-’24.04.09.

Tegnapra, hétfő lévén nem volt betervezve horgászat. Részint a vasárnapi fogástól csömöröm volt. Másrészt be voltam táblázva. Menni a NAV-hoz. Kicsivel ½ 12 után mentem. Hárman voltak előttem, de ebből egy már a székben ült. ¾ után 5 perccel, már végeztem. Megtudtam, hogy miért kaptam bevallás tervezetet. Kaptam három ezer körüli valamit a banktól, és ebből ezer valamennyi az államot illeti. Ott helyben aláírtam. Még örülhetek is, hogy ilyen kevéssel beérik, ekkora államháztartás hiány mellett. A gépkocsiadó zűrösebb volt. Az első körben a határozatot sem találta Szilvike. Abban maradtunk, hogy régi az autó fizessünk annyit, mint tavaly. Átmentem a rendelőbe. Gyógyszer felíratás, meg a szemem még mindég piros egy kicsit, pedig tegnap volt két hete, hogy bevérzett. Ezzel együtt ¾ kettő előtt végeztem a gyógyszer kiváltással együtt. Az idő gyönyörű volt. Kimegyek és megpróbálok ropinak való halat fogni. Mikor a koronát csinálta Erika, akkor megígértem, hogy viszek Neki, meg az asszisztensének befűszerezett apró halat. Ígéret szép szó, oszt elég régen csinálta a koronát. Magamhoz vettem a 2,32 méteres küszöző botot. Még Én eszkábáltam össze versenyző koromban. Volt is olyan szerelék, amin 18-as horog volt. Akkor hajrá. A déli irányba folyó ágra mentem. Tutinka volt ott két fiatalabb sráccal. Odajött beszélgetni. Eddig semmi sincs, - mondta. Tengerivel és gilisztával próbálkoztak. Ekkor volt egy szép elhúzós kapásom, ami nem is koppant. Már több mint negyedórája pecáztam. Felötlött bennem a gondolat, hogy belemegyek egy betlibe. Ez a kapás reményt adott. Folyamatosan pötyögtetem a körömnyi kajákat. A vasárnapi maradék etetőanyagba kevertem kukoricalisztet, és hígítottam rajta, hogy felhősítsen. A felhőből szépen látszott, hogy a víz Délfelé folyik. A szereléket mégis Észak felé tolta a szél. Többször visszacsaptam a zsinórt, de e miatt a part felé tolódott a szerelék. Különösebben nem problémáztam ezen. A módszer lényege, hogy gyakorta újra dobni a szereléket, és olyankor dobni a pici kaját. Lehetőleg oda, ahol az úszó van. Na, ez nem ment már annyira. Ballal kellet etetni, mert a jobb kezemben volt a bot. Nem verseny ez. Nincs aki a pontos, jól végrehajtott technikával elcsalogatja a halat. Rengeteg kapás volt. Gondolom apró razbórák. Egyet fogtam is. A négy legkisebb halam nemigen volt egy deka. Egy jó húsz percig alig fogtam halat. Kitaláltam, hogy lejjebb megyek. Mi van fenék közelében? Megjegyeztem hol volt az úszó, de a nagyjából oda állítom nem jött be. Ezért centinként állítgatni kellett rajta, hogy megint ütemesen fogjam a halat. ¾ hatkor befejeztem a horgászatot. Kezdtem a mérlegelést. Külön megmértem az e.kárászt (9 deka). Meglepett, hogy jött kárász. Az terjedt el, hogy ezen a kis vízen elriadnak a folyamatos etetéstől. Ki fogom próbálni igaz e. Régen a Kenyérgyárin úgy fel lehetett hozni az e.kárászt, hogy rövidebb eresztékkel lehetett fogni, mint a laposkeszeget, ami kimondottan vízfelszíni hal. A nyolc nagyobb hal 30 dekának bizonyult. A 29 apróság súlya, 32 deka volt. Összerázva, a 38 hal 71 deka lett. A lábam előtt horgászva nem is rossz. Ma 10-re megyek a foglalkozás egészségügyi orvoshoz. Jogsi újítás miatt. -.appa.  

-’24.04.08.

