Racsítottam. Miért vagyok, ilyen árva?

Rájöttem. Be vagyok, magamba zárva.

Egyszer arra eszméltem,

Hogy félre beszéltem.

Megzakkant zakóm,

napszíttán, fakón

lengedezett a szélben.

Mikor a végtelenből visszatértem.

Én persze értettem,

mikor félrebeszéltem.

Fogytam, amikor a hold fogyott.

Nem loptam, amikor más lopott.

Bebugyolált a semmi.

Kedvem lett volna menni.

Nem is enni, csak menni.

Nagy ígéret voltam. Főleg magamnak.

Be is teljesedtem volna, ha hagynak.

Vélem, eléggé csekély vigasz.

Mondták: lusta voltam és pimasz.

(nem tiszteltem a hatalmasságokat)

Lehetőségeim? Bizonyára voltak.

Csak eliszkoltak, vagy rendre elaludtak.

Gondoltam én sokszor, szépre.

Ne higgyétek, hogy csak nőkre.

Persze azokra is. Néha.

Bár ne lettem volna léha.

Nem ígértem soha semmit.

Tán mégis? Már ki emlékszik?

Haragudtam magamra.

Na, ne mán! Inkább másra.

Egy kövér mikulásra.

Ezzel helyre állítottam a rendet.

Mégsem találtam a régi kedvet.

                                        -.appa.