09.02.

Tegnap mégsem mentem ki. Vettem csontit, hogy mára legyen. Kiugrottam azért, hogy megnézzem a Balázs-eret. Nagyon tiszta benne a víz. Nincs zöldes árnyalata. Ez, a fitoplanktonok hiányára utal. Hogy kicsit sem zavaros, az azt jelenti, hogy a halak nem keresik a bentosz lakókat. Lajos üldögélt a Tikos felé folyó ágon. Hétfőn jött haza a kemoterápiáról. Az erőműnél süt a nap, oda nem ment. Itt legalább van árnyék. Négy e.kárász volt a vedrében. Olyan 3-4 dekásak. A múlthét végén valóban evett a hal. Ő is fogott 80-at, de csak 2-3 volt belőle tenyérnyi. Még ott voltam vele addig egy kapása volt, de nem akadt. A távolabbi boton szép kapása volt. De elkapkodta. Hamar bevágott és a vízszínénél lefordult a tenyérnyi kárász. Kifelé menet megnéztem jobban, azt a részt ahol az országút alatt átjön. Rengeteg küsz pipált. Az úttal párhuzamosan is megálltam. Kis idő múlva, tenyérnyi kárászok is megjelentek és pipáltak. Akárki, akármit mond, Én a mezőgazdaság kemizálását teszem felelőssé, ezért a nagymértékű eutrofizációért. Az éren szinte mindent beborít a békalencse. A rengeteg vízinövény éjjel oxigént fogyaszt. Ma beszéltem Lajossal, mert egy orsóját meg kellene javíttatni. Beszélt tegnap pergető barátjával. Ő volt az erőműnél. Elengedték a vizet. Balinnak nyoma sincs. Ennyi a tegnapi történet. gy

 09.03.

Tegnap délután félnégy körül megindultunk. Dilemmában voltunk, meg otthon. Elég hamar a Nyugatit választottuk. Szép az az elmélet, hogy mindegy fogunk, vagy se. Friss levegőn vagyunk. A horgászatot mégiscsak a halfogás miatt műveli az ember. Rossz nyelvek szerint, a húshorgászok. Amennyit Mi fogunk, arra a mennyiségre ez nem vonatkozik. Arról nem beszélve, hogy sokat visszaengedünk éltetőelemükbe. Igaz a vizet, a régi európai filozófia, és az alkimisták tartották elemnek. A betonban, egy ideje nem igen horgászott a dorogi sporttárs. Sikeresen benőtte a növényzet. Attila négykor már horgászott. Én ugye elszöszmötöltem, a fenekező megszerelésével. Etetőanyag keveréssel. Mikor ezeken sikeresen túl voltam, akkor kezdtem a horgászatot. Erre bujtogatott is Attila: már megfogtam a 3 küszt, kezdheted a halfogást. Jókora fekete felhők telepedtek felénk. Szerencsénkre, ezek jöttek, mentek. Néha csepergett, olyankor is, amikor felhő sem volt. Valahonnan hozta a szél. Rendre lelopkodták a kukoricát. A fenekezőről is. Kár volt vele bíbelődni. Na, de a mondás szerint „sose lehessen tudni”. Később jutott eszembe, hogy az ott hagyott csöves tengeriből le kellett volna morzsolnom pár szemet, és azzal kellett volna csaliznom. Késő bánat, eb gondolat. Még egy bölcsesség (Ha, már benne vagyok a közmondásokban). Variáltam a kukorica feltevéssel. Csaliztam búzával. Azzal zsinórban három halat fogtam. Fogtam, két-három deka közötti keszeget, kettőt is. Visszatértem a nagyobb csalihoz. Sokáig nem fogtam törpét, de aztán megjelentek (összesen kettőt fogtam). Attila négyet. Rengetegszer leakadtam. Egy horgom eltört, egy odaszakadt. Nem ment a szivattyú, és az áramlás megnyomta kifelé a szereléket. Nyilván odanyom olyan dolgokat is, amiket hoz a víz és akadót képez. A kapás jó ezen a környéken, mert élelmet is lepakol a víz. Néha sűrű eső esett, de nem volt zavaró, mert meleg eső volt. A nyugati égbolton jókora, fekete felhő jelent meg. Úgy döntöttem, hogy fogok még egy halat és pakolok. Nekem még a fenekezőt is össze kell pakolni. Fogtam is egy törpét. Azzal nem lehet horgászatot befejezni. Kis idő múlva, jött egy tenyeres keszeg. Hat előtt tíz perccel fejeztem be a horgászatot. Olyan sötét volt, mintha már 7 óra lenne. Attila hatig horgászott. Szedtük a motyónkat, mérlegeltünk és mentünk. Útközben kapott el Minket a sűrű eső. Be kellett kapcsolni a fűtést, mert az üvegen lecsapódott a pára. Ja, a fogások. Mind a ketten 14 halat fogtunk. Attila 45 dekát, Én 1,08 kg halat fogtam. Nem tudom, - ma mi lészen? Egész napos esőt ír az időkép.  -.appa. 

