Attila azt mondta, hogy a Balázs-éren nincs az a perzselő nap. Igazat adtam Neki. A fák, bokrok árnyékot adnak. A szél is hűsíti valamelyest a levegőt. Biztos, ami biztos alapon vittem a motoros dzsekit. Ennek előzménye, hogy a nap folyamán, az enyhe hidegrázás után, kétszer indult el a vérnyomásom. Sikerült megállítani hála Istennek. Ha, már így alakult menjünk horgászni. Mondtam: betlizni nem fogunk, elleszünk a jó levegőn. A déli ágon nem volt senki. Mondjuk. 3-kor még nagyon odasüt a nap. Az északinál állt egy kocsi. Ahogy megyünk, a K-I felé látom a szivárgó csatornán hömpölyög a víz. Mondom Attilának. Tele a K-I. De még a K-I-ből meg volt táplálva, az északi ág. Ez jó jel, hogy friss víz folyik benne. Két cigány fiatalember horgászott az átjáró után nem sokkal. Ők is úgy gondolták, hogy ez a vízfrissítés kedvező lehet a fogás szempontjából. Látásból ismerjük egymást. Kérdeztem: tegnap Ti ültetek az úttal párhuzamosan? Ők voltak. 15 halat fogtak, amiből 3 volt sütni való. Még nem volt haluk, félórája jöttek. Szerelgettem, mert a szerelék rövidebb volt. Nem volt rajta a kisfül, nagyfül kombináció. A zsinórt nem hoztam be. A csomagtartóba kiraktam. Minek vinném? Hát jó lett volna a cájgot meghosszabbítani. Meregettem vizet a halas vödörbe. Annak a fedelét is a kocsiban hagytam. Nincs semmi baj. Nem sétálgatok. A szák hosszúnyelű. Ha nem tudom kiemelni a halat, akkor összetolom a botot, és szákolok. Egy tenyérnyi halam azért a partoldalra esett és visszaugrott azonnal. Na, de hol vagyunk még ehhez. A szomszédot láttam, ahogy fogott egy szép törpét. Én az etetéssel megriasztottam egy teknőst. Nagy vízpezsgéssel iramodott el. Az első félórában Attilának volt egy, mintha kapta volna. Mértem a vizet, de nagyon akadtam abban a mélységben. Ezért jöttem feljebb-lejjebb. Akadtam a hínárba, a sulyomba. Szép óvatosan szedegettem ki. Volt, ami lemaradt közben. Közelebb telepítettem a parthoz. Attila szép fokozatosan távolodott a fenéktől, míg elérte, hogy fél vízen horgászik. Ezt onnan tudom, hogy mikor közel egy órai horgászat után megfogtam az első e.kárászt, akkor összemértük a két szereléket. Fogdostam e.kárászokat. Attila maradt abban a mélységben ahol volt. Közben ilyeneket mondott: jól elszórakozol a vízinövényszedéssel. Igazából, viszonylag könnyen kijött. Nem volt még mélyen a sulyom gyökere. Négy e.kárász maradt le. Három esetében korán vágtam be, és leverte magát. Egy nagyobb fárasztás közben maradt le. Rátekerte magát a hínárra. Szépen rugózott a bot spicce, már balkézzel fogtam a száknyelét, amikor megkönnyebbült a szerelék. Attila mutatta a hínárszálakat, amit felszakítottunk. Egy kis keszegem is lemaradt, korai bevágás miatt. Finnyásan ettek. Több esetben 1 szem fehér csontira jöttek tenyeres kárászok. Maximum 2 szem csonti kellett. Közben variáltam. Kicsiket húztam lejjebb-feljebb az úszón. Elkezdtem keszeget fogni, aminek nem örültem. Végül találtam e.kárászokat, de sok volt a kicsi. Az 5 legkisebb 1,5 dekától 3 dekáig volt. Ebben a szériában volt néhány 10 deka alatti. Azért összességében elégedett lehetek. Sőt! Ahhoz képest, ahogyan indult, - nagyon elégedett. 21 kárászt fogtam, 1, 92 kg. Kilenc keszegem 24 deka lett. Attila végéig kitartott a fél vízen. Hat halat zsákmányolt 13 deka súlyban. Neki is maradt le néhány hala. Még egy érdekesség. Hatig horgásztunk. Az utolsó húsz percben. Fel-feljöttek a halak, gyors fordulással, mintha megnézték volna, - ott ülnek még ezek? Attila megpróbálta, hogy odadob. Semmi. Mondtam, Én már próbáltam. Nem veszik fel. A felszerelésről. Attila 4-es gyűrűs bot, fix úszóval. Én 4-es spicc. Általam készített veglerrel. Úgy volt beállítva, hogy egy 15 centit tudott csúszni az úszó. Ez adott némi segítséget abban, hogy szép finoman elemelhessem a szereléket, amikor akadoztam a növényzetben. Sajnos sokszor nem lehetett leemelni. Ilyenkor jött, az Attila által, vízinövényekkel való szórakozásként aposztrofált ceremónia. -.appa.  

