Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember, mint tudatos cselekvő tudja, hogy benne él a jelenben. Erre mondom én. Tudni tudja, csak nem vesz róla tudomást. Furcsa így első ránézésre? Az ember azzal hitegeti magát, hogy rendet teremt maga körül. Hát persze. Csakhogy a rendről minden embernek más az elképzelése. Az ember roppant gyerekesen viselkedik. Pl. Putyin mondta, hogy a Török elnök fia, olaj bizniszt csinál az Iszlám állammal. A Török elnök nem érti: miért kell ebbe az Ő családját belekeverni? De! Ő bizonyítékot tud a világ elé tárni, hogy az oroszok üzletelnek az iszlamistákkal. Igazándiból ki is üzletel velük? Sosem fog kiderülni. Miért? Nagyon egyszerű. Nem érdeke senkinek, hogy kiderüljön. Az a kis pénz, ami nem is kis pénz, jól jön mindenkinek. Ebből láthatjátok is, hogy mindenki üzletel. Sok eladó, jó fegyver van a Földön. Az Iszlám állam, meg is veszi jó pénzért. Természetesen, akik fellépnek az Iszlám állam ellen, azok szintén elpuffogtatnak, egy jó csomó fegyvert, hadianyagot. Az természetes, hogy ezek helyett újat kell gyártani. Az tény. A sok puffogtatásnak a békés lakosok isszák meg a levét. Mennyivel egyszerűbb lenne úgy csinálni, mint a 22-es csapdája című filmben. Végrehajtották a szőnyegbombázást a tengeren. Vannak ugye a felek, akik torzsalkodnak. Ehhez társulnak aztán támogatók. Természetesen mindenki mást tart ellenségnek és természetesen mindenki a rendteremtés kedvéért vesz részt a háborúban. Sokan fellépnek az Iszlám állam ellen. Érdekes módon, a fellépők nem tudnak megegyezni abban, hogy ki is az ellenség. Eredmény. Amíg nincs egy közös ellenség kép, addig az Iszlám állam köszöni, de jól van. Ebben nagy segítség, hogy az ember nem veszi figyelembe, ami a legkézenfekvőbb lenne. Az ember a jelenben él, ezt figyelmen kívül hagyja. A múlton rágódik. Ki, mit csinált? Hogy alakult ki ez a helyzet? Nagy energiákkal tervezi a jövőt. Régi sérelmei vannak, azon gondolkodik. Közben abban bízik, hogy majd ez lesz, meg az lesz a jövőben. Ami a konfliktus megoldása után van. A jelen gondjai, problémái felvetődnek beszélgetési szinten, de megoldásával nem igazán foglalkozik. A jelentől hamar elkanyarodik. Furcsa szerzet az ember. Mindig visszakalandozik a múltba, meg előre szalad a jövőbe. Tekintetét a jövőbe veti, pedig fogalma nincs a jövőről. Meg kell nézni. A jövőt arra használja, hogy ijesztget vele, vagy vigasztal vele. Attól függ mi a célja. Ugyan e célból használja a múltat is. Dicsőségünkre emlékezünk, vagy sérelmezünk benne valamit. Ezekkel szépen lehet terelgetni az emberek figyelmét. Ne gondoljanak bele a mostba. Lássuk be, hogy a jövő is meg a múlt is irrealitás. Nem létezik.  Az ember egyéni életében még hajlamos is, többé-kevésbé, úgy ahogy kompromisszumot kötni. Társadalmi méretekben azonban nem.  Mégis mi a motivációja ennek? Gondoljuk végig. Természetesen a haszonszerzés, hogy: ki kerüljön egy csoport élére, ki kerüljön vezető pozícióba. Fontos, hogy a dolgot úgy kell beállítani, hogy az illető személy tevékenysége önzetlen és az a közjót szolgálja. Nem felmentésképpen, de a legtöbb ember saját problémája fontosabb, mint másoké, a többi emberé. Emlékezzetek. Minden szentnek maga felé görbül a keze. Mit várjunk, akkor az egyszerű halandóktól?  -.appa.