• ……..gratulálok. Jól sikerült elvonatkoztatnod. Nem gondolom, hogy a nyári hangolás bármit is megoldana. A hangolásban sem hiszek. Hangoskodás lehet, meg sajnálkozás Azt gondolom. Marad az egy szólam. Képzeljétek el. A hangolás nem elvonatkoztatás volt. Ténylegesen a természetről írt az illető költő. A madarak dalolásáról szólt. Így jár az, aki valami burkolt értelmet keres, és lám talál is.
• Gratulálok. Remek felvetés. Ki dönti el bizton, - mi hasznos? Mi haszontalan? Végtére is, mindig odalyukadok ki. A prédikátornak igaza van.
• …... gratulálok gondolataidhoz, valamint megfogalmazott javaslataidhoz. Kétségeim vannak ezekkel kapcsolatban. Van az emberiségnek erre készsége? Igénye? Vagy elvagyunk, a majdcsak lesz valamiben.
• Frappánsan összeraktad a versedet. E pár sor jutott eszembe:

Hej, de régen voltak, a negyvennyolcas álmok.

Azóta is, egyre várjuk a szabadságot.

Mi mást is mondhatnék? - csak azt, hogy gratulálok.

• Olvastam egy verset, amire azt írtam: a vers nagyszerű. Az emberiség története siralmas. Formából potyogva. Egymást taszigálja, a sok Gipsz Jakab. A költőnő ugyanis Gipsz Jakabhoz hasonlítja az embereket. Bevallom. Van igazsága.
• Sokszor foglalkoztat a hit. Nem csupán abban az értelemben, ahogyan a vallás megfogalmazza. Mindig hiszünk valamiben. Néha abban, hogy nem hiszünk semmiben. Néha abban, hogy amit elgondoltunk, az megvalósul. Beteljesedik. Sokszor hisszük azt, hogy úgysem sikerül, mert Nekünk semmisem sikerül. Ez is érthető emberi érzés. A kételkedés. Olykor biztatgatnak a költők. Ezzel kapcsolatban azt gondolom a kételkedés, a hittel kézen fogva jár.
• A következő kommentet kaptam: A hit nagyon sok mindenen átsegít! Mit írhattam erre én: hinni kell a hitben is.
• Ezt az üzenetet kaptam: kedves Gyula, azt hiszem valahol valamiben hinni muszáj, bizonyosan hiszel verseidben és azok értelmében, hisz azért írod.
  A következőket írtam: Azt gondolom, az ember mindent, csak hisz. Jól belegondolva, nem a tudás fájáról ettünk, hanem a hitéről. Amiket irkálok unaloműzésből teszem. Leginkább, a Prédikátornak hiszek. Hiábavalóság. Minden hiábavalóság, az ég alatt. Itt következzen, amit viszont nem írtam. Nem hiszek a verseimben. Amilyen megátalkodott vagyok, mások verseiben sem hiszek. Nem hiszem, hogy a versek által jobbá válna a világ. A vers szórakoztat. Legfőbbképpen azt szórakoztatja, aki írja. Elismerem. Vannak, akik szeretnek verset olvasni. Ők is szórakozási céllal teszik. Nem hiszem, hogy a versolvasástól bárki is jobb emberré válna. Ti. Mit hisztek ezzel kapcsolatban? Nagyon elrugaszkodtam a valóságtól? -.appa. 

Szóval Gizella Mária Lujza szigora eltűnt arcvonásairól, és egy kisimult ábrázatú szép nő állt a pult mögött, aki szépségével beragyogta a kocsmát. A Diják magában megállapította: Istenem, mintha a filmvászonról lépett volna le. Erről elmondhatjuk, hogy marhaság. Nem szoktak filmvászonról lelépni. Ha mégis, akkor se kocsma pult mögé. Megállapíthatjuk a vászoncseléd elnevezés nem innen ered, meg azt is, hogy az elnevezés eredete senkit sem izgatott a kocsmában, azon egyszerű oknál fogva, hogy senki sem vont párhuzamot a filmvászon, és a vászoncseléd kifejezés között. Egyedül a Dijáknak voltak filmmel kapcsolatos ötletei. Fejében egy forgatókönyv kezdett körvonalazódni, amelyben ezt a megigéző szépséget filmre viszik. Nem a kocsma szépségét! A Gizelláét. És akkor ebbe a gyönyörűségesen fenséges hangulatba Cincin belerondított. Értem én, hogy ebben a házban született a nagymamád, de akkor e helynek semmi köze, az 56-os eseményekhez. A Diják roppant idegesen felkiáltott. Hogy mondhatsz ilyen marhaságot?! Hát hogyne lenne! A születés, az esemény. Senki sem értette ezt a kirohanást, a Diják részéről, hiszen Ők nem látták a Diják fejében kibontakozó film cselekményét. Igaz, most már a Diják sem, és Ő, ezen bukott ki ennyire. Cincin kissé megszeppent, de valójában Ő sem tudta a felháborodás pontos okát. A Diják látva Gizella korholó tekintetét, amit a kiabálása váltott ki, azt mondta: ne haragudjatok rám. Elnézést kérek mindenkitől. Rossz napom van. Vaklaji (rövidlátó minőségében) egészen közel ment a Dijákhoz, és azt mondta: kulturált ember tud disztingválni, és otthon hagyja a gondjait, vagy Ő maga marad otthon. Többen bólogattak, de Disznós Lali ki is mondta: igaza van Vakjaninak, és az elkövetkező időben ehhez tartsd magad. Közben erősen azon gondolkodott, hogy - mikor disztingvált Ő utoljára? Meg egyáltalán mit jelent, ez a disztingválás. Disznót vágni azt szokott, ebben biztos volt. Aztán elengedte ezt a gondolatot, hiszen nagyon egyet értettek vele. Akkor csak nem mondott marhaságot, és ez megnyugtatta. A Diják megsemmisülten állt. Nem amiatt, hogy így megszólták, hanem amiatt, hogy élete nagy forgatókönyvét semmivé tették egy röpke pillanat alatt. Megállapította, bánatos lett, mint egy virágszál, ki elhagyott üres szobában áll. De hát mit is várhatna? Ezeknek, az egyszerű népeknek nincsenek fennkölt gondolataik. Annyira beleélte magát, a meg nem értettségbe, hogy szomorúan körbetekintett, megbiccentette a fejét és némán távozott az emlékhelyről. A többiek követték tekintetükkel, majd napirendre tértek Diják távozása fölött. Két ember kivételével. Az egyik természetesen Cincin volt. Megjegyezve, hogy: de hát nem is fizetett. A másik Disznós Lali volt: most mi van? – megbántottam. Ne aggódjatok, mondta Gizike. Majd rendbe jönnek a dolgok. -.appa.

