Szeretett testvéreim a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a címben szereplő személyről már mindent tudtok. Hát nem. Meg még abban a tévhitben is, hogy életével, halálával kapcsolatos adalékokat fogtok megtudni. Hát az se. Most kérdezhetitek, hogy: akkor mi bánatról fogok írni? Hát nem bánatról. Félelemről. Miért féltem tőle? A kinézete miatt. Mikor rám nézett, a szigorú, szúrós tekintetével kimondottan megijedtem. Hogy találkoztam vele? Véletlenül. Mikor találkoztam vele? Gyerekkoromban. Hol találkoztam vele? Egy szekrényfiókban. Jól gondoljátok, ez valóban magyarázatra szorul. Más összefüggésekben beválik, akkor mi is induljunk el a kályhától. Kezdjük akkor, az elején. Ehhez jó tudni, hol van a kályha. Sátoraljaújhelyen, a Kölcsey utca 16. szám alatt laktunk. A hátsó lakás volt a bérleményünk. Szoba, konyha és spájz. A szobában volt egy vaskályha. (később olajkályha, de a történet idején még vas volt) Nos, ezzel a kályhával, ha szemben álltunk, akkor attól balra, a fal mellett volt egy, nagy régi flóderezett szekrény. Ennek a szekrénynek, az alsó része, egy nagy fiók volt. Ebben mindenféle iratok voltak. Nem mappában voltak a dolgok, hanem A4-es, vagy talán picit nagyobb kemény borítóban. Valami munkafüzetek lehettek ezek, amikből elfogytak a lapok és a kemény borítók így kerültek hasznosításra.  Vagy, és ez is lehetséges verzió, hogy ezeket a keményfedeleket vászongerinccel, direkt irattárolásra gyártották. Tudtam, hogy van egy ilyen a lakásban és megkerestem. Bosszantott volna a dolog, ha ilyen elvarratlan szálat hagyok. Pontosabban bosszantott a dolog azért kezdtem el keresgélni. Aki keres, az talál. Ezt a kemény fedelet biza, direkt irattárolásra gyártották. Kicsit nagyobb volt, mint A4. Úgy, mint manapság a halas, papírból hajtogatott mappák. Csak akkor még nem volt fogyasztói társadalom, és jobban megcsinálták a termékeket, lett légyen is az bármi. Vélem nem csak azért, mert kisebb volt a termelékenység. Hanem azért, mert minőséget készítettek. Nehogy azt a következtetést vonjuk le, hogy a technika fejlődése miatt silányak a termékek. Nem azért. Persze, részben azért is. Hisz a technikai tudást a tervezők arra használják, hogy betervezzenek hibákat. Úgynevezett beépített hiba. Fémek esetén olyan ötvözeteket hoznak létre, amik tönkre mennek. Lúgos közegben üzemeltetik az alumínium ötvözeteket. A műanyagokat úgy alakítják ki, hogy károsítsa a fény. A legfőbb szempont tehát az, hogy a gyártást végző, termékeket előállító, hatalmas cégek pénzéhsége miatt szükséges sokat gyártani és sokat eladni. Ma is lehetne jó minőséget előállítani, de nem teszik, hogy minél hamarabb menjen tönkre az árú és vegyenek új termékeket. A szabályozókat úgy alakítják, hogy a termék bevizsgálása és engedélyeztetése kerüljön annyiba, hogy azt egyszerű vállalkozó ne is tudja megfizetni. És ezzel, ki is szorítják a kicsiket a piacról. Felmerülhet: miért hagyják? Miért hozzák, ezeket a szabályokat?  Pénzért. Megveszik a szabályokat hozó politikusokat kilóra. Könnyedén belemennek. Nekik nem gond újat venni. Esetleg kapnak ajándékba. Őket tehát nem érinti, hogy egy gázkazán szétmegy 5 év alatt. Holott a régiek, üzemeltek 50 évig. Visszatérve a mappára. Ezt 1950-ben készíthették, vagy kicsivel előtte. Láthatjuk, akkor még a dolgokat hosszútávra készítették. Mi több, meg is becsülték. Ugyanis ahol a vászongerinc megszakadt, gondos kezek megvarrták. Nos, egy ilyen mappában volt Horthy.  Szerintem pont ebben, amit most előkerestem.  -.appa.