Tegnap, vagyis vasárnap reggel nézegetem az Időképet. Mondom Attilának jól jártunk. Jó fogást mutat. Aztán jut eszembe. Honnan tudja azt egy kalendárium? (Felicity King után szabadon). Foglalkoztatott a gondolat, hogy átszerelem az ötös bolót. Kerestem is egy csúszó úszót. Közelebb lehet ejteni a szereléket a növényzethez. A mostani úszóval az a baj, hogy elcsúszkál. Kisebb méretű rögzítő cső kellene rá. Másrészt egy új előkét is megérdemelne a szerelék. A horog előtti részen hullámosodik a zsinór. Nem lett a tervekből semmi. Nem mentem át Pató Pál úrba, hogy „ej ráérünk arra még”. Megszakértettem: jó lesz az még ma. Jó is volt, csak sok halam maradt le, a horog rossz hegye miatt. Nagy meleg volt, így később indultunk. A 36-oson, a kanyarból kijőve láttam, hogy Karcsi kocsija a fenti parkolóban van. Mellette állt Lajos kocsija. A derékszögnél 3 autó is állt. Megálltam. Beszéltem Mariannal és Pistivel. Sok kapásuk volt, de nem akadt. Razbórák, vagy féldekás keszegek lehettek. Az Ő hatalmas úszóikkal is nagy sebességgel indultak el a halak. Ahol horgászni szoktunk, ott egy nagy csapat fiatal horgászott. A sás másik oldaláról, akkor települt át egy fiatalember arra a helyre, ahol Attila szokott horgászni. Mondtam Attilának: megyünk az Észak felé folyó ágra. Beálltunk a föld szélére. Bemotyóztunk. A K.I-en átmenve a zsilipnél sok e.kárász volt a szivárgó csatorna befolyónál. A polaroid szemüveggel látszott, hogy vagy 30 e.kárász van a kavargó vízben. Némelyik kiugrott és megpróbált felevickélni a kábé 45 fokos rézsün. Nem sikerült neki. Gyerekkoromban a Bozsván láttam mikor a paducok mentek fel a vízesésen. Mint, ahogy a filmekben látni a lazacokat ugrálni. Simán megugrották azt az 50-60 centit, és a 2-3 centi mély, kb 4 méter hosszú szakaszon bucskázva mentek át a felső szakaszra. Ennyi nosztalgia után nézzünk előre. Innen látszott, hogy Karcsi az unokájával, és Lajos messze bent ült. Mi bementünk egy darabig, és leültünk. Tavaly itt jó volt, mondta Attila. Két helyre szórtam az etetést. Feleslegesen. Később az Attila előtti sást horgásztuk. A két sás közötti nyiladék is adott halat, de ott olyan 30 centi víz volt. Így a medret horgásztuk. A halak kijöttek a sás alól, és iramodtak is vissza. A horog rossz hegye miatt sok halam lemaradt. Kettő jobb is, ami igen szépen visszarúgott a megakasztáskor. Elmentem egy vedér vízért a K.I- hez. Később hoztam a 16 literessel is. Elég fárasztó volt, de kénytelen voltam. A meredek part miatt nem tudtam vizet felvenni. A haltartót messzebb tetem le, hogy ne zavarja az előttünk lévő hallakat. Attila félkettőkor kezdett horgászni. Én kicsivel később. Mégis, most Én fogtam az első három halat. A sekély víz miatti rövid ereszték elég gyakran gubancolódott. Főleg nekem, de Attilának is lett néhány. Öt előtt be is fejezte a horgászatot. Én kitartottam ötig. Akkor fogtam meg a nap utolsó halát. Karcsiék elmentek félhárom körül, ahogy szoktak. Mondta, hogy a pénteki 106 után, szombaton 108 halat fogtak. Ma 110 darab lett. A zömét otthagyták Lajosnak. Mikor Lajos jött kifelé, mutatta kiszedte a nagyját, a többit otthagyta Gyuszinak. Úgy saccolta, kábé 60 halat fogott. A Mi mérlegelésünk alakulása a következőképpen alakult. Attila fogott 4 bodorkát, 11 deka. A 41 e.kárásza 1,92 kg volt. Én 6 bodorkát fogtam. A súlyuk 15 deka volt. Az e.kárászaim 69-en voltak. Kettőt még fognom kellett volna, hogy prímszám legyen, - de Ki tudhatta előre? A mérlegeléskor a súlyuk 3.35 kg-nak bizonyult. Elég fárasztó horgászat volt. Attila mondta, hogy mérlegeléskor látta, milyen szép kárászok forogtak az etetésen. -.appa.

