• Talán már említettem. Manfred Weber írta: a keresztény értékeket a Szentírás és az egyházak határozzák meg, nem azok, akik „a Nyugat megmentőjének adják ki magukat”, a kereszténydemokraták politikájának középpontjában pedig a keresztény emberkép alapján a szabadság, a szolidaritás, a szubszidiaritás és az Isten előtti felelősség áll, és nem a demokrácia és a jogállam leépítése vagy az önzőség. Ezért az igazságszolgáltatás függetlensége, a sajtó szabadsága, a vallásszabadság és a nők és férfiak közötti egyenlőség nem lehet alku tárgya. Hajjátok? Mindez a Fidesz ellen szól. Mely pártot, azért nem zárják ki maguk közül, mert pártérdekből, a hatalom megtartása miatt, szükségük van rájuk. Tehát nem önös érdekből. Érzékelitek, a különbséget? Ennek fennköltségét? Az jutott még eszembe. A Szentírást alapul lehet e venni? Az egyházak, annyiszor írták át kényük-kedvük szerint, hogy nem is lehet tudni, - mi volt az eredeti szöveg. Itt van mindjárt a szubszidiaritás. Ezt 1931-ben, XI. Piusz pápa dobta be a köztudatba, a Quadragesimo anno (Negyvenedik év) kezdetű enciklikájában. Ez a polgári állam szerveződésének egyik fontos elve. Akár, hogy nézzük. Ezt a katolikus egyház vázolta fel. Történetileg tudjuk, hogy hatalmas vagyont halmoztak fel. Érdekelte Őket valaha is, az emberek sorsa? Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem. Arról már ne is szóljak, hogy egy 90 éves elméletről beszélünk. Meg állt az idő?
• Viviane Reding, az EU igazságügyi biztosa mondta: “Konkrét intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy Európa-szerte helyreállítsa a bizalmat a magyar igazságszolgáltatás függetlensége iránt”. De most mondjátok meg, hogy minek? Elenyésző azoknak a pereknek a száma, amik nem Magyar állampolgárságú, európai lakosokat érintenek. Az igazságszolgáltatás, a magyar lakosságot abszolúte, nem érdekli. Már azt sem értjük, ha nincs alkotmány, minek alkotmánybíróság. Oké, a jogállamiság része. Ezt követeli az Unió. Uniós képviselőnek menni, nem is rossz állás. Oda, az arra érdemesek kerülhetnek. Vivi foglalkozzon a saját dógával. Hogy biztosként ez a dóga? Biztos úgy van. Tényleg. Dógozzon csak meg a fizetésért.
• Bayer Zsóti azt mondta, Szabó Timikéről: amikor nézem ezt a nyomorultat, hogy tényleg mennyire kiül az ember arcára, hogy mi van belül. Nem tükörbe nézett véletlenül? - oszt nem ismerte fel magát. Csak aggódom, - meg van az Önazonosítás képessége? Ezután Bencsik András, „Ez a nő olyan ocsmány módon hazudik, azt kell mondjam, hogy - nem szép egy nőről ilyet mondani -, de amilyen ronda, olyan gonosz”. Az jut eszembe. Szegény Bandika elégtételt vesz a sorson. Sikeres szülők gyermekeként, Neki ez a siker. -.appa.

mert

a foszfor nem fémes elem―igen erős méreg―régen előszeretettel mérgeztek vele mivel a gyufákban megtalálható―gyakori volt a foszformérgezés―a törvényszéki kémikusok feladata volt a mérgezés kimutatása―a kimutatáshoz a hányadékot―a gyomortartalmat―és a tápcsatorna részeit használták fel―ehhez hamar vizsgálni kellett az imént felsorolt mintákat―azért hogy a foszfor ne oxidálódjon―a fojamat során előbb foszforos sav―majd foszforsavvá oxidálódik―de el se hinné az emberben mennyi foszfor van―szervetlen―na és szerves formájában is― nyolcvan nyolcvanöt százalékban kalciumhoz  kötődve a csontokban és a fogakban―szerves formában vegyületeiben van bennünk a többi foszfor ―például a nukleinsavak enzimek bévitaminok szénhidrátok lipidek―és természetesen a fehérjék között is vannak foszforvegyületek―ezekből is látható hogy az erenes a déenes―a vér és az izom is tartalmaz foszfort― az izom úgy jut energiához hogy az átépé felhasadása harminc kilozsúl energiát ad le amikor ádépévé alakul―lehet meglepi de átépéből ojan negyed kilányi van az emberben―kapaszkoggyon meg―a két vegyület oda vissza alakulgatása―az izommunkája miatt egy nap alatt a saját testsújunknyi mennyiséget  használunk el―amiket mondtam egy csomó felesleges dolog―a lényeg van bennünk foszfor bőviben―egy ijen hetven kilás emberben mint én is vagyok kábé hatvan hetven deka foszfor van― tehát ha ki is mutatható a foszfor akkor sem tudni hogy a foszfor vegyület a szervezeten belüli foszfát vegyületekből származik e vagy ez az elemi foszfor amivel megmérgezték az illetőt és az feloxidálódva savvá alakult ―egyébként meg―a vörös foszfornak van a neten biztonsági adatlapja az anilin zéertétől―azon megnézheti ha nem hisz nekem

