Szeretett társaim a földön tartózkodásban, az érzékelésben és a hitben. Valátok pedig, abban a tévhitben, hogy az ember helyesen látja és érzékeli a történéseket. Nagy szavakat alkalmazva a világot. Azt a világot, amiről, csak halovány sejtései, feltételezései vannak, keletkezéséről és arról, hogy mekkora is lehet valójában. Addig igaz, hogy az ember él a világban és érzékeli azt. Mi több felszínesen és elhamarkodottan. Óvva intenek pedig mindenkit. Az elhamarkodott világértelmezéstől távol kell maradni. Előítélet mentesen megmaradni, annak elemzésénél, ami a tudat számára megjelenik. Mi jelenik meg a tudat (az ember) számára a világból. A lényeg a „lényeg”. Szükségeltetik ehhez. 1. előítélet mentes szemlélet. Itt már baj van. Hisz mikor valamit szemléletem tárgyává teszek akkor ennek oka van. Valami miatt erre irányult, vagy irányították a figyelmem. 2. lényeg szemlélet. Még egy bibi. Hogyan szűrhető ki, mi a lényeg? Mi motivál engem, hogy azt a dolgot, vagy történést szemléljem. Nincs e előítéletem, mikor eldöntöm mi szemléletem tárgya? Biztos e, hogy ez a lényeg? A jelen a múltból induló történés sorozat. Ebből kell kiválasztani vizsgálatom tárgyát. Amint az eddigiekből kiderült, előítéletektől mentesen a lényeget. Az ember azzal hitegeti magát és természetesen a többi embert, hogy objektív. Tegyük fel, hogy tényleg megpróbál megmaradni az objektivitás talaján. Nem könnyű, hisz számtalan tényező próbálja, mi több sikerrel téríti is el az embert. Az eddigieken kívül felvetődik egy igen jelentős probléma. Történetesen az, hogy az objektivitás is a szubjektumból adódik. A szemlélet, a vizsgálat szempontjából azt vehetnénk objektívnek, ami van. Ez pedig az lenne, ami kívülről vizsgálható, kutatható. Felmerül a kérdés: lehet e az ember tudata objektív? Ha elfogadjuk, hogy a tudat az agy működésének produktuma, akkor az ember képtelen objektív szemléletre, hisz csak belülről szemlélheti, kutathatja, vizsgálhatja a körülötte lévő dolgokat, tárgyakat, személyeket, magát a világot. A szubjektumtól elszakítva, egy elvonatkoztatott objektivitást létrehozva szemlélődhetünk e? Kijelenthetjük e? Az objektív tudomány vizsgálata alapján ez a helyzet. Erős kétségeket ébreszt ez a dolog. Valóban objektív? Amit leír a (nevezzük objektívnek) tudomány, az leírható lenne másképpen és más módon is. Az előbbi eszmefuttatás alapján, az a fajta leírás szintúgy objektív lenne. Hihetetlen kérdés sort indíthatunk el ezzel. Miért 24 óra egy nap? Miért 365 nap egy év? Ezeken kívül, miért a tízes számrendszert használjuk. Nos, akkor barátim. Hogy is állunk az objektív és elfogulatlan szemlélettel? Gyanítom, hogy az ember nem képes a felmerülő kérdések többségét objektíven szemlélni. Nem csupán amiatt, hogy nem is akarja, de mindég előkerül valami, ami eltéríti az objektivitástól. Lehetnek érdekek, amik e felé terelik, vagy kényszerítik. A vizsgáló, hatással van a vizsgáltra. Valami kapcsolat jön köztük létre. Hatnak egymásra. No, már most, ha csak bizonyos részek vizsgálata nem objektív. Akkor a vizsgálat egész eredménye, lehet e objektív? Végtére is, ha már ennyit töprengtünk ezen a kérdéskörön. Szükséges e egyáltalán, hogy az ember gyötörje magát, hogy objektív legyen? Mert, amint azt látjuk, úgy sem tud. (köztünk maradjon nem is akar, hiszen valamit be akar bizonyítani)                         -.appa.