Az egész úgy kezdődött, hogy csütörtökön bementünk az áruházba. Szép nagy. Jól rendezett, és tiszta. Nem utolsó sorban nincsenek sokan. Említsem meg, ami nem utolsó szempont, hogy más hasonló méretű áruházzal szemben, a megszólított alkalmazott tudott információt adni azzal kapcsolatban, - mit hol keressünk? Mi több, két esetben is elkísértek a termék gondolájához.  Szóval tetszett.  Egy sajtkrém, és egy biotermék megnyerte a tetszésünket. Úgy döntöttünk, hogy pénteken veszünk még belőle. Nem vettünk. A polcon üres volt a helye. Szombaton délután ugyanaz volt a helyzet. Arra gondoltam, nem jött meg az áru. Sebaj! – hétfőn még Debrecenben vagyunk. Délután beugrunk és veszünk. Nem vettünk. A polcon még mindég az üres hely tátongott. Mindegy, ha már áruházban lézeng az ember, akkor vesz valamit. Irány a pénztár. Kinézem, hol a legrövidebb a sor, és a kosarak sem túlpakoltak. Felpakoltam, és időnként odapillantok, hogy mi történik. Az előttem lévő hölgy kosarában ott van egy tálca energiaital. Mondom magamban: jól állunk, már pakol le. Azt mondja, a pénztáros hölgy: kérem emelje fel a tálcát. Meg is állapítom magamban, hogy vidéken, mindent fel kell pakolni a szalagra. Hiába, no. A nagyvárosi élet előnye. A számomra unszimpatikusan viselkedő vevő, kelletlenül odébb teszi a tálcát. Egy fűszeres zacskóféle kerül elő. Felrakja. A pénztárosnő a kis bébi cipőből előszed egy gyöngyös hajgumit, bár amennyire ismerem az ilyen termékeket karperec is lehetett. Nem szól semmit a pénztárosnő, amin elcsodálkozom, hiszen ez már a második ellopási céllal eldugott tárgy, ami kerül elő rövid idő alatt. Aztán az lepett meg, hogy a kisruhákból nem szedte le a kemény címkét. Az utolsó tétel egy díszdobozos Chivas volt. A pénztárosnő kiemeli a dobozból. Megnézi, miközben forgatja a kezében, és fennhangon elolvassa a címkét. Ez után visszatette a dobozába. Láttam, hogy az üvegről sem szedte le a kemény címkét. Meglepődve vettem észre az áruvédelmi kapu jeladás nélkül engedte elmenni a hölgyet. Azon aztán végképpen meglepődtem, hogy a pénztárosnő háta mögött visszaindult a boltba. Megjegyezte: le kellett volna ellenőrizni a whiskyt. Előpenderül, egy alkalmazott hölgy, akitől megtudhattuk, hogy nem az a Whisky van a dobozban, mint ami a doboz külső címkéjén van. A pénztáros hölgy zavarban van. Kérdem tőle: mi vót ez? Ellenőrzés? Inkább magát nyugtatgatva mondja, hogy ez egy próbakosár volt. Azon töprengtem a pénztártól való távozás után, - ami után reklamációnak helye nincs. Muszáj volt ezt a szegény pénztárost, - ott a vevők előtt oktatgatni? Megszégyeníteni. Nem lehetett volna? – kulturált módon megbeszélni vele. Ebben és ebben hibáztál. Egyáltalán. Mikor betanítják. Akkor kioktathatnák a pénztárosokat arról, milyen trükkökkel lopnak a kedves vásárlók. Tudom Én, ez szükséges volt. Ez a nemzet szelleme. A munkavállalóval léptem nyomon éreztetni kell, hogy egy nyomorult senki. Mikor dolgoztam. Nekünk is azt mondták: nem tetszik? Menj el! Százak jönnek helyetted. Ami már akkor, tíz évvel ezelőtt sem volt igaz. Most meg, kimondottan munkaerőhiány van. Lám. Így tud rontani egy áruház, a róla kialakított képen. -.appa.

