Az évvége a nyakunkon van, menni kell horgászni. Hogy miért? Mi van akkor drága jó sporttársaim, - ha bejön megint egy zehernyékes január? Vagy tán még a február is? Akkor oszt jól nézünk ki. Szóval addig kell menni, amíg módunkban áll. A mondás szerint addig kell a vasat ütni, amíg meleg. A vizet meg addig, amíg be nem fagy. Nem sok van hátra az esztendőből, elvégre 29.-e van. Fújt egy kicsit a szél, de csak kimentünk. Attila csak sétált, nem pergetett. Mikor kiértünk olyan két óra lehetett. Elég erős szél fújt. A szigeten mentünk. Mégiscsak jobb, ha saját oldalunkon fújja ki egy szélroham a csalit, mint a túlpartra. Esett párszem eső, vagy hó, de két perc alatt abbahagyta. Kisütött újra a nap. A vízből még többet elengedtek. Ebéd után szereltem egy nagyobb twisztert. A 10g-os jigfejet lecseréltem 5 g-osra. Annak a próbája következett. Jól döntöttem. Messzire lehetett dobni, és nem is fújta annyira az erős szél sem. Amit vártam is a jigfej változtatástól, nem szedett össze annyi dzsuvát. Olyan egy harmadnál jártunk a távnak, amikor volt egy ütés, majd egy kettős ütés. Bevágtam és meg is lett. Nem volt komoly ellenállása, vagy két méter után leakadt. Lehet sügér volt. A fél távon túljártunk, amikor megnehezedett, mintha növény lenne, de fordult. Bevágtam. Nagy rohangálásba kezdett. Ki is ugrott, de jól akadt a horog. 53 dekás csuka volt. Közeledtünk a betonhoz. Dobtam egy nagyon hosszút. Alig indítom, megnehezedik. Berámolok neki rendesen, mert messze van. Összeakadtam egy másik pergetővel. Hát nem vettem észre Robit a terepszínű ruhában. Délelőtt voltak a Tiszán a fiával. Megnézték a csónakot. Kicsit dobáltak is. A fia fogott 1 másfeles süllőt, meg két dévért. Azt mondja a nagyobbik dorozsmás volt, pedig hol van még az ívás. Mondtam Neki, hogy becsapja a halakt ez a jó idő. Végül is december vége van, és a csatorna 2-szer fogyott be, egy-egy napra. Robiék fogásával kapcsolatban. A keszegek, busák bemennek a nő alá, mert ilyen nagy áradáskor forog ott a víz. Ilyenkor aztán beléjük akad a horog. Ők elindultak haza. Mi elmentünk a Nyugatiig, de igazából nem volt semmi. Kétszer volt olyan kis koppanás, mint mikor törpéket lehetett fogni. Nem tudom, hogy van ez, de mióta ott a keresztgát a zsilip közelében, az óta egy törpét fogtam csak. Csak foglalkoztat, hogy kellene egy tapogató cájgot szerelni. Ott van a Silstar Graphite 3140-3,85-ös botom. Hossza ideális a tapogatáshoz, cincáláshoz. Nagyon jó az elosztási is, 6 tagból álló teleszkópos rendszere miatt. Akciója szintén, hisz B 15-30. Ez még az első széria, ami vöröses barna. A későbbiek zöld színűek voltak.  -.appa.

Kedélyes ó-év búcsúztató

Ahogy a pohárhoz nyúltam, magamra találtam.

Hangos szavam sem volt. Egyáltalán nem vitáztam

Összefogtunk. Meg nem hátráltam.

Magamban, jó társra találtam.

                                              –.appa.

Újév reggeli gondolat

Túl néhány reggeli sóhajon.

Rendezgetem a gondolatom.

Előttem van, egy egész esztendő,

ha épp, úgy akarja a teremtő.

Dereng, pár félig feledett álmom.

Terveket szövögetek, és várom.

Tudom. Dolgoznom kell a megvalósuláson.

Vajon tényleg akarom? - és meg is csinálom?

Mégis, mi az? Amit mindenképpen kívánok?

