- Mármint ezt az irkálást. Hát összevissza. Magam sem tudom, - mi hol van? Eltökélem fennhangon, hogy megírom, - azt a, hogy is híjjákot? Oszt teljesen mást csinálok. például verset írok. Pedig kezdek leszokni róla. Fogadalmat tettem, hogy biza, havi egy verset felteszek a Poet-ra. Eddig tartottam.
- Ami következik, azt tavaly vallottam be Ilkónak. Persze, mindég van mire fogni, hogy miért nem úgy van, ahogy eltervezetem. Ezt csinálja Orbán Viktor is, és beválik neki. Ezt csinálom Én is, és nekem is beválik. Nem vagyok rá büszke. Mentségemre legyen mondva, Én főleg magamat csapom be. Viktor egy országot, és velem ellentétben hatalmas pénzt keres vele, de ügyesen szegény ember tud maradni. Én nála is szegényebb vagyok, és egyre szegényebb, és ő miatta. Ilyesmi szituációra mondta apám, mikor a Geotermikus Ltd. elszedte a kárpótlási jegyeit, Vén Pistával kapcsolatban. Az Isten rothassza meg a kedves családjával együtt. Pedig vélhetőleg Pista bácsit is a politikusok, és a bankárok rángatták bele a buliba. El is ítélték az öreget. Viktort nem kellett belerángatni semmibe. Ő maga is politikus. Ja, - hogy mit írtam Ilkónak? Így kalandozok el, nap, mint nap. Olvassátok.
- Az a helyzet, hogy karácsony környékén, annyi köszöntgetés, és visszaköszöntgetés van, hogy nem tudom követni. Egyébként is káosz van a gépemen. Irigylem, akik szépen rendben tartják. Mindenre mappájuk van. Nekem is van, de aztán mikor eszembe jut valami, akkor, sutty oda, ahol éppen irkálok. Dettó ilyen a spirálfüzetem is. Abban vers kezdeménytől humoros írásig, gazdasági, politikai elemzésféléken keresztül minden van. Nem értek ezekhez, egyikhez sem. Elgondolkodom dolgokon, és lefirkantom. Pár szót írok, és túlteszem magam a dógon. Mikor újfent elejbem kerül, akkor írok belőle valamit, vagy felteszem a kérdést, - na, hülye gyerek, ezt minek írtad le? Az ilyennel nem érdemes foglalkozni. Ettől még akár ott is maradhat, de lehet, hogy törlöm (papíron áthúzgálom).
- Így utólag megjegyzem, hogy sok ember nem ért dolgokhoz, de úgy állítják be, mintha értenének. Ami szomorú, hogy jól megélnek belőle. Áttértünk a férje ízületi problémái miatt, az Én reumatikus problémáimra.
- Bizony ez az idő, nem tesz jót a reumának. Iszapot nem próbáltak rá? Én időnként orvas (ahogy nagyanyám mondta) kezére adom magam. Itt kúraszerűen 15-öt írnak fel. Szokott használni. Egyszer egy doki felírt valamit. Elkezdtem szedni. A harmadik naptól lukadt ki a gyomrom, annyira fájt. Óránként ennem kellett. Megnéztem mit etet velem. Kortikus szteroid volt. Abbahagytam. A gyomrom is, a fájást. Mentem kontróra (ahogy keresztanyám mondta). Kérdi, hogy vagyok. Mondtam, hogy nem eszem a gyógyszert. Legalább egy dobozzal el kell enni, - Gyula bácsi. Mondtam Neki. Doktor úr! – ha, eleszem, és óránként eszek hozzá, akkor azt fogja mondani: kövér Papp bácsi, azért fáj a térde. Akihez telente jártam (Juliska doktornő), az írt gyógyvizet fürdőzni, iszappakolást, és masszást. Jó volt. Tavaly voltam, de ebben a pandémiás időben nem szívesen megy az ember. Jobbulást kívánok Karcsinak. -.appa.