Mindezt, csak azért írom Neked, hogy lássa bácsikád milyen támogatás rendszer van itt. Nemcsak az ipari nagy multikat támogatjuk milliárdokkal. A magyar kormány nagy szeretettel támogatta Andrej Babiš cseh (szlovák-cseh milliárdos) miniszterelnök érdekeltségét is. Ilyen volt a kiskunfélegyházi napraforgómag-feldolgozónak az esete. Igaz az anyacég, a cseh Agrofert, Babiš politikai tisztsége miatt 2017-től, vagyonkezelőnél van. Ezt, az után derítették ki, mikor Petya bejelentette, hogy állami támogatással 10 milliárd forintos élelmiszeripari beruházás kezdődik Kiskunfélegyházán, a NT Kft. beruházásában, amely ezzel 55 új munkahelyet hoz létre. Ehhez a kormány 1,7 milliárd forintot ad. Az üzem évente 450 ezer tonna napraforgómagot dolgoz fel, amiből 210 millió liter étolaj állítható elő. Ez szinte egészében magyar alapanyagból történik majd. A termék 60 %-a külföldön kerül eladásra. Az Agrofertnek Budaörsön van a holdingközpontja. Mint kiderült, 2019-ben 76 milliárd forintos forgalmat és több mint 20 milliárd forint adózás előtti eredményt tudott felmutatni. A holding többi cégénél sem lehet ok panaszra. A bábolnai IKR Agrár Kft.-nek 101 milliárd forint árbevétele volt. Az említett kiskunfélegyházi Kft. majdnem 44 milliárd forintos forgalmat bonyolított le. A mezőgazdaság gépekkel foglalkozó, komáromi Agrotec Magyarország Kft. is hozott 23 milliárd forintot, és a győri Ceres Sütőipari Zrt. is termelt 7 milliárd forintot. Nos, amikor bácsikád Gyurcsány-Apró maffiát emleget, akkor vegye figyelembe, hogy ez a sajátos támogatási rendszer hazánkban, mondhatni haladó hagyomány, és napjainkban is dívik. Azért a nép elvárása miatt, minden korban vannak, nagy kirohanások a korrupció ellen. Jelenlegi felfogás szerint jó, mert élénkíti a gazdaságot. Számomra olybá tűnik, hogy úgy működik ez igazán jól, ha kormány közeli politikusok csinálják. Nem értem bácsikád, - miért titulált Minket „Istenverte nép”-ként? Olvastam. Mi vagyunk Isten kiválasztott népe, és nem a zsidók. Mi, akik Nimródtól származunk, de kutatások szerint Bakhtriából is származunk. Sőt még kínai hercegnő is van az őseink között. Ennek ott kultusza van, és van magyar múzeum. Ezeket jó tudni, az önazonításunk végett. Nyugodtan elmondhatnánk magunkról, hogy Mi tiszta fajú árják vagyunk, ha az nem lenne faji előítélet, mert az Nálunk nincs. Aki azt mondja, hogy van, az le akar járatni Minket. Legnagyobb magyarság kutatónk Kásler Miklós, de az MNB elnöke is kutatgat nyelvészeti területen. Úgy tűnik számomra, Kásler feladata, hogy megtalálja a hiányzó közös láncszemet az Árpád-ház és az Orbán család között. Tudod, hogy van ez. Aki keres, az talál.  -.appa.

Megmosattam az autót, mert tegnapról áttették mára. Az eső megállt. Ebéd után néztem, hogy enyhe emelkedő légnyomás. Leszálló köd. Csak kimegyek, úgy döntöttem. Minden elázva a töltés csúszik. Úgy döntöttem, a túlpartra megyek. A keresztgáton, alig tudtam átmenni, annyira csúszik. Kezdtem a fehér Mikádóval. Egy helyen több rablást is láttam. Feltettem a fehér gyöngyház fényűt. Erre végül is volt egy ütés, de véletlenül. Mellé elbambultam, így aztán be sem vágtam. A dolog úgy történt, hogy a nád között tartottam a botot és szép lassan csévéltem. A zsinór betekerte a nád címert. Elkezdtem, az ilyenkor szokásos protokoll szerint rohattannyázni, meg cibálni a zsinórról azt a sok szöszmőt. Mikor leszedtem megemelgetem a botot, - hogy van e még rajta? Nem volt. Na, akkor ütötte meg. Természetesen dobáltam sok mindent utána, de nem kellett Neki semmi. Mentem szépen az alsó beton felé. Míg el nem feledem. Valami jószág kiviszi a halat a partra és ott eszi meg. Vélem a kedves Lutra. Pikkelyek maradnak utána. Ezek olyan 15-60 dekás kárászok lehettek. Az is lehet a kicsi bodorka volt. Egy fejet találtam. Ott uszony darab is volt. Ez egy kiló körüli süllő feje volt. Azt gondolom most költözhetett ide. Eddig, nem találkoztam ilyen pikkely lerakattal. Visszatértem a sárga kétfarkúra. Messze eldobtam a túlpart irányába. A második emelés megnehezedett. Berámoltam neki rendesen, de nem mozdult. Még egyszer. Most már rosszul esett neki. A fenéken rángatózott. Azt hittem nem is csuka. Aztán feljött. Én meg a töltésre mentem fel, mert a szák ott volt. Kihúzgáltam. A hal közben bejött a mederbe, de szerencsém volt, mert nem köpte ki a gumit. Húztam magamhoz, akkor elkezdte magát forgatni. Ezt szeretik játszani a csukák. Ilyenkor mesterkednek azon, hogy a kopoltyú fedéllel elvágják a zsinórt. Az Én előkém 50 centis, így aztán pöröghet egy párat. Harmadjára tudtam megszákolni, mert elfordult a szákfej. Pedig összerakáskor direkt meghúztam rendesen. Még egy gumigyűrűt teszek oda, mert ez teljesen lapos lett, és nem rugalmas. Tehetnék egy Grove-gyűrűt, de az amikor szedem szét leesne. Akkor megint csak  rohattannyáznék, meg keresgélnék a fűben. Végül is meg lett. 92 dekás. A betonben hiába dobáltam. Sehol semmi, bár amikor lementem a Nyugati felé, akkor fenn a szembe parton rabolgatott valami. Sügér, vagy kis süllő lehetett. Hiába dobáltam, semmi. Volt még egy hal mozgás. A terelőgáton nőtt sás elé dobtam. Szépen hoztam a gumit a meder közepéig. Ott megjelent egy fordított V, és nagyon látványosan kihúzott a Nyugatiba. Eleve azzal a céllal indult el, azt gondolom. Ott ugyanis egészen fenn van a terelőgát, tehát olyan 50-70 centin tud kimenni. -.appa.

