Hiszed,

ami most kezdődik,

az majd mindent megér.

Pedig akkor valami,

pont éppen véget ér.

I.

Emlékszem, ahogy repesve várlak.

Kukán bámulva, a sötét házat.

Töprengtem.

Mit csinálhatsz ablakod mögött?

Pár pajzán gondolat, agyamba költözött.

Nyugi. Semmi se történt.

Törpén maradt a törpém.

II.

Vajon, miért is vágytam szerelmét?

Mikor úgyis tudtam, hogy lelép.

Tény. Vágytam én is a kalandra.

Rendre, ott maradtam magamba.

Lányok, akiket szerethettem volna még,

de nem ért különösebben nagy veszteség.

III.

Galambdúcban laktak, a galambok.

Akartam, valami új kalandot.

Keresni is kezdtem menten.

Ettől kicsit, be is rezeltem.

Rájöttem. A régit se leltem.

IV.

Tulajdonképpen, hogy állok veled?

Kérdem. (de hát, kit is? Talán az emlékem)

Azt hiszem, hozzád rabosít a bilincsem

Hiszem? Hiszem! Hisz, mindenki hisz.

Előbb-utóbb a sors jégre visz.

Ui.

Te meg, itt vagy nekem.

Sokszor elképedem.

Hallgass rám. Fogadd meg és ne szeress.

Ha, mégsem teszed, csak magadra vess.

                                                                                 -.appa.