Hogy ne rontsuk! Inkább, jobbítsuk a világot.

Higgyünk benne, hogy még bármi is lehet.
Nyújtsunk egymás felé, segítő kezet.

                                       –.appa.

Hajjátok, megkezdődött végre az oltakozás, amitől kisebb csodát vár az emberiség (meg Mi is). Mondják is, hogy mindenki oltassa be magát. Kedvcsinálónak mutatták is, hogyan történt az első oltás. Mutatták is az első oltást (tévé, újság). Szlávik János infektológus főorvos oltotta be kollégáját a Pfizer és a BioNTech által kifejlesztett, koronavírus elleni oltóanyaggal. Kertész Adrienne a Dél-pesti Centrumkórház infekciókontroll osztályának osztályvezető főorvosa kapta meg Magyarországon az első oltást. Azt mondta: régóta várta, hogy megkaphassa az oltást, mert ettől függ, hogy tovább tud-e biztonságban, nyugodtan dolgozni. Merkely Béla is oltotta a kollégáit, az első 24-et. Megtudhattuk tőle, hogy Ő, sajnos még két hónapig nem kaphatja meg az oltóanyagot, mert egy hónapja esett át a koronavírus-fertőzésen. Akkor most mi van? A kampányban azt mondják, hogy mindenki oltathatja magát, még az is, akinek enyhe tünetei vannak. Ez engem eleve meglepett, mert az influenza elleni kampányban, azt mondták, hogy nem jó akkor oltakozni, mikor már az emberben ott a vírus, még akkor sem, ha tünetmentes. Ezért oltassa magát mindenki minél hamarabb. Mutatták is, elég kétségbe esett ábrázattal Orbán Viktort, amint beoltják. Arra gondoltam, tényleg nem lehet jó akkor megkapni az oltást, amikor az immunrendszer már dolgozik a vírus elhárításán. A vakcina pluszmozgósítást végez, és túlpörgeti az immunválaszt. Mondhatjuk erre, hogy a két oltóanyag nem egyformán aktivizálja az immunrendszert. Na-de, - mi is van azzal, aki átesett rajta? Ellentétes információnak értelmezem a két állítást. Szóval megy a kampány. Lehet regisztrálni. Ezzel kapcsolatban a miniszterelnök úr, és Cecilia asszony egy véleményen van. Kapják abban a sorrendben, ahogyan veszélyeztetve vannak a különböző szakmák, valamint a korosztályok. A napokban megírták miniszterelnök úr is akkor kapja meg, amikor sorra kerül. Hát ez, egy felesleges bejelentés. Érdekel valakit, hogy mikor kapja meg? Amúgy is semmi értelme. Már-csak azért is, mert teljességgel ellenőrizhetetlen az egész. Másrészt meg azt gondolom, - egy miniszterelnök miért ne kaphatná meg hamarabb? Hacsak? – nem azért, mert nem bízik a vakcinában. Ha, beoltanák, akkor mondhatnák, - íme vegyetek róla példát. Tudom, a hitetlenkedők akkor azt mondanák: persze, kapott egy vitamin injekciót. Nem egyszerű ebben az ügyben mindenkinek a kedvébe járni. Jut eszembe, még egy ellentmondás. Rogán Tóni kimondta az igazságot. Előbb olthatják be azt, aki regisztrál a koronavírus elleni oltóanyagra a kormányzati portálon. Azt