• Ez a régi szlogen lett a reggelem gondolata. A baj az, hogy azt az egy milliárd eurót a Mi vészhelyzeti kormányzónk, igen hamar elkölti. A nép ajaka szerint: hamar a seggire ver.
• Mit szóltok? A kölcsön gondolatával ébredek. Ugyanis ezzel a kölcsön felvételekkel olyan feneketlen mélységekbe tolja a magyarok nagy részét pártunk és kormányunk, amiből nincs kimászási lehetőség. Ugyanis a szegények fogják ezt megfizetni. Nem az urak, akik eltapsolják a pénzeket. Meg kell érteni. A szegény az szegény. Az megszokta. A gazdag embernek okoz szenvedést a hiány. Nem mehet helikopterrel, meginni egy üveg 100 ezer forintos pezsgőt. Úgyhogy ne irigykedjetek rájuk.
• Megkérdezték Misut, a kőccsön felhasználásról. Azt mondta, hogy „elsősorban közlekedési- és energetikai. infrastruktúra fejlesztéséhez használjuk”. A közlekedésre ráférne a fejlesztés. Vélem nem az itteni közlekedés fog fejlődni. Megy a Zágráb Budapest vonal építésébe, vagyis Lőrinc barát zsebébe.
• Az energetikai fejlesztés, nyílván az elektromos autók töltésére szolgáló hálózat építését, és a napelemes rendszerek telepítését szolgálja, (ami telepítését a baráti körök nyernek majd el). Vagyis, a környezet károsítást. Ezekben az iparágakban elkötelezettek vagyunk. Igaz ezzel nagymértékben hozzájárulunk az emberiség kipusztulásához, de ezzel jól lehet keresni. Jegyzem meg. A kínai kölcsön 2027-ben jár le. Ezt, a pénzszórásra szakosodott állam nem tudja majd megadni. Mi több eszükben sincs megadni. Ez a cigány gazdálkodás lényege. Településünkön ez jól tapasztalható (itt már többségben van, a kisebbség). Ami van, azonnal felélni, oszt majd lesz valami. Használt cuccokat vesznek részletre, a magyartól. Ezt többnyire, egy idő után nem fizetik. Ennek a jogalapja a következő: magyarnak hazudni, nem számít. A cigány uzsorások keményen behajtják a pénzt. Azt gondolom, így lesz majd a kínaiakkal is. Nem fogják hagyni. Keményen meg kell majd fizetni. Kína nem az Eu. Velük nem lehet packázni.
• Misu szólt a túlzott deficit eljárásról is. Nemcsak Minket érint, 7 ország ellen folyik. Ígérte, hogy 2026-ra, 3% alatt lesz a deficit. Hozzátette, hogy a miniszterelnök úr is ezt ígérte. Hát hajjátok? Nagyon jól tudjuk, mennyit ér az ígérete. Vö. magyarnak hazudni nem számít.
• Most Erdélyben azt ígérte, hogy minden magyarra kiterjeszti a szociális juttatásokat. Ezt vélem keresztül viszi. Nagyon szeret abban a szerepben tetszelegni, hogy ő minden magyarok jó tevője. Nem tudni, - mit ért szociális juttatás alatt? Bárhogy is. Ezt is a szegény, honi magyarok fizetik majd meg.
• A nyíregyi rádió beszélt valamit a magyarok kenyeréről. 15 millió búzaszemről is szó esett. Vélem azt szimbolizálja, hogy 15 millió magyar van. Van mire nézni. -.appa. 

