Azt már tudjátok, hogy teszek fel írásokat a Poetra. Erre néhányan reagálnak. Óhatatlanul, azt hiszik, hogy vers. Mit ne mondjak. Amikor, az elején elkezdtem felrakni írásaimat, én magam is azt hittem, hogy verseket írok. Aztán rájöttem, hogy nem. Erről még később lesz szó. Mindenestre kaptam az alábbi kommentet: Tetszik a vers és őszintének tűnik, de csak tűnik.(Presszó, kávé cigaretta füst! - az öt métert betartottad?) 
Az alábbiakat válaszoltam: Köszönöm, amiket az írásommal kapcsolatban képernyőre vetettél. Mindég mondogatom, hogy a nyelv önmagában kevés ahhoz, hogy az ember egyértelműen kommunikáljon. Így fordulhat elő, hogy nem lett egyértelmű, és világos, az írás olvasása közben, hogy régen ültem a presszó széken. (évek óta be is csukták, a presszót)  A nem dohányzók védelméről, az 1999. évi XLII. törvény rendelkezik. Igaz, mostanság volt olyan, hogy visszamenőleges hatállyal hoztak törvényt, de ez nem olyan. A presszó széken ülés a hetvenes években történt. 1981-től nem dohányzom. Így engem az öt méteres határ nem érint. Ennek fényében, akár igaz is lehetne a történet. De, hihetjük továbbra is azt, hogy nem. Az egészet mentségemre találtam ki. Köszönöm, hogy rávilágítottál, pontatlan fogalmazásomra. Nem rossz az, amikor egy írás gondolatokat ébreszt. Belegondolnak valamit. Elmondhatjuk, ez nem az, az eset. Gyakorta próbálkozom, azzal, hogy egyértelműen fejezzem ki magam. Sajnos nem sikerül. Ezért elnézésedet kérem. Azt hiszem, a legjobban, akkor tudnánk egyértelműen kommunikálni, ha egyszerű tőmondatokkal fejeznénk ki mondandónkat. Arról meg azt hiszem, hogy hülyén jönne ki. Ezután exkuzálta magát szegény költő, aki a levelet írta. Úgy véltem ok nélkül, amit meg is fogalmaztam: Nincs miért bocsánatot kérned. Ez a nyelv sajátossága. Vélem, az összes többi is így van, mármint, hogy félre érthető. A verbális kommunikáció más. Gesztikulál az ember. Szövegelés közben, "az érted, tudod mi, izé", mind értelmet nyer. Vélem ebben szerepe van, annak a ténynek, hogy az agyak közel vannak egymáshoz. Érvényesül a morfogenetikus mező, pszi-mező, mém. Nevezik többféleképpen. Tehát egyáltalán nem hibáztál. Az ember, amikor olvas, megelőlegez szavakat. Biztos jártál már úgy, hogy olvasás közben, azt mondtad ennek semmi értelme. Elolvastad újra, és ugyan az maradt a véleményed. Aztán kiderül, hogy nem úgy van a szó írva, mint azt feltételezted, és máris van értelme a mondatnak. Próbáld ki. Egy mondat szavai közül, egy szót írj le úgy, hogy abban pár betűt megcseréltél. Aki gyorsan olvassa, az érteni fogja. Mi több észre sem veszi, hogy egy szó rosszul van leírva. Azzal a rossz hírrel tudok Neked szolgálni, hogy verseket tőlem nem tudsz olvasni. Sose vettem a fáradtságot arra, hogy megismerjem a szabályokat. Nevezhetnénk szabad versnek, de arról Kiber Feri kijelentette, hogy nincs. Így aztán én, firkálgatok. Szerencsére, nem vagyok művész lélek, aki érzékeny, és megsértődik. Ilyen szempontból, rossz lehet művésznek lenni. Tamás is kitiltott, mert azt mertem írni, hogy nehezen értettem az első strófát. Szóval ebből a szempontból szerencséd van. Jól megsértődhettem volna, oszt akkor Neked annyi. Pedig ártatlan vagy. Az emberek egészen másképpen értenek dolgokat. Függ a lelkiállapotuktól, de még attól is hol laknak. Persze egyebektől is. Természetesen én megértem, hogy sokkal egyszerűbb a másik embert lehülyézni, mint magunkban, vagy cselekedeteinkben egy pici hibát is találni. Örülök, ha méltónak tartod elolvasásra, az általam irkált dolgokat. Azt is nyugodtan megírhatod, ha valamit marhaságnak tartasz. Nem fogok megsértődni. Köszönettel vettem leveled.  (aláírás, de nem ez ami itt) -.appa.