mert,

hogy tugyátok―hogy miért―minek utánna―de egyébként minek előtte sem volt nagy kedvem irkálni―na érjétek be ennyivel―megjegyzem az ostobaság kétségtelenül bosszantó―hát mi tagadás sokszor nem is kicsit ―abból kiindulva hogy ez azért másoknak is adassék meg―mármint a bosszankodás lehetősége―emiatt magam is követek el ostobaságot―ez következik az egyenlő elbánásmódból―bevallom nem megy ez nekem― nem tudok elég ostoba lenni―jó szívem van―megszánom azt a hüjét akit hüjíteni akarok―szánalmas vagyok―azt mondták a minap―hogy vissza a káoszból a rendbe―de mi van ha a káosz volt előbb―akkor most térünk vissza az eredeti állapotba―megjegyzem nektek―a rendben egyáltalán nem jeleskedem―ijen káoszban élek mint ahogy itt irkálok―na most jól kiszolgáltattam magam―nem úgy hogy szolgával csináltattam bármit is― ugyan―én magam se csinálok semmit―akkor minek ahhoz a szóga―úgy értettem―titkot árultam el magamról―de tényleg―hát igazából az ember életében vannak tikok―végül is vannak―mindez megjön majd az idővel ―lehet nem fogjátok érteni―értetlenek vagytok―vagy másért―lesz egy kar ami átölel―s hozzá a mosojt mindennap megkapod―betölt majd az üresség―mindennek vége azt gondolod―ám minden űrön át van egy kar ha úgy akarod―telnek a napok és tudod majd egyszer átkarol―az utolsó ölelést halálod óráján megkapod―révedezővé válik a mosojod―elválsz a világtól és kérded―úristen―hát ki vagyok―pedig akkor már―pont nem leszel senki―így alakul ez―tuggyátok munkálkodom dolgokon igazából ezen azon elgondolkodom―ha kellett ha nem―csak csak megbűnhődtem ―őszintén akartam élni―de túl sok hazug volt köröttem―így aztán én is megtörtem―egyszer csak elkezdtem félni―tanulság―ezért érdemes élni

                                                                                                                 -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg-még abban a tévhitben, hogy nem tudom, mit beszélek. Hát nagyon tévedtek. A múltkoriban, valamelyik Fideszes mufti mondott valami olyasmit, hogy aki vakcinát választ, az oltás ellenes. Képzeljétek el, azóta ez a cikk eltűnt, pedig citálni akartam. Tudom, mert olvastam, hogy a jobboldali érzelmű emberek szebbek, okosabbak, a közérzetük is jobb. Egyik oka, hogy elfogadóak a javak egyenlőtlen elosztásával kapcsolatban. Teszem hozzá, egy aprócska kitétel azért van. Az egyenlőtlenség, az Ő javukat kell, hogy szolgálja. Ímé, láthatjátok, hogy a bölcselkedő nyilatkozó véleményét figyelembe véve: Orbán Viktor oltásellenes, hiszen választott. Kínai vakcinát kér. Azt mondja ismerősöm, - el ne hidd! Hazudik megint. Én meg optimista vótam hajjátok. Hátha, most nem. Mondok még egy oltás ellenest. Eperjes Károly orosz vakcinát kér. Most itt vagyok kétségek közt. Mégse olyan okos mindenki a Fideszben, ha ilyeneket mond az oltással kapcsolatban. Gondolhatnánk Kósa csengeri bulijára is. A tengeren zajló történésekre, mert abból több is volt. Borkai. Tavaly a Petyáé. A munkamániákussága miatt bukott le. A hét elején olvastam a kínai Sinopharm vakcinával kapcsolatban: 18–59 éves népességre koncentráltak, náluk a készítmény „meghatározott védőhatással bír”. Hogy pontosan milyen hatékonyságú, arról azt írják, hogy „a védőhatásra vonatkozó értékeléshez a végső adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre, a hatásosság és a biztonságosság még további ellenőrzésre szorul”. Azt is írták: a vakcina a 60 évesnél idősebb személyeknél is alkalmazható, de „a vakcina által biztosított védettség pontos mértékének tekintetében náluk egyelőre korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, a kutatások zajlanak”, (vagyis, semmi konkrétum nincs). Oszt képzejjétek mán el. Ebben a formában, már délelőtt 10-kor nem találtam. Azt jelentették büszkén, megkezdik a 60 év felettiek oltását. Vagyis Kínai barátaink helyett elvégezzük az időseken a kísérletet. Hajjátok? Ha-mán vakcinázok, akkor nosztalgiázok egy kicsit. Vasárnap reggel volt. Azt mongya Nekem a rádió, hogy Magyarországon, meg van a tömeges oltásnak a feltétele. Mondom Neki: húgocskám oltó anyag nincs. Később már azt mondta: minden technikai feltétele. Könnyű ilyet mondani. Nem lehet leellenőrizni. A legfontosabb nem volt meg hozzá. Ezt követő hetfün, - mit hallok? Orbán Viktor azt mondta, hogy megvannak az oltó pontok. Mindenki ott kapja meg a vakcinát, ahol szavazni szokott. Mondom is Neki fennhangon. A miniszterelnök úr megint mondott egy vakot. Ne úgy ércsétek mán, hogy világtalanságokat beszél. Úgy ércsétek, mint a kártyában van. Bemegy vakra, oszt vagy bejön, vagy nem. Nem hinném, hogy a bölcsődében, ahová szavazni járunk, a helyen kívül bármi is rendelkezésre állna. Ha valakinek baja lenne, a babaágyra nem fektethetik. Nem bírja. A pelenkázó megbírná, de azon meg nem fér el. Mindenesetre megnyugtató volt a törődés. Gondolkozzatok el ezeken, békességgel a Ti lelketekben. -.appa. 