mondta: „Az, aki szeretne oltást kapni, jelentkezzen. Attól még nem kötelező. Ha jelentkezik, meg fogják keresni, amikor itt az oltás, beosztják a megfelelő helyre, és legfeljebb akkor úgy dönt, hogy mégsem adatja be magának az oltást. De ha nem jelentkezik, akkor nem tudjuk, hogy ő szeretné megkapni, és mivel csak önkéntes, ezért értelemszerűen mindenképpen hátrébb kerül a sorban.” Azt mondják, az egész adathalászat. Be kell ikszelned, hogy felhasználhatják az adataidat. Ha, nem ikszeled be, majd beikszelik helyetted, ha beérkezett a jelentkezési lap. Felmerült bennem, - mi értelme ennek az egésznek? Mindent tudnak rólunk. Na, még jut eszembe. Állítólag Szlávik mondott valami olyasmit, hogy mindenkit olyan oltóanyaggal oltanak be, ami rendelkezésre áll. Ezt erősíti meg Szógyártó Petya: Magyarország különböző fertőző betegségek elleni, nemzetközi viszonylatban is kimagasló átoltottsága legnagyobb részben orosz oltóanyagoknak köszönhető. Hát eltévedtél a történelem útvesztőjében Petyuska. Azt nem az Orosz barátaink készítették. Azok még a Szovjet elvtársak voltak. -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy hozsánnázásba kezdek ennek kapcsán. Hát nem. Nagyon tévedtek. Egyrészt az egész felvetést nem értem. Néhány éve (olyan 4-5 éve) nagyon lelkesedtünk eltörlik, mi több, hogy eltörölték a hálapénzt. Nagyjából emlékszem, hogy ezzel kapcsolatban volt fizetésemelés, a rezidensek helyzetének rendezése, és az Ő bérüket is emelték. Különösebbképpen nem érintett meg a dolog, ami érthető is, nem lévén sem orvos, sem rezidens (aki szintén orvos) a családban. Most nem is erről akarok beszélni, hanem a szülésről. No, nem magáról a folyamatról, hanem az a körüli hálapénzről. Meg az arról való lemondás nehézségéről. Belátom én, hogy ennyi pénzről nehéz lemondani. Lássuk be, hogy megszokja az ember. Meg azt is lássuk be, hogy ekkora összeget az állam bácsi nem fog emelni. Meg is indult a mozgolódás (történt ugyanis egy kerekasztal-beszélgetés a szülésért adott hálapénzről), annak érdekében, hogy ez a pénz valamilyen formában megmaradjon. Megmaradjon, mármint az orvosoknál, és nem a nőgyógyászati betegeknél, vagy a szülő nőknél. Évi 7 milliárd forintról beszélünk, ami hálapénz gyanánt került a nőgyógyászokhoz. A forint helyzete miatt, ez az összeg jelentősen növekszik évente. Azt hiszem, senki sem gondolja komolyan (még a kormány sem), hogy jövőre 3 % lesz az infláció. Nagyon ötletes az érv, ami miatt nem lehet egyszerűen megszüntetni a nőgyógyászok esetében a hálapénzt. Tévedtek. Nem az orvosok miatt. Bizony-bizony, jól gondoljátok. A kismamák miatt.  Ugyanis, amennyiben egyik napról a másikra megszüntetik, attól kétségbe esnek a kismamák. Mitől esnek kétségbe? – kérdezitek most, elkerekedett szemekkel.  