Azt mondtam legutóbb, hogy a járvány miatti gazdasági krízis, az állam által átírt társadalmi szerződés miatt, ugyancsak gyenguska, társadalmi védőhálót húzott ki az állam az emberek alatt. Azt mondhatnók inkább: földre terítettek egy laticelt. Azt látnunk kell, hogy az emberek, még válság, és járványmentes időben sem élvezték előnyét a társadalmi szerződésnek, de jobban elviselték. Voltak munkalehetőségeik. A szociálisháló gyengesége most igazán érezteti a hatását. Nemcsak Nálunk. Mindenhol. A kormányok megpróbálnak különféle költségvetési programokkal a veszteségek csökkentése érdekében, trükközni, de ez többnyire kevés. Tegnap emlegettem ezeket, de megismétlem. Munkanélküli segély. Időskori vagy a rokkantsági nyugdíj. Állami egészségbiztosítás. Az oktatás. Munkavédelmi előírások. Ezek egy része Nálunk nagyjába, öregjébe megvan. A kérdéses, hogy a vírus által kirobbantott gazdasági válság után, - a kormányok hajlandóak e változtatni? - a társadalmi szerződésen. Vélem, hogy nem. Annak gazdasági vonzatai lennének. Azt is gondolom, a kormányok nem szándékoznak a társadalmi felelősségvállalás irányába mozdulni. Folytatják, a több mint húsz éve tarló gyakorlatot. Ez alatt az idő alatt voltak válságok. Igazából mégsem léptek. Minden abba az irányba halad, hogy a gazdasági nyűgök, bajok minden velejárójukkal együtt a társadalmat alkotó egyénekre hárul. A 2008-as válság után elfogadtak szigorúbb pénzügyi szabályozást. Ezeken jelentős lazításokat hajtottak végre. Nem a miatt, hogy az embereknek könnyebb legyen. Könnyebbé tették a hitelek felvételét, és e miatt bankárok még nagyobbat tudtak szakítani. Az is lényeges, hogy már nincs ember. Humán erőforrás van. Nehezíti a körülményeket, hogy a fiatalok nehezen tudják eladni magukat a munkaerőpiacon. A 30 év alatti népesség foglalkoztatottsága 2000 és 2018 között csökkent. Nehezebbé teszi a helyzetet, hogy gyakorlattá vált a határozott idejű munkaviszony. Sőt. Nálunk lehet akár egy napra is munkaviszonyt létesíteni. Alkalmi munka, napszám. Egyszerűsített foglalkoztatásnak nevezik. Nyilván, ez sem a munkavállalók érdekeit védi. Lehet erre, egy fiatalnak, jövőt bazírozni? Az államok feladata az lenne, hogy biztonságos létet valósítson meg állampolgárai számára, és nem az, hogy önkényesen módosítgassa a társadalmi szerződéseket, saját maguk, valamint haveri köreik, és nem utolsó sorban, a bankárok érdekei szerint. Néhány adat. 2000-ben a munkavállalók 44%-a dolgozott olyan helyen, ahol a munkaviszonyt kollektív szerződés szabályozta, 2017-ben csak 38%-uk. E közben csökkent az állam, gazdasági szerepe a tulajdonosi és a szabályozói oldalon. A védelmi háló csökkenésére utal, hogy megindult az oktatás, az egészségügy, a közlekedés, az energetika privatizációja. Csökkent a szociális bérlakás-állomány, és csökkent a munkavállalók elbocsátással szembeni védelme. Az átlagbér 2000 és 2018 között a 22 fejlett országban évente csupán 0,7%-al nőtt. 2008 és 2018 között 16 európai ország, és az USA tekintetbevételével 7 millió közepes képzettséget igénylő munkahely szűnt meg. A munkaerőpiac közepe kiüresedett. Több évtizede tart ez is. A legfőbb ok, hogy a multik nyerészkedni akarnak. Ipari munkahelyeket telepítenek oda, ahol olcsó a munkaerő.  Először Ázsia, de mára, a csóróbb Európai országok is. Gondoljatok bele! Ázsiai országok telepítenek hazánkba gyárakat. A szolgáltatói szféra szintén azt erősíti, hogy a magas, és az alacsony képzettségű emberek foglalkoztatása kerül előtérbe. A járvány okozta válság alatt is tovább gazdagodnak, akik irányítják ezeket a dolgokat. A járvány nyomásának csökkenésével nem múlik el a társadalmak kiszipolyozása. Sőt fokozni fogják. A vírusokból is előjönnek, majd újabb variánsok. -.appa.