel tartjátok a kapcsolatot. Nem csak Te vagy így ezzel, hogy valami miatt, időnként, - ki tudja milyen oknál fogva? - nagyobb szünetek következnek be a beszélgetésben. Hát hallod, az tényleg nem ma volt, amikor megismerkedtetek, 17 évvel ezelőtt a mérlegképes könyvelő tanfolyamon. Van ilyen, hogy született pesti létére valaki leköltözik egy vidéki községbe, mert a fia közelében szeretne élni. Főleg így, hogy a fiú nagyon sokszor hívta őt. Zsuzsi is minden hónapban felruccan Pestre egy hétre. Irénkéék, (baráti ismerősömék, Te nem ismered Őket) is gyakran ugranak fel Pestre a gyerekekhez. Irénke, néha több napra is, ha valamelyik gyerek beteg, akkor pesztrálja Őket. Miután barátnőd megözvegyült, nem csodálom, hogy hagyta magát rábeszélni a változtatásra. Pesthez nem kötötte semmi. Én megértem, hogy a fia közelében lévő települést választotta. Kihangsúlyoztad, hogy: meglepően hamar beilleszkedett, és ott nagyon jól érzi magát. Gizikém, nincs ebben semmi különös. Egy kis település nyitottabb. Az emberek jobban egymásra vannak utalva. Sokkal segítőkészebbek egymással. Nem akarlak én benneteket, pesti népeket bántani, de azokat sem ismeritek mind, akikkel egy emeleten laktok. Nem beszélgettek egymással, elvagytok ott magatoknak, mondhatom azt is magányosan, a tömegben. Azt gondolom, ha hívott magához benneteket, hogy látogassátok meg, akkor menjetek el. Legalább kimozdultok, nem árt az. Mondom ezt annak tudatában, hogy pesti lakosként is hívott, mikor még nem költözött el. Jut eszembe, - hogy álltok a gáz rendszer felújításával. Azt írtad legutóbb, hogy a héten átadják, és akkor főzhetsz kedvedre. Bepótolhatod a hónapok óta tartó lemaradást. Azért nagy kitolás az ilyesmi. Még az a szerencsétek, hogy a bojler árammal üzemel, így legalább meleg vizetek van. Ha már főzésről írtam. Tegnap rántott csirke mellet készítettem (fagyasztottból) burgonyapürével. (rendesen tejjel, vajjal, ahogy kell). No de, a héten már Nektek is lesz gázotok, és nem kell hozatott ételt ennetek, bár itt vidéken sokan élnek ennek a lehetőségnek a kihasználásával. A fennebb említett barátomék is így tesznek. Egy adagot elesznek ketten, és azzal kész az ebéd.   -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr9914587510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása