Fiatalon.
Az éjszaka tele volt szenvedéllyel.
Megöregedve,
mostanság, az ember szenved éjjel.
Álmomban,
újra együtt voltam veled.
Valamit épp meséltem Neked,
és megint megnevetettelek.
-’19.08.30.-án tettem fel a Poetra.
A dőlt betűs bejegyzésekre, normál betűtípusú bejegyzéseket tettem. Olvassátok szeretettel.
- Kedves Gyula! Remek ''Összegzésféleség.'' Köszönöm a mosolyt, az első
résznél, bocsáss meg, de megint családi olvasmány lett, mit mosollyal
elismeréssel nyugtázunk.
……….. köszönöm véleményed, valamint azt is, hogy a család írója lettem. :) - Remek gondolatok!
Az első frappáns és igaz!!!
Az álom is szép, amikor régi emlékekről mesél... - Így igaz! Tömören, de minden benne van.
Hogy minden benne van e? - nem tudom.
Legalábbis nem nagyon hiányzik. - Elmés emlékezés, jelenével éjjel, álmodban, mint régen.
- Óriási! Ha nem vagy babonás a 13 szívvel fogtam a hasam, mert versed nemcsak jó, de humoros is, ami nagy plusz nekem, ölel ……….
- Így, így!
Inkább szótöréssel viccelődj,
mint lábtöréssel, elkenődj!
Tudom én, hogy szomorú ez,
sajnálom, de vigyor övez!
……. köszönöm versedet.
A nevetés jót tesz az ember lelkének.
Vigyorogj csak, kedved szerint.
-.appa.