Azt javasoltad írjak. Higgyem el, az e fajta, beszélgetés is működik. Visszatérek a telepátia elvesztésére. Elvesztettük, - de volt e egyáltalán? Olvastam Én is kísérletekről, hogy valaki Amerikában rajzol és a Szovjetunióban valaki lerajzolta, mert a két személy arra a rajzra koncentrált. Minek Nekünk a telepátia? Van telefon, meg minden franc. Lehet, azért szűnt meg, mert mások gondolatától zsongott a fejünk. Így védekezett a szervezet. Azt gondolom, az ember nem e miatt lett ellenséges. Mindég is az volt. Lehet a paradicsomban még nem volt az. Ha volt paradicsom? Mi van, ha az kitaláció? Egy fedő sztori. Nem volt ám, mindég ilyen szar, de elbasztátok a kalapácsnyelet a paradicsomban. Azt mondod. Véget vetünk saját létezésünknek, ha idejében nem térünk észhez. Kinek számít ez valamit is? Miért kellene létezni az embernek? Az Univerzum működéséhez nem szükségeltetik. A program így volt megírva. Nincs rá szükség. Pusztulhat nyugodtan. Ezzel szemben szaporodik. Mennyi minden kihalt a Földön. És akkor mi van? Kérded: mit tehetünk mi öregedő, kiégett emberek? Meg is válaszolod: sokat, de nem könnyű (nem is nehéz persze). Elfogadni a tényt, hogy mindenki maga alkotja saját világát, gondolataival és érzelmeivel. Azt mondod, csak a saját percepciómat vagyok képes megváltoztatni. Senki másét. Így olyan világban élhetünk, amilyet Mi elképzelünk magunknak. Hozzátetted: ha nem fogadjuk el a külvilág, mérgező befolyását. Több dolgot nem értek. Az érzékelésem megváltoztatása mit takar? Egy képzelt világban élek? Ha, Én nem tudom változtatni mások érzékelést, - akkor Ők miért tudják? Ha, nem tudnák, akkor nem lenne szükségem arra, hogy kizárjam a külvilág, mérgező hatását. Biztos, hogy minden káros, ami külvilágból hat Ránk? Mondod. A világ olyanná válik köröttünk, amit Mi a bensőnkből kisugárzunk. Szükséges elfogadni a vonzás törvényét. Mindig azt vonzzuk magunkhoz, amit belsőnkből kisugárzunk. Tapasztalatból mondom, a belső nyugalomhoz nem kell ennél több. Ha állandó háború dúl a lelkünkben,ezt sugározzuk Magunkból. Így állandó háborús helyzet van körülöttünk. A hasonló, a hasonlót húzza magához.  Kérdem: miből adódik a mondás? – az ellentétek vonzzák egymást. Meghozza a békém, ha nem hallgatom a híreket. Ne nézzem a tévét. Ne boncolgassam a világ eseményeit, - minek a feszültség? Változtatni nem tudtunk rajta! Gizi! Ezzel megleptél. Nagyon jól tudod, hogy nincs tévém. Azt is, hogy mindég is azt mondom: a Prédikátorral értek egyet, „hiábavalóság, minden hiábavalóság”. Ugye, nem gondolod komolyan? . hogy a világ kiiktatható. Ajánlod a YouTube-on nézzek videókat. Érdekes perspektívákat találhatok. Nyitott szívvel és lélekkel, mert ha bezárom elmém, úgy nem működik. Engedjem el magam, jobb lesz minden, ha megértem miért vagyunk a Földön. Hát, erre betyár kíváncsi vagyok. -.appa.

