Említettem legutóbb, hallottam olyan véleményt: ennyi veszteséget, amit elszenvedtünk, bőven megért az a lehetőség, ami felkínálta, egy nagy, erős Magyarország létrejöttét, ha győztesen jövünk ki a háborúból. Hát benne is voltunk jó sokáig. A végéig. Voltak kiugrási kísérleteink. Tárgyaltak az angolokkal. Ezek mind hamvába hótt dolgok voltak. A németbarát, a németek felé elkötelezett katonai vezetés, a tárgyalásokról azonnal tájékoztatta a németeket. Olyasmit is olvastam, hogy maga a tárgyalás anyagának összeállításában résztvevő személy volt a németek beépített embere. Felmerülhet bennetek a kérdés (teszem fel jogosan), - miért az angolokkal tárgyaltak? Az angolok, Angliában voltak, a Szovjetek meg itt a nyakunkon. Azt gondolom, Őfőméltósága nem akart a barbár Oroszokkal alkut kötni. Inkább legyen még nagyobb a veszteségünk. Kétségtelen, ha alkut köt, akkor a Szovjetek oldalán folytatni kellett volna a háborút, ami valóban emberéletekbe került volna. De, ne feledjük. A hosszú évekig tartó hadifogság, a málenkij robot, nem kevés magyar ember életébe került. Azt is gondolom, hogy minden olyan család életében, akik elvesztették valamely hozzátartozójukat, azt óriási veszteségként élték meg. Aztán, a háború rengeteg pénzt emésztett fel. Ezt bizony a magyar nép sínylette meg, és nem Ő főméltósága. Nem volt megfelelő az ellátás az országban. Bocs. Az országon kívül sem, ugyanis a frontra kiküldött ruházat, lábbeli alkalmatlan volt az orosztél elviselésére. A Jány per során 1947-ben készített szakvélemény, ami a II. magyar hadsereg személyi veszteségét próbálta felmérni, a következőt hozta ki. Halálozás miatt, (ellenséges behatás, fagyás, betegség, sebesülés, fogság) legalább 120 ezer fő. Ez jelentős szám, hiszen egyharmada, a teljes katonai veszteségnek. Vegyük ehhez hozzá, hogy a civil lakosságból is, 600-650 ezer ember veszett oda. Apám elmondta, a hadifogságban sem volt mit enni. Nekik, annyiban volt szerencséjük, hogy szocsi mellett voltak. Legalább az időjárás jó volt. Kivezényelték Őket, csalánt szedni, többen is beleszedtek mindent a zsákokba, hogy hamarabb végezzenek. Ebből lett az ebéd. Csalánleves. A szovjeteknek sem volt élelmük. Az egyik tiszt elvitte apámat, hogy vágja le a disznóját. A munka végeztével kínálták egyen. Kenyeret nem tudok adni. Az Nekünk sincs, - mondta a tiszt. Fejadag rendszer volt. Minden hadifogoly kapott bizonyos mennyiségű cigarettát. Apám nem dohányzott. A megkapott cigarettát elcserélte kenyérre. Bizony nagyúr a függőség. Inkább éhen halni, mintsem cigi nélkül meglenni. Pillantsunk rá a veszteségekre, ami bőven megérte a lehetőséget egy nagy Magyarország létrehozására. A nemzeti vagyonban keletkezett kár (1944–1945) kb. 22 milliárd pengő (1938-as vásárlóerőn, mikor 1 dollár, 5 pengő). Apám gyerekkoromban 2 dollárról mesélt, meg arról, hogy 2 fillér volt egy féldeci a kocsmában. Oda lett a nemzeti vagyon kb. 40%-a. Kb. ennyi lett még oda, a német és nyilas kiszállítások, a szovjet és román csapatok rekvirálásai, pusztításai miatt. Plusz a harcok során keletkezett károk. Mindez hasonló nagyságú értékvesztés. A sínhálózat 40%-a odalett, a vasúti járművek nagy részét elszállították. Az ipar 54%-a, a mezőgazdasági vagyon 20%-a elveszett. Akkor a lakóházakról még nem is esett szó, ami a háborús anyagi pusztítás 18%-át tette ki. Tényleg megérte? -.appa.