09.01.

A kedd, szerdáról nincs mit mondani. Hacsaknem az, hogy elmentem megnézni, a Nyugatin azt a helyet, amit Józsi mondott. Oda személykocsival is be lehet menni. Biztos, ami biztos alapon a Nivával mentem. Jól is tettem. Bűdön csapkodott az eső. A dobi útról balra fordultam. Az úton, meglepetésemre, nem a szokványos fekete, réti föld van. Sárga finom por takarja, az agyagos utat. Két bicikli nyom volt a porban. Gondolom, a bemenetel, és a kijövetel nyomai. Tényleg jól járható az út. Mi van, ha ez kap egy esőt? Vélem nyálkássá válik. Másfél kilométer után értem el a Nyugatit. Megálltam a töltés előtt úgy, hogy folytathassam az utat, folyásnak lefelé (ez könnyű döntés volt, felfelé nincs is út) a földúton. Arra lehet menni, amerre kanyarodik. Szétnéztem a töltésen, közlekedésre alkalmatlan gyalog is (annyi a gyalog akác). Jobbra és balra is méter magas bokrok, fák vannak. Teljesen elhanyagolt állapot jellemzi, mintha Vízügy nem is létezne. Mellesleg a Keleti töltése is ilyen. Egy 8-10 négyzetméteres tisztás van. Elég erősen ráhajlik a nád. Vélem, a mezőgazdászok itt vételeznek vizet, a tartálykocsikba. A földút szélén, sok helyen van kútfej telepítve. Egy locsoló berendezést is láttam. Amint azt említettem, a töltés gyalogosan is alkalmatlan a közlekedésre. Folytattam utamat. 900 méter után van egy ház, aminek az oldalába van építve, egy elzáró szerelvény. Szemben vele van egy zsilip. Egyelőre se árok, se cső. A kis csatornát, ami a zsilipig van, kezdi benőni a nád. Az egész, idei megvalósításnak tűnik. A házikó valami szivattyúállás lehet, bár mögötte napelem telepet hoztak létre. Vélem ez termel áramot a szivattyúk részére. Balra a zsiliptől van elrendezett placc. Gondolom innen horgásznak. Hatalmas faágas volt ledugva a földbe. Itt a kiscsatorna is meghorgászható. Körbe kémlelve az égen, sok helyen látszott, hogy esik az eső. Egész széles sávban is földig ért a felhő. Jó a hely, de honnan tudhatja a horgász ember (aki az úszót, vagy a kapás jelzőket lesi), mikor induljon ki egy kezdődő eső esetén. Két és fél kilométer. Azért ezen az úton nem lehet annyira döngetni. Vannak hepék is, meg hupák is. Szóval a két nap, zömében szerelgettem. Egy kicsit még csütörtökön is. Délelőtt fogorvosnál voltam. A gyökércsúcson nincs gyulladás. A bal hatosnál sorvad az íny. Próbáljam, Lacaluttal mosni. Hogy jön ez ide? Ott téblábolok a Rossmannban, a fogkrémek között. Se látok, se hallok. Mikor végeztem, akkor jött Mariann a pénztárhoz. Heccből kérdem: fogjátok a halat. Múlt hétvégén nagyon. Hol? A Balázs-éren, de nemcsak Mi. Mindenki, aki ott volt. Negyven, ötven kárászt fogtunk. Mindenre jött. Mindegy hogy giliszta, vagy csonti. A víz magasabb volt, mint máskor szokott. Délután mentem a Nyugatira a polgári hídhoz. Az érben tényleg magas a víz. Hozzátartozik, hogy szabad felületet nem nagyon láttam. -.appa.

08.27.-i beszámoló

Tegnap a kemény idő ellenére kimentünk a Nyugatira. Az élőágon, ott ült Zoli. Mondta, hogy egy órája van kinn. Fogott vagy húsz törpét. Abban reménykedett, hogy a szórt tengeritől majd jól laknak a törpék és beáll a keszeg, meg a kárász. Lelövöm a poént. Nem így lett. Mikor ment haza. Volt egy Tenyérnyi e.kárásza, egy tenyérnyinél kisebb karikakeszege, és egy még kisebb karikakeszege. Azért volt néhány jobb törpéje is. Zoli horgászata miatt, Mi a betonban kezdtünk horgászni. Előtte megszákoltam a sulyom egy részét, meg a rengeteg rucaöröm egy részét, hogy legyen helyünk horgászni. Nem tudom a vadkacsák, - miért nem jönnek ide örömködni? A baj az, hogy a vízszint változtatásával, beterítődik a szabad vízfelület. Nagyon szívesen, és nagy örömmel telepszik oda. Nyílván roppant szapora növény. Egyszer megkérdem már valamelyik környezetvédős ismerősömet, - miért védett a sulyom, és a rucaöröm? Attila 5 körül kezdett horgászni. Én, még akkor kezdtem szerelgetni az ötös bolót. Kiderült a kötött előkéket otthon hagytam. Természetes fényviszonyok között egyből megkötöttem a horgot. Bedobtam, hogy lássam hogyan áll be az úszó. Ott volt rajta egy aprócska küsz (az üres horogra). Bemértem ólommal is a vizet. Megkezdtem a horgászatot. Rengeteg kapás volt, mert hemzsegett előttünk a kishal. Amikor a vízbe esett a kukorica, nem süllyedt le. Lehetett látni, ahogy az egy dekás apróságok rohangálnak a tengerivel. Sok esetben le is tépték. Amikor lesüllyedt, akkor törpe jött. Néha meglibbentettem, akkor beugrott egy-egy keszeg. Attila a legkisebb halból szeletet vágott, és azzal fogott egy 8 dekás sügért. E mellet 4 vegyes halat fogott, ami 11 deka lett. Tényleg vegyes hal volt. Egy törpe, egy vörösszárnyú, egy bodorka, és egy küsz. Olyan fél nyolcig horgásztunk. Én 13 vegyes halat fogtam (39 deka). Ennyi a történet. Ma is betyár meleg van. Mára a net átlagos fogást ír. Majd meglátjuk. Csak meg kellene próbálni. 

