Most aztán elárulom a tutit. Biztosan feltűnt, hogy mostanság mellék mondatokat írok. A dolog egyszerű. Azért van így, mert nem írok. A gondolódzkodást írni kellene. A nagyapát írni kellene. A verset nem kellene írni, mert az van. DE! Rikkantok bele kétszeresen az internet világába. A mellék mondatok olyan iromány, amely nem létezik a világ irodalomban. Valóságos Hungarikum.  Na, ezért jönnek a mellékmondatok. -.appa

mert,

sokszor csak fekszem a szoba csendjében—vagy csöndjében—így jobban megy hozzá hogy sötét van—persze nincs mindig sötét—és persze nincs is mindig csend—a környezet zajait én már csendnek veszem—nem is jó ide ez a kifejezés—hiszen nem veszem—besorolom—kategorizálom—nézzük csak—egy nappali csend üvöltés az éjszakában—a lényeg—sok mindenre gondolok ijenkor—és megállapíthatjuk minden gondolat hiábavalóság—na ha már hiábavalóságokon gondolkodom—mijen jó cím lenne üvöltés az éjszakában—bizonyos szempontból azért érdekes hogy mennyi jó cím jut az eszembe—csak nincs hozzá novella—regény meg főleg nincs—vershez való címet meg nem tudok kitalálni—most persze könnyen mondhatják ott a vers meg ott a cím—szóval nem ojan ez mint a szeksz film hogy ebből is egy abból is egy oszt kész—de most tényleg—hogy jönne az ki hogy egy versnek novella címe—vagy még rosszabb—hogy ne adja isten—de uram bocsá regény címe lenne—nehogy azt higgyék nem venné észre senki—de bizony hogy észre venné—hát például engem is roppant zavarna—gondolt már arra mijen furi lenne ha látná mire gondol az aki ön mellett van—vagy ha nem is látná de azt gondolná amit ő—hát én megmondom előre hogy esetenként marha nagy pofozkodás kerekedne ki belőle—de ez se lenne egyszerű hiszen amikor le akarod neki nyomni a jól megérdemelt maflást ő már tudja előre—még hogy tudja—de azt is hová akarsz ütni—jó lenne ez egy boksz meccsen is—mondjuk szeksz közben is érdekes lenne mikor rád szólnak—meg ne próbáld—vagy—arra ne is gondoljál—de egy kicsit bonyolítsuk csak tovább—mi van akkor amikor egy harmadik vagy egy negyedik ember gondolataiba beférkőzik amit két ember gondolgat úgy a saját szórakoztatására—na most az enyémből kihagyom kigyelmeteket

mert,

megleptél vele—nem hejes válasz mondtad—azt kellett volna mondanod soha—mért vársz te tőlem többet mint magadtól—aztán eszembe jutott hogy nem igaz—már nem igaz—kierőltettem belőled—pénteken azt írtad megakarsz tartani—boldoggá akarsz tenni—örökké—idáig erről nem volt szó—ez jól esett—nagyon jól esett—ez azt jelenti hogy győzködöd magad—hogy amit teszel azt hejesen teszed—az ember magával—magában— magáért viaskodok—aztán természetes hogy próbál kiutat hagyni—egy menekülési utat—előtte azt gondoltad—a szép boldog együttélés nem a kapcsolatban élő emberek jellemzője—hanem a kapcsolaté—na ezt nem is értettem—hisz a résztvevő szeméjek hatnak a kapcsolatra—azt írtad—sajnos nem biztos hogy az ember életében egy kapcsolat van—és az tart élete végéig—az jutott eszembe hogy valójában csak az ember élete tart élete végéig—és nem szabad elfeledkezni egy nagyon fontos dologról—a halhatatlanság minden embernek születésétől fogva joga—mej megilleti egészen haláláig—eddig jutottam úgy két három hete—és ma azt mondod a telefonba hogy te tegnap arra gondoltál—ha kiröppennek a gyerekek—összeköltöznénk mi öregek—nagy csend lett—erre te azt kérdezted—csak nem megijesztettelek—nem ijesztettél meg—csak elképedtem—miért nem gondoltam én erre—nem az összeköltözésre—hanem hogy megöregszem—én aki büszkélkedek magamra—a nagyon pozitív életszemléletemre—persze amit neked köszönhetek—és ennek dacára egyszer sem gondoltam arra hogy majd megöregszem—elfogadtam hogy nem öt évet kell élnem—nem csak addig amíg révbe érnek a gyerekek—nos ez a megöregedés valahogy kiesett—azt hiszem felül kellene vizsgálnunk ezt a hejzetet—de hát kinek—nekem vagy neked—érdemes—mármint megöregednem                   .-appa.