Szeretek minden embert. De, ha ez vigasz,

amit az előbb mondtam az nem igaz.

Csalódtam, szinte minden emberben.

Özönvízkor, - ősünk, miért nem veszett oda a tengerben?

Az ÚR bebizonyította, megmenti úgyis.

Vigasz? - hogy tévedhet az ÚR is.

Neki van igaza úgyis. Na, ja.

De, nem ezt mondta Maja.

De az úgyse érdekes.

Bár ez, még nem végleges,

(meg-hát nem is lényeges).

Még temetetlen a holnap. Még most ássák a sírját.

Bánatos szemmel mondta a lány.

De, tényleg felmennék hozzád, csak nincs közös témánk.

Téged nem érdekel a holnap.

Egyáltalán hol laksz?

Te se érdekelsz kisanyám! Gondoltam,

de nem mondtam.

Dehogy udvarias! Egyszerűen gyáva voltam.

Anyám azt mondta volna, hogy gyantusz.

Nem szerette volna, hogy feljöjjön bármilyen lány,

de szeretett volna unokát. Hát nem ellentmondás?

Göddel tétel, - gondoltam.

Fogalmam sem volt, - mi az?

Zöld szemeivel, valami zöld jövőbe nézett,

miközben az emberiség, sírját ásta a jövő.

Hát ki másnak? A jövő nemzedéknek.

Nemzedékek?

Egyszer vége lesz ennek az egésznek.

El kell ásni a múltat.

Árt az igazságnak: ha kiderül,

- hogy nincs,

- hogy nem létező kincs,

ha kiderül,

- hogy vak, csak véletlenül lecsap.

Az ügyvéded? – úgyis becsap.

Pénzed elszedi. Megkopaszt. 

A bankárok? – nem különben.

Vigyázz! Ne essen folt a becsületen.

A hazug embert nem szeretem! – mondta a politikus.

Lássátok be, hogy ez így, tényleg mennyire logikus.

Megjelent éppen jókor.

Sok igazán jó állásban lévő,

fő állásukban, jó munkát végző,

hivatásos észdonor.

Hajnali derengés ereszkedett eszmélő tudatomra,

és a ma, lecsapott, mint a kobra.

Lépten-nyomon becsaptak, de nem vertem nagydobra.

Hát, na-ja!

Ha már dob, akkor Nagydobos.  Tökfesztivál.

A tömeg roppant kíváncsi. Tökökre kandikál.

Keresztes Ildi énekelt. Integettem. Visszaintett. 

Azt kérdezte a mellettem álló nő: Maga ismeri a művésznőt?

Nem. Válaszoltam kereken.

Tényleg nem ismerem, csak integettem.

Vajon mitől érdekes?

- vagy érdektelen az életem?

Meg egyáltalán. Kinek?

Neked? Nekem?

Mostanság nincsenek fesztiválok.

Ha, valahová indulok, előtte hezitálok.

Most, menjek? - vagy ne menjek?

Meg egyáltalán minek?

Rendre merülnek fel a kérdések,

de sose érkeznek válaszok.

Isten bizony, ebbe belegárgyulok.

Gondolataimban a zöldszemű még ott papol.

Köröttem a jövő hurka szorul.

A kocsmáros éppen friss sört csapol,

- akkor meg mitől érzem magam ilyen?

Na, jó! Inkább azt mondom: ramatyul.

                                          -.appa.

Azt gondolom tévedsz, nincs keserűség a szavaimban. Nem értek Veled egyet abban, hogy nem könnyű megöregedni. Semmit sem kell tennünk és megöregszünk. Azt mondod: nehéz tudomásul venni, hogy szinte minden, amire egész életünket alapoztuk, az csak ingoványos féligazságokkal fűszerezett valóság volt. Tudod mit? Azt a szintét kihagyhattad volna. Alapoztuk egyáltalán az életünk? Ki dönti el, - mi a féligazság? Mindannak tükrében, hogy nincs is valóság. Minden a rezgések játéka. Többször kitértem már arra, hogy nincs valóság. Nehogy megkérdezd! Természetesen, Mi sem vagyunk. Neveltetésünkről azt mondod félvallásos, fél materialista, hamis ideológia és elferdített tudományok keveréke, ami rengeteg kívánni valót hagyott maga után. Vagy így van? – vagy nem? Mindenesetre, valamilyen világképet kaptunk. Miből gondolod, - hogy a mai gyerekek jobb helyzetben vannak? Azt se gondolhatod komolyan, hogy harminc évvel ezelőtt minden eltűnt mintha sose lett volna. Mindenki felemelkedést várt. Hát Én nem! Mikor kiderült, hogy az összes párt, majd állami pénzen tartatja el magát, és szétosztják az állampárt vagyont egymás között, amit aztán bankárokkal megbizniszelnek, akkor láttam, ebből se lesz semmi. Te Magad is azt mondod: minden eddiginél veszélyesebb rendszer jött létre, amiben az elbutítás sokszorosa a réginek. Ideológia nincs, emberi célok nincsenek, üres pénzhajhászás van, a fogyasztói társadalom elidegenedett keretei között. Kérded: mit tehet egy öregedő ember? Válaszod: valami hitet, talajt keresni a létezéshez! - ha-már a vallások lejáratták magukat, a New Age hamis profétái szintén, így nem csoda, hogy keserű lesz az ember. Érdekes felvetés, miszerint létezik 8 milliárd világ (ahányan vagyunk), miközben a világ nem létezik. Azt mondod, mindkét modell igaz. Azzal sem értek egyet, hogy a kvantum világban mindig az történik, amit a megfigyelő elvár. Ez alapján mondod: a világ jobbá válna, ha 8 milliárd világ eggyé formálódni. A rosszabb megoldás nem törődni vele, mivel semmi sem létezik, úgyis mindegy. Azt el tudom gondolni, hogy az eredeti világban csak egy " világ" volt. A Teremtő teremtett világa. Ő átadta nekünk társteremtőknek, hogy építsük tovább szabad akaratunk szerint. Ezt, az Istennel való egyenrangúságot, nem értem részedről. Aztán egyből, ember módon, egyből mást hibáztatsz: „az ördög" bele köpött a levesbe és megkeverte a kártyákat, így elveszítettük az együvé tartozás bizonyságát. Szerinted az alapvető hiba, hogy egyéneknek hisszük magunkat, és ebből támadt az a kavarodás, amiben ma vagyunk. Elvesztettük a telepátiát, a kapcsolatot egymással és az állatokkal is, így lett mindenki, mindenki ellen. Így vetünk véget saját létezésünknek, ha idejében nem térünk észhez. Óvatosan kérdem. Szerinted, ha képesek lennénk, a telepátiára, – akkor mindenben egyetértenénk? Ezt is kétlem.  -.appa. 

• Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly decemberben feltettem egy „Összecsuszamlások” című verset. Erre aztán sokan írtak. A sokat, ahhoz képest értelmezzétek, amennyi figyelőm nekem van. Mondjuk ez nem igaz, mert 25 ember reflektált valamit az írásra. Az eltelt időben 118-an olvasták. Ma ennyien figyelnek. Lássátok be, ez azért roppant figyelemre méltó. Úgy gondoltam, hogy illik valamit írnom azoknak, akik vették a fáradtságot, és elolvasták írásomat. Elolvasták, és erősítettem Őket a téli depressziós hangulatukban. Hát, íme: Elnézéseteket kell kérnem, hogy ilyen szomorúsággal telt emlékverset tettem fel. A limbikus, vagy határkérgi rendszer miatt van az egész. Ő a felelős, a közérzetünkért, a jó vagy rossz hangulatunkért, az indulati reakciókért. Nagy szerepe van az emléknyomok rögzülésében is, és ezek az emlékek rendre előjönnek. Főleg ilyenkor, amikor reggeltől estig szürkületi idő van. Hozzájön a kevés fény okozta depresszióra hajlamosító időhöz a bezártság, ami fokozza ezt az egész nyomott hangulatot. Szóval, összecsuszamlott bennem is sok dolog, amitől, mondhatni nem vagyok boldog. Tudom, az emberiség nagy részénél jelentkezik a depresszió valamilyen mértékben (keveseknek okoz depressziót a jó idő). Most joggal mondjátok: ha, mindezt tudod nagyokos, - miért raksz fel ilyesmit? Ez jött elő az emlékekből. Sajnálom.
• Ahogy megszokhattuk, évvégén a Poet statisztikát készít a költőkkel kapcsolatban. Megint sikeresnek mondhatom magam. 2020-ban egy-egy szerzőnek átlagosan 7 verse jelent meg a poet.hu cím alatt. Tőlem 14 vers jelent meg az év során. Havi egyet terveztem, de ezek szerint valamelyik akcióba beszálltam. Ez meghaladja az átlagot. Ez cirka 26.1 naponta történő megjelenés. Igazán termékeny vagy, csak így tovább! :)  Az idén, ha tényleg, csak havi egyet teszek fel, még akkor is jó leszek. Tavaly verseim 2576-an nézték meg. Ezzel az év legolvasottabb szerzőinek felső 20%-ába tartozom. Ha belegondolok, hogy 18 ezer szerző van a Poeton, akkor sokan publikálnak néhány verset az év folyamán. A Húsvéti kesergő című versem volt a legnézettebb 348 érdeklődéssel (egy-egy alkotást átlagosan 189-en szoktak megtekinteni). 436 alkalommal váltottak ki olyan hatást soraim, hogy az olvasók kedvencnek jelölték. Azt gondolom 2576 olvasóból ez nem egy nagy szám (17%). A végtelen végének köde című versem aratta a legnagyobb sikert. 37-en jelölték kedvencnek. Ez, az idén megjelent művek több mint felénél volt sikeresebb. A régebbi verseim is Kaptak 27 kedvenc jelölést. Az értékelő rendszer, minden évben azt a következtetést vonja le, hogy az olvasóknak annyira tetszenek a műveim, hogy a korábbiakhoz is visszajárnak elolvasni. 648 hozzászólással is gazdagodtak a verseim az év folyamán. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik olvasó reagál valamit. Reakciók tekintetében is A végtelen végének köde nyert 67 hozzászólással.  -.appa.