• A statisztikáról, mint bizonyítékról. Ezt nem gondolhatod komolyan. Nézd meg a magyar adatokat a gazdaságunkról, amit a mieink készítenek. Bimbó prof. azt kérdezte (mikor egy társunk azzal érvelt, hogy nem lehet úgy, mert Ő a napokban olvasta, az ezzel kapcsolatos statisztikai adatokat): Nem ismeri? – a hazugság fokozatait. Kezdte mondani, a nemleges válasz után. Van a hazugság. A szemtelen hazugság, és van a statisztika. Jót nevettünk rajta. (Ahogy most Én is, a cáfolhatatlan bizonyítékodon). Ezt követően mondta még. Van egy professzor társam az egyetemen, aki azt mondta: csak azt a statisztikát hiszem el, amit Én magam hamisítottam. Lásd be. Az életből való kilépésekkel sikeresen bizonyítottad, hogy vannak véletlenek.
• Emlegetted a kvantum létezést. Nos, az is a véletlent bizonyítja. Nem tudni, egy kvantum elágazáson melyik ágra kerül az illető lélek. Ebből kifolyólag eltérhet az életútjuk. Tudni véljük azt is, hogy sok kvantum elágazás van. Ily módon kerülhet többször is másik ágra. Ezt figyelembe véve többször is közbe szól a véletlen. De, ez legalább megmagyarázza, - miért is kell több kilépési pontot tervezni. Lám, így megoldódott a több kilépési pont rejtélye. Igaz, ehhez véletleneknek kellett bekövetkeznie.
• Kis kitérő. A kvantum mechanika szerint is lehetséges olyan megoldás, hogy a világ determinisztikus. Az elágazás ellenére az egyén marad azon az ágon, amit életként folytat. Tehát Neki nincs ráhatása a történet alakulására. Nem tud róla, mi történt az elágazásnál. Nem tudja, ma van a másik világban lévő Énjével.
• Érdekes a 64 oldalú gyémánt példád. (Ennyi lapot, csak Nálad olvastam). Annyi lapja van a gyémántnak, amennyit csiszolnak rá. Minél több lapot csiszolnak, annál nagyobb a veszteség az eredeti kőből. Minél több lapja van, annál szebb fényeket mutat. Értékben még jobban is járnak. A hulladékot eladják. A csiszolt pedig értékesebb, ha szépen szórja a fényt.
• A kvantum világokról pár szót. Az elágazások esetén a világ nem duplázódik meg. Az azt jelentené, hogy anyag keletkezett a semmiből. A sokvilág nem jelenti azt, hogy minden lehetséges, be fog következni. Nem lesz végtelen számú világ. A hullámfüggvény a Schrödinger-egyenlet szerint fejlődik. Egyes dolgokhoz az egyenlet nem vezet el, ezért nem valósulnak meg. Például az elektron, nem fog spontán módon protonná alakulni. Ez megváltoztatná, az elektromos töltésmennyiséget, márpedig a töltés szigorúan megmaradó mennyiség. Ebből következik, hogy az elágazás révén, nem jöhetnek létre, az eredetinél több, vagy kevesebb töltéssel rendelkező világok. A sok világ esetén a méréseknek nincs különösebb jelentősége. Nagyon nagy a szám, amiről beszélünk. Arról van szó, hogy egy szuperpozícióban lévő kvantumrendszer összefonódik tágabb környezetével, ez dekoherenciához, és ez által a hullámfüggvény elágazásához vezet. (Dekoherencia, mikor az atomi és a szubatomi részecskék, kvantummechanikai viselkedésüket elveszítik).
• Térjünk vissza az anyagmegmaradáshoz. Nem teremtődik hirtelen új anyag, amiből az új világok keletkeznek. Van egy adott kvantumállapot, aminek kiszámolható az általa képviselt teljes energia. Amíg a hullámfüggvény, az említett Schrödinger-egyenlet szerint fejlődik, addig az energia megmarad. Az elágazó világok energiájának összmennyiségét úgy számolják ki, hogy mindegyik világban összegzik az energia mennyiségét, és azt szorozzák az adott világ súlyával (ez nem más, mint az amplitúdó négyzete). Amikor egy világ kétfelé oszlik, akkor az energia, alapvetően ugyan az lesz, mint a korábbi egyedüli világban volt. De, hozzájárulásuk a hullámfüggvény teljes energiájához a felére csökken. Adódik abból, hogy az amplitúdójuk is csökkent. Az új világ hozzájárulása az új univerzum energiájához, nem egyszerűen az újvilág  tömegéből, és helyzeti energiájából adódik. Azt még meg kell szorozni a hullámfüggvény megfelelő ágának a súlyával. Hasadás után a két világ pontosan annyival járul hozzá a hullámfüggvény energiájához, mint a korábbi egy világ. .-appa.