Hát megpróbáltuk. Délután a rettenetes idő ellenére kimentünk. A fiatal mezőőr pont ott horgászott az élőn, ahol tegnap Zoli. Mondtam Attilának, hogy szedek le a ruca örömből és megint a teknőben horgászunk. Közben beszélgettem a fiatal sporttárssal. Mondta, hogy törpe megy csak. Felfelé be volt dobva a fenekezőn 3 szem konzerv kukorica, de az iránt a törpe sem érdeklődött. Mondta, hogy igazából a zsilip alá akart menni, de hétvégén zárva van a zsilip területe. A töltésen, nem mert elindulni. A motor felment volna, mert terep, de olyan szúrókás növények nőnek a töltésen, hogy összekarmolták volna a kezét. Az ott jó hely. Nagyobb a sodrás, és nincs törpe. A múltkor halszelettel fogott egy kettes balint, másfeles csukát, és egy kilós sügért. Megy nem sokára. Üljünk oda. El is kezdett pakolgatni. Közben elmesélte, hogy a betonba jár egy öreg. Kilós kárászokat fog. Beugrik neki a sulyom alá. Sok időbe telik, míg kicsalogatja. Nem is mindég sikerül. A hajcihő miatt sokáig nincs, újra kapás. Délután 3-ig szokott itt lenni. Addigra fog 3-4 nagy kárászt. Itt az élőt is szórja az öreg. Fogott itt 3 kilós pontyot is. Odatelepedtünk. Viszonylag hamar árnyékba kerültünk. Attila egész hamar fogott egy szép vörösszárnyút. Hatalmas hasítás a farok részen. Nagy pikkely hiány a farok nyélen, mind a két oldalon. Én megint elpiszmogtam az időt, így ½ hatkor kezdtem a horgászatot. Igencsak megindultak a törpék. Összesen 14 db. lett, ami 44 dekát nyomott. Érdekes módon Attila előtt is turkáltak a halak, de nem igazán ettek. A parti sávban nálam sem ettek, vagy törpe jött. A padkán jelentkeztek, jó karika keszegek és néhány kisebb bodorka. A 8 keszeg 72 deka volt. Attila 3 halat fogott, az 9 deka volt. Megint ½ 8-id adtunk elő. Nem tudom miféle invazív legyek vannak itt. Rettenetesen csípnek. Kikeresik a vénát. Szúnyog szerencsére nem volt. Hazafelé összekoccant a tükrünk egy másik autóval. Ma találkozunk a hölggyel, az autószerelőnél. -.appa. fenn

