A cukoriparnál azért megjegyzem, hogy az EU kvóta rendszer is betett neki. Azoknak a cukorrépa termelőknek, éveken keresztül sok-sok tízmilliót kifizettek, akik nem termeltek cukorrépát. A cukorgyárakat le kellett rombolni. A gépeket berendezéseket oxigéndárdával szétvágni. A beton építményeket felrobbantani. A szerencsi cukorgyár berendezéseit az anyacég, kimenekítette valamelyik Jugoszláv utódállamba, amelyik nem volt EU tagország.  Magyarországon a kaposvári cukorgyár maradt. Egy idő után újra termelni kezdték a cukorrépát, amelyet Horvátországba szállítottak. Azt is el kell mondanom, hogy a privatizáció következtében a mezőgazdasági termelés, főleg az állattenyésztés jelentősen visszaesett. Időnként nagy pénzeket öl az állam a mezőgazdaság támogatására. Jelenleg reklámozzák a sertéshúsfogyasztást. Hozzáértők szerint lengyel sertést eszünk. Teszem hozzá, onnan hozzuk be a sok zöldséget is. Akkor most nézzük meg, amit már említettem is, a privatizáció társadalmi következményeit. Azt ugye mondanom sem kell, hogy a privatizáció nagy vitákat váltott ki. Ennek oka az volt, hogy gyakran átláthatatlan, esetenként korrupciógyanús volt a folyamat (mondhatjuk korrupció volt a szerződések hátterében). Ezeket azonban, mint ahogy napjainkban sem, akkor sem vizsgálta senki. A szociknál, aztán a Fidesznél (Budai Gyuszi) is volt igazmondó ember. Eredményt azonban nem tudtak felmutatni. Voltak nagyon nagy leleplezések. Röviden sok hűhó semmiért. Az átalakulások egyik következménye az volt, hogy nagyon sok ember vált munkanélkülivé. Igen hosszúvolt a munkanélküli segély, aminek következtében nagyon sok ember lett alkoholista. Azt is látnunk kell, hogy az 1990-es évtized első felében nagymértékű infláció jelentkezett (1991-ben 35%-os). E miatt aztán a lakosság nagyobb részének a reáljövedelme csökkent, ami miatt a szegények száma látványosan megnőtt. Ugyanebben az időben, egy szűk társadalmi réteg jól meggazdagodott. Mindez jelentős mértékben, a magánosításoknak volt köszönhető. Eredmény; a társadalom egyre nagyobb mértékű kettészakadása. Az 1940-es évek végétől megkezdődő államosítások során sok embertől elvették a tulajdonát (földek, állatok, lakóházak és egyéb ingatlanok, üzemek stb.). Számukra a rendszerváltoztatást követően a privatizáció csak kevés esetben szolgáltatott igazságot, mert többségük anyagiak híján nem tudott abban részt venni. Több mint negyven év elteltével az eredeti tulajdonuk visszaadása is megoldhatatlan lett volna. Ezért veszteségeiket úgy orvosolták, hogy az államtól kárpótlási jegyeket igényelhettek, a tőlük elvett vagyon értékének arányában. A korábbi tulajdonlást okmányokkal kellett igazolni. Apám kárpótlási jegyével kapcsolatos kálváriáját már említettem. Említsem már meg, hogy apai nagyapámnak volt földje, amiről nem volt hivatalos bejegyzés. Zsebszerződéssel megvette nagyapám a földet. Nem jegyeztették be, hogy ne kelljen fizetni. Minek fizessenek? – az egész falu tudta, hogy Papp Ferencé a föld, mert megvette. Az ilyen földek az állam tulajdonába kerültek, hiszen az eredeti tulajdonos és örökösei már nem éltek.   -.appa.