Szóval az első kormányok ontották ki a kárpótlási jegyeket. Ezzel kapcsolatban azt mondom, ebben semmi nemes gesztus nem volt. Eleve arra lett kitalálva, hogy a pénzzel rendelkező réteg (aki felvásárolja) még jobban meggazdagodjon. (A mai napig is van a tőzsdén kárpótlási jegy). Mire volt az jó? A kárpótlási jegyekkel termőföldet, házat, lakást, üzletrészt, vállalti részvényt, különböző vagyontárgyakat és életjáradékot is lehetett vásárolni. (Sokan éltek azzal a lehetőséggel, hogy beforgatták a nyugdíjba). Ezekből a felsorolt lehetőségekből eleinte keveset kínáltak eladásra. A kárpótoltak féltek attól, hogy a kárpótlási jegyek elértéktelenednek. Nem szóltak az embereknek, hogy nyugi, Ne kótyavetyéljétek el. Persze, hogy nem. Eleve arra találták ki, hogy potom pénzért megszerezzék (hasonló volt a helyzet a TSZ részjegyekkel is). Ezért sokan eladták a kárpótlási jegyeket, gyakran az értéküknél jóval alacsonyabb áron. Mint említettem 20 %-on. Ékszerboltokban 50 %-on lehetett ékszereket venni. Eleinte, fiatalemberek szakadt Ladákkal járták a vidéket, amelyek hamarosan nyugati autókra cserélődtek. Látszott, hogy van ebben pénz, de a nép igyekezett megszabadulni a kárpótlási jegytől. Bizonytalanok voltak abban, hogy mire lesz jó ez a sok papír. Anyám, apám korosztályában még élt a háború után megmaradt milpengők emléke. Hamar túl is lehetett adni ezeken a jegyeken, hiszen nagy felvásárló piac alakult ki rá. A vásárlók olyan vállalkozók voltak, akik bíztak abban – kapcsolataik révén tudtak róla –, hogy idővel felgyorsul a privatizáció, s a jegyekkel értékes tulajdonokat szerezhetnek. Ez megtörtént, így a kárpótlási jegy is hozzájárult a vagyonos befektetői réteg megerősödéséhez. Az egyházak, külön elbírálás alá estek a kárpótlás tekintetében. Közhasznú tevékenységeik miatt őket teljes körű kárpótlás illette meg. Vagyonukat, az ingatlanaik többségével együtt visszakapták. Az 1990-es évek második felétől láthatóan javult az ország gazdasági helyzete. A 2000-es évek elejére ezt már a lakossági fogyasztás növekedése is mutatta. Az emberek egyre több műszaki cikket (video-, DVD-lejátszó, mobiltelefon, háztartási gépek) vásároltak. Ebben szerepe volt annak is, hogy könnyen lehetett hitelhez jutni. A bankok versengtek azért, hogy hitelt adhassanak. Az alkuszok egy része, több bankkal is szerződésben állt. A bank nagy jutalékot adott nekik (a kiajánlott hitel 4-8 %-a). Amikor a válság beütött sokan vesztették el a házukat, lakásukat. A történetben egyelőre még ott tartunk, hogy a lakosság erősen vásárol (autót, ingatlant, lakást, nyaralót). Ezzel egy időben átalakultak az étkezési szokások. Nőtt a gyorséttermek, salátabárok forgalma, igaz hagyományos éttermek bezárásra kerültek. A vasúti éttermek, sőt a restik is becsuktak. A vonatokon is megszűnt az étkezőkocsi, és a büfészolgáltatás is. Egyre kevesebben utaztak, így az éttermek, még a megyei pályaudvarokon is becsuktak. A jólét jeleként, egyre többen nyaraltak belföldön, és sokan utaztak külföldre. A pénzköltéseket ösztönözte, hogy a bankok többféle hitelt kínáltak. A 2000-es évek végére aztán, megmutatkozik a könnyen hozzáférhető pénz veszélye.  -.appa.