Azt mondtam legutóbb, hogy a járvány miatti gazdasági krízis, az állam által átírt társadalmi szerződés miatt, ugyancsak gyenguska, társadalmi védőhálót húzott ki az állam az emberek alatt. Azt mondhatnók inkább: földre terítettek egy laticelt. Azt látnunk kell, hogy az emberek, még válság, és járványmentes időben sem élvezték előnyét a társadalmi szerződésnek, de jobban elviselték. Voltak munkalehetőségeik. A szociálisháló gyengesége most igazán érezteti a hatását. Nemcsak Nálunk. Mindenhol. A kormányok megpróbálnak különféle költségvetési programokkal a veszteségek csökkentése érdekében, trükközni, de ez többnyire kevés. Tegnap emlegettem ezeket, de megismétlem. Munkanélküli segély. Időskori vagy a rokkantsági nyugdíj. Állami egészségbiztosítás. Az oktatás. Munkavédelmi előírások. Ezek egy része Nálunk nagyjába, öregjébe megvan. A kérdéses, hogy a vírus által kirobbantott gazdasági válság után, - a kormányok hajlandóak e változtatni? - a társadalmi szerződésen. Vélem, hogy nem. Annak gazdasági vonzatai lennének. Azt is gondolom, a kormányok nem szándékoznak a társadalmi felelősségvállalás irányába mozdulni. Folytatják, a több mint húsz éve tarló gyakorlatot. Ez alatt az idő alatt voltak válságok. Igazából mégsem léptek. Minden abba az irányba halad, hogy a gazdasági nyűgök, bajok minden velejárójukkal együtt a társadalmat alkotó egyénekre hárul. A 2008-as válság után elfogadtak szigorúbb pénzügyi szabályozást. Ezeken jelentős lazításokat hajtottak végre. Nem a miatt, hogy az embereknek könnyebb legyen. Könnyebbé tették a hitelek felvételét, és e miatt bankárok még nagyobbat tudtak szakítani. Az is lényeges, hogy már nincs ember. Humán erőforrás van. Nehezíti a körülményeket, hogy a fiatalok nehezen tudják eladni magukat a munkaerőpiacon. A 30 év alatti népesség foglalkoztatottsága 2000 és 2018 között csökkent. Nehezebbé teszi a helyzetet, hogy gyakorlattá vált a határozott idejű munkaviszony. Sőt. Nálunk lehet akár egy napra is munkaviszonyt létesíteni. Alkalmi munka, napszám. Egyszerűsített foglalkoztatásnak nevezik. Nyilván, ez sem a munkavállalók érdekeit védi. Lehet erre, egy fiatalnak, jövőt bazírozni? Az államok feladata az lenne, hogy biztonságos létet valósítson meg állampolgárai számára, és nem az, hogy önkényesen módosítgassa a társadalmi szerződéseket, saját maguk, valamint haveri köreik, és nem utolsó sorban, a bankárok érdekei szerint. Néhány adat. 2000-ben a munkavállalók 44%-a dolgozott olyan helyen, ahol a munkaviszonyt kollektív szerződés szabályozta, 2017-ben csak 38%-uk. E közben csökkent az állam, gazdasági szerepe a tulajdonosi és a szabályozói oldalon. A védelmi háló csökkenésére utal, hogy megindult az oktatás, az egészségügy, a közlekedés, az energetika privatizációja. Csökkent a szociális bérlakás-állomány, és csökkent a munkavállalók elbocsátással szembeni védelme. Az átlagbér 2000 és 2018 között a 22 fejlett országban évente csupán 0,7%-al nőtt. 2008 és 2018 között 16 európai ország, és az USA tekintetbevételével 7 millió közepes képzettséget igénylő munkahely szűnt meg. A munkaerőpiac közepe kiüresedett. Több évtizede tart ez is. A legfőbb ok, hogy a multik nyerészkedni akarnak. Ipari munkahelyeket telepítenek oda, ahol olcsó a munkaerő.  Először Ázsia, de mára, a csóróbb Európai országok is. Gondoljatok bele! Ázsiai országok telepítenek hazánkba gyárakat. A szolgáltatói szféra szintén azt erősíti, hogy a magas, és az alacsony képzettségű emberek foglalkoztatása kerül előtérbe. A járvány okozta válság alatt is tovább gazdagodnak, akik irányítják ezeket a dolgokat. A járvány nyomásának csökkenésével nem múlik el a társadalmak kiszipolyozása. Sőt fokozni fogják. A vírusokból is előjönnek, majd újabb variánsok. -.appa.