Megmondom Én Nektek. Attól, hogy mi a fenét is csináljanak, azzal a megmaradt néhányszázezer forinttal. Nagy dilemma ez testvéreim. Született is javaslat, hogy megelőzzék a kismamák kétségbe esett helyzetbe taszítását. A javaslat szerint a kismamák kössenek szerződést az állami kórházzal, ahol szülni fog. A szerződésben rögzítésre kerül a közreműködő orvos neve. Képzeljétek el testvéreim. A szerződésben az is rögzítve lenne, mit vállal a pénzért az orvos. Hihetitek, hogy a vizsgálatokat, és a szülés levezetését, a baba haza bocsájtásával bezárólag. Jelenleg ez nincs tisztázva. E miatt keveredik a magán- és az állami ellátás. Ez bizony igaz. Hallottam esetet pár éve, amikor a fogadott szülésznek sürgősen üdülni kellett mennie. Megnyugtatta a kismamát, hogy nincs semmi gond. Megbeszélte egy kollégával, hogy le fogja vezetni a szülést. Ez meg is történt. Eltelt több mint egy hét, de az anyukát és babáját nem bocsátották otthonukba. Az apuka érdeklődött, - mi a probléma? A babával, vagy az anyával?  Nincs semmi probléma, csak Én ilyenkor szoktam kapni 200 ezer forintot, mondta az orvos. Az apuka szavait nem ismételném meg, de hogy azért legyen fogalmatok, nyújtok némi támpontot. Felszólító módban, és eléggé emelt hangon vérfertőzés elkövetésére sarkalta az orvost, az édesanyjával kapcsolatban. Itt még szegény mama kapott egy jelzőt is, ami nem az erkölcsös élettel függ össze. Majd közölte vele, hogy kérje a kollégájától, mert előre ki lett fizetve. Jegyzem meg Nektek, a kollégával kapcsolatban is pár keresetlen jelzőt elejtett, informális jelleggel, hogy mit gondol az esettel kapcsolatban a doktor úrról. A helyettesítő doktor, szó nélkül tudomásul vette. Még aznap szólt a kismamának, holnap jöhet értük a férje. Ezt csak azért meséltem el Nektek, hogy lássátok, milyen bonyodalmakhoz vezet, amikor nincsenek szerződésbe fektetve, hogy mit várhat el egy kórházba fektetett kismama. Az emlegetett javaslat nagyszerűsége abban rejlik, hogy megállapodás esetén lehetőség lesz térítést kérni a szülésért. Szerződésben tisztázhatók az extra szolgáltatások is. Vagyis a szülész lobbi meg kívánja tartani a hálapénz intézményét. A MOK-alelnök Lénárd Rita mondta: ez a papír önmagában semmilyen előnnyel nem járhat, csak a személyes közreműködésért és az eltérő körülményekért fizet a kismama. Én azt hittem, az orvosoknál is úgy van, hogy bemegy a munkahelyére és dolgozik.  Úgy gondoltam, az a személyes közreműködés. Aztán el kellene dönteni, hogy miről is van szó. egy darab papírról, vagy szerződésről. Rémlik nekem, hogy a szerződés, valami kötelezettséggel jár. Ha a hálapénz megtartása a cél, akkor egy papír, és ott tartunk, mint a nagy hálapénz eltörlés előtt.  Szela.  -.appa.

Nem ez a rendes neve. Gégé a fedő neve, mellesleg ez a foglalkozását jelöli, ami igazából a gigant gügye rövidítése. Meg ne ijedjetek egy pillanatra sem. Nem Ő a gügye. Annak sincs igaza, aki azt mondja, hogy Ő a hülye. Bizony nem. Ő néki az a dóga, hogy Minket az egyszerű államon élősködőket gügyének, idiótának, hülyének nézzen (a felsorolásból szabadon választhattok, demokrácia van). GéGé azt mondja a múltkoriban: Ha a jobboldali polgármesterek kibírják az iparűzési adó fele nélkül, bírják ki a baloldaliak is. Oszt milyen igaza van a miniszternek. Gondojjatok mán bele, - ha Űk megtuggyák csinálni, akkor csinájják meg amazok is. Igen ám, de azt is tudatni kell a néppel, hogy Fideszesnek kell lenni, ha el akar érni valamit. Most nem az egyénről beszélek, (de persze az is). A településről. Már az első akciónál megírtam, amikor településektől vontak el pénzt, hogy nincs ezzel semmi gond, mert a jobboldali települések kapnak majd pénzt a kormánytól. Ennek így kell lennie, hisz ennek az, az üzente, hogy íme, kedves polgárok megéri a Fideszre szavazni. Ez adódik az 1993-as Orbán–Kövér-csoport felfogásból, "aki nincs mellettünk, az nincs". Mán pedig drágáim, ha valaki nincs, annak nem kell pénz sem.  Vagyis pusztuljon el, mint mondták is, – nem a Mi kutyánk kölyke. GéGé mondata nagyon frappáns. Igaznak is tűnik. Hát tényleg, az ostoba balosok, - miért nem tudják megcsinálni? Az emberek nagy része nem gondolja végig, hogy, mert a kormány által libsiknek nevezett önkormányzatok nem kapnak pénzt a kormánytól. Ezek az önkormányzatok számukra nincsenek. Valahogy azért bizonyítani kell, hogy érdemes Fideszes településnek lenni. Ezt valahogy be kell vinni a köztudatba. Erre jó, hogy az újság, a rádió, a tévé, minden az Ő nagyságukat szajkózza. Tuggyátok, mikor a konyhában teszek-veszek, hallgatom a nyíregyi rádiót. Emlegették, hogy Nyíregyháza kapott a kormánytól 5 milliárd forintot, megcsinálják belőle a Tiszavasvári úti felüljárót, meg egyéb dolgokat. Ez, akkor is szép summa, ha elhisszük a rossznyelvek híresztelését, miszerint egy harmadát, kézen-közön vissza kell csorgatni. Mondanom sem kell ugye, hogy nem hisszük el. Most jön az örömhír, - Nyíregyháza újabb 5 milliárdot kapott, amiből a földutakat aszfalt burkolattal láthatja el. Erre lehet pályázni. Ma reggel, megint fél füllel hallgatom a rádiót, - és mit hallok? Nyíregyháza önkormányzata 1,4 milliárd forintot kapott a kormánytól feladatainak ellátására. Most, az értetlenebb népekben felmerülhet, - akkor az elvett adók miatt, mégsem bírják ki a jobboldali polgármesterek sem? Akkor polgártársak egy megoldás van. Legyen minden település Fidesz irányítás alatt, és akkor minden település kap plusz lóvét. És akkor itt lesz a Kánaán. Hajjátok? - azért ezzel az okoskodással van egy kis bibi. Mindenkinek nem lehet plusz pénzt adni. Azt valakiktől el kell venni. De ne féjjetek egy jottányit sem. A Mi keresztény kormányunk ügyes, és megoldja. Figyejjetek mán! – Jézus meg tudta szaporítani a hat kenyeret. Ő egyedül volt. Akkor mit tud tenni egy mélyen kereszténykormány? Na, látjátok! És még egy jó hír, karácsony előttről. Ebből láthassátok, hogy egész megyénket támogatják. Most fel ne merüljön bennetek, hogy valami csókosnak segítettek be, hogy jó pénzen tudja eladni az almáját, meg a kompérját. Ez a gondolat nem fér össze, a karácsony meghittségével. Megírták, hogy a Külgazdasági- és Külügyminisztérium ajándékcsomaggal kedveskedik dolgozóinak. Ez tartalmazott, 7 kg szabolcsi almát és 10 kg burgonyát. Azt nem nagyon értem, a belső levél kiszivárogtatójának, - mi lehetett a célja? Végül is karácsony környékén sok munkáltató, ad dolgozóinak különböző ajándékokat. Most ötlött belém. ÚR Isten! Csak nem elmaradt? – az évek óta megszokott, és természetesen megérdemelt, többhavi fizetés összegének megfelelő év végi jutalom. -.appa.