Sanyi telefonált tegnap este, hogy megint fogott halat. Csak jó az, az Alcsi-szigeti holtág. Méteres előkét használ, 0,08-as fonottat. Csaliként egy szem tengerit használ. Annak is kinyomja a belsejét. Akaszt elé egy szem pinkit. Tengeri nélkül 3 pinki kell. Azt írja, a csontira nincs kapás. Ez valami holtágakhoz köthető dolog lehet. Caca is mondott ilyet többször a Kenyérgyárival kapcsolatban. Azt írta, most lehetett telepítés. 6 pontyot fogott. Ebből egy érte el a 35 centit. Azt is visszaengedte, mert az a mániája, hogy a bőrponty zsíros. Fogott 2 kiló törpét. Ebben voltak sörös üveg nagyságúak. Ezeket eldobálja, mert szerinte kotu ízű. Az unoka öccse, azt mondja, mióta van vízfrissítés nem rossz ízűek. Azt mondja, lehet meg kellene kóstolni, mert a tegnap előtt fogott bodorkák reggelire megsütve finomak voltak. Fogott még 4 dévért, meg egy nagy vörösszárnyút. (2 kg). Ezeket elvitte. Fogott két e.kárászt. 1 kiló volt. Ezeket is megtartotta. A kicsi csak tenyérnyi volt. Azt mondja, a pontyok indultak hamarabb. A keszegek szürkületkor, mint tegnap előtt. Én 10 után eldöntöttem, hogy kimegyek. Persze fent felejtettem a műcsalikat. Lejövök, hát nincs meg a slusszkulcs. Minden zsebem kutatom. Nincs. Leskelődök a kocsiba. Benne van. Már elég kopott a zár, és van olyan állás, amikor úgy érzékeli nincs benne a kulcs és hagyja billentéssel bezárni az ajtót. Felmentem a lakásba, az elektromos nyitóért. Mikor zárom az ajtót. Jön fentről a szomszédasszony. Kérdi: horgászni mégy? Igen. Ilyen esőbe? Mondom: nem esik Éva. Most jöttem fel. Kilépünk a lépcsőházból. Esik. Csak jól hallottam, hogy az eső veri a faleveleket, - mondja.  Nem érdekel, akkor is megyek. Be voltam jelentkezve kocsimosásra 1/2 1-re. Egy órát kibírok. A vízparton alig esik. Csukja a fejre. Zsebbe, egy bokorugró Rapala. A tegnapi kétfarkú, és egy fehér Mikádó. A többi minek ázzon a kis vedérben. Okulva a tegnapi napból, nem megyek le a betonig. Kicsit túlmegyek a keresztgáton. Az első helyen dobok egyet felfelé, a gát irányába. A nád előtt húzom, mikor kis koppanás. megbeszélem magammal, hogy valami sügér, bár azok kétfarkúra nem szoktak ugrani. Dobok még egyszer. Mikor az ominózus helyre ér engedem süllyedni, majd visszaemelek, és egyből hagyom süllyedni. Odavág neki. 49 dekás csuka. Hát, ha ez az, amit a múltkor visszaengedtem, akkor sokat nőtt. Megállok egy helyen, ahol keszegezni szoktunk. Semmi. Tovább megyek. Dobálok, de semmi. Felteszem a fehéret. Jól eldobom lefelé. Megnehezedik. Alig van ellenállás. Jön fel a víztetejére, ott rázza magát. 19 dekás süllő. Nagyon szép színezete és alakja van. Lehet a múltkor a Rapalára is kis süllő jött, nem balin. Az is így csinált. Kábé itt lehetett, csak akkor a másik parton mentem. Érdekesen viselkedik a süllő. Szép nyugodtan megáll, majd komótosan kicsit gyorsulva elúszik. A csuka rúg egyet, és kilő a part mellől. Hazamegyek, ebédelek. Viszem a kocsit. 9-től a nagy terepjárót mossák. Azt mondja Ibolya 11-kor még az alvázat verette a srác. Abbamaradtunk, holnap fél nyolc. Nem álltam be a garázsba. Kinn hagytam, hagy lazuljon rajta a sár.   -.appa. 

A cukoriparnál azért megjegyzem, hogy az EU kvóta rendszer is betett neki. Azoknak a cukorrépa termelőknek, éveken keresztül sok-sok tízmilliót kifizettek, akik nem termeltek cukorrépát. A cukorgyárakat le kellett rombolni. A gépeket berendezéseket oxigéndárdával szétvágni. A beton építményeket felrobbantani. A szerencsi cukorgyár berendezéseit az anyacég, kimenekítette valamelyik Jugoszláv utódállamba, amelyik nem volt EU tagország.  Magyarországon a kaposvári cukorgyár maradt. Egy idő után újra termelni kezdték a cukorrépát, amelyet Horvátországba szállítottak. Azt is el kell mondanom, hogy a privatizáció következtében a mezőgazdasági termelés, főleg az állattenyésztés jelentősen visszaesett. Időnként nagy pénzeket öl az állam a mezőgazdaság támogatására. Jelenleg reklámozzák a sertéshúsfogyasztást. Hozzáértők szerint lengyel sertést eszünk. Teszem hozzá, onnan hozzuk be a sok zöldséget is. Akkor most nézzük meg, amit már említettem is, a privatizáció társadalmi következményeit. Azt ugye mondanom sem kell, hogy a privatizáció nagy vitákat váltott ki. Ennek oka az volt, hogy gyakran átláthatatlan, esetenként korrupciógyanús volt a folyamat (mondhatjuk korrupció volt a szerződések hátterében). Ezeket azonban, mint ahogy napjainkban sem, akkor sem vizsgálta senki. A szociknál, aztán a Fidesznél (Budai Gyuszi) is volt igazmondó ember. Eredményt azonban nem tudtak felmutatni. Voltak nagyon nagy leleplezések. Röviden sok hűhó semmiért. Az átalakulások egyik következménye az volt, hogy nagyon sok ember vált munkanélkülivé. Igen hosszúvolt a munkanélküli segély, aminek következtében nagyon sok ember lett alkoholista. Azt is látnunk kell, hogy az 1990-es évtized első felében nagymértékű infláció jelentkezett (1991-ben 35%-os). E miatt aztán a lakosság nagyobb részének a reáljövedelme csökkent, ami miatt a szegények száma látványosan megnőtt. Ugyanebben az időben, egy szűk társadalmi réteg jól meggazdagodott. Mindez jelentős mértékben, a magánosításoknak volt köszönhető. Eredmény; a társadalom egyre nagyobb mértékű kettészakadása. Az 1940-es évek végétől megkezdődő államosítások során sok embertől elvették a tulajdonát (földek, állatok, lakóházak és egyéb ingatlanok, üzemek stb.). Számukra a rendszerváltoztatást követően a privatizáció csak kevés esetben szolgáltatott igazságot, mert többségük anyagiak híján nem tudott abban részt venni. Több mint negyven év elteltével az eredeti tulajdonuk visszaadása is megoldhatatlan lett volna. Ezért veszteségeiket úgy orvosolták, hogy az államtól kárpótlási jegyeket igényelhettek, a tőlük elvett vagyon értékének arányában. A korábbi tulajdonlást okmányokkal kellett igazolni. Apám kárpótlási jegyével kapcsolatos kálváriáját már említettem. Említsem már meg, hogy apai nagyapámnak volt földje, amiről nem volt hivatalos bejegyzés. Zsebszerződéssel megvette nagyapám a földet. Nem jegyeztették be, hogy ne kelljen fizetni. Minek fizessenek? – az egész falu tudta, hogy Papp Ferencé a föld, mert megvette. Az ilyen földek az állam tulajdonába kerültek, hiszen az eredeti tulajdonos és örökösei már nem éltek.   -.appa.

