Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy igaz a tegnapi zárómondat, és valóban büszkék is lehettek arra a családok, hogy szerettük a hazáért életét áldozta. Pedig, lássátok be. Tévedtek. Nem Ő áldozta. Áldozták! És ez, nagy különbség. Olyan jól működött a propaganda, hogy önkéntesek is voltak. Na, nem azzal a céllal indultak el, hogy majdan hősi halottak lesznek. Azt sem tudták, hogy a nyereség érdekében a bakancsok talpa papírból készül. A lényeg, hogy mentek. És! Szolgálták, az uralomérdekeit. Aztán jött a családnak, a kenetteljes levél. De ezzel a maszlaggal, elfeledtették, azt a kérdést, hogy mondjuk: mit is keresett az Ő szeretettje (férje, fia, testvére), ott a Donnál? Térjek vissza április négyhez. Az valóban egyértelmű hazugság, hogy felszabadították, az országot a német megszállás alól. Mi a németeknek szövetségesei voltunk. Jó, hallottam én is, hogy a nagyméltóságú kormányzó úr kiakart, ugrani a háborúból. Fogjuk fel cinikusan. Elég öreg volt már ahhoz, hogy ne ugráljon. Külön alkut akart az angolokkal. No, meg. Kicsalták Németországba tárgyalni, és addig a német csapatok megszállták az országot. Így állították be. Csak úgy, megkérdem: mi van, ha itthon van Horthy? Fehér lovára ül, és kivont karddal megállítja a német csapatokat. Ezt senki sem gondolhatja komolyan. Kamu az egész. Április negyedikén realizálódott véglegesen, hogy az egész országot megszállták a szovjet csapatok. Elfoglalták hazánkat, ergo buktuk a háborút. Összefoglalva az egészet. Sosincsenek hősök, csak áldozatok vannak. Mindég, minden esetben, valaki hatalmon akar maradni, vagy hatalomra akar kerülni. Rengeteg példa van erre a történelemben. Ott volt ugye, nem is olyan régen, Romániában Csaucseszku esete. Általánosságként elmondhatjuk, az áldozatok mindig azok közül kerülnek ki, akik jól belelovalhatóak a nemes eszmékbe. De életét, mindig egyéni ember céljaiért, hatalmáért áldozza. Ha megkérdeznék tőle, - ami ugye lehetetlen – vajon mit felelne. Na, elvtársam, barátom, polgártársam: ezt akartad?, ezért kellett meghalnod? Azt hiszem érdemes még egy kis kitérőt tennünk, az eszmék világa felé. Egyszerű ennek oka, hiszem könnyű belátni, hogy eszmékkel, tanokkal, ha jól vannak tálalva. Elég sokszor terítéken vannak, akkor az emberek jól mozgathatóak, manipulálhatóak általuk. Aztán érdemes azt is meglátni, hogy nem úgy indulnak a dolgok, hogy nosza, menjünk, öljük meg az uralkodót. Fokozatosan, szépen lassan gerjesztik a hangulatot a hisztériáig, amikor már minden mindegy. A háborús bűnösök is hivatkoztak arra, hogy Ő elhitte, mert mondták. Ő parancsot teljesített. Mondjuk ki akkor, hogy az ember meggondolatlan? Ne mondjuk ki. Vannak lehetőségek. Ezzel visszakanyarodtam, a világháborúhoz, és az ötvenhatot megelőző időkhöz. Két alternatíva volt a gondolkodó ember előtt. A hitleri Németország, és a szovjet modell. Az elsőt azok választották, akik szerettek másokat megleckéztetni, hatalmaskodni felettük. Nos, ők örömmel csatlakoztak, ehhez az eszméhez, a katonás rendhez, masírozáshoz, mások megalázásához. Ne mosolyogjuk meg őket. Ma is vannak, akik szívesen, zsidóznak, cigányoznak, migránsoznak, és masíroznak. Az embernek kell egy ellenség kép. Az ember győzni akar. A bibliában is állandó harc volt az élet, az ÚR akarata szerint. Szóval ez a csipjeinkbe van égetve. Nézzük a második lehetőséget. Tapasztalat nem lévén, az jól hangzott, hogy mindenki egyenlő. A javak egyenlő elosztása.  Mindent az emberekért. Sok gondolkodó, értelmiségi jutott arra, a következtetésre, hogy a szovjet modell a megoldás. Vállalták ezzel, az üldöztetést, és sokan a börtönt is. Felteszem búcsúzóul a kérdést, hogy rágódjatok rajta. Melyiket kellett volna választani? Egyik sem valósult meg, ez egyértelmű. Vonjuk le akkor a következtetést. Az embereket több hatással, több irányból is befolyásolják. Mindenki akar valamit elérni, hogyan is cselekedjenek az emberek. Természetesen az Ő kitűzött céljaiknak megfelelően. Aztán a végeredmény, a sok akarat ütközése után olyasmi lesz, amit senki sem akart. -.appa.