appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Szúnyog, kullancs, haltalanság

2025. március 23. 05:43 - appasztorik

-’24.05.25-26.

Jól vissza kell menni az időben, hogy beszámolóim lemaradását pótoljam. Szombaton délután elindultunk a Tiszára. Pontosabban, oda, ahová eddig is jártunk. Mindenfelé feketedett az ég. Zengett is, de reménykedtünk, hogy nem kapunk esőt. Egyébként meg, ott a híd. Meg Mi voltunk ott, - a halak nem nagyon. Váltakozó irányú szél fújt. A víz gyorsabban áramlott, mint egy hete. Horgászt megint nem láttunk egyet sem, de halat sem nagyon. Attila két bodorkát fogott, ami 6 deka volt. Én jól közéjük vágtam. Hat halat fogtam, ami 8 deka volt. Több mint 3 órás horgászat eredményeként elég siralmas. Mellé Attila a jobb kézfején este, 17 szúnyogcsípést számolt meg. Engem az elején próbáltak, de annyi gyógyszert eszem, hogy nem bírják a vérem, ezért inkább békét hagytak, ha van a környéken jobb falat.

Vasárnap melegebb volt, ezért kicsit később indultunk. A híd alatt állt egy lakókocsi. Odamentünk. A kutya ugatására előbújt egy fiatalember. Éppen pihenő időt tarthatott. A vendégek fogadásának tiszteletére, akkor rángatta magára a nadrágot. Mondta, hogy kiveszi a botot, horgásszunk nyugodtan. Nem éltünk ezzel a lehetőséggel, de jó sokáig beszélgettünk. A kocsival beálltunk a vasúti híd alá, és egy csónak kikötőnél kezdtünk horgászni. Attilát lefújtam protect-tel. Ennél a hídnál lassabban folyt a víz. Az országúti híd szűkít rajta, ezért ott a víz felgyorsul. Élőbbnek tűnt a víz. Hal mozgás is látszott. Másikféle kaját csináltam. Kicsit keményebbet, így valami optimista hangulatom kerekedett. Attila egészen hamar fogott két bodorkát. Ez további bizalommal töltött fel. Az idő előre haladtával igencsak megcsappant ez a bizakodás. A kapásra nem panaszkodhattunk, de a halfogásra igen. Attila 4 halat fogott 12 deka. Ráállt a 3 dekás átlagsúlyra. Én 11 halat fogtam, ami 25 deka lett. Másnap reggel a bal combom tövénél egy lapos barna folt volt. Olyan, mint az érdaganatok. Körömmel megemelem, hát elválik a bőrtől. Megfogtam, és kihúztam. Úgy nézett ki, mint amin átment egy úthenger. A véremben lévő Xeter, meg Cardura megölte, már táplálkozása kezdetén. Délután elmentem a házi orvosomhoz. Feküdjek fel. Kiveszi. Mondtam, - még reggel kivettem. Tettek rá egy pára kötést, és írt fel antibiotikumot. Mondtam Neki, mikor a mandulagyulladásomra írt, az jót tett a vérnyomásomnak. Azt mondta, mint  a kardiológus. Annak nincs köze hozzá. Pluszba kaptam egy gyomorrontást. Vettem palacsintát. Attila csinált Túró krémet. Sok túró, tejföl, cukor és vaníliás cukor. Jó vastagon megkentem. Azzal zártam, hogy ettem kapros túrúval kenve is. Egy órán belül hatott, és két napig ment a hasam. Fokhagymás pirítóson éltem. Hogy tegyek valamit, első nap háromszor is vettem be probiotikumot. Másnap már csak reggel este. Utána csak egyet, amit az antibiotikum miatt amúgy is ajánlottak. Negyedik nap, azon gondolkoztam, hogy egy kis növényi széklet rendezőt kellene bevenni. Következő napra megoldódott a dolog. Igazából ez nem a halakról szólt, de legalább látszik, hogy micsoda veszélynek vagyunk kitéve. No és amire sokkal később jöttem rá. A remek haltartó kitűző vasam a vasúti híd alatt maradt, de erre, csak jóval később jöttem rá. -.appa.  

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr5718823182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása