Szóval az első kormányok ontották ki a kárpótlási jegyeket. Ezzel kapcsolatban azt mondom, ebben semmi nemes gesztus nem volt. Eleve arra lett kitalálva, hogy a pénzzel rendelkező réteg (aki felvásárolja) még jobban meggazdagodjon. (A mai napig is van a tőzsdén kárpótlási jegy). Mire volt az jó? A kárpótlási jegyekkel termőföldet, házat, lakást, üzletrészt, vállalti részvényt, különböző vagyontárgyakat és életjáradékot is lehetett vásárolni. (Sokan éltek azzal a lehetőséggel, hogy beforgatták a nyugdíjba). Ezekből a felsorolt lehetőségekből eleinte keveset kínáltak eladásra. A kárpótoltak féltek attól, hogy a kárpótlási jegyek elértéktelenednek. Nem szóltak az embereknek, hogy nyugi, Ne kótyavetyéljétek el. Persze, hogy nem. Eleve arra találták ki, hogy potom pénzért megszerezzék (hasonló volt a helyzet a TSZ részjegyekkel is). Ezért sokan eladták a kárpótlási jegyeket, gyakran az értéküknél jóval alacsonyabb áron. Mint említettem 20 %-on. Ékszerboltokban 50 %-on lehetett ékszereket venni. Eleinte, fiatalemberek szakadt Ladákkal járták a vidéket, amelyek hamarosan nyugati autókra cserélődtek. Látszott, hogy van ebben pénz, de a nép igyekezett megszabadulni a kárpótlási jegytől. Bizonytalanok voltak abban, hogy mire lesz jó ez a sok papír. Anyám, apám korosztályában még élt a háború után megmaradt milpengők emléke. Hamar túl is lehetett adni ezeken a jegyeken, hiszen nagy felvásárló piac alakult ki rá. A vásárlók olyan vállalkozók voltak, akik bíztak abban – kapcsolataik révén tudtak róla –, hogy idővel felgyorsul a privatizáció, s a jegyekkel értékes tulajdonokat szerezhetnek. Ez megtörtént, így a kárpótlási jegy is hozzájárult a vagyonos befektetői réteg megerősödéséhez. Az egyházak, külön elbírálás alá estek a kárpótlás tekintetében. Közhasznú tevékenységeik miatt őket teljes körű kárpótlás illette meg. Vagyonukat, az ingatlanaik többségével együtt visszakapták. Az 1990-es évek második felétől láthatóan javult az ország gazdasági helyzete. A 2000-es évek elejére ezt már a lakossági fogyasztás növekedése is mutatta. Az emberek egyre több műszaki cikket (video-, DVD-lejátszó, mobiltelefon, háztartási gépek) vásároltak. Ebben szerepe volt annak is, hogy könnyen lehetett hitelhez jutni. A bankok versengtek azért, hogy hitelt adhassanak. Az alkuszok egy része, több bankkal is szerződésben állt. A bank nagy jutalékot adott nekik (a kiajánlott hitel 4-8 %-a). Amikor a válság beütött sokan vesztették el a házukat, lakásukat. A történetben egyelőre még ott tartunk, hogy a lakosság erősen vásárol (autót, ingatlant, lakást, nyaralót). Ezzel egy időben átalakultak az étkezési szokások. Nőtt a gyorséttermek, salátabárok forgalma, igaz hagyományos éttermek bezárásra kerültek. A vasúti éttermek, sőt a restik is becsuktak. A vonatokon is megszűnt az étkezőkocsi, és a büfészolgáltatás is. Egyre kevesebben utaztak, így az éttermek, még a megyei pályaudvarokon is becsuktak. A jólét jeleként, egyre többen nyaraltak belföldön, és sokan utaztak külföldre. A pénzköltéseket ösztönözte, hogy a bankok többféle hitelt kínáltak. A 2000-es évek végére aztán, megmutatkozik a könnyen hozzáférhető pénz veszélye.  -.appa.