Először is, ez az idióta óra állítás. Eddig ugye öt órakor keltem. Most négykor, mert vissza lett tekerve az idő. Természetesen az időmérő szerkezetet értem alatta. Több éve annak, hogy az Eu. elhatározta, nem lesz óra állítás. És? Van. Most megint azzal vigasztalgatnak, attól függően, hogy melyiket választjuk, már csak maximum kettő lehet. Fogalmam nincs, ezt az idióta állítgatást miért csinálják az emberekkel. Az éjszakák hosszabbodnak. Emiatt egy hónap múlva délután négykor olyan sötét lesz, mint azok fejében, akik átállíttatják az órákat. Tegyem hozzá, az előbb említett ok miatt reggel is sötét lesz. Nem az agyatlan barmok miatt, hanem a Föld napkörüli keringése miatt. Szeretünk Istent játszani. Megoldjuk a dolgokat. Na, most eszembe jutott, az időben való visszamenésről. Zörögtem én már ezen. Vannak, ezek a nagy feltárulkozások, hogy szexuálisan zaklattak nőket. Ami alatt azt kell érteni, hogy a színésznő addig riszált, míg fel nem hívta magára figyelmet. Akkor aztán, jól, rosszul megdugták és kapott jó szerepeket. Így működött a rendszer. Teszem hozzá a közéletben is. Szerintem, ma is ez történik. Miért nem mondták akkor? Nem kell a hírnév! Nem kell a több pénz! Akkor is eljátszotta volna valaki. Elénekelte volna. Betöltötte volna azt a munkakört. Egyszerűen az a helyzet, hogy az ember hajlamos a prostitúcióra. Most korrupciónak nevezik. Akinek nincs elég pénze, az magát adja oda. Kéz kezet mos. Időállítás. Erről jutott most eszembe, hogy pár hónapja távozott a Los Angeles-i Operaház főigazgatói állásából Plácido Domingo. Emlékeztetőül. Több mint tízen vádolták meg szexuáliszaklatással. Na, nem most zaklatott, hanem évtizedekkel ezelőtt. Mit tesz Isten, így visszamenőleg nagyon felháborodik rajta az emberiség. Szerintem írhatna már valaki arról is, hogy Chaplin pedofil volt. Azon is jól fellehetne háborodni. Azt gondolom, ezek mind ilyen jó kis figyelemelterelések.  Nem a napi problémákkal foglalkozunk. Visszaállítják az időt ilyenkor is. Na, az jutott még eszembe Hollik István mondásáról, meg az időről, hogy a Fidesz is visszamehetne az időben. Remélik, nem maradnak félbehagyott betonmonstrumok. Azt mondta a kormányszóvivő úr: ez a budapesti vezetőség felelőssége. Az érdekes, hogy a Fidesz szerint felelősség teljesen kell politizálni. Hogy is volt csak? – az Erzsébet téren a beton katlan. Hogyan voltak a hídfoglalások? A békés tüntetők kockakővel dobáltak. A MÁV guruló sztrájkja, - emlékszik valaki? No, és a parlamentből kivonuló kerítés bontó brigád. Rémlik valami? A brigádvezető maga Orbán volt, aki az óta szent lett, amint olvastam. (Ez tetszik, majd írok róla valamikor). Most csak annyit, hogy bizony történtek törvénytelenségek. Nem a felsorolt dolgok. Dehogy! A kerítés bontáskor nem tartották meg a munkavédelmi oktatást. Pedig az, szervezett munkavégzés volt. Na de, ez már elévült. Én meg visszajövök, ebbe a reggeli sötétségbe, és sötét gondolataim támadnak, az óraállítás miatt. -.appa. 

Egyszer, de az is lehet, hogy többször emlegettem már Ilonát, aki Nádudvaron hozott létre Kincsesházat. Sok munkája van benne. Ismeretségét és kapcsolati tőkéjét is arra használja, hogy kis múzeumát tovább fejlessze. A Poeton megragadja az alkalmat arra, hogy az olvasók ismereteit bővítse. Néha irigykedem az ilyen emberekre, mint amilyen Ő is, akik fáradtságot nem kímélve teszik a dolgukat településük épülése érdekében. A többi ember okulását is szolgálva. Na, jó! Többnyire azért nem, de nem azért mert lusta vagyok. Egyszerűen nem szeretek huzamosabb ideig egy dologgal foglalkozni. Na, jó! Lusta is vagyok. Ilona a következőket írta: Köszönöm Nektek a látogatást, a kedves véleményeket. A''mezítlábas Notre Dame''-nak, a kis paticsfalú, zsindelytetős, haranglábas templomocskát nevezik, melyet 1766-ban építettek a református tákosiak. Mária Terézia rendelete értelmében református templomok építésére nem kaptak követ és téglát az emberek, ezért építették templomukat olyan anyagból, ami a Felső-Tisza vidékén megtalálható. ( Ezzel akarta a királynő a református vallás terjedését akadályozni.) Az 58 kazetta különböző virágmotívumokkal festett, nincs közöttük két egyforma. A kárpátaljai Csetfalva ugyancsak Lándor Ferenc keze munkáját és művészetét dicséri. Erre persze Én, akiről tudni kell, hogy olykor-olykor előjön belőlem egy kis rosszindulat, a következőket írtam: Kedves Ilona! Szép ez a történet, a magyar furfangról, hogy játsszák ki Teri mamát. A furfang igaz, csak a Tiszát játszották ki. A paticsfal lényege az volt, hogy jött a Tisza. Kimosta az agyagot. Elment a Tisza. Kipótolták a vesszőfonatot, amit elvitt a Tisza, és bekenyték újra sárral. Kimeszeltek, és volt templom, meg volt ház, ahol lakhattak. Mondom mindezt dacára annak, hogy lázadó református vagyok. Igaz Tercsikével sosem kerültem konfliktusba. Igaz, nekem nem is volt a királynőm. Igazából, nem voltam, vagyok konfliktusban a hatalommal. Ű dóguk, ahogy az egyszeri, egyszerű bűdi ember mondta. A legjobbakat kívánva, és szép vasárnapot. A következőket is írtam. Mi, cirka négy éve nem jártunk ott. Őszönte Túristvándiban szoktunk Zsókánál tanyát verni. (Ő is eladta, a fagyizót, ami az út mellett volt a malom előtt. A Király vendégház az övé. A lányáék Veszprémbe költöztek. A Zsókáé melletti volt az Ő lakásuk, és vendégházuk. Gondolom, az is a Zsóka nyakába szakadt). Most teszem Nektek hozzá, hogy az idén is ott jártunk, és a zárójelben lévő dolgok nem valósultak meg. Így terjednek a téves hírek. Elhíresztelem azt, ami egy évvel ezelőtti terv volt. A következők azonban igazak maradtak. Sok látogatni való templom van azon a vidéken, és felújítottak sokat. Torgyán adott rá pénzt, az árvíz után. A Móricz házban (Tiszacsécse) lévő nénike is jól adja elő. Egyszer volt ott egy úr, meg két hölgy. Ahogy kivettem a szavukból, valamelyik pesti egyetemről jöttek. Már a szemlélődés alatt is sok mindent sutyorgott. Az idősebb úr, és hölgy nézelődött. Mikor a néni elkezdte mondani, akkor közbe szólt. Avval volt kapcsolatban, hogy hol volt rokon ház, hol élt, meg ilyenek. A néni hallgatta egy darabig, aztán azt mondta: Nem tudom, honnan veszi aranyos, amiket mond? De mi ezt itt így tuggyuk, és így mondjuk. Folytatta a mondókáját. Ilona Tákosra reflektálva, a következőket írta: Sajnos a néni elhunyt. Különleges személyiség volt: egy gyönyörű kis templomban egy drága, aranyos Holle anyó. Gyakran jártunk Nála, a Templomában, mindig jobb emberként jöttünk el Tőle. Üdvözöllek: Ilona.

