Hiába van, a napsütötte táj. Tudd! Valami, majd úgyis mindig fáj.   Riogatásként, bagoly huhog. Belőlem kénes füst fufog. Turkálgatva, az emlékek között, a magányt vágyom, most szerfölött.   Jöjjön, egy képzettársítás. Itt is elérkezett a lomtalanítás. Lám itt van ez a sok…

Szeretett testvéreim a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy mindent tudtok Horthyról, fiókban találtam. Eddig igaz. De! Azt nem tudjátok, hogy nem csak Ő volt benne, még egy fiatalember, és egy gyerek is. (jó nagy fiókunk volt, hogy ennyien elfértek benne). Hogy került Horthy a fiókba? Valaki…

Szeretett testvéreim a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a címben szereplő személyről már mindent tudtok. Hát nem. Meg még abban a tévhitben is, hogy életével, halálával kapcsolatos adalékokat fogtok megtudni. Hát az se. Most kérdezhetitek, hogy: akkor mi bánatról fogok írni? Hát nem bánatról.…

Az életből egy-egy darab, újra és újra leszakad. Végül egy halom szilánk marad.   Köröttem. Fém, fa és üvegszilánk. Szúrok. Van, mi még testemből kiáll. Engem, már nem sebez. Egyik sem sért. Odaadtam mindent, semmiért.   Életem forgácsai közt fetrengek, Keresgélve, új…

Hiszed, ami most kezdődik, az majd mindent megér. Pedig akkor valami, pont éppen véget ér. I. Emlékszem, ahogy repesve várlak. Kukán bámulva, a sötét házat. Töprengtem. Mit csinálhatsz ablakod mögött? Pár pajzán gondolat, agyamba költözött. Nyugi. Semmi se történt. Törpén maradt a…

Racsítottam. Miért vagyok, ilyen árva? Rájöttem. Be vagyok, magamba zárva.   Egyszer arra eszméltem, Hogy félre beszéltem.   Megzakkant zakóm, napszíttán, fakón lengedezett a szélben. Mikor a végtelenből visszatértem.   Én persze értettem, mikor félrebeszéltem.   Fogytam, amikor a hold…

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy a Szent sátorral kapcsolatban már mindent megbeszéltünk. Á, dehogy. Azt hihetnők, hogy ennek, nem szükségeltetett kitüntetett pont. Amint azt tudjuk, ez mobil volt. Mivel, ugye sátor volt, az Isten adta. Ne vegyétek szó…

Mivel már úgyis minden késő. Ez egy másik halottidéző.   Igyekeztem, ne késsem. Oda is értem szépen, az időpontra, amikorra vele megbeszéltem. Felerősítik majd. A kórházba indultunk éppen.   Ráértem. Nem sürgettem anyut. Gondosan bezárta a kaput. Párlépés után hátrafordult. Nem tudom:…

Merül fel, vagy inkább bukkan fel egybül a kérdés özön. Mi okbúl, tevém? Nem úgy tevém, mint a púpos állatkerti jószág. Teszem, cselekszem. Értitek? Ettül ugyan nem tuggyátok az okot, de azt beláthassátok, hogy az értetlenek miatt szükség vót erre az értelmező szótár beiktatásra. Most osztán gyön az…

Mivel már úgyis minden késő. Ez is csak egy halottidéző.   Gondolatom újra körötted kering. Éjjel álmomban megjelentél megint. Neked már többé nincs szivárvány. Elfedi előled egy márvány. De, az is lehet, hogy gránit. Másik szó. Semmit se számít.   Hogy is volt csak? Sohasem zavartál. Ha,…