Így nagyreményekkel mentem múlthét csütörtökön délután a horgászhelyre. Ott állt az útszélén Tominak a kocsija. Csak bemegyek, ha már itt vagyok. Volt egy másfeles csukája. Ugyanonnan fogta, mint a múltkor, és ugyanúgy letalpalt úszós módszerrel. A csalihalas bottal leakadt. Odaeveztem, de olyan mély volt a víz, hogy az evezőtollával sem tudtam megnyomni a nádtorzsát. Így aztán odaszakította. Eljött velem a kocsihoz, hogy adjak Neki kis horgot, mert nem volt nála a horgász doboza. Segített bevinni a cuccomat, mondván ketten is elférünk. Lefelé dobott egy fenekezős kishalas szereléket. Fefelé a letalpaltat. Én megszórtam a helyet, és odahorgásztam a fíderrel. Hamarosan fogtam egy kis bodrit, ami Tominak csalihalként jó volt. Aztán beállt a törpe. Közben Tomit hívta a párja. Hol van? Mit csinál? Fogott e valamit? Mikor megy haza? - mert még valamit meg kell csinálni. Ezektől eltekintve 3-ig horgászott. Elmesélte, hogy a múltkori csuka után, másnap délután ki kellett jönni horgászni. Mutatta a párjának, hogy itt fogta a halat. A hölgy kijelentette, hogy itt ne álljanak meg, mert ez nem jó hely. Beljebb sétáltak. Három jó helyet talált élete párja. Igaz, megúszták a délutánt kapás nélkül. Míg beszélgettünk, fogott a fenekezővel egy olyan 90 dekás csukát, amit kicsinek talált, és visszaengedte. Később ugyancsak erről a szerelékről elvitte a kishalat. Akkor összepakolt, és hazament. Elkezdtem lefelé fíderezni. Aztán átálltam a bolóra. Így is jöttek törpék, de keszegek is jelentkeztek. A zsákmányom a következőkből állt. 7 db vegyes keszeg 27 dg. Ebből, az úszóssal fogott 1 vörösszárnyú, és egy bodri összsúlya 16 dg volt. A fíderrel fogtam 1 dekásnyi küszt is. Lett 10 törpe, ami 60 deka volt. Az utolsóba beletörtem a horgot. A felső álkapcsába, hosszirányba úgy beleállt a horog, hogy amikor megtoltam, akkor a vékonyhúsú horog eltört. Tény sok törpét fogtam vele. Csoda, hogy bírta a hegye. Sokszor előfordul, a horoghegye megy tönkre. Egyszerűen nem lehet a csontiba beletolni a horgot. Kipukkasztja. Ma nem lesz horgászat. Holnap megpróbálom rávenni Attilát menjünk az élőre. Így, hogy kivagdostam a torzsát, horgászhat kedvenc 3 méteresével. -.appa.

• Meglepetéssel olvastam, hogy a sok mindennel szélhámoskodó Musk űrhajóján négy ember ment a világűrbe. Azok után, hogy űrhajói, leszállás helyett rendre a Földbe csapódtak, nem kis bátorságra, vagy botorságra vall az, hogy valaki vállalta a kilövést. Még-ha kaptak volna, egy csomó pénzt akkor azt mondom hagyján. A berepülő pilótákat meg kell fizetni. Itt viszont az űrhajósok fizettek, nem is keveset. Így mindannyian Isten kezében vannak.
• Istenről jut eszembe. 1938-ban volt hazánkban eukarisztikus világtalálkozó. Tudjátok mit hallottam. Akkor is diktatúra volt. Nem azért, de volt itt diktatúra az óta is. Igaz, azok a keresztény eszméket nem ismerő, hitetlen baloldaliak voltak. Hogy ezek se tartják be? – a keresztény eszméket. Az egy dolog. Ne akarjatok már egyből mindent.
• Vasárnap itt járt a pápa Őszentsége. Nagydolog ez hajjátok. Semjén is szelfizett a pápával. Gondojjátok mán el, milyen büszke erre. Dehogy Zsolti! A pápa. Erről jut eszembe, hogy bizonyára megbeszélte Vele, hogy az égiek áldása kísérje a világkiállítását. Ne ércsétek férre. Nem a világot állíccsák ki. A kéne még? Szarvasagancs kapun lehet bemenni. A szarvas nem a vas minőségét jelöli, amiből a kapu készült. Nem biza. A lelődözött állatok agancsáról van szó. Mennyetek oszt nézzétek meg. Azért csinálták. Nyugi biztonságban vagytok. Honnan tudom? A Magyar Közlönyből. A miatt, hogy minél többen láthassák a kiállítást, kormányrendelet-módosítás történt. „Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás mentesül a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések alól. A vadászati kiállítás járványügyi korlátozások és védettségi igazolvány nélkül látogatható.” Nyugoggyatok mán le. A rendelet vonatkozik a vírusra. Miniszterelnök úr uralkodik a felett is.
• Jut eszembe. Viktor a pápát megbízta azzal, hogy ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot. István, annak idején Máriára bízta, mikor eljött idejének vége (ebből nem következik, hogy Viktor idejének is eljött a vége). Azt mondta állítólag: „végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom.” Ezek szerint Ő nem vigyázott ránk eléggé. Így osztán Viktor király visszavette Tőle az országot és a népet. A pápa meg pont itt vót, hát kapjon mán valami feladatot. Hát így lett Regnum Marianumból, Regnum Victoris. Akár hunnan is nézzük 1038 ölég régen vót mán.
• A pápa látogatásáról jut eszembe. Fellépett Tóth Gabi. Ne bántsátok mán, azért mert keresztény. Más miatt se bántsátok. Egyáltalán ne bántsatok senkit. Miniszterelnök úr is megmondta, hogy keresztényüldözés van. Kétségtelen ennyi keresztény sosem volt ebben a kicsiny hazában, mint mostanság. Mondhatni divatja lett. Nehogy-mán, keresztény üldözzön keresztényt. Hogy gyönne az ki, hajjátok.