• Attól függ a tehetség, hol húzod meg a határt. Voltak uralkodók, fáraók, akik nem tudtak írni, olvasni. E két utóbbi tevékenység szerintem nem vehető olybá, hogy az a tehetség fok mérője. Sok hatásvadász vers jelenik meg, amelyek a szikrázó kék égről, a csillagokba költözött szülőkről, virágba borult rétekről, csobogó patakról mesél. Mindez évente legalább egyszer felkerül, átírva és más címen.
• Jómagam nem lévén művész, és igazából nem is értem Őket. Titeket költőket sem! A zene azért tetszhet, mert rezgés. Nem azért, mert Én „egy húron pendülök” a szerzővel.
• Az univerzum felépült. Ez csak úgy lehetséges, hogy valamiből, valamivé vált. Hogy valami hierarchikus, az emberi megközelítés. Tükrözve ezzel is, az egyenlőtlenséget. Miért, hét szint, meg alszint van? Tán-csak nem azért, mert az prímszám. Igaz, az oktáv is hétfokú, de nyolc hangból áll. Jut eszembe, egyszer írtad, hogy újabb megközelítések szerint arkangyal is 8 van. Nem lett vón elég, abból is hét. (12-ről is olvastam).
• Írod. „Az univerzumban minden hierarchikus, többnyire 7 alszint van minden szinten, úgy értem, hogy minden denzitásban van 7 szint, pontosabban az ember a 7-ik ebben, amelyik avanzsálhat feljebb, más lény nem képes erre.” Ez meglepett. Régebben azt tanítottad, hogy minden felsőbb denzitásba lép, ha megérett rá. Az idézett mondat szerint, nem.
• Továbbra is tartom, hogy vannak véletlenek. Itt előtte teszek egy kis kitérőt. Megjegyzem, hogy kalapos királyunk, akire hivatkozol (ha egy uralkodót értünk alatta) II. József volt. Terike királynő negyedik fiacskája. A boszorkányokkal kapcsolatos mondás (ebben az univerzumban, ahol Én vagyok) Könyves Kálmán királyunktól származik. Néhány száz év van köztük.
• Nézzük akkor bizonyításod arra, hogy nincsenek véletlenek. Azt mondod: „Minden lélek mielőtt ide születik „betervez” magának 2-4 „kilépési” pontot is és hogy melyiken búcsúzik el, innen attól függ, hogy befejezte-e amiért jött vagy sem.” Nem egy komoly terv, ha ennyire laza, de ez csak az Én véleményem. De ezzel, önkéntelenül sikerült bebizonyítanod a véletleneket. Ugyanis valami véletlen csak közbe jött (akár kétszer, háromszor), hogy nem tudott távozni, az első kilépési ponton az a lélek.
• Nézzük a másik bizonyítékot: „sok lélek „össze beszél” hogy egy repülő szerencsétlenségben lépnek ki innen, erre van bizonyíték, mert a legtöbb utolsó pillanatban történő lemondás ezeken a járatokon van mindig, mert akinek nem ez a kilépési pontja annak a védő angyalai akadályokat támasztanak a felszállás elé, úgy mint forgalmi akadályok, családi probléma, egészségügyi probléma stb. Erre statisztikai adatok vannak, így nem cáfolható”. Megkérdem. Nem számít ez öngyilkosságnak? Nagy logikai ellentmondást is látok. A védőangyal, hogy jön a képbe? Ő véd a veszélyektől. A kilépési pont az betervezett. Az nem veszély, attól nem kell védeni. Tán túlbuzgó az őrangyal? Elvégezte a dógát az a szegény lélek, oszt menne a következő denzitásba. Akkor a pilóták, utaskísérők, mind végeztek a földi küldetésükkel, (amit Ők maguk terveztek). Csakhogy van egy kis bibi. Őket beosztják. Nem Ők találják ki, hogy ezzel a járattal megyek. Aztán, - mi van azzal, aki túlélte a repülőszerencsétlenséget. Akkor, ez a véletlen folytán maradt életben? Jegyzem meg, ez a következő élet megtervezés, a hinduizmusból lett átemelve. -.appa. 

• Orbán mondta az évértékelőn: A végén úgyis mindenki azt kapja majd, ami jár”. Na, megnyugodhatunk. Azt kapjuk, ami szerinte jár Nekünk. Vagyis alamizsna. Hajjátok, ha tudtam vóna, hogy ez lesz, nem csinálok semmit. Semmiképpen sem szavaztam vóna Antall Józsefre, akivel együtt loptak egy székházat a pártjaiknak.
• Sok mindent beszélt az évzáró bulin. A barátjáról aszonta: Donald Trump amerikai elnök „nem a megváltónk, hanem a harcostársunk.” Hát Nekem nem! Én ugyanis nem vagyok KGB ügynök. Köztörvényes bűnöző sem. Arról is papírom van, hogy nem voltam III/III-as ügynök. (Zárójelben elgondolkodom. Ezek szerint Viktor is KGB ügynök.)
• Ismertette Velünk azt is, mi szar mán a határainkon túl élni. Magyarországon, az egy évben 250 ezer forintos számla, Romániában 600 ezer, Szlovákiában 650 ezer, Lengyelországban 900 ezer, Csehországban több mint 1 millió forint. Az igaz, hogy az áramszámla 1000 forint. Erre rakódik még 10 ezer ilyen olyan költség. Tényleg kicsi a rezsi? Az emlegetett országokban, - mennyi a fizetés. Nem a miniszterelnöké! Arról tudjuk, hogy az övé, az egyik legmagasabb az unióban.
• Most arra nem kell gondolni, hogy Debrecenből, és Nyíregyről bevásárló buszok indulnak Romániába. Arra most ne gondoljunk, mennyit kereshetnek ott a dolgozók. Mondjuk az nem lehet véletlen, hogy a Debrecen központú vármegyében sok Román vesz lakást, és sok Magyar átjár dolgozni Romániába.
• A miniszterelnök meghirdette a 100 új gyár programot. Nem tudni mi számít gyárnak. Hunnan gyönnek? Az biztos, hogy a külföldről idetelepített környezetkíméletlen gyárakba fektetett milliárdokból, lehetett volna gyárakat építeni. Mennyi idő alatt épül fel? Honnan lesz hozzá munkaerő. Ugye, ne aggodalmaskodjak? Nem az Én dógom. Petya szerez majd munkaerőt. Ne feledjem már el a legfontosabbat. Azt is mondta a miniszterelnök úr. „Ez olyan jelentőségű, mint száz évvel ezelőtt az elektromos áram volt”. Na! Most már tudjátok milyen nagy dolog ez. Erre a bemondásra, olyan csudákat vizionálhattok, hogy az valami csuda.
• Ahogy ígértem. Van még egy, - jó hír! Nem lesz áfa-csökkentés. Hová vezetne az? Azt is kimondta a Mi bölcs vezetőnk. „Az áfa-csökkentés leginkább a kereskedelmi láncok profitját növeli, ezért nem ezt választják, a bevezetni kívánt áfa-visszatérítés viszont biztosan azokhoz jut, akiknek szánják”. Vagyis a gazdagoknak. A szegények vidéken termelnek zöldséget, gyümölcsöt. Ők nem kapnak áfa-visszatérítést. Miért kapnának. A pénzüknél vannak. Nem fizetnek áfát az államnak. Nem kapnak visszatérítést. Ha megszűnne a 27%-os áfa, akkor a boltok sem fizetnének ilyen óriás mértékű áfát az államnak. Márpedig a kormánynak kell ez a 27%-ék. Hazugság, hogy az áfa csökkentés a kereskedelmi láncok profitját növelné. Az állam bevételét csökkentené, mert a boltok kevesebb áfát utalnának át az államnak. -.appa. 