                                                                                 -.appa.

Emlékeztek rá, vagy sé? – ahogy Hopka Feri mondotta volt valamikor. Isten nyugosztalja. Ott tartottunk, hogy kiürül ott Fóton az a kastély, akkor csak veszi magához az enyészet. Valamit tenni kell vele. Emlékeztek, vótak ezek a kampányok. Gyöttek, mentek az okos emberek, oszt mondták az okosságokat. Na, (vélem) így került a mindenek feje, Maga Orbán Viktor Gödöllőre. Itt is van egy kastély, ami a település nevezetessége, mégpedig a Grassalkovich-kastély. Minek ment oda? – minek nem, azt Mi eccerű halandók nem igen tudhassuk. Sejtésünk azért lehet. Nem olyan sejtés ez, mint amilyenek a matematikában vannak. Azt hallottam, kampányolt. Arra ment ki a dolog, hogy a sok ostoba gödöllői belássa már végre, nem való az Magyar hazánkban, ami ott történik. Értitek? Micsoda dolog az? – hogy Gémesit választgatták meg rendre. Vóna oda olyan magyar, aki megfelel a kívánalmaknak. Kedveskedett is a lakosoknak. Mondta, Gödöllő ott van Pest hónajjában, kezdeni kellene valamit. Arra tudok gondolni, hogy büdösek, és már csípte a pestiek szemét a hónalj szag. Mondta azt is. Itt van ez a szép kastély is. Ezzel is kezdeni kellene valamit. Na, ezzel kapcsolatban kicsit félretájékoztatták szegényt. Ott kellett megtudnia, hogy a kastély az államé, emiatt már réges-régen csinálhatott volna vele valamit. Ott van ugye a közelben a turai kastély annak megkezdődött a felújítása. Igaz, mert láttam. Az is igaz, hogy azt híresztelték különböző sajtótermékek Tiborcz István sok millióval tartozik a kivitelezőknek. Ez csak attól lehet, hogy az emberek magukból indulnak ki. Emiatt aztán, azt hiszik az 50 millió sok. Javaslok egy gondolat kísérletet, amiből meglátjátok mennyire kevés is, az elsőre irigylésre méltóan nagy összeg. Most felejtsétek el, amit édesanyám mondogatott, Isten nyugosztalja: Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Nem tudom mely korból ered ez a mondás. Szerintem a szegénységbe, nincstelenségbe való belenyugvást szolgálja. Mondom a módszert, mi előtt ráuntok okfejtésemre. Írjátok le egy papírlapra a számot. Először meghőköltök a sok nulla láttán. Írjatok egymás alá neveket. Gyerekeket, testvéreket, szülőket, keresztszülőket. Írjatok oda számokat, mennyi összegre gondoltok, hogy ajándékoztok Nekik. Irkáljátok fel: mi az, amit megvennétek Magatoknak? Amit halaszthatatlanul be kellene szerezni. Amitől komfortosabbnak gondoljátok az életeteket. Szépen adjátok össze a számokat, és vonjátok ki az irgalmatlanul nagy összegnek tűnő 50 millióból. Itt fogtok rájönni, az eredményt meglátva, mennyire kevés is az, az ötven misi. Mindezt, csak azért mondom, hogy tanúsítsatok megértést embertársatokkal szemben. Csoportosította. Szétosztogatta. Kivonogatta. Az eredmény az lett, hogy a kivitelezőknek nem jutott. Juli szomszédasszony azt szokta mondani: magas fán terem a pénz. Sokat kell azért dolgozni. Tudjátok mit gondoltam? Én ekkora fát el sem tudok gondolni. Vigasztalódjunk azzal, hogy sok olyan ember van hazánkban, akinek ez az összeg havonta megadatik. -.appa.