Hogyan is kezdjem? - kis mesém.

Kezdjem talán, a legeslegelején?

Egy napsütötte. Esős nap reggelén,

találkoztunk, a szivárvány ívén.

Landoltunk, a szerelem csábos mezején.

(Legalábbis, ilyesmit írnák, költőként.

Hűha. Nem nákol-hatnék. Akkor írnék).

Morfondírozok. Gubbasztva az élet peremén.

Hogyan is volt? - hová lettél, Te? - meg én?

Biztos feledted rég. Én emlékszem még.

Boldogságban ért véget a nap.

A holnap?

Ránk, az már nem virradt.

Vágytam. Itt kellett volna, hogy legyél.

Elhagytál, és már nem is volt remény.

(Képzelet veszi el, az ember eszét).

Hallottam még, moccanásaid neszét.

u.i:

Íme, egy rossz mese, emlékeként.

Pendülnek villanó pengeként,

és betűk repülnek szerte szét.

Érzem, Minden egyes „é” betű kemény.

Éle vág. Mélyül lelkemben a fekély.

                                                         -.appa.

Három verset adok közre néktek. Nem vagyok biztos benne, hogy ezekből megtudjátok, mégis, - mi a búbánat az a búbánat?

Búbánat imitáció

Akkor én, meg az ÚR lelke,

lebegett a vizek felett.

Kerestem a kéklő eget.

Ám az, csak második nap lett.

(de helyette, leltem kínkeserveket)

Mindegy csak legyen valami.

Egyre-megy.

                                                               -’appa.

Búbánat determináció

Most részese leszel az igazságnak.

Nekem ne! Adj hálát, valaki másnak.

Ülepemet a földhöz verdesem.

Hát aztán? Végtére is megtehetem,

ha éppen úgy tartja úri kedvem.

Hogy mi a búbánat? – az a búbánat?

Téged, még sosem emésztett a bánat?

                                                                                   -’appa.

Búbánat illumináció

Bánatom, vidáman kerestem,

míg a hegy levét vedeltem.

Na, ezzel semmire sem megyek.

Otthagyva a foszló keservet,

bánathártyám hosszan megreped.

Apránként kibúvok.

Napon szárítkozok.

Nem sajnálom azt az ócska, elnyűttet.

Nagyobbat növesztek, - a régi helyett.

Ennyi. Helyreáll a világban a rend,

és végre lehet újra szenvelegnem.

                                                                             -’appa.

Agyamba késeket szúrt a fény.

Ráeszméltem, hogy elmentél.

Azt mesélted mindég élvezettel,

milyen gyönyörű lesz majd a reggel.

Reggel.

Nézem a felkelő napot.

Az ablaknál állok.

Lám, megint itt vagyok.

Telnek az évek. Időm egyre fogy.

Remény.

Ez a nap az, amit még megkapok.

Ott ragadtam valahol, a megoldatlan múltba’.

Görgetem történetemet, galacsinba gyúrva.

Neki feszülve. Ganajtúró bogár módra.

Akkor még minden, csoda volt.

Éreztem melegen süt ránk a hold.

Fülemben zsongtak dallamok.

Nekem énekelték az angyalok.

Hittem. Majd örökké Veled vagyok.

Mintha csak, Mienk lett volna a világ.

Minden, ami jó. Gyertek csak! - Ránk kiállt.

Pőre bőröm alatt lüktettek az erek.

Lelkem mélyén vibrált a neved.

Emlékszem Rád. Bárcsak ne tenném.

Nem jutna eszembe a veszteség.

Talán el sem hiszed.

Még mindég szeretlek.

Belém égett a neved.

Nézek az urna sírra.

Onnan, nem jössz vissza.

Porként, ott vagy valahol.

De Te! – már nem vagy sehol.

De hát pont Te?

Ki, nekem voltál valaha teremtve.

Szavaid valahol bennem égnek,

de hihetek e? – a régnek.

Minden, mi volt. Valahol ott rohad.

A jelen is mögöttünk marad.

Az is koporsóba hullik.

Az ember meg belenyugszik.

Szembefordulva az emlékeimmel,

csatáim vívom az emlékezettel.

Minden, amit annyira vártam,

és hittem a szívembe zártam.

Egyszerűen elsikkadt. Eltűnt valahol.

Fülemben a vér lüktetve dobol.

Szánalmas.

Mit soha meg nem találtak a vágyak,

most azt keresem konokul.

Sosem volt vértem.

Hogy, nem öltek meg,

még most sem értem.

Valahol,

a tér, és az idő végtelenében.

Tán? - öltem is érted.

Van ilyen rémképem.

Létezhet?

Máig sem értem, az egészet,

hogy pont, Te lettél a végzet.

Lelkem sérült, mikor elvesztettelek.

És persze, hogy nincs róla látlelet.

Vonzott a Nap, a Csillagok.

Mégis itt, a Földön vagyok.

A jövő, lecsap ránk, mint a kobra.

Tán emlékszünk majd, a szebb napokra.

Este van.

Nézem a lenyugvó napot.

Ágyamban fekszem.

Még mindég itt vagyok.

u.i.

A tisztaság köröttünk, piszokra vált.

Örömeink legyőzi a sivárság.