-’24.04.07.

Tegnap, vagyis szombaton reggel nem úgy nézett ki, hogy lesz horgászat. Csepergett az eső. Aztán megállt. Délkörül kisütött a nap. Az ebéd utáni szunyókát kiiktatam, hogy mihamarabb elinduljunk horgászni. Pakoltam be a dolgokat. Mondtam Attilának. Elég ennyi csonti, a garázsból viszünk gilisztát. Hát nem vittünk, de ez már-csak a kipakoláskor jutott eszembe. Mint ahogy az is, hogy a színes fluo pellet is otthon van. Ez nem olyan meglepő. Az idén egyetlen egyszer sem sikerült még magammal vinni. Pedig jól mutatna az aljazaton, az enyhén zavaros vízben. Attila letelepedett a leragadt úszó sás sziget mellett. Ebben a formában elévült az úszó megjelölés. Szórtam sima pelletet. Attila kezdte a horgászatot, egy negyedóra előnnyel. Én kevergettem az etetőanyagot. Vedrekben vizet hoztam a kézmosáshoz. Maradtunk a szokásos szereléknél. Attila a 4,1 méteres Shakespeare mellett, Én az ötös Silstar bolónál, amiből nem húztam ki minden tagot. Így ez is négy méteres volt. A dzsekit a székre tettem, olyan jó idő volt. Attila szintén nekivetkőzött. Siralmasan indult a dolog. Az első órában Attila fogott egy 10 dekás karika keszeget. Be is jelentette: na, Én már nem betlizek. Én, ¾ óránál fogtam az első halam. Így zártuk az órát. Kapásunk állandóan volt, de nem akadt meg a hal. Apró razbórákra tippeltünk. Azok is lehettek, meg apró bagoly keszegek. Ez utóbbiakból fogtam. Attilának kiemelés közben esett vissza, a 12-es horogról egy kis ujjnyi razbóra. Megindult a kapás. Három e.kárász jött egymásután. Közben megjött Gyuszi. Kérdezte, nem zavar e, ha mellénk ül. Tegnap, a tőlünk 15 méterre lévő, túloldalon megakadt sássziget felőlünk lévő végét horgászta. Nem zavart. Tíz percen belül indított is egy jó tenyeres kárásszal. Kis idő múlva érkezett Jani. Megy a Nyugati-főcsatornára harcsázni. Félóra múlva jött Karcsi az unokájával, meg egy vedérrel. Azt mondta a kis fiú megszámolta a halakat. 106 darab e.kárászt fogtak. Gyuszinak adta a halat. 13 apró e. kárászt hagytak meg a csirkéknek. Mondtam, hogy kérdezzék meg Janit. Örömmel jött a halért. Közben elmondta, hogy állandó kapás van, de egy halat sem tudott fogni. Karcsi elment az unokájával. Jani még horgászott egy kicsit, de kisidő múlva odakiabált Nekünk, búcsúzkodás gyanánt. Négy körül jött egy középkorú pár. A továbbiakban Mi zavartuk meg néha a csendet, ahogy beszélgettünk Gyuszival. Meg a halak csobogása. Egyszer egy percre, látszott a víztetején, szitál az eső. Négykor már fel kellett venni a dzsekit. Félöt körül megjött Vera Gyusziért. Ilyenkor még horgászik egy kicsit. Mi ötig horgásztunk. Mérlegeltünk, de Ők még maradtak. Attila 7 hala, 61deka lett. Ebben volt egy szép 17 dekás e.kárász. Én 28 e.kárászt fogtam 1,57 kg. A többi 10 halam 18 dekának bizonyult. Kifelé menet, a hölgy érdeklődött sikerült e halat fogni. Nekik, még kapásuk sem volt, illetve Neki volt egy nagyon szép elhúzós kapása, de nem akadt. Mondtam, hogy nekünk is egy óra múlva indult be jobban. Mi kisebb úszót használunk. Mutatta, hogy az Övé kisebb, mint a párjáé. A férfi, az itt szokásos duci úszót használta, amit olyan 8 grammosnak saccoltam. Az úszó fele, kinn volt a vízből, ami azt jelentette, hogy az ólom fenéken van. Nyáron jó ez a szerelés is, mert az éhes kárászok, törpék elhúzzák. Úgy szokták csinálni, hogy csúszó ólmozást alkalmaznak. Karcsi is ezt használja, de a melegedő vízben még Ő is 1 grammos kis úszót használ. Az északi ágon, ahol Ők többnyire horgásznak, ott 30-40 centi víz van. Végképpen előnytelen lenne a nagyobb úszó. -.appa.