Ott fejeztem be a minap, hogy: ennyi pálinkától megjött az étvágyam, és elmentem reggelizni. Tehát, fokozza az étvágyat. Ezen okból fogyasztják aperitif gyanánt. Eredetileg latinból jött át, az „aperire”, „nyitni” szóból. Az aperitifhez adhatnak egy kis adag rágcsát is. (keksz, sajt, mogyoró, chips, olajbogyó). Azt is olvasta, hogy már az egyiptomiak is itták. Mások szerint onnantól dívik, amikortól az olaszok feltalálták a vermutot. Nehogy pánikba, vagy pálinkába ess. Lehet étkezés közben is inni, meg utána is. Kellemes hangulata lesz annak, aki fogyasztja és ez a lényeg szerintem. Azt gondolom én magam is, hogy az étkezés után fogyasztott bor segíti az emésztést. Amúgy, mértekkel fogyasztva, lazává, könnyeddé teszi, az embert. Abban igazad van, ha nagyon rászokik az ember fia, meg lánya, akkor nem lazává teszi, hanem tönkre. A pálinkánál jön be a képbe a forráspont. Ennek, mármint a forralásnak a segítségével tud az emberiség pálinkát főzni. Több minden dolog keletkezik az erjedéskor, dacára annak, hogy használnak borélesztőt, ami segíti az erjedést jó irányba menni. Aki azt hiszi, hogy könnyű dolog a pálinkafőzés, az téved. Tudni kell, hogy ez egy szakma. Amennyiben túlhajtják a főzést, hogy minél több legyen, azt eredményezheti, hogy átdesztillálnak az aromás alkoholok. Ettől rossz íze lesz a pálinkának, mellé böfögtet, gyomorégést eredményez. Persze ez nem mindenkire igaz. Van, aki issza, mint szivacs a vizet. Rólam alkotott véleményeddel igazán megtisztelsz. Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy nem vagyok költő. Véletlenül kezdtem irkálni, mert a magyar tanárom kitalálta, hogy minden magyar órára írjak tele egy füzet lapot, és akkor szebb lesz az írásom. Persze, hogy nem lett szebb, hiszen összecsaptam a megírást, hogy kész legyek vele mihamarabb. Ettől még sok időm vette el, ezért felvetettem: tanár úr, verset lehet írni? Azt mondta írhatsz, amit akarsz. Volt, amikor egy szó volt egy sor. Meg is állapította, - nagy frász maga Papp. Sosem érdekelt a költészet, abban az értelemben, hogy tanultam volna. Amíg a Poetre nem vetődtem a Limerick számomra horog volt. Miből gondoltam volna, hogy az vers. Ez, természetesen nem zárja ki, hogy tanulnom kellett volna. Olyasmi rémlik, hogy időmértékes verselés. Aztán: jambus, spondeus, meg dactilus. A tankönyvben, még kőfejek voltak, nem fényképek. Na, ott maradtam le az ókorban a költészetnél. Így aztán, mivel elvesztettem a fonalat a versírás alapjainál, esélyem nincs arra, hogy megtanuljak verset írni. Ebből a szempontból szerencsés alkat vagyok, nincs is ilyen igényem. Elirkálok magamnak össze-vissza. Prózában kitaláltam, "az okhatározói mellékmondatok"-at. A 5-ben van írva, és két mondat van egymás mellett. Ha, gondolod, küldök Neked egy kóstolót belőle.  -.appa.