• Ha-mán betévedtem a celebvilágba. Várkonyi Andinak nagyszabású lánybúcsúja lesz. Nem a nagyszabásún akadt meg a szemem. A lánybúcsún. Aztán rájöttem, nincs ebben semmi furcsaág. Ideje már. Késett ugyan néhány évtizedet, de mondás szerint jobb későn, mint soha. Magyaros motívummal búcsúzom. Hajrá Andi! Hajrá Magyarország! -.appa.

Na, másnap ¼ 9 körül megjött a mester. Megállapította, amit tegnap Én is, hogy a vége nincs bekötve. Lehet lazavolt, és elégett. Kicibálta és újra kötötte, egy új vezetékkel. Nemcsak a szűk hely miatt kellett cibálni. Kicsit összeolvadtak a vezetékek. Kíváncsiskodtam miért két szoba konnektoraiban nem volt áram. Azért, mert két biztosíték van egy fázison. Kipanaszkodtam magam, hogy a mosógép, mikrohullámú kombináció kiveri a biztit. Mondta, hogy házon belül cserélhetem 20 amperesre, mert a kinti annyit megenged, és nem veri majd le. Megbeszéltem vele, hogy hozza akkor a kismegszakítót (előjöttek a régi tanulmányok) és cserélje le. Na, akkor előhoztam egy mikrohullámú sütőt, hogy szikrázott meg minden kismegszakítót (maradok a hivatalos elnevezésnél, ha már előjött a tudatom bugyraiból) levert. Mondta, hogy a csillámlemezt ki kell cserélni, és jó lesz az. Tud grillezni. Egyszerre grillez és mikróz. A Zsuzsa lányától kaptam, jó régen, amikor áttértek az egészséges táplálkozásra. Akkor terjedt el, hogy a mikrózott étel nem egészséges, a sugárzás miatt. Annyi bizonyos, hogy a húsételeket sótlanná teszi. Ami érthetetlen, hiszen nincs akkora energiája, hogy a NaCl-t megbontsa. Arra tippelek, hogy a víz gőzölög és kiragad magával sót. Lám, milyen sok mindent megírtam, a rendszerhiba miatti bánatomban. Most meg, a megjavítás feletti örömömben. Elhatároztam, kimegyek a csónakhoz, és a 3 méteres nyéllel kivágok a régi nádtorzsákból, hogy Attila tudjon 3 méteren horgászni. Viszek kukoricát, és megszórom a túloldalt. Hátha visszaúsznak pontyok, meg amurok. Ha a halastavak fognak lehalászni, akkor megint kell majd a víz és duzzasztani fognak. Ott tartottam, hogy a szerda délután történései következnek. Bepakoltam a 3 méteres nyelet, amivel, majd megvagdosom a nádat. Elmentem a másik garázsba, a silós kukoricáért. Mikor pakolok, látom a kis kézi kasza ott van letéve. Beraktam a kocsiba. Teljesen elfelejtettem, hogy a garázs előtt levágtam a porcfüvet. Pontosabban azt felejtettem el, hogy nem tetem vissza a kocsiba a kaszát. Marha jó lett volna, ha a vízparton szembesülök azzal, hogy nincs mit felszerelni a nyélre. Szépen haladtam a munkával. A víz alatti vágásnál nem láttam mennyi nádtorzs van. Rángattam és egyszer-csak a felsőrész kicsúszott. Szerencsére el tudtam kapni az alját. Jelenleg Cacánál van az eszköz. Visszaragasztja a csavaros részt a nyélre. Nagyon lassan folyt a víz. Enyhe alszél fújt. E két dolog hatására megállt a sok növény (a nádszálak, az úszó békalencse, stb).  Ezért csónakkal lejt menetben toltam magam előtt a dzsuvát. Kétszer csináltam meg ezt a manővert. Lejjebb, kb. 50 méterrel van egy nagy stég. Az alatt 15-20 méterrel egybefüggő az uszadék vízinövénymező. Megtakarítottam egy helyet szemben, még az elején. Ott beborítottam a tengerit. Nem pecáztam, mert délután mentem kontróra (megboldogult keresztanyám szavajárása) Juliska doktornőhöz, hogy mennyire volt hatásos a derekamnak a kezelés. -.appa.

