Ott fejeztem be a minap, hogy: ennyi pálinkától megjött az étvágyam, és elmentem reggelizni. Tehát, fokozza az étvágyat. Ezen okból fogyasztják aperitif gyanánt. Eredetileg latinból jött át, az „aperire”, „nyitni” szóból. Az aperitifhez adhatnak egy kis adag rágcsát is. (keksz, sajt, mogyoró, chips, olajbogyó). Azt is olvasta, hogy már az egyiptomiak is itták. Mások szerint onnantól dívik, amikortól az olaszok feltalálták a vermutot. Nehogy pánikba, vagy pálinkába ess. Lehet étkezés közben is inni, meg utána is. Kellemes hangulata lesz annak, aki fogyasztja és ez a lényeg szerintem. Azt gondolom én magam is, hogy az étkezés után fogyasztott bor segíti az emésztést. Amúgy, mértekkel fogyasztva, lazává, könnyeddé teszi, az embert. Abban igazad van, ha nagyon rászokik az ember fia, meg lánya, akkor nem lazává teszi, hanem tönkre. A pálinkánál jön be a képbe a forráspont. Ennek, mármint a forralásnak a segítségével tud az emberiség pálinkát főzni. Több minden dolog keletkezik az erjedéskor, dacára annak, hogy használnak borélesztőt, ami segíti az erjedést jó irányba menni. Aki azt hiszi, hogy könnyű dolog a pálinkafőzés, az téved. Tudni kell, hogy ez egy szakma. Amennyiben túlhajtják a főzést, hogy minél több legyen, azt eredményezheti, hogy átdesztillálnak az aromás alkoholok. Ettől rossz íze lesz a pálinkának, mellé böfögtet, gyomorégést eredményez. Persze ez nem mindenkire igaz. Van, aki issza, mint szivacs a vizet. Rólam alkotott véleményeddel igazán megtisztelsz. Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy nem vagyok költő. Véletlenül kezdtem irkálni, mert a magyar tanárom kitalálta, hogy minden magyar órára írjak tele egy füzet lapot, és akkor szebb lesz az írásom. Persze, hogy nem lett szebb, hiszen összecsaptam a megírást, hogy kész legyek vele mihamarabb. Ettől még sok időm vette el, ezért felvetettem: tanár úr, verset lehet írni? Azt mondta írhatsz, amit akarsz. Volt, amikor egy szó volt egy sor. Meg is állapította, - nagy frász maga Papp. Sosem érdekelt a költészet, abban az értelemben, hogy tanultam volna. Amíg a Poetre nem vetődtem a Limerick számomra horog volt. Miből gondoltam volna, hogy az vers. Ez, természetesen nem zárja ki, hogy tanulnom kellett volna. Olyasmi rémlik, hogy időmértékes verselés. Aztán: jambus, spondeus, meg dactilus. A tankönyvben, még kőfejek voltak, nem fényképek. Na, ott maradtam le az ókorban a költészetnél. Így aztán, mivel elvesztettem a fonalat a versírás alapjainál, esélyem nincs arra, hogy megtanuljak verset írni. Ebből a szempontból szerencsés alkat vagyok, nincs is ilyen igényem. Elirkálok magamnak össze-vissza. Prózában kitaláltam, "az okhatározói mellékmondatok"-at. A 5-ben van írva, és két mondat van egymás mellett. Ha, gondolod, küldök Neked egy kóstolót belőle.  -.appa.