• Új szavak fújnak. Jó hír! Magyarország, meg tudja csinálni. Gazdaságilag olyan erős az ország, hogy már a nyugdíjasok is kaphatnak lakás felújítási hitelt. Nincs már: Magyarország előre megy nem hátra! Egyébként Magyarország azt is meg tudja csinálni.
• Viktor kicsit hátrébb is ment. Év elején még úgy fogalmazott, hogy a 2025-ös év fantasztikus év lesz az ország számára. Megmódosította az óta. Azt mondta, „ez egy erős év lesz, maradjunk ennyiben”. Itt aztán abba is maradt az erős év. Ez inkább nagyon kemény év lesz a lakosság számára.
• Az ígérgetésből, nagyot mondásból nincs hiány. Ami nem véletlen hisz jövőre is kétharmaddal kell nyerni. Nekünk a béke kedvez, a háború nem. Hát ezért állunk itt, ahol állunk, mert állandóan háború van. A világháború befejezése óta, a Földön csak 26 nap volt, amikor nem volt háború. Hiába töri magát Viktor. Hiába a jó indulat, meg a béke misszió. Ezek a nyomorultak csak háborúznak.
• Azzal riogatnak, hogy Brüsszel el akarja venni a 13. havi nyugdíjat, de kormány nem hagyja. Biztos van benne valami, mert az ellenzék egyszer sem mondta: ne hazudj már Viktor, erről szó sincs.
• Amit már érintettem. A nyugdíjasok számára is elérhetővé tették a kibővített otthon felújítási programot. Orbán aszonta, a polgári kormány számára két csoport van, akik kapcsán beindulnak a pavlovi reflexek, a gyerekesek és a nyugdíjasok. Ő mindent tud, de erre még ő is aszonta: „Én sem tudom, hogy miért van így”.
• Megnézhetjük, mik ezek az emlegetett reflexek. A kísérleti állat nemcsak akkor nyálzik, ha táplálék kerül a szájába, hanem már akkor is, ha meglátja az ételt. Sőt, gondozójának észlelése, lépteinek zaja is beindíthatja a folyamatot. Ennek bizonyítására Pavlov egy kísérletet hajtott végre. Kockacukrot adott egy kutyának. Közben belefújt egy sípba. Ezt többször megismételte. Később csak sípolt, de a cukor elmaradt. Tapasztalta, hogy az eb a sípszót meghallva nyugtalan lett. Nézte a sípoló személyt, várta, a cukrot, miközben megindult a nyálképződése.
• Na, a fentiek alapján már tudjuk, - miért indul be annak a jó embernek a nyálcsorgása. Ennek a két csoportnak a hallatán várja, hogy pénzhez jut. Ne gondoljatok már rosszra. Nem közvetlenül ő, hanem az államkassza. Na jó, abból ő is részesül, de ez így van jól. Amit ő megtesz a szegényekért, azt valamivel meg kell hálálni. Ha nem jut eszükbe maguktól, akkor besegít a kormány. Így mindenki elégedett. A szegények örülnek, hogy löktek nekik valamit. A gazdagok megkapják, amit elvártak. Ilyen egyszerű ez. -.appa.

24.04.04.