08.24.-i beszámoló

Szerdán Zsuzsi hozott egy csomó paradicsomot. Ez ok arra, hogy paprikát vegyek, és lecsót főzzek. Így aztán délután elmentem, a termelőhöz, aki két órán át árusít is a kertészetben. Volt ott egy házaspár, valahonnan Borsodból. Több ládányi paradicsomot vettek. Több fajtát is. Beszélgettünk. Azt kérdi az úriember: mi jó van abban a lecsóban? Mondtam Neki. A mangalica szalonna, a kolbász, vagy a virsli, egy kis füstölt sonka. Azt mondta, - az tényleg jó. Ő megfőzi a lecsót, de meg nem enné. Ű dóga. Így aztán, délelőtt lecsót főztem. Aztán mindenféle szerelékeket állítottam össze. 11-kor elmentem a háziorvosomhoz. Vittem a leletet. A telefonos rendelését nem töltöttem le. Az biztos, hogy a debreceni vizsgálat tovább tartott. A nyíregyi hölgy elmondta: itt mi, nem adjuk meg százalékban. A telefonon rendelő hölgy is ezzel büszkélkedett. Azt sem tudni, Debrecenben kicsinálta a vizsgálatot. Mondtam, hogy a neurológia, szonológusa. Azt mondta, a koromnak megfelelő az állapotom. Sőt, ahogy nézi még jobb is. Ott van a stent, az védi a szívemet. Szedjem délben a Zylltet, az megvéd a stroke-tól. Kérdeztem,- mikor menjek e kontrollra? Azt kérdi erre: miért? Hát szoktak olyat mondani, hogy félév múlva, vagy egy év múlva kontroll. Erre, a doktornő. Jöjjön egy év múlva ha, magát az megnyugtatja. Mondtam, az nem úgy van, hogy idejövök. A házi orvosa majd beutalja a neurológiára, és akkor onnan beutalják ide kontrollra. De igazából, nem is ezt akartam írni. A háziorvosi rendelő előterében ott volt Audis Laci. Mondta: Gyula bátyám, voltam kinn az éren. Olyan tiszta benne a víz, hogy ott hagytam. Amikor ilyen tiszta, még kapás sincs benne. Ebben sok igazság van. A kis déli szunyóka sem maradhatott el. Utána mentem cipész Pityuhoz is konzultációra. Megbeszéltem vele, hogyan kell szerelni az új módi szerint a fenekező felszerelést. Jut eszembe. Nem találom a 2,7 méteres Shakespeare botomat. Ez egy őskövület. Kékes színű, kerámia gyűrűkkel, habgumi nyéllel. Mikor mindezeken túl voltam elindultam szétnézni a vizeknek partjain. A Balázs-ér mellett elhaladva nem láttam senkit. A Nyugatin, a polgári hídnál leálltam az árnyékban. Az ott lévő helynél, apuka ült a kislányával. A múltkor találkoztam a fiatalemberrel. Akkor maradtak éjszakára. Megtudtam, kapásuk sem volt. Az apósa szeret idejárni. Mikor először idejött, fogott egy 2,5 kilós amurt, méret alatti pontyot, jó dévért. Az óta is jöttek, de semmit sem fogtak. Neki a másik oldalon fentebb van stégje. Úgy csinálta meg, hogy gumi ruhában lehet bemenni. A gyerekkel nem megy. Szerintem ott irgalmatlanul szembevág a napsütés. Mondta, hogy tegnap első úsztatásra fogott egy 70 dekás dévért. Fogott csalihalat. Hatalmas kapása volt, de nem fogta meg. A bojlisra is nagy kapása volt. Az sem akadt, de legalább kapás volt. Most semmi. Két órája van benn a bojlis, meg sem pöccintette. Az úszóson most lett kapása, amikor megjöttem. Lett másik is, de nem akadt. Meglepett, hogy egész szem kukoricával megy csalihalra. Megnéztem a vizet a hídról. Felette nem látszottak halak. Alatta volt néhány küsz. Kis balinok is mozogtak. Lajos felettünk nagyon jó stéget csinált. A bejárója is igen fájintos. A Mi stégünknél megvágtam a nádat, mert nagyon ráborult a bejáróra. Érdekes módon láttam túrásokat, pedig szerdán nem is voltam kinn. Visszamentem a kocsihoz. azt mondta a spori, három órája van benn a bojli, és meg sem piszkálta. Akkor fogott egy vörösszárnyút, amit azonnal fel is tett, majd átdobta a túloldal közelébe. Kis idő múlva fogott még egy vörösszárnyút. Megállapítottam, igen kitartó. Én már régen kettévágtam volna a kukoricát. Ő nem, pedig javasoltam neki. Végtére is igaza volt, hiszen az egész tengerivel is tudott fogni csalihalat. -.appa. 