• Mi magyarok, igazán lojálisak vagyunk a hatalomhoz. Ez, egy sajátosan magyar mentalitás. A román elvtársaknál drága pénzen tartották fenn a szekuritátét, a besúgó hálózatot. Nálunk, ment ez önkéntes alapon is. A többi országhoz viszonyítva nálunk volt a legjobban beszervezve ügynökökkel az egyház. Előnyt reméltek tőle, és kaptak is, mint ahogy most is kapnak. A magyar egyházakra jellemző, hogy előnyökért ott simogatják a hatalmat, ahol jól esik neki. Ma azt mondhatjuk az unitáriusok nem hódoltak be annyira, mint a reformátusok. A zsidók is elég tartózkodóan viselkedtek. A katolikusok. Hát, ahogy azt évszázadok alatt megszokták. Amúgy meg, nincs ezzel semmi baj. A művészvilág is eladta magát sok esetben. Oszt akkor mi van? Így legalább meg tudta mutatni, mit tud. Besúgni mindenképpen.
• Ha, már egyházazok. Volt nekünk egy hercegprímásunk. Meg még, az utolsó. Ez nem minősítés, hanem történelmi sorrend. Ő volt az, aki utoljára használhatta ezt a címet. Mindszenthy József. Pehm József gyanánt született. A Wikipédia, sok jót ír róla, de nem volt ez annyira egyértelmű. Egy pozitívumot mindenképpen el tudok róla mondani. Nem kedvelte Horthyt. Amikor misézett, akkor nem kérte Hothyra az áldást. Az országra kérte. Hát meg vagyunk áldva. Ezek szerint Isten nem nagyon kedvelte felszentelt papját. Jut eszembe. Mikor még református voltam, akkor tán még az államtitkárokat is megáldották.
• Hát, csuda egy fazon volt, a Mi hercegprímásunk. Elvárása volt, hogy amikor a hívek közterületen meglátták, akkor térdeljenek le. Azok, akik nem hívek, azok lépjenek hátrább. Vagyis, őt mindenkinek ismernie kellett. Ehhez képest Viktornak elegendő az áhítatos, rajongó tekintet. Annyi igénye sincs, mint Rákosi elvtársnak volt. Pedig tőle sok mindent átvett, korszerűsítette.
• Ez a jó ember (mármint Mindszenthy) volt az, aki a templomban a férfiakat és a nőket külön ültette. Hát gyerekkoromban az újheli református templomban, még középiskolás koromban is külön ültek a nők és a férfiak. A szószék balján a nők. Jobbján a férfiak. Jegyzem meg, a zsidóknál a nők a karzaton ülnek. Rács mögött, hogy ne is lássák őket.
• Mindszenthyről még annyit, hogy szereptévesztésben volt. Azt hitte, hogy ő olyan közjogi méltóság, aki kinevezi az új magyar demokrácia vezetőjét. Jogköre az egész magyar egyházra kiterjedt. Gondolom, hogy reformáció vallásai, és a zsidók nem foglalkoztak vele.  Megmondom, ahogy gondolom. Úgy tett, mintha nem tudta volna, hogy a szocializmus alapjainak lerakásához, nem számítanak a katolikus egyház tevőleges cselekvésére.
• Amúgy meg, ha már emlegettem a zsidókat. Mindszenthy zsidóellenes volt. 1944-ben azt mondta a katolikus egyháznak antiszemitának kell lennie. Lehet, az amúgy is nagy egyházi vagyon mellé, akart valamicskét a zsidók vagyonából is. Na, ez az ember lett példakép, aki nem a szeretet, hanem a hatalom, a tekintély erejével próbált naggyá lenni. A sors fintora, vagy isten igazsága, hogy nem engedte neki.
• Jut még eszembe. 1956 után börtönbe vonult. Ez csúsztatás. Az USA követségen, menedéket kért, november 4-én hajnalban. Ennek érdekessége, hogy a nemzetközi jog alapján a nagykövetségeknek erre nem volt joga. Ő megkapta a menedékjogot. -.appa.

• karate edzőt. Tudjátok? – akiről az a hír járja, hogy felrúgott egy kisfiút. Na, ezen vannak felháborodva, holott bátorságra akarta ösztönözni a gyereket. Na, e miatt hurcolják meg szegény edzőt. Elvették a címeit, kitüntetéseit. Vót amiről ő maga mondott le. És ennyi jó indulat mellett még mindég piszkálják. Érthetetlenek a népek.
