Na, hogy kihagytam a pénteket, szombaton neki indultunk Attilával. Elég későn, mert meghallgattuk a kabarét. Mikor pakoltunk ki, akkor jött Karcsi az unokájával. Mondta, ha tíz perccel hamarabb jövök, akkor adott volna halat. A kisfickó fogott egy kilós kárászt. Meglátom majd, mert odaadta Gyuszinak. Nem tudom, mi az unokája neve. Mindég másképpen említi (kölyök, gyerek, fiú). Rábeszélt menjünk be a helyére. Kár volt. Ennyit fogtunk volna az úthoz közelebb is. A kárász tényleg szép volt. Gyuszi vedre tele volt e.kárászokkal. Azok is olyan 15, uszkve 20 dekásak voltak. A halak szépen lökdösték a nádat. Gyönyörű elhúzós kapások voltak. Szerintem testtel húzták el a szereléket. Kitartottam sokáig a giliszta mellett, fenéken tartva a csalit. Kár volt. Vízközt viszont inkább keszegek jöttek. Attila 22 halat fogott, 56 deka. Neki több keszege volt. Én 16 halat fogtam, ami 46 deka volt.

Tegnap reggel 05.05. lévén elhatároztam, hogy megyek majd horgászni. Ebből szokott kialakulni az a helyzet, hogy nem megyek. Most is így történt. Arra gondoltam, hogy kimegyek a Nyugatira, és rendbe teszem a stég környékét. Aztán bedobok egy fídert, és egy elektronikus jelzőst. Üldögélek, és bambulok ki a fejemből. Ahogy telt az idő érlelődött bennem a gondolat, hogy nem viszek semmit sem. Attila jön a félötössel. A 36-oson látom, hogy ott van a Karcsi kocsija. Na, viszek Neki, egy zacskó etetőanyagot. Mikor átmentem, akkor láttam, hogy ott ül Gyuszi is. Jó hosszan elbeszélgettem vele. Három szép e.kárásza volt. Karcsival még tovább töltöttem az időt, mert azért a fél doboz gilisztáért ne adjak Neki semmit. Hiába mondogattam, hogy nem azért adom. A végén kitalálta, vigyem el akkor a halakat, ami neki nem kell. Neki elég 6 hal. Kiszedtem a kilenc kisebbet. A kocsinál megmértem, 1,38 kg volt. Elég furcsa ez a helyzet. A törvény szerint, a halat nem szabad elajándékozni. Mivel az e.kárász idegenhonos, inváziós faj, ezért visszaereszteni tilos. Felmerült kérdésként, - mi a teendő, az apró törpékkel, és e.kárászokkal. Erre az ellenőrök azt mondták, hogy be kell dobni, az erdőbe. Ott hasznosul. Megeszi a róka, vagy valami más állat. Így aztán, hivatalosan az erdőszélén nem gombákat szedtem, hanem halat. A röhej az, hogy a mű tavakon kérhetnek felmentést a törvény alól. Vannak olyan helyek, ahol e.kárászból csak 3 kg fogható. Sok helyen fizetni kell érte. Ami, még röhejesebb. A horgászboltok nem árulhatnak, e.kárászt csalihalként. Akkor lehet vele csalizni, ha abból a vízből van kifogva, ahol éppen horgászunk vele. Indoklása szerint azért, mert leszakadhat a horogról, és elszaporodik majd. Nem életszerű, hogy a hidegvízben csalihalként valaki kis e.kárászt fog. Erről ennyit. Megcsináltam a stégkörüli nádrendezést. A hínár már nagyra nőtt. Ezen a részen még nincs sulyom, de majd lesz. Jut eszembe, az amur is idegenhonos. A nagyokat vissza kell engedni. Kért felmentést a törvény alól, a vízterület halászati jogával bíró jogi személy. Egyértelmű, hogy a betelepítése is felesleges volt a 60-as évek végén. Mostani védése is felesleges. Halpusztuláshoz fog vezetni. A tizenkilós amurok sokat esznek ugyan, de sokat ürítenek is, trágyázva ezzel a vizet, ami eutrofizációt okoz. Nincs ezzel semmi gond, hiszen manapság, már mindenre megvannak a kormánynak a szakértői. Visszafelé megálltam, és Gyuszinak is adtam egy zacskó etetőanyagot. Az a három hala volt. Három leakadt. Látta, hogy Karcsi fogott. Míg ott voltam, addig Ő is fogott hármat. Így nem értem haza, mire Attila vonata megérkezett. -.appa.