Attila azt mondta, hogy a Balázs-éren nincs az a perzselő nap. Igazat adtam Neki. A fák, bokrok árnyékot adnak. A szél is hűsíti valamelyest a levegőt. Biztos, ami biztos alapon vittem a motoros dzsekit. Ennek előzménye, hogy a nap folyamán, az enyhe hidegrázás után, kétszer indult el a vérnyomásom. Sikerült megállítani hála Istennek. Ha, már így alakult menjünk horgászni. Mondtam: betlizni nem fogunk, elleszünk a jó levegőn. A déli ágon nem volt senki. Mondjuk. 3-kor még nagyon odasüt a nap. Az északinál állt egy kocsi. Ahogy megyünk, a K-I felé látom a szivárgó csatornán hömpölyög a víz. Mondom Attilának. Tele a K-I. De még a K-I-ből meg volt táplálva, az északi ág. Ez jó jel, hogy friss víz folyik benne. Két cigány fiatalember horgászott az átjáró után nem sokkal. Ők is úgy gondolták, hogy ez a vízfrissítés kedvező lehet a fogás szempontjából. Látásból ismerjük egymást. Kérdeztem: tegnap Ti ültetek az úttal párhuzamosan? Ők voltak. 15 halat fogtak, amiből 3 volt sütni való. Még nem volt haluk, félórája jöttek. Szerelgettem, mert a szerelék rövidebb volt. Nem volt rajta a kisfül, nagyfül kombináció. A zsinórt nem hoztam be. A csomagtartóba kiraktam. Minek vinném? Hát jó lett volna a cájgot meghosszabbítani. Meregettem vizet a halas vödörbe. Annak a fedelét is a kocsiban hagytam. Nincs semmi baj. Nem sétálgatok. A szák hosszúnyelű. Ha nem tudom kiemelni a halat, akkor összetolom a botot, és szákolok. Egy tenyérnyi halam azért a partoldalra esett és visszaugrott azonnal. Na, de hol vagyunk még ehhez. A szomszédot láttam, ahogy fogott egy szép törpét. Én az etetéssel megriasztottam egy teknőst. Nagy vízpezsgéssel iramodott el. Az első félórában Attilának volt egy, mintha kapta volna. Mértem a vizet, de nagyon akadtam abban a mélységben. Ezért jöttem feljebb-lejjebb. Akadtam a hínárba, a sulyomba. Szép óvatosan szedegettem ki. Volt, ami lemaradt közben. Közelebb telepítettem a parthoz. Attila szép fokozatosan távolodott a fenéktől, míg elérte, hogy fél vízen horgászik. Ezt onnan tudom, hogy mikor közel egy órai horgászat után megfogtam az első e.kárászt, akkor összemértük a két szereléket. Fogdostam e.kárászokat. Attila maradt abban a mélységben ahol volt. Közben ilyeneket mondott: jól elszórakozol a vízinövényszedéssel. Igazából, viszonylag könnyen kijött. Nem volt még mélyen a sulyom gyökere. Négy e.kárász maradt le. Három esetében korán vágtam be, és leverte magát. Egy nagyobb fárasztás közben maradt le. Rátekerte magát a hínárra. Szépen rugózott a bot spicce, már balkézzel fogtam a száknyelét, amikor megkönnyebbült a szerelék. Attila mutatta a hínárszálakat, amit felszakítottunk. Egy kis keszegem is lemaradt, korai bevágás miatt. Finnyásan ettek. Több esetben 1 szem fehér csontira jöttek tenyeres kárászok. Maximum 2 szem csonti kellett. Közben variáltam. Kicsiket húztam lejjebb-feljebb az úszón. Elkezdtem keszeget fogni, aminek nem örültem. Végül találtam e.kárászokat, de sok volt a kicsi. Az 5 legkisebb 1,5 dekától 3 dekáig volt. Ebben a szériában volt néhány 10 deka alatti. Azért összességében elégedett lehetek. Sőt! Ahhoz képest, ahogyan indult, - nagyon elégedett. 21 kárászt fogtam, 1, 92 kg. Kilenc keszegem 24 deka lett. Attila végéig kitartott a fél vízen. Hat halat zsákmányolt 13 deka súlyban. Neki is maradt le néhány hala. Még egy érdekesség. Hatig horgásztunk. Az utolsó húsz percben. Fel-feljöttek a halak, gyors fordulással, mintha megnézték volna, - ott ülnek még ezek? Attila megpróbálta, hogy odadob. Semmi. Mondtam, Én már próbáltam. Nem veszik fel. A felszerelésről. Attila 4-es gyűrűs bot, fix úszóval. Én 4-es spicc. Általam készített veglerrel. Úgy volt beállítva, hogy egy 15 centit tudott csúszni az úszó. Ez adott némi segítséget abban, hogy szép finoman elemelhessem a szereléket, amikor akadoztam a növényzetben. Sajnos sokszor nem lehetett leemelni. Ilyenkor jött, az Attila által, vízinövényekkel való szórakozásként aposztrofált ceremónia. -.appa.