02.26.

Tegnap délkörül gyönyörűen kisütött a nap. Lehetetlen kihagyni a horgászatot. Egyébként is menni akartunk. A szolunáris nagyon jó kapást mutatott. Az időkép, igazi peca időt írt. Erre szokta Attila mondani, a „Váratlan utazás”- ból idézve: Mit tudja azt egy kalendárium? Hát most tudta! Pedig nem indult rózsásan a készülődés. Sajnos a régen lefojtott csontiknak nem nagyon akaródzott mozgolódni. Kiválogattam, és a bábokat bedobtam az etetőanyagba. Mikor kiérkeztünk ott állt Karcsi kocsija. Gyuszi mellett álltak. Pontosabban az unoka kezében Gyuszi egyik botja volt. Szokatlan volt neki a hosszú rugalmas bot, így néhány gubancot csinált, amit nagyapai segítséggel bontogatott ki a gyermek. A parolázások után nekiláttunk a kipakoláshoz, a szereléshez. Nagy meglepetésemre nem Attila fogta az első halat. Nem is tudom mikor fordult elő ilyen utoljára. Gyuszi zömében küszöket fogott. Panaszkodott, hogy egy cájg odaszakadt. Egy horog eltört. Egyik szerelékről leesett egy ólom. Feltette jobb híján ezt, és meglepően jól fogta vele a halat. Az is meglepő volt, hogy Attila apró halakat fogott a nagy horog ellenére. Kilenc halat fogott, ami 22 deka volt. Mondtam is Neki: nagyon beálltál erre a 20-22 dekára. Volt benne vörösszárnyú, küsz, jász és bodorkák. Én is fogtam egy vörösszárnyút, küszöket és bodorkákat. A 66 darab halam 1,48 kg volt. A visszaengedett halak közül egy volt, ami nem tudott elúszni. Emlékszem volt egy hal, amiből nehezen tudtam kivenni a horgot, mert valahogy oldalra fordult a horog. Valószínűleg erősebben fogtam meg a fejét. Megeszi majd a csuka, vagy a teknősök.

-’24.03.01.

Tegnap, vagyis februárius utolsó napján kimentem, hogy pecázom egy jót. A reggeli napos idő hamar megszűnt, és délutánra kiderült. Na, nem az idő, hanem az, hogy a nap nem is akar kisütni. Csontit válogattam, tengtem, lengtem. Otthon maradt a nagy vedér, a haltartó. Így, egy kisebb vederbe raktam a halakat. A szákot nem szereltem meg. Minek? – úgyse jön rendesebb hal. ¼ 3 lett mire pecázni kezdtem. Míg ott mojováltam, addig is bedobtam a szereléket. Feleslegesen, mert míg nem etettem egy mozdítás sem volt. Az etetés után 10-15 másodperc múlva, már jött is a bodorka. Egyik bevágás után, nagy ellenkezés jelentkezett a zsinór másik végéről. Hamar kiderült, hogy nem e.kárász az illető. Húztam ki, de nem tudtam felemelni, ezért kihúztam a partszéléig. Be is libbent a sásba. Szerencsémre fel tudtam emelni, nem gabalyította be magát a susnyába. Idei legnagyobb halam lett ez a 13 dekás bodorka. Persze, hogy megszereltem a szákot. (Persze, hogy feleslegesen). Kis idő múlva megjelent Laci, hogy az erőműnél nem férni a vízhez, annyian vannak kinn. Kis keszegeket fognak. Beszélgettünk. Megjött a BMW-s Laci is. Nem fogott a Nyugatin semmit, de most nem is ott volt, csak megfordult a felső parkolónál. A másik Laci elment dobálni. Többször leakadt, de a halak részéről egy rámozdulás sem volt. Amíg el nem indultak a sporttársak, addig jól elbeszélgettem velük. Ami nem is volt baj, mert kicsi az a veder. Rengeteg kapás volt. Gyönyörűen vitte, de nem is koppant. Nagyon hosszan kivártam és sikerült megfognom két gyöngyös razborát. Eleinte azt hittem, apró küszök a tettesek. Na, ezek annál is kisebbek voltak. Ötkor befejeztem a pecázást. 56 halat fogtam, a mi 1,12 kg volt. Sikerült tovább csökkentenem az átlagsúlyt. Ez volt február, és egyben az idei év nyolcadik horgászata. Volt egy tanulsága a horgászatnak. Az egy dolog, hogy a lakótelepen jön, megy az ember, - de kinn a természetben üldögélni? Elkelt volna egy hosszú szárú alsónadrág. -.appa.