Hát, nem is tudom. Ezt, most azért nem tudom, mert ott van a dalai láma. Ő is, pardon Őszentsége is sok bölcsességet mond. Igazából Choelhoval az a bajom, hogy nem jó nevű. Ne essetek tévedésbe. Nem, mint író nem jó nevű. Íróként még túlságosan is jó nevű. Nekem úgy lenne jobb a neve, ha a második „o” hosszú lenne. Értitek? Choelhó.  És/vagy! – tennék bele még egy „h” betűt. Choelchó. Ebben az esetben lehetne rövid „o”. Choelcho.  Amondó vagyok, egy művésznévnél irkálhatjuk bármi módon. Na, hogy így megoldottam a dolgot, most kimondom Nektek a tutit. A dalai láma név jobb. Dallamosabb. Ebből kiindulva, most én is idézetekkel állok elő. Kitől? Tőlem. Igaz, ez sem egy jó név. Tudjátok mit? Legyék akkor „-.appai lárma”.

• Meggondolva a dolgokat, a semmi nem létezhet, hisz nincs.
• Sokszor gondolom, az ember nem a jó emberségre teremtetett.
• Amikor beszélgetés, olvasás közben könnyedén átsiklasz egy megjegyzés felett.
  Gondolj arra, sosem tudhatod, - mikor válik jelentőssé egy szó, egy mondat.
• Mit mondjak erre Mária? Kelj fel, és járj! DE! - ezt nem én mondtam, hanem Jézus. És, nem Máriának, hanem Lázárnak.
• Látom, próbálsz humort csempészni a száraz valóságba. Pedig a valóság is olyan, mint a bor. Az édes sokkal jobb.

A szerelemről:

• Titkolod előtte, hogy szereted. Nem tudhatja meg. Akkor honnan fogja tudni? A szerelmet be kell vallani, vagy el kell engedni. A szerelmet, nem a szomorkodás előidézésére, esetleg a szomorkodás végett találták ki.

A gondolatokról, a hitről:

• Az ember mindég gondolkozik valamin. Azt is mondják, hogy fejben dől el minden. Meg azt is: ami nem megy, ne erőltessük. Tehát meggyőződéssel hiszünk dolgokat. Aztán valami kialakul. Valami lesz. Amit vagy akartunk, vagy nem.
• Azt gondolom a kételkedés, a hittel kézen fogva jár.
• Azt tartják, a hit nagyon sok mindenen átsegít! Tudjátok meg: hinni kell a hitben is.
• Azt gondolom, az ember mindent, csak hisz. Jól belegondolva, nem a tudás fájáról ettünk, hanem a hitéről.
• Azt mondják: hinni kell valamiben, hit nélkül mit sem ér az élet! Azt mondhatom én erre. Azt is csak hisszük, hogy hit nélkül semmit sem ér az élet.
• Én, azt gondolom, hogy nem sok mindent tudunk. Az ember szereti, úgy beállítani a dolgot, mintha kézzelfogható tudása lenne a világról. DE NINCS. Kétségtelen, hogy vannak vele kapcsolatban gondolatai. Hisz dolgokat. Véli, hogy tud dolgokat. Aztán egyszer később kiderül, mégsem úgy van. -.appa.

Fiatalon.

Az éjszaka tele volt szenvedéllyel.

Megöregedve,

mostanság, az ember szenved éjjel.

Álmomban,

újra együtt voltam veled.

Valamit épp meséltem Neked,

és megint megnevetettelek.

 -’19.08.30.-án tettem fel a Poetra.