• Orbán Viktor is érthetetlen. Ő lejáratja saját magát. Az is lehet nem értem a viccet. Beállt bohócnak, és zöld hátizsákkal, huszárnak öltözve jelent meg. Ami nem igaz. Huszárcsákóval a fején fényképezték. Az is elég ciki szerintem. Fogjuk fel úgy, hogy nyár van. Legalább lazít egy kicsit. Fehérvári huszár lett. Előjött a dalból. Nem lovon. Nem azért, mert Viktorunk súlyához nem akármilyen ló szükségeltetne. A ló elavult valami. Nem környezet barát. Nagy a karbon lábnyoma. Gondoljatok bele. Négy lába van. Hivatalosan huszár lett. Egy régi huszár felavatta. A régi huszároknak van ilyen joguk. Honnan tudom? Onnan, ha nem lenne, akkor nem avatta volna fel. Másrészt Orbán mindent tud. Tehát ha, az öreg huszárnak nem lett volna joga, akkor Viktor huszár nem fogadja el, a huszárságot, hanem vizsgálatiba (nem elmevizsgálati) küldi a jó szándékú öreghuszárt. Jogkör túllépés miatt.
• Igazából, hivatalosan 1955-ben szűnt meg hazánkban a huszárság. Annyi bizonyosnak látszik, hogy 1945 után Miskolcon még szovjet mintára hoztak létre huszár alakulatot.
• Na! – még egy jó hír. Tuggyátok! Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, - és diktátortalálkozó. Hogy ki a diktátor? Hát Viktor. Mégis, - ki lenne más? Láttam róla képet. Bizony divat diktátor lett a mi szeretett huszárunk. A huszárcsákót szalmakalapra cserélte, és nagy napszemüveget tett fel hozzá. Meghatározva ezzel Bálványos, de még az is lehet, hogy egész Erdély, mi több egész Európa divatját. Ezt csinálja utána valaki. Nemcsak az európai politika szellemi vezetője, de immáron az öltözködésben is meghatározó egyéniség. Igaza is van. Végtére is ő az Unió soros elnöke. Ahhoz meg illik a celebség. Közvetlenség, mi több lazaság.
• Hát lazán felvettek áprilisban 1 milliárd eurót. Az unió nem ad, akkor adnak a kínai elvtársak. Nem vagyunk Mi az unióra szorulva. Nem olyan nemzet vagyunk Mi. Bizony Mi patrióták vagyunk egy idő óta. Aki nem az, az meg idióta. Tuggyátok meg, hogy a patrióták tábora egyre nagyobb lesz. Hogy érti meg egymást ennyi hazafi? - aki a saját nemzetét helyezi mindenek fölé. Úgy, hogy mindenik sok pénzt akar. Ilyen egyszerű ez. A pénz mozgatja a világot. A politikusokat meg főleg.
• Persze Misut megkérdezték, mint hivatalos pénzügyminisztert. Nem titkolózott. Megmondta, hogy a piaci árazásnál kedvezőbb feltételekben állapodtak meg a kínai elvtársakkal. Azért hajjátok, marha nagy mázlink van. Szeretnek bennünket mindenütt a világba. Ócsóbban kapjuk a gázt, az olajat, az áramot. Jaj, mit beszélek. Ez utóbbit nem. Ezt Mi adjuk Ukrajnának. Régen úgy vót, hogy jöjjenek az elektronyos ótók. Veszünk az Ukránoktól áramot. Most áram nagyhatalom lettünk, és Mi adunk áramot nekik. Mert Mi, jó emberek vagyunk, és befogadjuk a menekültjeiket is. De, hálátlan népség. Zárogatják az olajvezetéket. -.appa. 

Na, hogy kihagytam a pénteket, szombaton neki indultunk Attilával. Elég későn, mert meghallgattuk a kabarét. Mikor pakoltunk ki, akkor jött Karcsi az unokájával. Mondta, ha tíz perccel hamarabb jövök, akkor adott volna halat. A kisfickó fogott egy kilós kárászt. Meglátom majd, mert odaadta Gyuszinak. Nem tudom, mi az unokája neve. Mindég másképpen említi (kölyök, gyerek, fiú). Rábeszélt menjünk be a helyére. Kár volt. Ennyit fogtunk volna az úthoz közelebb is. A kárász tényleg szép volt. Gyuszi vedre tele volt e.kárászokkal. Azok is olyan 15, uszkve 20 dekásak voltak. A halak szépen lökdösték a nádat. Gyönyörű elhúzós kapások voltak. Szerintem testtel húzták el a szereléket. Kitartottam sokáig a giliszta mellett, fenéken tartva a csalit. Kár volt. Vízközt viszont inkább keszegek jöttek. Attila 22 halat fogott, 56 deka. Neki több keszege volt. Én 16 halat fogtam, ami 46 deka volt.