Füstté válnak majd, a lelkünkben égő dalocskák,

és a kavargó széllel messze száll, …csak egyre száll.

Elnézéseteket kell kérnem, hogy ilyen szomorúsággal telt emlékverset tettem fel. A limbikus, vagy határkérgi rendszer miatt van az egész. Ő a felelős, a közérzetünkért, a jó vagy rossz hangulatunkért, az indulati reakciókért. Nagy szerepe van az emléknyomok rögzülésében is, és ezek az emlékek rendre előjönnek. Főleg ilyenkor, amikor reggeltől estig szürkületi idő van. Hozzájön a kevés fény okozta depresszióra hajlamosító időhöz a bezártság, ami fokozza ezt az egész nyomott hangulatot. Szóval, összecsuszamlott bennem is sok dolog, amitől, mondhatni nem vagyok boldog. Tudom, az emberiség nagy részénél jelentkezik a depresszió valamilyen mértékben (keveseknek okoz depressziót a jó idő). Most joggal mondjátok: ha, mindezt tudod nagyokos, - miért raksz fel ilyesmit? Ez jött elő az emlékekből. Sajnálom.

Kívánok Nektek áldott és békés karácsonyi ünnepeket, és természetesen boldog újesztendőt is, erőben és egészségben. Tartsatok ki! Már hosszabbodnak a nappalok.  -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy milyen békés, és boldog ünnep a karácsony. Valóban ezt szoktuk egymásnak kívángatni. Hogy miért? - mert, az évek során történelmileg így alakult ki. Hogy miért? – mert ezeket nélkülözzük a leginkább, az évek során. És valljuk be, hogy egyre inkább, hisz egyre inkább a hajtásról. Az, azt még megszerzem körül bolyonganak gondolataink. Ebből állunk ki, nap, mint nap. Már erről szól az életünk. Tegnap ötlött ez fel bennem. Reggel teszek, veszek a konyhában. Háttér zajként zsinnyegtetem a rádiót, és egyszer-csak a zajból kihallatszik egy mondat. Azt mondja, vagy valami ilyesmit mondott a műsorvezető kishölgy: ma, ne az anyagiakról szóljon a karácsony. E mondat után ismét háttér zajjá vált a műsor. Gondolataim, a hallott mondat töltötte be. A körül keringtek. Előbb bosszúsan. Holnap már megint minden az anyagiakról szóljon?  Helyes, hogy e napig? – december 24.-éig az anyagiakról szólt minden. Aztán azt gondoltam, hogy a mondat felvetése nem volt hiábavaló. Azt a kívánalmat fogalmazta meg, hogy legalább egy napunk legyen, amikor nem az anyagiakról szól minden. Remélem, többen is felkapták a fejüket erre a mondatra. Gondolom a műsorvezető is ezt akarta. Nem vagyok benne biztos, mert sok embert még az foglalkoztathatta, hogy ma délelőtt még ezt kell vennem, azt kell elintéznem. Lássuk be, egy mérhetetlenül elanyagiasodott világban élünk, ahol mindent a pénz irányít. Ez a fogyasztói társadalom. Pénzt szerezni bármi áron. Lopni, csalni, hazudni, rabolni, vagy felvenni uzsorakamatra. Mikor meg van az áhított pénz, akkor meg költeni. Költeni, amíg van a zsebben. Tudjátok testvéreim, egy elanyagiasodott világban nem könnyű kívülállóként cselekedni. Azt mondani, hogy köszike, de Én ma nem foglalkozom ilyesmivel. Ma a szeretet ünnepe van, amikor megváltó született érettünk. Tudjátok? – még az is eszembe jutott milyen álságos is az ember. Úgy csinál, mintha egy békés, és barátságos hellyé vált volna a világ. Napokig ajándékokat osztogatnak a rászorulóknak. Moratóriumot hirdetnek. Nem kapcsolják ki a vizet, a villanyt, a gázt. Ilyen mértékű jó emberségtől aztán boldogok vagyunk. Több cipős doboz, több pénz gyűlt össze, mint tavaly. Tényleg olyan nagyszerű dolog ez. Azt jelenti több a rászoruló ember, aki a nagy fogyasztói társadalom peremén körmeivel kapaszkodva csüng. Ez az Ő világuk, és az ünnepek alatt is ott van gondolataikban a rettegés, - mi lesz holnap? Ők évek óta megtapasztalták, hogy eltelik ez a nagyon barátságos, jóságosan adakozó és segítő hét, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Mindenkit présel a saját sorsa. Mi, ennyi jó tett után, elfeledhetjük egy évre, hogy milyen körülmények közt élnek emberek. Meg van a magunk baja. Amit lehet megszerezni. Ez nagyszerű. A felhalmozott sok kacatból jövőre, megint adakozhatunk a rászorulóknak. A rászorulók pedig tovább csimpaszkodnak a világperemén. Menjetek békével, és ünnepeljetek.  -.appa.