Tegnap Lajos rám telefonált, hogy kint vannak Szorgin. Ez igazából a Szorgalmatos nevű település, ami 2002. október 20-tól önálló település. Ezerszáz ember lakja, 8,5 km² területen fekszik, a tiszalöki börtön és Tiszavasvári között félúton. Lajos itt tenyészt trágyagilisztákat, egy komposztáló edény segítségével. Hétfőn mikor kiugrott szétnézni, akkor mondta, hogy menjek nyugodtan. Van bőven giliszta. Hát tényleg van. Alig tudtam lebeszélni, hogy részemre elegendő, ne szedjen ki több földet. Így aztán, csak kétszer annyi gilisztát hoztam, mint amennyi szándékomban volt. Rákérdeztem, hogy mit fogtak Karcsiék, mikor odament érdeklődni. Három kárászt, volt a válasz. Gyönyörű idő volt, enyhe széllel. Kitaláltam, hogy van gilisztám, akkor megyek horgászni. Holnapra esőt írnak (tényleg esik is). Ebéd után el is indultam. Nem vittem pulóvert. Nem kell az! A motoros dzseki a kocsiban van. Felveszem azt, de úgyse lesz arra szükség. Megállok a derékszögnél. A víz sárga, és vagy 5 centivel magasabb. Egy 5-10 centit belelátni. Lehet ebben halat fogni, vígasztalom magam. Kipakolás közben előszedem a motoros dzsekit. Jó lesz az. Magamra szedem a cókmókot, és bemegyek oda ahol hétfőn ültünk Attilával. Az Ő helyére ülök. Megszórom a sás sziget előtti helyet is. Ez úgy néz ki, hogy lehorgonyzott, de két kisebbet feljebb fújt a szél. Folyás iránnyal szemben. A motoros dzsekin felhúztam a cipzárt. Etetek, ahogy megszoktam. Nem látni, hogy eredménye lenne. Azon töprengek, - mit kövessek el? – a betli elkerülése érdekében. Gilisztával csaliztam. Lajos azt mondta: felteszed Gyuszi és húzza a kárász. Nem húzta. Igaz, mintha birizgálta volna. Nem érdekel. Tizenöt perce várok. Tűzök mellé egy csontit. Kiveszem a szereléket. A horog fényes, csak egy gombostű fejnyi giliszta darabka van rajta. Lehettem volna kicsit türelmesebb, hogy ette volna le ezt is. Fehér csonti. Az jó lesz. Jó is lett, fogtam vele egy bodorkát. Később jött egy kis bagolykeszeg is. Tettem gilisztát. Szemet gyönyörködtető kapás. Picit emel az úszón, és egyre gyorsulva viszi folyásirányba. Bevágok, és szép naphalat fogok. Konstatálom, hogy a fogási átlag csökkentés tendenciáját erősítem. Ez a halacska is féldekás lehet. Aztán jöttek, bodrik bagolykeszegek és két ezüst kárász is. Odajön hozzám a Diák (nem sokkal utánam jöttek). Mit fogott? – Gyula bá. Sorolom. Hány kárász van? Mondom: kettő. Csak kettő? – kérdi. Némi lekicsinylést érzek a hangjában. Miért! – Ti hányat fogtatok? Egyet. Lett vón egy második is. Még jobb is, mint az első, de az lemaradt. Végül kinyögi, hogy adjam Nekik a kárászokat, mert mennének harcsázni a Tiszára. Nem ajándékozhatom el a halat. Egyszer egy halőr elmondta dobjam el. Majd megeszi a róka. Tehetek Én róla, hogy a Diák felszedi a fűből? Szorgalmasan etetek. Piszmogó kapásba emelek bele. Jól visszarúg. Döntöttem. Türelmes leszek. Megint piszmog. Megindul, megáll, de az úszó kiemelve marad. Bevágok. A 6-7 dekás e.kárász a parttól bő fél méterre visszacsobban a vízbe. Csak girnyót teszek. Fogtam is vele egy közel dekásnyi törpét. Türelmességemnek köszönhetően, mélyen nyelt. Szakítottam a tiszta gilisztával történő csalizással. Tűzök mellé csontit. Mikor nem süt a nap, kimondottan fázom. A halak elszemtelenedtek. Az etetésen ki-kinézegetnek. Nemcsak ott. Meder közepén is. Ott nem is etettem pedig. Mindegy, félhatkor szerelem össze a botot. Mérlegelek. Kiderült, hogy átlagjavítás lett a dologból. A 9 e.kárász 45 deka. Jött egy 14 dekás karikakeszeg. A 11 darab vegyes hal, ami melléjük társult az 19 deka. -.appa. 

-’24.04.01.

Ezen a húsvét hétfői napon kimentünk hamarabb. Elég erős szél fújt. Nem tudta szegény, hogy már nincs itt az ideje a böjti szeleknek. Unortodox (magyar) szél. Pakolgattunk ki, szépen komótosan. Katika már kifelé jött a két unokával. Fogtak, de nem annyit, mint tegnap. Kárászt meg, csak néhányat. A kis kristály vegler úszóm a kocsiba pakoláskor megsérült. Beszívta a vizet. A víz lehűti a testet. Csökken a nyomás, és bemegy a víz. Kiszárítani sokáig tart. Ebből is látszik, hogy a halfogásról sok mondanivalóm nincs. Jött Lajos. Mondta, hogy tegnap (vasárnap) volt az erőmű alatt. Emelkedett a víz. Fogott egy 80 dekás dévért és néhány kisebbet. Laci előtte való nap fogott olyat, ami 1,8 kg volt megpucolva. Tegnap (kedden) találkoztam Lacival a Pennyben. Mutatta a nagy dévér fényképét. Mutatott csukákat, és hatalmas sügéreket. Visszaengedte őket. Csukái nagysága 40 dekától két kilóig voltak. Vertikális, rózsaszínes csalira jött. Másra, semmire. A hétfői napról azt mondta, hogy a dévérén kívül fogott süllőt és kősüllőt is. Visszaengedte őket. Az biztos, hogy a vertikális pergetésben nagyon otthon van. Mondta, hogy Lajos odaszakított, vagy 15 műcsalit. Teszem hozzá, Lajos magának csinálja. Vett egyet. Csinált egy formát. Önti az ólmot, és megfesti. Láttam az eredetit, amiről másolta. Teljesen olyan, mint amit Ő készít. A halak sem tudják megkülönböztetni. Nem beszélgettünk tovább. Elment a felső parkolóba, mert Karcsi már pakolt be, az unokájával. Nem csörögtem rájuk, hogy mit fogtak. Egy idő múlva jött, BMW-és Laci. Azt mondta a felső ágon volt, 30-40 centi a víz. Kapása sem volt. Beült egy bottal az olajos dzsuva előtti részre. Ott tenyérnyi e.kárászok forognak. Többen próbálkoztak ott, de fogni nem fogtak. Olyan 15-20 perc múlva összepakolt és elment. Én kínomban lecseréltem a beázott úszót. Fogtam is vele 4 aprócska halat. Attila 3 bodorkája 19 deka volt. Én 9 halat csipegettem össze, ami 18 deka volt. Vasárnap is az utolsónak fogott 16 dekás e.kárász nyomta meg a súlyt. Nem is mondtam. Gyuszi és Vera kijöttek. Lementek messzire. A fiuk, Tamás lement hozzájuk. Visszafelé jövet azt mondta: fogtak pár halat. Tegnap az esős időben ki sem néztem. -.appa. 