Legutóbb azt mondtam, hogy a kormányok, sokallják azt a pénzt, amit a lakosságra kell fordítaniuk. Ezért a társadalmi szerződést, látszólag az állampolgárok beleegyezésével úgy változtatják meg, hogy minél többet takarítsanak meg, és ilyen-olyan csatornákon a pénzt politikusi, és bankári körök kapják meg. Meg is állapítottam, hogy az állam szempontjából nem jó az olyan betegség, ami lassan terjed, és sokáig kell kezelni a beteget. Ebben az esetben, a politikusok nem tudnak abban a szerepben tetszelegni, hogy erejüket megfeszítve (a lakosságot megvezetve: nem hagyunk senkit meghalni) teszik a dolgukat az emberekért.  Mi köze ennek a társadalmi szerződéshez? Vissza kell mennünk a huszadik század első felébe, az Egyesült Államokba. Theodore Roosevelt beindított egy folyamatot, amit Franklin D. Roosevelt (New Deal az 1932-es válság után) és Lyndon B. Johnson (1964-65 Great Society (Nagyszerű Társadalom)) folytatott. Ezek mind arra voltak hivatottak, hogy az egyén számára az életben való érvényesüléshez kollektív biztosítékokat kínáljanak. Ebbe az irányba fordították a társadalmi szerződést. Mik voltak ezek? Munkanélküli segély, időskori, vagy a rokkantsági nyugdíj, az állami egészségbiztosítás, a mindenki számára hozzáférhető oktatás, és nem utolsó sorban a kötelező munkavédelmi előírások. Ebből az utolsó mondatból, könnyen láthatóvá válik, hogy létbiztonságot kívántak nyújtani a lakosságnak. Ez alapvetően mond ellent, a kapitalizmus szemléletének, hisz a szocializmus hirdeti, a vázolt nemes eszméket. Az említett időkben, még nem is annyira volt ez ördögtől való, de mára mindenképpen azzá lett, gondoljunk csak a mai magyar honra. Egy McKinsey tanulmány vizsgálta az USA és az Egyesült Királyság, egy átlagos háztartás jövedelemnövekedését. Kiderült, a vizsgált időszak alatt, felét elvitte a lakhatási költségek növekedése. 22 országban vizsgálták a munkaerő - az árupiac, a szolgáltatások, és a tőkepiacon az állami beavatkozást. Ez csökkenő értéket mutatott. Az állami kiadások viszont emelkedtek. Oka az átlagéletkor növekedéséhez köthető. Egy elöregedő társadalomban növekszik a nyugdíj- és egészségügyi kiadás. Most gondoljatok bele, mik vannak itt? – ahol az emberek egészségállapota nagyon rossznak mondható. Munkáséveinek végén is sokat betegeskedik. Ez, az egészségügyi ellátó rendszert terheli. Nos, ha már mindent lehet modellezni, talán érdemes lenne lefuttatni egy szimulációt, egy olyan társadalomról, mint a Mienk. Ahol található, egy csomó képzetlen munkaerő. Ennek egy része, és nem is kicsi része olyan, aki a betanított szintet sem tudja elérni. E mellé, egyre több korosodó beteg ember. Egyes közgazdászok szerint válság esetén, az államnak pénzt kellene pumpálni a gazdaságba. Ez mondjuk, Nálunk megvan. Van egy kis szépség hibája. A pályázatok olyan módon vannak kiírva, hogy az a „Mi kutyánk kölyke” ismérveinek feleljen meg. Vagyis, az állami kiadás nő, de nem a miatt, hogy az állam garanciákat ad, pénzügyileg beavatkozik, az egyre növekvő piaci kockázatok áthidalására. Nem bizony! Növekednek a költségek, mert az állam szórja a pénzt. Nemcsak Nálunk van így. Ne csodálkozzunk hát, hogy a járvány miatti gazdasági krízis, a társadalmi szerződés, állam által történt átírása miatt mára, egy ugyancsak gyengécske, társadalmi védőhálót húzott ki az emberek alatt. -.appa.