A dőlt betűs bejegyzésekre, normál betűtípusú bejegyzéseket tettem. Olvassátok szeretettel.  

• Kedves Gyula! Remek ''Összegzésféleség.'' Köszönöm a mosolyt, az első
  résznél, bocsáss meg, de megint családi olvasmány lett, mit mosollyal
  elismeréssel nyugtázunk.
  ……….. köszönöm véleményed, valamint azt is, hogy a család írója lettem. :)
• Remek gondolatok!
  Az első frappáns és igaz!!!
  Az álom is szép, amikor régi emlékekről mesél...
• Így igaz! Tömören, de minden benne van.
  Hogy minden benne van e? - nem tudom.
  Legalábbis nem nagyon hiányzik.
• Elmés emlékezés, jelenével éjjel, álmodban, mint régen.
• Óriási! Ha nem vagy babonás a 13 szívvel fogtam a hasam, mert versed nemcsak jó, de humoros is, ami nagy plusz nekem, ölel ……….
• Így, így!
  Inkább szótöréssel viccelődj,
  mint lábtöréssel, elkenődj!
  Tudom én, hogy szomorú ez,
  sajnálom, de vigyor övez!

        ……. köszönöm versedet.
       A nevetés jót tesz az ember lelkének.
       Vigyorogj csak, kedved szerint.

                                                     -.appa.

Az jutott eszembe a gróffal kapcsolatban, hogy voltak tollbamondások. Így ellenőrizték, hogy ismerjük e helyesírás szabályait. Gyakorta voltak történelmi nevek, köztük az emlegetett gróf, Rákóczi fejedelem. Thököly Imre, akinek Zrínyi Ilona grófnő volt a felesége, akinek II. Rákóczi Ferenc a fiacskája volt. Írtuk Bethlent is. Ebből volt gróf is, miniszterelnök is. Azt hiszem ideje visszakunkorodni a címben szereplő grófhoz, az is sok minden volt. Kossuthot is irkálni kellett. Főleg, hogy ott járt iskolába. Mármint Újhelyen (bennszülötteknél Újhel). Akkor szó nem volt az árva pénzről. Úgy rémlik, erről ebben az évszázadban hallottam valamikor. Hogy jön ez ide? Nagyon egyszerű. Már akkor is volt politikai lejáratás. Vagy? – amennyiben volt alapja, akkor eltűntek a dokumentumok, mint Antall József idejében, az ügynökök kartonjai. Pardon. Nem minden ügynök kartonja tűnt el, csak a jobbaké. Vélem, akik szimpatikusak voltak. Akikre számítani lehetett. Emlékeztetnélek benneteket a Tanú című filmre. „Egyszer, majd kérni fogunk magától valamit”. Megint eljutottam oda, hogy ismétlődnek a dolgok. Antallnak voltak kegyencei, kegyeltjei, és természetesen olyanok is, akiket sakkban tartott. Lássuk, akkor miket is tett Széchenyi István, aki a „legnagyobb magyar”. Bécsben született. Ezen ne lepődjetek meg. A főurak közül sok született külhonban. A helyesírási gyakorlatnál felsoroltak többsége szintén nem Magyarországon született. Mint születése úgy halála is külföldön történt. Döblingben. Mi, mindent csinált. Először katonáskodott. Ezen a pályán is sikereket ért el. Magas kitüntetéseket kapott. Aztán abbahagyta. (jegyzem meg, elégedetlen volt az előmenetelével). Azt tudjuk, hogy politikus, de mondhatjuk polihisztor (író, közgazdász) volt. Valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, címe is volt. (Jól hangzik, de ma már nem jelentenek semmit). A Batthyány (még egy helyesírásba való név) kormányában Ő volt a közlekedési miniszter.  Azt tudjuk, hogy Kossuthtal nem jöttek ki, valami jól, hiszen Kossuth volt az egyik legnagyobb politikai ellenfele. Ennek ellenére, a már emlegetett legnagyobb magyar jelzőt Neki köszönheti. A következőket mondta: „polgári erényben nagy férfiak, minő például az, kit én, nem gyáva hizelgésből, hanem meggyőződésből, a’ magyarok legnagyobbikának szoktam nevezni.” Mondhatjuk, eszméi, és gyakorlati tevékenysége hatása segített a modern Magyarországot létrehozni. A korszerű bortermelés, a selyemhernyó-tenyésztés, a cukorgyártás, a gázvilágítás, az országos vasútfejlesztés egyik mozgató rugója volt. Ő az első gőz hengermalom létrehozója, megalapozva ezzel a modern lisztgyártást. -.appa.

