- A statisztikáról, mint bizonyítékról. Ezt nem gondolhatod komolyan. Nézd meg a magyar adatokat a gazdaságunkról, amit a mieink készítenek. Bimbó prof. azt kérdezte (mikor egy társunk azzal érvelt, hogy nem lehet úgy, mert Ő a napokban olvasta, az ezzel kapcsolatos statisztikai adatokat): Nem ismeri? – a hazugság fokozatait. Kezdte mondani, a nemleges válasz után. Van a hazugság. A szemtelen hazugság, és van a statisztika. Jót nevettünk rajta. (Ahogy most Én is, a cáfolhatatlan bizonyítékodon). Ezt követően mondta még. Van egy professzor társam az egyetemen, aki azt mondta: csak azt a statisztikát hiszem el, amit Én magam hamisítottam. Lásd be. Az életből való kilépésekkel sikeresen bizonyítottad, hogy vannak véletlenek.
- Emlegetted a kvantum létezést. Nos, az is a véletlent bizonyítja. Nem tudni, egy kvantum elágazáson melyik ágra kerül az illető lélek. Ebből kifolyólag eltérhet az életútjuk. Tudni véljük azt is, hogy sok kvantum elágazás van. Ily módon kerülhet többször is másik ágra. Ezt figyelembe véve többször is közbe szól a véletlen. De, ez legalább megmagyarázza, - miért is kell több kilépési pontot tervezni. Lám, így megoldódott a több kilépési pont rejtélye. Igaz, ehhez véletleneknek kellett bekövetkeznie.
- Kis kitérő. A kvantum mechanika szerint is lehetséges olyan megoldás, hogy a világ determinisztikus. Az elágazás ellenére az egyén marad azon az ágon, amit életként folytat. Tehát Neki nincs ráhatása a történet alakulására. Nem tud róla, mi történt az elágazásnál. Nem tudja, ma van a másik világban lévő Énjével.
- Érdekes a 64 oldalú gyémánt példád. (Ennyi lapot, csak Nálad olvastam). Annyi lapja van a gyémántnak, amennyit csiszolnak rá. Minél több lapot csiszolnak, annál nagyobb a veszteség az eredeti kőből. Minél több lapja van, annál szebb fényeket mutat. Értékben még jobban is járnak. A hulladékot eladják. A csiszolt pedig értékesebb, ha szépen szórja a fényt.
- A kvantum világokról pár szót. Az elágazások esetén a világ nem duplázódik meg. Az azt jelentené, hogy anyag keletkezett a semmiből. A sokvilág nem jelenti azt, hogy minden lehetséges, be fog következni. Nem lesz végtelen számú világ. A hullámfüggvény a Schrödinger-egyenlet szerint fejlődik. Egyes dolgokhoz az egyenlet nem vezet el, ezért nem valósulnak meg. Például az elektron, nem fog spontán módon protonná alakulni. Ez megváltoztatná, az elektromos töltésmennyiséget, márpedig a töltés szigorúan megmaradó mennyiség. Ebből következik, hogy az elágazás révén, nem jöhetnek létre, az eredetinél több, vagy kevesebb töltéssel rendelkező világok. A sok világ esetén a méréseknek nincs különösebb jelentősége. Nagyon nagy a szám, amiről beszélünk. Arról van szó, hogy egy szuperpozícióban lévő kvantumrendszer összefonódik tágabb környezetével, ez dekoherenciához, és ez által a hullámfüggvény elágazásához vezet. (Dekoherencia, mikor az atomi és a szubatomi részecskék, kvantummechanikai viselkedésüket elveszítik).
- Térjünk vissza az anyagmegmaradáshoz. Nem teremtődik hirtelen új anyag, amiből az új világok keletkeznek. Van egy adott kvantumállapot, aminek kiszámolható az általa képviselt teljes energia. Amíg a hullámfüggvény, az említett Schrödinger-egyenlet szerint fejlődik, addig az energia megmarad. Az elágazó világok energiájának összmennyiségét úgy számolják ki, hogy mindegyik világban összegzik az energia mennyiségét, és azt szorozzák az adott világ súlyával (ez nem más, mint az amplitúdó négyzete). Amikor egy világ kétfelé oszlik, akkor az energia, alapvetően ugyan az lesz, mint a korábbi egyedüli világban volt. De, hozzájárulásuk a hullámfüggvény teljes energiájához a felére csökken. Adódik abból, hogy az amplitúdójuk is csökkent. Az új világ hozzájárulása az új univerzum energiájához, nem egyszerűen az újvilág tömegéből, és helyzeti energiájából adódik. Azt még meg kell szorozni a hullámfüggvény megfelelő ágának a súlyával. Hasadás után a két világ pontosan annyival járul hozzá a hullámfüggvény energiájához, mint a korábbi egy világ. .-appa.