Tegnap reggel 05.05. lévén elhatároztam, hogy megyek majd horgászni. Ebből szokott kialakulni az a helyzet, hogy nem megyek. Most is így történt. Arra gondoltam, hogy kimegyek a Nyugatira, és rendbe teszem a stég környékét. Aztán bedobok egy fídert, és egy elektronikus jelzőst. Üldögélek, és bambulok ki a fejemből. Ahogy telt az idő érlelődött bennem a gondolat, hogy nem viszek semmit sem. Attila jön a félötössel. A 36-oson látom, hogy ott van a Karcsi kocsija. Na, viszek Neki, egy zacskó etetőanyagot. Mikor átmentem, akkor láttam, hogy ott ül Gyuszi is. Jó hosszan elbeszélgettem vele. Három szép e.kárásza volt. Karcsival még tovább töltöttem az időt, mert azért a fél doboz gilisztáért ne adjak Neki semmit. Hiába mondogattam, hogy nem azért adom. A végén kitalálta, vigyem el akkor a halakat, ami neki nem kell. Neki elég 6 hal. Kiszedtem a kilenc kisebbet. A kocsinál megmértem, 1,38 kg volt. Elég furcsa ez a helyzet. A törvény szerint, a halat nem szabad elajándékozni. Mivel az e.kárász idegenhonos, inváziós faj, ezért visszaereszteni tilos. Felmerült kérdésként, - mi a teendő, az apró törpékkel, és e.kárászokkal. Erre az ellenőrök azt mondták, hogy be kell dobni, az erdőbe. Ott hasznosul. Megeszi a róka, vagy valami más állat. Így aztán, hivatalosan az erdőszélén nem gombákat szedtem, hanem halat. A röhej az, hogy a mű tavakon kérhetnek felmentést a törvény alól. Vannak olyan helyek, ahol e.kárászból csak 3 kg fogható. Sok helyen fizetni kell érte. Ami, még röhejesebb. A horgászboltok nem árulhatnak, e.kárászt csalihalként. Akkor lehet vele csalizni, ha abból a vízből van kifogva, ahol éppen horgászunk vele. Indoklása szerint azért, mert leszakadhat a horogról, és elszaporodik majd. Nem életszerű, hogy a hidegvízben csalihalként valaki kis e.kárászt fog. Erről ennyit. Megcsináltam a stégkörüli nádrendezést. A hínár már nagyra nőtt. Ezen a részen még nincs sulyom, de majd lesz. Jut eszembe, az amur is idegenhonos. A nagyokat vissza kell engedni. Kért felmentést a törvény alól, a vízterület halászati jogával bíró jogi személy. Egyértelmű, hogy a betelepítése is felesleges volt a 60-as évek végén. Mostani védése is felesleges. Halpusztuláshoz fog vezetni. A tizenkilós amurok sokat esznek ugyan, de sokat ürítenek is, trágyázva ezzel a vizet, ami eutrofizációt okoz. Nincs ezzel semmi gond, hiszen manapság, már mindenre megvannak a kormánynak a szakértői. Visszafelé megálltam, és Gyuszinak is adtam egy zacskó etetőanyagot. Az a három hala volt. Három leakadt. Látta, hogy Karcsi fogott. Míg ott voltam, addig Ő is fogott hármat. Így nem értem haza, mire Attila vonata megérkezett. -.appa. 

Tegnap, 10.-én reggel rendezgettem a jegyzeteimet. Megtaláltam egy 2021. decemberi írást. Azon lamentáltam, hogy miért nem használtam úszózáskor, egy fenekező szereléket. Bedobom, oszt elvan az ott. Ennek hatására eltökéltem, hogy ma lesz a napja. Nem is akárhogy. Fíderen, csali tüskével. Elektromos jelzős szintén csali tüskével. Meglátjuk melyik leend a jobb. Szedem is elő a cuccokat, amíg megvan a lelkesedésem. A fídert átnéztem, az rendben van. Kicsit talán hosszabb az előke. Ez több mint nyolc centi. Jó lesz az. Az elektronikus jelzősnél, a kosárrögzítő csuszka egyik ága