• Az előzőekből láthattuk, hogy Magyarországon, a magyar nyelvű oktatás, az V. Viktor által pocskondiázott Habsburg kornak köszönhető. Pontosabban Teri néninek, meg fiacskájának, II. Józsikának. Na, nem úgy hogy két József nevű fia volt, hanem úgy, hogy a József nevű uralkodók közül Ő volt a második a Habsburg házban.
• Na, lássuk az oktatásunkat. Mária Terézia 1775-ben Ürményi Ürményi Józsefet bízza meg  a magyar iskolarendszer átfogó reformjának kidolgozásával. Ekkor Ő m. királyi tanácsnok. Ez nagy feladat volt, de megoldotta. Ilyesmi dóga vóna Pintér Sankónak is, de ő nem olyan, aki megoldja. Nem mentegetni akarom, de az ő nyakába V. Viktor már annyi feladatott aggatott, hogy csodálom, hogy bírja. Lassan a nyakába tesznek egy Széchenyi díjat. Az egy lánc. Amit Sándorunk elődje, aki az egészségüggyel foglalkozott, és Távol-keleti őseink kutatásával is. (Prof. Dr. Kásler Miklós) Megkapta, amolyan búcsú ajándékként. Ennek a láncnak ily módon, a mi Sándorunk nemigen örülne. Ő, mint öreg motoros a szakmában, sok mindenkiről, sok mindent tud. Egyelőre biztos állása van.   
• Mielőtt bárki is azt mondaná: milyen marhaságokat talál ki ez a Viktor. Kénytelen vagyok megvédeni. Nem Viktor találta ki, hogy a belügyminiszterhez tartozzon az oktatás. Annak idején az Esterházy kormány vette el a belügyminisztertől, majd a Károlyi Gyula-kormány alatt visszakerült a belügyminiszterhez. Jól belegondolva, Viktorunknál sok minden Ctrl-C innen-onnan, vagy ami éppen az eszébe jut.
• Azt gondolom, hagyjuk már ezt a láncot. Az új oktatási-nevelési rendszer, a Ratio Educationis 1777-re elkészült. Ez biztosította az oktatás egységes állami irányítását és felügyeletét. Meg fogtok lepődni! Képzejjétek mán el, - tankerületeket jelöltek ki, amik élére tankerületi igazgatókat állítottak, illetve népiskolai felügyelőket neveztek ki. A kor meglévő iskolatípusai megerősítésre kerültek. Határozott szervezeti keretei lettek az oktatásnak. Rögzítésre került, hogy az egyes iskolafokokon mi a megtanítandó tananyagtartalom. Mai szóhasználattal élve tanterveket dolgoztak ki. Ürményi érdeme az is, hogy a gimnáziumi tantárgyak hasznosságuk szerint lettek felosztva. Így lettek kötelező, ajánlott és választható tantárgyak.
• Az igaz, hogy a Ratio Education nem tartalmazza a magyar nyelv közép-, illetve felsőfokú oktatásának bevezetését. Ebben az értelemben, ez egy törést hozott be a magyar nyelv tanításának, az 1730-as évektől kezdődő folyamatos terjedésében. Ez abból a szempontból érthető, hogy a birodalom egységesítése volt a cél. Ebből következik, hogy a német nyelv oktatásának kiemelt fontossága volt. Mondhatjuk, hogy amint az mindég is van, a korabeli nemesség érdekeit tartja szem előtt. Nem is értem, hogy nem osztogatnak még nemesi címeket. Igazán ideje volna már.
• Szóval a változtatással együtt, az oktatás közel állt a hagyományos „barokkos” latinos- retorikus műveltséghez. Azt azért látni kell, hogy a reformok következtében történt átalakítások lehetőséget teremtettek, egy nem nemes származású, világi értelmiségi réteg kialakulásához. -.appa.  

• Már csak azért is, mert az elmúlt napokban elkalandoztam. Mellé még a felrakás napjait is összecseréltem. Szóval a helyes sorrend kisilabizálásával jó kis fejtörőt adtam fel. Ugyanis nem mindegy milyen sorrendben olvassa az ember a történetet. Szerencsére a posztok hossza miatt nem okoz gondot az értelmezés. Annyi bizonyára kiderült, hogy Bujuszt nem kedvelem. De, megvan bennem a jóindulat. Próbálok olyasmit elgondolni, mikor valami olyan történik, amitől azt gondolhatnám, hogy ez egy tűrhető viselkedésű ember. De! – még a (Fidesz) kezdeti idejéből sem ugrik be semmi olyan, hogy bármikor is azt gondoltam volna: na, ez igen, ez egy karakán gyerek. No, de. Bujusz szapulása helyett térjek vissza eredeti mondandómhoz.
• Eredetileg az oktatással, pontosabban a magyar nyelv oktatásával kapcsolatban kezdtem írni. Azt írtam ugye, hogy a hatalom fenntartása érdekében Teri néni tanügyi reformot vezetett be. Ennek megfelelően az 1770-es évek elejétől kezdődik el a tanügyi reform bevezetése.
• Mária Terézia újításainak alapelve az volt, hogy az iskoláknak az addigi latinos műveltséget, és a jogi ismereteket előnyben részesítő, - addig egyházi iskolai oktatás szokásaival szemben hasznosítható ismereteket kell adnia. Például a gazdálkodás tudományához (természetrajzot és földmérést kell tanítani). A művészetek oktatásának, különösen az irodalom oktatásának nagyobb teret kellett biztosítani. Nagy újítás volt, hogy a kor igényeinek megfelelően módon kellett oktatni az iskolában a filozófiát és a természettudományokat.
• Itt teszek egy kis kitérőt. Azt gondolom, hogy különbség van a kor igényei, és a kor színvonala közti oktatásban. Jelenleg olyan gyorsan változnak a tudományos eredmények, hogy minimum 2-3 évente kellene cserélni a tankönyveket. Ezzel szemben Mi kitaláltuk, hogy természettudományt tanítunk, vagyis mindent egyben (matematika, fizika, biológia, földrajz. És azt mondom, ennek van is alapja. Van sok olyan, ami ezeket a tantárgyakat összeköti. Az érdeklődést remekül fel lehetne kelteni a tanulókban. Egy valami nincs hozzá tanár. Ma reggel hallottam a rádióban, hogy jövő év elején 20% béremelést kapnak, a tavalyi 30% után a pedagógusok. Ez örvendetes. A hírből azt is kihallottam, hogy több országban pedagógus hiánnyal küszködnek. Szerintem nálunk is. Jött egy gondolatom a latinos műveltség megszüntetésével kapcsolatban. Még gyermekkoromban ötödiktől oroszt tanultunk. A lányomék harmadiktól tanulhattak angolt. E mellett lehet németet is tanulni. Iskolája válogatja. Itt állunk annak küszöbén, hogy kínai nyelvet is lehessen választani. Gyanítom, ehhez sem lesz tanár. Emlékszem a keserves átmeneti időkre, amikor a tanár gyakorlatilag a tanulókkal sajátította el a nyelvet. (Jó előtte elvégzett egy gyors talpalót). Megint odalyukadunk ki, hogy vannak gondok az oktatással. Természetesen mással is. Ezt is ma mondta a rádió. Az innovatív szakmákban jóval magasabbak a bérek. Végig gondoltam. Ezek szerint a kutatóhálózatok nem innovatívak. Jövőre változatlan formában üzemel tovább. Beleértve azt is, hogy nem kapnak fizetésemelést. Értem Én. Kell a pénz a sok politikusnak, és az állami apparátusban dolgozó mameluknak. -.appa. 