Vasárnap délután, az előzetes terveknek megfelelően, félnégy előtt kicsivel elindultunk az átkötő csatornára. Ábelkát félötkor hozta az édesapja. Nem tudta feltenni a szereléket a botvégére. Mikor tetem fel, akkor esett le neki, hogy nem kell csomót kötni. A hal, közel sem evett úgy, mint kéthéttel ezelőtt. Kérdeztem tőle: széket hoztál? Nem hozott. Mondtam, nem kapja meg az ülőkémet. Kéztörlőt sem hozott, így az apja elkérte az egyiket az enyémek közül, hogy azon üljön a gyerek. Ebből az alakult ki, hogy többnyire azon állt. Most nem fogott első bedobásra halat. Az apja, átköltöztette kettőnk közé. Attila a szokásos 3 m-en. Én is 3-as botot vittem, mert Ábelnek egy 2,70-es bot van gyűrűtlinetve. Javított bot, látszik, hogy törött volt. Hogy ne csaljam beljebb a halat, ezért Én is 3 m-en horgásztam. Az apa, nagy igyekezetében majdnem a vízbe esett. 3,30-on áll a mérce. Napokkal ezelőtt 3,90 volt. Az agyagos part csúszik. Szerencsére hanyatt dobta magát, és nem lett vizes a cipője sem. Azon mesterkedett, hogy etet a gyereknek. Két marék tápot, gyorsan a levegőbe dobott, aminek egy része rám szállt, többsége a szelek szárnyán útra kelt. Kérdésemre azt mondta: etetek. Nem így kell? Csinált 2 gombócot és bedobta. Én is etettem Ábel elé. Voltak kapásai, ilyenkor szépen óvatosan emelte a botot, mintha vigyázna, hogy nehogy megakadjon a hal. Biztatgattuk a bevágásra. Fogott is egy küszt. Egy a levegőből visszaesett. Később fogott még egyet. Közben olyanokkal szórakoztatta magát, hogy a bothegyét húzogatta a vízben. Jól érezhette magát, mert mikor szólt az apja, még maradni akart. Ezek voltak az érdekes részek. Mi maradtunk, és a következő zsákmányra tettünk szert. Attila 3 keszeg 5dg, 3 törpe (ebben volt egy mini) 7 dg. Én fogtam 8 keszeget, ami 12 dg volt. Fogtam 7 törpét (ebből 3 mini volt), 25 dg.

Hétfőn a Nyugatira mentem. A fíderre 30 centis előkét tettem. Vittem a kemény botot. Kiszedtem a csónakból a vizet. Ahogy a szapollyal meregettem a vizet, ott hemzsegett a sok kis keszeg. Meggyúrtam az etetőanyagot. Jó sokat, mert először túlhígítottam. Megszórtam a nádszélét silós kukoricával. Közben Nyugat felől beborult. Na, mondom: a végén még Gizikének igaza lesz, és négyre megjön az eső. Nagy hullám jött a nádszélén egy fordulás után. Nem rablásszerű volt. A fíderen egy pöccintés sem. A babahalak eltűntek. Felrémlet, hogy elrontottam az etetőanyagot. Szórtam a csónak környékére, semmi. Körbe rablások mindenfelé, de egész nagy burványokkal. Süllők űzték a kishalakat. A pergető cucc meg otthon veri a mejjit. Elég erős déli szél kerekedett, ami 10 perc alatt abbamaradt. Szerintem harcsarablás is volt a mederben. Valami csuka, a csónaktól két méterre a víz alatt rabolt, csak az örvénylés látszott. Kis süllő a csónak oldalától olyan 70 centire rabolt. Igaza van Tamásnak. Egy kishalas botot be kell tenni. Kapás semmi. Azon morfondíroztam, pakolok és megyek haza. Megrezdült néhányszor a fíder spicce. Fogtam egy törpét. A kishalak újra gyülekeztek a csónak körül. A beszórt kajánál fortyogott a víz. A keménybotra is puha kukoricát tettem. Ennek eredményeként voltak piszkálások. Oda is dobtam etetőanyag gombócot, meg silós tengerit. Az első kapás nem lett meg, mert csalizáskor a fídert keresztbe tettem az úszóson. Ott is fogtam aztán egy törpét. A keszegek viszont nem akadtak meg a 6-os horgon. Egy szép kiemelés után, elindult a meder felé. 13 dekás vörösszárnyú volt. Kitartottam végig. Csaliztam, de ez a szerlék több halat nem adott. Közben a fíderrel többször bosszankodtam, hogy a zöldséges láda szélénél megakad a damil. (Elmostam ezt a ládát, és száradni a csónakülésre tettem). A fíderrel jöttek a törpék, és akadt egy 3 dekás bodri is. Egy jó rezgetésbe bevágok. A damil azonnal szakadt, de közben megmozdult a láda. Hiba volt, a ládaszárítás. Az úszóst mélyebbre állítottam, és próbálkoztam a fíder helyén. Csak úgy vakra. Vízmélységet sem tudtam mérni. A mérőólom furatán a 6-os horog hegye nem megy át. A A sikertelenség oka, abban keresendő, hogy a vegler nem folyóvízre való. Voltak csipegetések, de eredmény nem volt. A hét törpém 36 deka volt. -.appa.