appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Nem oda kellett volna menni

2024. július 22. 05:47 - appasztorik

-’23.05.26.

Tegnap direkt nem írtam, hogy délután kimegyek a Nyugatira. Kötöttem, egy 16-os horgot. A kedvencemet (Gamakatsu 1050B). Délelőtt voltam cipész Pityuhoz. Állított a tüske-horog távolságon. Így vetem be az elektronikus jelzőst. Négy előtt kicsivel érkeztem ki. Nem vettem fel a horgászórámat. Ez rossz ómen, de nehogy-mán egy óra miatt ne fogjak halat. A miatt aggódtam inkább, hogy cirka 2 deci vizem van. Megállapítottam még így is betyár meleg van. Megnéztem a stéget. Azt hittem, ott van Tamás az apja stégjén, mert az útszélén állt a kocsija. Nem volt ott. Ezek szerint begyalogolt a stégjéhez, pedig az van talán 500 méter is. Fiatal erős ember. Behurcoltam Én is a motyót. Vittem agyagot is, és sötétítettem a kaján. Nem tetszett a helyzet. A folyás erősen a stég felé sodorta a növényzetet. Ez van. Ezt kell megoldani. Először az elektronikus jelzőst tettem be. Megszórtam pellettel a pályát. Utána előkét cseréltem. Ennek nagyon örültek a szúnyogok, és hullámokban érkeztek táplálkozni. Kicsi apró szúnyogok. Le sem lehet ütni. Hiába csapok oda. Ahogy felemelem a tenyerem, elrepül. Ritka eset, hogy ellapul. Megint nem vittem a szúnyogriasztót. Vizet mértem. Kis kapások voltak, de nem akadt semmi. A kukoricáról át álltam csontira. Egy apró bodorkával kezdtem, majd 3 küsz. Variálni kezdtem az ólmozással. Fogtam egy szép nagy törpét. A nap eltűnt, és egyre erősödött a szél. Fogtam egy szép vörösszárnyút. Egész beborult Észak felől, amennyire láttam a nádastól. Az apróságok ettek rendesen. Mintha morogna az ég. Ez, nem jármű hang a 36-osról. Kimentem a töltésre. Meglepődtem a fekete ég láttán. Az látszott, hogy nem esik. Sehol sem lógott a felhő lába. Nem ért a földig. Visszamentem a stégre, de egyre erősödött a szél, megnehezítve a pecázást. Őt perc alatt felettem is fekete lett az ég. Erősen dörgött. Villám nem látszott, de egy ötméteres karbon bottal pecázni, akkor sem egy életbiztosítás. Összeszereltem a botokat. A cucc egy részét elvittem a kocsihoz. Megmértem a halakat. 12 darab, 28 deka. Az említett két nagyobb halon kívül, apró bodorkák, karikák, és küszük voltak. Azon gondolkodtam, ha a dobi hídnál maradok, akkor most is pecázhatnék. Arra tiszta az ég. A szél kérdése megoldható. Hazafelé, ahogy kijöttem a kanyarból Dankó-tanya felé, ritkás, apró esőcseppek látszottak a szélvédőn. Forgatom a fejem. Felhő sehol. Mikor kanyarodom Józsefháza felé, már nem esik. A Balázs-érnél három autó. Ott a fasor megfogja a szelet. Most már mindegy. Így jártam. -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/18451667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása