Megígértem, hogy elgondolkodom az általad csatolt versen. Meg is tettem. Nem értek veled egyet. Úgy gondolom, hogy az embert, csak egyben lehet. Tovább megyek, egyben szabad szemlélni és értelmezni. Úgy vélem, ha bármit kiszakítunk az egészből, a környezetéből az félrevezető. Nem lehet véletlen, hogy van olyan mondás, hogy az arc a lélek tükre. Ezért mondom, az embert is egészében kell szemlélni. A másik mondás: A szem a lélek tükre.
Erre, ugye diagnosztika is alapul. Igaz, szervi elváltozásokat mutatnak ki vele. Nem utolsó sorban, hivatkozom a bibliára.
„A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét.”
(Lukács evangéliuma 11. fejezet 34. vers)
Szóval. Az én földhöz ragadt, elvonatkoztatásokra képtelen világomban, a Nagyszentjános bogárban nem látom meg Isten üzenetét. Frivolnak tűnhet, de amondó vagyok. Azért világít ez a bogárka, mert szaporodni akar. Bocsáss meg érte, hogy ezeket írtam. Érkezett is erre válasz. Azért szeretek levelezni Edittel, mert nagyon jól tudunk, egyet nem érteni. Azt írja: A versemben szereplő gondolatok teoretikusak. Igen. A villancsó "násztáncát" járva világít - s ezt szemlélve, az ember szíve megtelik örömmel, boldogsággal - pedig e kis bogár a szemnek lehet csúfnak hat. Átvitt értelemben kell érteni "Isten üzenetét" - tehát a fény elvarázsolja csúfságát, így vagyunk az emberrel is - lehet valakit külsőleg csúfnak látunk, lelkéből szeretet, fény árad.... Még nem találkoztál olyan emberrel, akit első ránézésre csúfnak találtál, de amikor elkezdtél beszélgetni vele, sugárzott a jóság, s elfelejtetted a csúfságát? Mert én igen. Amint Te is hivatkozol a mondásra, hogy "A szem a lélek tükre"...
Most sajnos nem tudok tovább írni, vendégem érkezett...
Így, ahogy írod, kezdem kapisgálni a dolgot. Zsuzsi is mondogatja, hogy nézzem csak az milyen szép. Látok én is ilyen dolgokat, de nem lelkesít. Nem tudok azon felhördülni, hogy ott egy szivárvány. Persze, hogy ott van. Esik az eső, süt a nap. Megvannak a szivárvány feltételei. Nincs ebben semmi csodálatos. Az emberekkel kapcsolatban. Bevallom én nem szoktam hasonlítgatni, a külsőt a belsővel. Megpróbálom elfogadni az embereket olyannak, amilyenek. Már amennyire ez sikerül, mert azért nincs valami nagy önmérsékletem. Arról nem beszélve, hogy eléggé toleráns sem vagyok, bár szeretnék lenni. Őszinte leszek. Nem találkoztam jóságot sugárzó emberrel. Az is meglehet, hogy nem vettem észre. Lehet, hogy rosszindulattal szemlélem az embereket. Az a gyanúm, hogy akarnak valamit. Így belegondolva, nem hiszek az önzetlen emberekben. Figyelembe véve, hogy az emberek érdekek mentén cselekszenek. Ha, hihetünk Leninnek (és miért ne), akkor az egyéni érdek előtérbe kerül a közösségivel szemben. Tudom, hogy ezt nem így tanították. Valóban hivatkoztam két mondásra is. Szeretek hivatkozni. Úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Úgy gondolom, a következő a lelki mozgató rugó. Azt hiszi az ember, hogy ezzel igazolja magát. Holott, nem bizonyított, hogy a citált hivatkozás megállja a helyét. Nagyon érdekes volt, amiket írtál. -.appa.
