Tegnap azon lamentáltam, hogy azért nem tudtam meghorgászni a Nyugatit, mert rosszul raktam össze az etetőanyagot. Nos, úgy néz ki, ez teória nem áll meg. Kimentem délután a keresztcsatornára és a maradék etetőanyaggal sikerült halat fognom. Délután félháromkor, még irgalmatlanul tűzött a nap. Háromnegyedkor kezdtem horgászni. Három tízkor volt az első elvivős kapás, ami merítette az úszót. Addig erősítgettem magamban, hogy íme, nem jó az etetőanyag. Öt perc múlva fogtam egy tenyérnyi bagoly keszeget. Vak tyúk is talál szemet, - mondtam. Négy ilyen nagyobbacska keszeg jött össze, 44 deka. Ez nem a véletlen műve. Négy kisebb is jött, ami 6 dekának bizonyult. Ja, és egy 3 dekásnyi bodrival addig bénáztam a horogról történő leszedéskor, hogy visszaugrott. Fogtam megint egy szép 6 dekás naphalat. Jött 4 törpe. Ez 19 dekának bizonyult. Teszem hozzá, hogy az egyik mini volt (a digitális mérleg 0 értéket mutat méréskor). Én kettő minire emlékszem, de nem találtam a haltartóban. Lehet, a nagyobbak közül valamelyik megette. A múltkoriban is jártam így, hogy több minire emlékeztem, mint amennyi mérlegeléskor előkerült. Ne feledjem jött egy dekás balin is. Ez, hogy megették, egy hipotézis. Nem kizárt, hogy sokkal póriasabb ok áll a háttérben. Egyszerűen lyukas a haltartóm. Át fogom vizsgálni tüzetesen. Annyi bizonyos, hogy régebben egy jókora sügérben két küszt találtam. Azt szerintem a haltartóban kapta el. Nem az a jellemző, hogy a halak táplálkoznak a haltartó szákban. Éppen ellenkezőleg. Kiöklendezik a gyomortartalmat. Egyszer úgy jártam, hogy a csuka, fárasztás közben közvetlenül a szákolás előtt öklendezte ki a jókora félig emésztett keszeget. Mondtam is neki: legalább 10 dekával nagyobb súlyod lett volna. A törpeharcsák nagyon falánkak, de rájuk sem jellemző, hogy táplálkoznának a haltartóban. Sokszor találni a haltartóban kukoricát, és amit eléggé undorkeltőnek tartok, elnyálkásodott kagyló maradványokat. Nem tudom, hogy kapja el őket, hiszen a héj (kétteknőjű) védi a kagyló puhatestét. Helyváltoztatásra használt fejszelába az iszapban van. Lehet, hogy az elpusztult kagylókat fogyasztják el. Az, hogy élőket esznek, onnan ugrott be, hogy régen volt egy akváriumom. Édesvízi halakat tartottam benne. Nagyobb kavicsok is voltak az alján. Jól mutatott. Egy éjszaka arra ébredtünk, hogy iszonyú csörömpölés veri fel az éjszaka csendjét. Egy értelműen az akvárium volt a zaj forrása. Villanyt gyújtok, - elég furi kifejezés, hisz felkapcsolom – akkor csend van. Reggel aztán kiderült, hogy rendesen megcsappant a vízi csigák száma. Ami igazából nem is volt baj, mert igencsak szaporák voltak, és (amint a Himnusz mondja) jó kedvvel, bőséggel fogyasztották az akváriumban található növényeket. Egyébként végig gondolva, ezt az öklendezést. Nincs ezen mit csodálkozni. Stresszhelyzetben az ember is, sokszor kihányja a gyomortartalmat. Annyi tanulság mindenesetre van a történetben, hogy több oldalról kell megközelíteni, egy ilyen következtetést, amiben rossznak minősítek egy etetőanyagot. Tegnap dobtam be magam elé a vízbe. Sokára esett szét. No, persze itt állt a víz. A Nyugati erősen folyt. Az áramlás elvihette, és azért nem tudtam meghorgászni az etetést. Egyszerűen nem találtam meg a halakat. Mentségem lehet még, hogy nem volt ott hal, de ez valószínűtlen. A 3 napos tilalom után meg kell próbálkoznom azzal, hogy kőkemény kajával próbálkozom. Az agyag, a búzadara erre remek megoldás. Meglátjuk, - mi lesz? Nem szoktam kemény kaját alkalmazni, ahol törpék vannak, mert gombóc Artúrrá eszik magukat. Valahogy kiharapdálják, és a szép kis etetőgombócként van a gyomrukban.  -.appa.