Ami azt illeti, látnunk kell, Magyarország nagyon gyengécske kamatot ígér az inflációhoz képest. Azt is látnunk kell, ha összehasonlítást teszünk az Eu.-ban, akkor a 3. legnagyobb infláció nálunk van. Azt mondják, ez jót tesz a gazdaságnak. Ami rész igazság. Ugyanis a gyenge forint annak jó, aki hazai alapanyagokból állít elő terméket, az olcsó magyar munkaerővel, és valutáért tud eladni. A gyenge forint miatt, a valutájáért, forintban többet kap az árujáért. Más a helyzet, ha külföldről hozott alapanyaggal dolgozik. Ebben az esetben, ez már nem igaz. A gyengus forint miatt nagy a kiadás az alapanyagra. Jövőre, várhatóan 3 % lesz az infláció. A vállalkozások, akik támogatott hitelt kaphatnak, azok 2,5 %-os kamatra kaphatják a pénzt. Nagyon lényeges szavak esetünkben az „akik”, és a „kaphatják”, hiszen végig gondolva, az előző mondatot, ez azt jelenti, hogy a kihelyezett pénzen bukik a bank. Vélem ezt az állam megadja a bankoknak, de ezt a pénzt valahonnan el kell szedni. A mondatban benne van: ezt a pénzt nem mindenki kaphatja. Ha-már pénzről beszéltem, akkor megemlítem, hogy Mátyás király koronázásának 555 éve alkalmából emlékérmét vernek. Nézegetem a megjelent képeket. Elcsodálkoztam rajta. Az ábrázolás módja lepett meg. Tipikusan egyiptomi ábrázolási mód. Az emlékérem napként, kerek képpel jeleníti meg királyunkat. Nem tudjuk persze, mennyire volt Mátyás kerekképű. Az eddig általam ismert képeken nem olyan. Orbán viszont olyan. Őt, nagyon jól lehetne, ilyen Napistenes stílusú érmén megjeleníteni. Nem pont Orbánról, de a pénzről, az aranyról jutott eszembe, a korrupció. Mondta közgazdászunk, hogy „a korrupció jót tesz a gazdaságnak”. Úgy gondolom, ez valami olyan tézis, ami a törvényeket is felülírja. A kínai gazdaság sehol sincs hozzánk képest. Nem ismerik az unortodox gazdaságirányítást. Azt képzeljétek el, hogy a Kínai Kommunista Pártnak van antikorrupciós bizottsága, aminek feladata, hogy vadászon felsőbb vezetőkre. A hírek szerint egy Zhang Qi nevű, ex polgármestert, sikerült lebuktatniuk, aki nagy híve lehetett az unortodixiának. A kommunisták az ilyet nem díjazzák. Úgy döntöttek, a házat átkutatják, amely állítólag több ezer négyzetméteres nagyságú volt. Amondó vagyok, ha a kert meg a körítéssel együtt teszi ki a több ezer négyzetmétert, akkor is szép házikóról beszélünk. Nem közöltek róla képet, mert a hírhajhász újságírók, csak az arany rudakat fényképezték. Ja, ezt még nem is mondtam Nektek. Egy rejtett pincében találtak 13.5 tonna aranyat, és a házkutatás során 268 milliárd jüant. Ehhez képest, - beszélhetünk Mi korrupcióról? Még hogy a korrupció magyar specialitás (Hungarikum)! Hát nem.  Hungarikum a tárogató. Szerintem meg, az Törökium. Nem lehet véletlen, hogy Török síp a neve. Gyermekkoromban, az utca végén élő, idős juhász játszott rajta. Hozzánk is elhallatszott. Nekem olyan szomorúnak hatott, de ettől még tetszetős hangja volt. Most ki fogtok nevetni. Akkoriban, a neve alapján azt hittem, hogy ezt is úgy húzogatják. Tudjátok? – mint a harmonikát. -.appa.