Itt egy kis elővetés következik, ami igazából utóirat. Ennek a posztnak a tegnapi előtt kellett volna megjelennie. Csakhogy Én, egy horgászos írást tettem fel. Tegnap meg, nagy lendülettel feltettem az előtte való napon megírt töprengést. Tehát ennek az írásnak az elolvasása után olvassátok el a tegnapit. Ezek után, így már értelmezhetőbb a tegnapi poszt. Most következi az, hogy - Magyarkodjunk!

• Na, nem úgy gondoltam, hogy hőzöngjünk, ahogy szokásos. Mi magyarok! Mi kimaradunk a gazdasági hidegháborúból. Semlegesek maradunk. Ez annyiban igaz, hogy gazdasági szempontból teljesen jelentéktelenek vagyunk. A magyar nyelvre, és oktatásra gondoltam.
• Rendszeresen bírálják a magyar oktatást. Nem is ok nélkül. Kétségtelenül igencsak súlyos hiányosságokkal küszködik. Ez derül ki, különböző nemzetközi felmérésekből is. Itt a szegény végeken nagyon sok a funkcionális analfabéta. Ez nagyon érdekes emberi hiányosság. A múltkor jöttem rá, mikor a palack visszaváltó automatánál segítettem. Nézi erősen a képernyőt. Szuggerálja, bűvöli erősen, hogy valami jelentést kisilabizáljon az előtte megjelent betűkből. Elmondom neki, mi van odaírva. Aztán úgy, hogy Ő is értse. Ereggy be a bótba. Mond meg, hogy megtelt a tartály.
• A magyar nyelvről jut eszembe. Arról meg Orbán Viktor. Azt mondta, hogy a Habsburg elnyomás volt hazánk, legrosszabb időszaka. Nem tudom megfigyeltétek e? – a jogászok nagyon ismerik a magyar történelmet. Jó! – igazatok van. A világtörténelmet is. A politikusok meg minden egyebet is. Nem lehet nekik olyat mondani, amihez nem értenek jobban, mint bárki más. Vele ellentétben, Én azt mondom. Igazából a Habsburg-korszakra tehető Magyarország fénykora.
• Úgy tanították, hogy Mária Terézia felvilágosult abszolutizmusából adódóan, a központosító törekvések politikai, gazdasági, ipari és a közegészségügy terén jelentkeztek. Természetes, hogy az oktatásügyre is hatással voltak. Mária Terézia és II. József uralkodása alatt került ki az oktatás irányítása, a különböző egyházak kezéből. Ekkor került a magyar közoktatás egységes, úgymond „világi” irányítás alá. Később ezt úgy mondták, hogy állami irányítás alá. Most V. Viktor irányítása alatt erős tendencia van arra, hogy a tankerületeken keresztül, állami irányítású egyházi iskolák oktassák a mai gyerekeket.
• A felvilágosult abszolutista elképzelés az volt, miszerint az oktatás, valamint az ismeretek terjesztése az államnak is érdeke. Azért azt tudni kell, hogy mindezt nem szívjóságból tették. Nem az a cél vezette őket, hogy jót tegyenek a magyarokkal. Az egységes, és mindenkire vonatkozó oktatás által lehetett legkönnyebben biztosítani, hogy a meglévő rendi társadalmi viszonyok fennmaradjanak. E célnak az érdekében készült el, a tanügyi reform.
• Zárszóként a minden tudásról. Nemrégiben BB (Bunkó Bujusz) osztotta az észt az országgyűlésben. Mi magyarok, az életet ünnepeljük nem a halált. Ezt nem vették komolyan, ettől a bölcs embertől. Mire alapozom? Mondja tegnap a rádió, hogy a szabadságharc 175. évfordulóját fogjuk ünnepelni. Hát hajjátok? - ez bukás volt. Részemről semmiképpen sem tekinteném az élet ünneplésének. -.appa.