Ez azért jó, mert nem a bankárokat utálja a nép a gazdasági válság miatt. Ehhez persze létre kellett hozni magát a járványt. Említettem már, hogy hosszú évek munkája van abban, míg sikerült egy ilyen ütős vírust létrehozni. 2002-ben kezdődött az egész. Akkor jelent meg a SARS (Severe Acute Respiratory Syndrome). Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma.  Akkor egyből ki is kiáltották, hogy az új vírus, akár az emberiség vesztét is okozhatja. A fertőzés, súlyos, alsó légúti betegséget hozott létre. A vírus, csak közvetlen érintkezéssel, cseppfertőzéssel terjedt. Voltak megbetegedések Európában és Amerikában is. Közel voltunk tehát ahhoz, hogy egy világméretű SARS-járvány kialakuljon, de sikeresen lokalizálták az eseteket, és a fertőzés nem terjedt el. A WHO adatai szerint, 2002 novembere, és 2003 júliusa között 8096 megbetegedést regisztráltak, ami a mostanihoz képest bakfitty. A betegek 9,6 %-a halt meg. Mint minden (most a termékekre gondolok), ez a vírus is Kínából jött Kuangtung tartományból. 2003 elején indult, és hetek alatt a Föld 37 országában jelent meg. Az alábbiak miatt terjedt jól. A kórokozó erőssége, mint fentebb láthattuk megvolt. A környezeti tényezők is szerepet játszottak, és a megbetegedett ember immunrendszere. Már akkor megvolt az is, hogy a vírus szervezetbe került mennyisége hatással van, a halálos esetek bekövetkezésében. Ezt, most is tapasztalták a SARS Covid-19 esetében is. Ez a tulajdonság azért jó, hogy egy egészséges immunrendszerű fiatal is meghalhat, ha nagy adag vírussal fertőződik. Orvosok is haltak meg, akik az első időkben, védőeszközök nélkül vizsgálták betegeiket. Nézzük, hogyan érintette a korosztályokat az elhalálozás. 24 éves korig, nem érte el az 1%-ot. A 25 és 44 év közötti fertőzöttek 6%-a, 45 és 64 közöttiek 15%-a, míg a 65 felettiek több mint 50%-a hunyt el. Összehasonlítva, az influenzával. Az érintettek halálozása átlagban 0,7% körül van, és elsődlegesen az időseket érinti. Új influenza törzs megjelenése esetén, lokálisan alakulhatnak ki súlyos járványok. Ilyenkor a halálozás 33%-ot is elérhet. Említsük meg az AIDS-et, ami valamikor a 70-es évek második felében jelent meg. El kell ismerni, hogy valójában az is megfelelő vírus az emberek ellen, csak volt több gyenge pontja. Csak emberi testnedvek közvetítésével kontaktus útján tudott terjedni. A vírust a hidegvíz is elpusztította. Akkoriban olvastam, hogy az érintkezésben résztvevő személyek max. 4%-át fertőzte meg. Tegyük hozzá, hogy a védekezés könnyen kidolgozható ellene. Kétségtelen, hogy Afrika egyes településein a fertőzöttség elérte a 80%-ot, de egyik barátom elmondta, hogy ott azt tartják: inkább haljon meg az ember, mint az a szégyen érje, hogy óvszert vesz fel. Közbeszúrom, hogy a 70-es évek elején Afrikából hazajött személyek, itt Vasváriban is haltak meg különös betegségben. Amiről nem derült ki, - mi is volt az? Ne feledjük el, az AIDS-nek van még egy nagy hátránya. Hosszú a lappangási idő. Sőt, hosszú időbe telik, míg meghal az illető. Addig viszont, a kezelések sokba kerülnek, ami hátrányosan érinti az egészségügyi ellátó rendszert. Márpedig a kormányok, úgy változtatják meg a társadalmi szerződést, hogy minél több pénzt kelljen kiadni arra, ami a lakosság jólétét szolgálja. Micsoda felesleges kiadás akkor az a pénz, amit a köztudottan elhalálozó személyekre költenek. Teljesen feleslegesen, de ezt nem mondhatják ki, hiszen az államnak mímelnie kell, mintha törődne azokkal az emberekkel, akik eltartják.   -.appa.