letört. Jó lesz az. Készítsem ki a jelzőt. A szekrény oldalánál nincs. Aztán látom, hogy az ágas ott van, csak lefordítottam az elektronikát a lomok közé. Milyen pedáns voltam. Előre látó, hogy fel ne boruljon. Kiveszem a lomok közül, és meglepetés. Nincs rajta az elektronika. Téblábolok kicsinykét, majd megyek a polchoz, ahol az elemek vannak. Ki szoktam szedni az elemeket, amióta a diktafonba belerohadt. Biztos odatettem a jelzőt is. Az elem ott van, de nincs ott a készülék. Nézegetek erősen a szemecskémmel. Ott van a polcon egy összegyürkélt nejlon zacskó. Mit keres az ott? Felveszem, hogy kidobjam. Hát abban van a jelző. Valaki rám szólhatott volna, mint az „Ez a villa eladó” című filmben: ej de pedáncs vagy kérlek. Mindent összekészítek. Tettem be valamennyi csontit is. Sose lehessen tudni. Menet közben láttam, hogy Karcsi ott horgászik az éren. Nem álltam meg. Hogyisne, hogy eldumáljam az időt. Ott várnak a Nyugatin a jó halak. Előbb bevittem a motyót, majd visszamentem a botokért. Elhelyezem az ágasokat. A tokban ott a négyes spicc. Minek hoztam ezt ide? Mindegy. Elfér. Megszerelek mindent, és bevetés. Hadműveleti nulla óra. Hát az óra nincs a csuklómon. Nem baj! Majd előszedem a telefont, ha annyira érdekel az idő. Eszembe jut, hogy kell, hogy érdekeljen, hisz tojásrántottás nap van. Mire hazajön Attila, akkora el kell készítenem. Mind a két botot szép színes pelletekkel csaliztam. Az elektromos állandóan csipog. Vélem a hínárt mozgatja a sodrás és az lökdösi a zsinórt. A fíderen semmi. Időnként felnézem. Megtöltöm a kosarat, de semmi. Fiatal (sok még benne a fehér szín) kormos szerkő repül el felettem.  Unalmamban visszaköszönök neki. Erre megjelenik még kettő. Félre érthettem valamit. Az nem köszönés volt. Csalit cserélek. Lágy pelletet teszek. Tesznek rá. A fíderre félbevágom. Azt rövid idő alatt leveri valami. Teszek rá hungarocellt. Az sem kell. Az elektronikusra májas pellet kerül. Hamarosan ütögetős húzás. Arra nem vágtam be. Elvitte a pelletet. Nem tettem másikat, úgy gondoltam, ezt a büdös valamit bizonyára törpicsekek kezdték ki. A fíder horgát megtömöm csontival. Ütögetős kapás. Bevágok. Persze nincs meg. Hát ez már mindennek a teteje, vagy alja. Odalett a műanyag golyó. A csontik sértetlenek. Elég volt. Összeszerelem a botokat. Kiviszem a kocsihoz, és behozok egy létrát, amin a legnagyobb teherbírású úszó van. Vizet mérek. Közel hármas víz, a négyes bot végénél. Velem szemben van egy mélyedés, ami 25 centivel mélyebb. Első úsztatás eléggé akadozik. Másodikra gyors elvivős kapás. Egy harcos 23 dekás sügér. Kicsit feljebb jövök, hogy ne akadozzak. Jön egy küsz, és egy kis bodorka. De tényleg kicsi. A kettő lehet. vagy 3 deka. Mélyebbre megyek. Sikerül úgy dobnom, hogy kábé ott álljon be a szerlék, ahol mélyebb a víz. Néha így is fogok kisebb halat, de többnyire tenyérnyiek jönnek. A sügéren kívül 19 halat fogtam. 1,47 deka. A legnagyobb vörösszányú 19 deka. A legnagyobb karika 18 deka. A sügérből kiindulva, második botnak, inkább kishalas szereléket kellene betenni. Az etetéstől lejjebb volt süllőrablás. A mederben voltak balinrablások. Erről jut eszembe. Fogtam egy 10 dekás balint is. Ezek szerint rablóra kellett volna szerelnem. -.appa.