• Tegnap ugye, azzal fejeztem be, hogy ünnepelni fogjuk az október hatodikát. Arra azért nem gondoltam, hogy e miatt elmarad a rádió kabaré. Hiába mondta, az általam a legkisebb mértékben sem tisztelt házelnök úr (nem úr, annak kritériumai vannak, ez megszólítás), hogy mi magyarok az életet ünnepeljük, és nem a halált. Igazából a magyarok nagyon szeretik ünnepelni a tömeggyilkosságokat. Megemlékezésnek nevezzük. Föld szerte vannak megemlékezések. Természetesen ezekből az emberiség semmit sem okult. Okulhatnánk belőle, de nem okolunk. Erről nem az egyszerű ember tehet. A Föld urai úgy irányítják a történéseket, hogy ne nagyon vegye senki se a szívére az ilyesmit. Másrészt az emberi psziché olyan beállítottságú, hogy a kellemetlen dolgokat igyekszik elfelejteni.
• Igazatok van abban, hogy ez nem teljesen igaz. Nemzetek, országok utálják egymást. Mi szinte mindenkit, de legfőbbképpen a migránsokat. Jelenlegi uralkodónk úgy állítja be, hogy Mi keletiek vagyunk. Onnan származunk. Odatartozunk. Jegyzem meg, hogy az oroszoknak, és a kínaiaknak rengeteggel tartozunk (pénzzel). Nem így értik, hanem úgy, hogy származásunk tekintve rokonok vagyunk. Kétségtelen, hogy a törökökkel szorosabb kapcsolatban voltunk a honfoglalás környékén. Aztán, - mennyi magyar vér folyik az ereinkben? Ehhez genetikai vizsgálatok kellenének. Visszamenni az őshazába. Mintákat venni a maradványokból. Nem is tudjuk hol volt az őshaza. Ma már olyan nagy a tudomány, hogy a megrendelő kívánságaink megfelelő eredményt hozzák ki. Ami éppen az urainknak az érdeke.
• Merül fel a kérdés. Miért utáltatják meg a népeket egymással? Az uraknak ez az érdeke. A kéne még, hogy a különböző népek jól kijöjjenek egymással. Akkor nem kellene annyi állami vezető, és országot irányító hatalmasság. E miatt aztán arra dresszírozzák az alattvalókat, hogy utálják a többi embert. Mi értékesebb, fensőségesebb nemzet vagyunk. Mondjuk, a németeknek ez nem jött be (vö. II. VH).
• Még a rómaiak kimondták, „oszd meg, és uralkodj rajta”. Számomra egyértelmű, hogy ez sokkal korábbi eredetű. Már a Biblia is leírja, a különböző népek egymás ellen hergelését. Szépen tetten érhető ez a családokon belül is. Testvérek, unokatestvérek közt. Aztán ne feledjük a férj, és feleség közötti konfliktusok se. Érdekes módon, ezekben az esetekben a felek tartják fenn az emlékezet azon szálait, ami meghiúsítja a megbékélést. Házaspárok, akik megtehetik, elmennek terapeutához, házassági tanácsadóhoz. Ezek jó dolgok, a foglalkozást tartó egyének szempontjából. Én még nem hallottam olyan esetről, hogy valakinek sikerült ez által boldogságban folytatni a házasságát. -.appa. 

08.22.