Húsvét első napja. Mivel töltsük az időt? Jézus tanítványainak nagy része halász volt. Akkor adódik, hogy horgászni kell menni. Fenn a parkolónál állt egy szürke autó. Biztos a Karcsié. Tegnap beszéltem vele. Azt mondta, hogy a tikosi ágon sok halat fogtak. Igaz 30-40 centi víz van, de nagyon eszik benne a hal. A bejárónál egy autó állt. A két fiatalember azt nézte, hogy a tenyérnyi kárász csapat, hogy mozog a vízfelszínen. Nem pipáltak, de ott voltak fenn a felszín közelében. Szombaton kinéztünk. Ketten is horgásztak ezen a részen, de nem fogtak semmit. Most Katika két unokával, messze benn horgászott. Én még molyováltam, amikor már jöttek ki. Volt vagy 30 haluk. Vegyesen, keszegek kárászok. A vízszint magasabb volt, mint eddig bármikor. Kevergettem a kaját. Kimászattam a csontikat. Vélhetőleg itt elkövettem egy hibát. A jó maroknyi bábot szétnyomva elkevertem az etetőanyagban. Gyanítom ennek tudható be, hogy az állandó elvivős kapás ellenére szinte semmit sem fogtunk. Karcsi hívott telefonon. Van 4-5 kiló kárász. Nekem adja, ha gondolom. Nem gondoltam. Attila fogott egy bodorkát, majd egy e.kárászt. Később egy 2 dekás vágó durbincsot. Aztán abbahagyta a horgászatot. Elege lett abból, hogy két órán át csak üres bevágások voltak, és ez alatt az idő alatt nem fogott semmit. A három hala 13 deka volt. Én kitartottam, mert a kisebb horoggal régebben fogtam. Mindenképpen akartam fogni egy halat. Bosszantott, hogy hemzsegett előttünk a hal. Kapás is volt, vagy testtel sodorták. A sásos alól a szembe oldalon, nagy hullámok indultak ki. Mivel megállt a szél, ezért sikerült a lehető legközelebb dobni a sáshoz. Gyönyörű kapás után fogtam egy 3 dekás nagypocakú dubírt. Biztos, hogy nem ezek csinálják a hullámokat. Egyszer csak megbillen az úszó és elindul a sásba. Már nagyon közel volt az úszó a növényhez. Mondtam Attilának. Én már bevágok. Ült a bevágás. Egy 16 dekás e.kárász kívánta meg, az egy szem csontit. Katikáék, és Karcsiék is gilisztával fogták a halat. Próbáltam Én is a gilisztát. Állandó kapással, addig nyammogtak rajta, míg elfogyott. Na, azt nem is írtam, hogy két csontival horgászva gyakran megesett, hogy addig vártam arra, míg rendesen viszi, hogy egy csonti odalett. Egyetlen esetben sem akadt a hal. Végül a 12 halam 43 dekának bizonyult. A siralmas eredmény ellenére javítottam az átlagomat.

Megebédeltünk Debrecenben. Így, ahogy hazajöttünk, átöltöztünk, a horgászós, harci gúnyákba és indultunk horgászni. Félkettőkor már horgásztunk. Katika kinn volt 3 unokával. A legnagyobb fiú, inkább biciklizett. A középső kislány sajnálkozott, hogy csak a nagymama fogott halat. Gyermek tenyérnyi vörösszárnyú volt. Nem volt csak giliszta csalijuk. Kis idő múlva el is mentek, mert a kislány fázott, a napsütéses idő ellenére. Lemenetünk messzire, legalább 150 méterre az országúttól. Olyan helyen álltunk meg, ahol látszott halmozgás. Lepakolgattam. Merítettem vizet. Nem számítottunk sok halra. Ahhoz képest jól fogtunk. Attila fogott 3 halat, ami 5 deka volt. Nekem a 16-os horogra több megakadt. 27 halacska jött össze, 52 deka.  -.appa.