Itt van lassan május vége, és 5. alkalommal mentem horgászni. Attila harmadszor.  Ez a hetes nagyon rossz idő visszavetette a horgászatunkat. Caca ettől még járt a Kenyérgyári-holtágra. Azt mondta neki van nagy ernyője. Mondjuk nekem is van, de nem szeretek ázni. A nyirkos időben nagyon másznak a csontik. Szóval macerás. Fogott pontyot is, és keszegeket is. Olyan napja is volt, hogy 4 tenyérnyi keszeg jött, de szerinte megérte. Az biztos, hogy legalább nem voltak sokan. Mi szombaton Debrecenből Nádudvarra mentünk. A Kincsesházban kiállítás nyílt szerdán. Kukorica csuhéből, és csutkából készült szobrok voltak. Hihetetlen dolgokat alakított ki, a hölgy. A háromkirályok, kaszáló ember, nyúl, fantasztikus alkotások voltak. Láttam Én már ilyen csuhéhajtogatást. A Rebus lagziján jött egy hölgy, az tanította a gyerekeket, meg akit érdekelt ilyen műveletre, de az megrekedt, hogy rózsát, meg egyszerűbb dolgokat hajtogatott. Mondom, hogy egyszerű, de igazából ezekhez képest volt egyszerű. Vasárnap megjöttünk. Délutánra horgászatot terveztünk. Ki is mentünk. A Balázs-érre szavaztunk. Ott legalább árnyék van. A déli-ágon sokan voltak, de ott szembe süt a nap. Nem fehér embernek való. Egy futópillantással úgy mértem fel, hogy nem is azok voltak. Az úttal párhuzamosan nem volt senki. Legutóbb, csepergő esőben Laci horgászott ott. Láttunk nála egy kapást. Mi csak szétnéztünk. Lehet, ezt írtam is. Mikor pakoltunk ki, akkor jött Pisti, meg Marian, plusz velük egy másik pár. Pisti azt mondta, nem voltak horgászni, mert rengeteg a munka. Sokszor vállal Pesten munkát, de idehaza is van bőven. Burkoló. Ez aztán a horgászat kárára megy. Elveszi tőle az időt. Nem mentünk be. Mi van, ha jön egy eső? Szerencsére nem jött. Mondjuk a halak sem. Attila a négyes bolóval. Szereléssel kezdte. Nem volt horog a szerelékén. Otthon derült ki, hogy a nadrágjába akadt. Átszúrta a védőműanyagot és leszakadt. Talált egy kötött horgot a dobozában és azt tette fel. Elég nagy horog volt. Az Én 14-es horgom is gyakorta hagyták ott. Volt szép elhúzós kapásom, de nem is koppant. Fogtam apróságokat. Pistiék félöt körül hazaindultak. Nem fogtak halat. Attila sem fogott addig. Nekem öt halam volt. 2 bodorka, 2 vörösszárnyú, és egy e.kárász. 3 halam esett vissza. Egy a víz felett. Kettő kiesett a partra, és visszavergődött. Meredek a part. Nem volt kedvem begurulni a vízbe. Mi félhatig horgásztunk. Attila is fogott két bodorkát, ami 9 deka volt. Ezzel megnövelte az éves fogásának átlagsúlyát, 2,51 dekára. Én 13 halat fogtam. Két e.kárász volt benne, egy jó nagy küsz. A többi vegyesen bodri, és vörösszárnyú. A súlya 31 deka volt. Hát így jártunk. -.appa.

-’23.05.26.

Tegnap direkt nem írtam, hogy délután kimegyek a Nyugatira. Kötöttem, egy 16-os horgot. A kedvencemet (Gamakatsu 1050B). Délelőtt voltam cipész Pityuhoz. Állított a tüske-horog távolságon. Így vetem be az elektronikus jelzőst. Négy előtt kicsivel érkeztem ki. Nem vettem fel a horgászórámat. Ez rossz ómen, de nehogy-mán egy óra miatt ne fogjak halat. A miatt aggódtam inkább, hogy cirka 2 deci vizem van. Megállapítottam még így is betyár meleg van. Megnéztem a stéget. Azt hittem, ott van Tamás az apja stégjén, mert az útszélén állt a kocsija. Nem volt ott. Ezek szerint begyalogolt a stégjéhez, pedig az van talán 500 méter is. Fiatal erős ember. Behurcoltam Én is a motyót. Vittem agyagot is, és sötétítettem a kaján. Nem tetszett a helyzet. A folyás erősen a stég felé sodorta a növényzetet. Ez van. Ezt kell megoldani. Először az elektronikus jelzőst tettem be. Megszórtam pellettel a pályát. Utána előkét cseréltem. Ennek nagyon örültek a szúnyogok, és hullámokban érkeztek táplálkozni. Kicsi apró szúnyogok. Le sem lehet ütni. Hiába csapok oda. Ahogy felemelem a tenyerem, elrepül. Ritka eset, hogy ellapul. Megint nem vittem a szúnyogriasztót. Vizet mértem. Kis kapások voltak, de nem akadt semmi. A kukoricáról át álltam csontira. Egy apró bodorkával kezdtem, majd 3 küsz. Variálni kezdtem az ólmozással. Fogtam egy szép nagy törpét. A nap eltűnt, és egyre erősödött a szél. Fogtam egy szép vörösszárnyút. Egész beborult Észak felől, amennyire láttam a nádastól. Az apróságok ettek rendesen. Mintha morogna az ég. Ez, nem jármű hang a 36-osról. Kimentem a töltésre. Meglepődtem a fekete ég láttán. Az látszott, hogy nem esik. Sehol sem lógott a felhő lába. Nem ért a földig. Visszamentem a stégre, de egyre erősödött a szél, megnehezítve a pecázást. Őt perc alatt felettem is fekete lett az ég. Erősen dörgött. Villám nem látszott, de egy ötméteres karbon bottal pecázni, akkor sem egy életbiztosítás. Összeszereltem a botokat. A cucc egy részét elvittem a kocsihoz. Megmértem a halakat. 12 darab, 28 deka. Az említett két nagyobb halon kívül, apró bodorkák, karikák, és küszük voltak. Azon gondolkodtam, ha a dobi hídnál maradok, akkor most is pecázhatnék. Arra tiszta az ég. A szél kérdése megoldható. Hazafelé, ahogy kijöttem a kanyarból Dankó-tanya felé, ritkás, apró esőcseppek látszottak a szélvédőn. Forgatom a fejem. Felhő sehol. Mikor kanyarodom Józsefháza felé, már nem esik. A Balázs-érnél három autó. Ott a fasor megfogja a szelet. Most már mindegy. Így jártam. -.appa.