Nagy készülődésben voltam. Mindent összekészítettem. Kiraktam egy 2 literes ásványvizet. Nem tudom melyik univerzumban raktam le. Mire a vízpartra értem, nem volt a kocsiban. (Itthon sem találtam meg). Visszagórtam a cuccokat a kocsiba. Vissza Vasváriba. Penny, horgászat helyére vissza. Majdnem ötkor kezdtem horgászni. Odahordtam a sok motyót. Vittem egy tejfeles vedér silózott kukoricát. Szintén egy veder, tejsavas erjesztésű, nagy darabosra darált kukoricát, amiben volt főtt búza is. Na, egyébként a silózáskor is tejsavas erjedésen megy át. Szilázs a hivatalos neve. Ha, ehhez nyúlkál az ember, akkor a bőrön is érezhető egy ideig. Előbb úgy volt, hogy megszerelem az ötös bolót. A múltkor a gondos ellenőrzés ellenére, egy gyűrűbe nem fűztem be a damilt. Úgy látszik ellenőrzéskor azt lát az ember, amit szeretne. Ez úgy maradt. Vittem a hetes bolót. Már két alkalommal is jól fogtam vele. Spiccbotot nem vittem magammal. Mindég fogtam olyanokat, amik szeletnek jók voltak. Most félhét körül fogtam az első olyan bodorkát, ami szeletnek jó lett volna. Hétig szándékoztam horgászni. Ennyi időre már nem szerelek. Egyébként is jól evett a hal. A törpét sokallottam. A jó tenyeres halakat is felemeltem a stégre. Egy e.kárászt szákoltam, ami 36 dekás volt. Nézegettem az előkét, hogy eléggé pödrődik, de úgy voltam vele, ezt a pecázást kibírja. Viszonylag egyenletesen fogtam a halat. Etettem gombóccal, és szórtam nekik szemes kukoricát is. Az etetőanyagban, volt a fennebb emlegetett, búzás, törött kukoricás maszkeró is. Hét körül megállt a kapás. Úgy voltam vele, hogy egy utolsó halat fogni kellene. ¼ 8 előtt párperccel, enyhe remegés után eltűnt az úszóm. Bevágok, emelem. Egy fél métert kijött az úszó a vízből és úgy maradt. A francba! – itt nem volt akadó. Persze, bármikor hozhat a sodrás. Nincs mit tenni. Három keményet rántok rajta, hátha kiakad. Erre megindul a túlparti sulymosba. Szól a fék. A botot a folyással párhuzamosra állítom, és a bothegyét a víz közelébe engedem. Meg is áll. Bólogat a bot. Kezdem az orsókarját tekerni. A meder kétharmadánál járhatunk. Alul van. El kellene emelnem a fenékről, az a kis nyomás különbség is fárasztja. Észreveszi, miben mesterkedek. Szól a fék. Nem merek pöccinteni a harci féken. Eszembe jut a pödrött előke. Bothegye újra le. Parabola görbület felvétele ismét.  Meg is állítja valahol a sulyom alatt. Óvatosan tekerem a kart. Kicsalogattam mederközépig. Innen óriási rohamot indít. Nem szembe, hanem lefelé, de szintén a sulymosba. A bot nagyon görbül, de nem opció pöccinteni a féken. Erősíteni nem, mert a gyötrött előke szakad. Lazítani sem, mert így is sok zsinórt levitt. Mire ezeket végig gondoltam, a bot kiegyenesedik, és kilövi a szereléket a vízből. Ötven centis előke volt fenn. Az előkén látszik egy kis kunkor, úgyhogy a lapkánál szakadt a zsinór. A fogás a következőképpen alakult. A 3 e.kárász 53 deka volt. Volt egy kis karikakeszeg, 5 deka. 13 törpe, 57 deka. A 11 bodorka, 67 deka lett. Hát így jártam. De végül is, nem volt ez rossz pecázás. -.appa. 

08.21.

Nagy elhatározásra jutottam. A 21 nyerőszám, rámegyek az öregjére. Ezért szereltem egy süllőzőt, és mellé egy fídert. Így nem vonja el a figyelmemet az úszó figyelése. Legfeljebb az, hogy unalmamban a madarakat nézegetem. Ez elég is ahhoz, hogy ne időben vágjak be. Ezért jók az önakasztós szerelékek, vagy az elektronikus jelzés. Jegyzem meg, hogy végső soron az is önakasztós. Négy óra elmúlt, amikorra elindultam. A garázsnál megállapítottam, a rádiósok meg lehetnek elégedve. Itt a kánikula, amit annyira vártak. Hogy, nem mindegy nekik a hűvös stúdióban, - hogy künn milyen idő van? Valamelyik kitalálja, jöhetne már a jó idő. Innentől az összes azon picsog, miért nincs jó idő. Ebből a kitérőből gyaníthatjátok, hogy olyan nagyot nem alakíthattam. Lássuk azért a horgászatom. Vittem egy hármas spiccbotot, és három perc alatt fogtam 4 csalihalat. Betettem egy lyukas aljú vederbe, és elhelyeztem a rucaöröm mezőbe a stég mellé. El nem süllyed, a víz nem viszi el. Friss vízben vannak, szóval praktikus. Pityuval megszakértettettem a gyárilag kötött, csali-tüskés előkét. A derült ki, a horog kicsi a csalihoz, vagyis nagy a pellet a kishoroghoz. Mellé, a fonott nincs áthúzva a fülön. Kísérleteztem, de tényleg nem akadtak a kapások. Levágtam a tüskét, de így is alig lehetett vele halat fogni. Öt csontit tettem a horogra, és így is, csak minden harmadik kapás akadt meg. Át kell majd bujtatnom a fülön a fonott zsinórt. A süllőzőre 15 g-os tányérólmot tettem. Lehet kevés volt. Fogtam egy szép sügért. Másodikra lelopta a csalihalat. Piszmogtam valamit a fíderrel. Megrázza a süllőzőn a karikát. Emelkedik, koppan a bothoz, és már húzza is a botot. Elkaptam. Bevágtam, de nem is koppant. Hagynom kellett volna, hogy vigye? A csalihal is megmaradt. Mondjuk pikkely az nem maradt rajta. Lehetséges, hogy balin volt. Tréfált már meg, hogy bot kétharmada már a vízben volt, mire elkaptam a botnyelét. Bánkódtam egy kicsit. Legalább éreztem volna a hal súlyát, az erejét. Később vigasz gyanánt fogtam egy kisebb sügért. A két sügér 23 deka volt. Hát, elég csekély vigasz. Akasztottam valamit, ami nagyon gyorsan úszott folyással szemben. Mikor a stég felé akartam kormányozni, akkor megszűnt a kontaktus. Nem igen volt nagy hal, - hagy menjen. Végül is négy törpét csipegettem még össze (20 deka). -.appa.