-’23.05.04.-i történet. (Hát, kár vóna itt szépítgetni a dógot. El vagyok maradva rendesen ezekkel a horgász beszámolókkal).

Szép fokozatosan érett meg bennem a gondolat, hogy ha-már nem érkezett meg az eső, akkor Én megyek horgászni. Mire az elhatározást tett követte, és kiérkeztem a Balázs-ér partra elmúlt három óra. A víz olyan, mint elsején volt. Ugyanoda ültem. Gyuszi volt kinn csak. Mondta Karcsi nem régen ment el. Valami barátjával, a másik oldalon volt. Nem fogott semmit. Neki nem rég ment el egy jó kárász. Beúszott valami ág darabba, és leverte magát. Saccra hat darab, jó tenyeres e.kárász volt nála. Na, teszek-veszek, szerelgetek. Látom, hogy ami szereléket feltettem, az egy fél méterrel rövidebb. Nem baj. Óvatosan ki lehet emelni a halat, meg aztán merítő is van nálam. Na, a csonti a kocsiban maradt. Sebaj. Van giliszta. Karcsi azt isteníti. Gyuszi a giliszta, csonti kombinációra esküszik. Szórok még egy kicsit a pályára, és elengedem a szereléket a sás előtt. Piszkálás után merít, és húz be a sás alá. Óvatosan, oldalirányba vágok be. Felhúzom a víztetejére a tenyérnyi e.kárászt, ami rúg néhányat, és lefordul a horogról. Nem jó így a cájg. Megyek a kocsihoz. Veszek ki zsinórt, hogy megtoldjam a szereléket, és elhozom a csontit is. A horgászládában nincs zsinór. Az előketartó dobozban sincs. Csak hármas botra való szerelékek vannak. A kocsiban, csak üres csontis dobozok vannak. Ezek szerint otthon maradt a hűtő mellett, mert arra esküdni mernék, hogy a hűtőből kivettem. Vissza a horgászhelyre. Odébb rakom a zsákot, amiben az ágasok vannak. Ott a csontis doboz. Ügyesen rápakoltam. Teszek a horogra, ha már megvan. Akasztok is egy kis kárászt, ami leesik a partra, és visszagurul. Nem ugrálok, nem kapkodok. Nem akarok beesni. Így, az idén már borítottam fel a széket, és begurult a vízbe. Én is begurultam, képletesen szólva. Egy kis vedéren kuporogtam a horgászat végéig. A szék utána az erkélyen száradt napokig. Időnként forgattam, hogy a víz ki tudjon folyni a csővázból. Ez a horgászat is jól kezdődött. Akasztottam még egy jobban visszarúgó halat, de annyi volt az egész. ¾ hatkor abbahagytam. Fogtam két hatalmas küszt. Nyolc deka volt a kettő. Mikor az egyéni bajnokságon voltam Győrött, ott lehetett ekkorákat fogni az Ipari csatornán. Voltak ott 6-7 dekásak is. A három órás verseny alatt 10 kiló felett kellett fogni. A nosztalgia után folytatom a jelennel. A küszökön kívül lett 24 halam. Zömében e.kárász, ami 69 dekának bizonyult. Négy darab vöröszárnyú volt közte. Ma, meg kellene nézni a stéget. Az idén még nem is voltam ott. Még szétnézni sem. –.appa.