mert,

egy nagy szürke cicamaci tespedt előttem―mondhatni tehénkedett―ha ebből érzékeli a látványt ami elém tárult akkor érti is miről beszélek―na hát valami ojan módon képzelje el ezt a tehénkedést ahogy a nők szoktak tehénkedni―hova gondol―eszem ágában sincs―meg egyáltalán―mégis miért tennék ojat―ez nem lejáratása a nőknek―ez ténymegállapítás― nem kedves hölgyem―téved―mejiket nem mondjam drága―a kedvest― a hölgyet―vagy azt hogy téved―hogy a drágát se mondjam―az óhaja számomra parancs―rendben van egyiket sem mondom―bocsásson meg nekem―rosszul voltam nevelve és emiatt használok ijen és ehhez hasonló társalgási formulákat―nem tudom hogy szólíthatom―hogy leginkább ne szólítsam sehogy―rendben van― visszatérek engedelmével a kérdéséhez―a férfiak nem szoktak tehénkedni―disznólkodni szoktak―nem―nem azért hogy disznók lennének de van a beállítottságukban valami disznós―köszönöm hogy engem is odasorolt― igazán megtisztel vele―gondolja végig―attól hogy tehénkedik valaki még nem tehén―no és a férfiak sem disznók attól hogy hasonlatosan viselkednek―csak gondolja el azt a képet amit mondok―heverészik a férfi az ágyában―ne csattanjon már föl―nem az ön ágyában heverészik hanem a sajátjában―néz valami sportadót―ott csámcsog―zabál két pofára―morzsál maga alá―szürcsöl valami italokat―fojik a szája szélén―csepeg mindenfelé―beláthatja ez nem az a tehenes viselkedés―a tehén nem így csinál―ő békésen elfekszik a mezőn és kérődzik―mit is mondjak―így összevetésképpen az előbb általam férfi viselkedésként vázolt képhez viszonyítva kulturáltan és békésen el van― gyerekkoromban tehenkedésnek jelölte anyám azt a magatartást mikor az asztalnál ülve a tenyeremmel támasztottam a fejem és könyököltem

mert,

azt megtapasztalhattátok mijen választékos is tudok lenni ha éppen akarok―és sokszor akarok―mikor akarok― hát ha éppen ojan ándungom van―anyám szerette mondani ezt az ándungot―anyám meghalt―így aztán én mondom néha―ha ojan ándungom van―lássátok be―ez egy ojan jó szó hogy nem hagyhatjuk elveszni―ettől még el fog veszni hiszen gyorsan változik a nyelv―jönnek az új szavak― úgy előbukkannak a semmiből ―ízlelgetjük―csócsálgatjuk―ismerkedünk vele―aztán végül tudomásul vesszük―elfogadjuk―ijen egyszerű ez―mondtam már hogy meglepő módon sok sértődékeny ember van a poeton―többen le is tiltottak―volt egy eset―ami szerintem igazán tanulságos a művészek érzékenységével kapcsolatban―az első időkben kedvesnek tűnő hölgy―akivel több levelet is váltottunk megorrolt rám―azt írta soha többé nem akar találkozni a nevemmel― meg azt is hogy hisz abban a sors majd visszaadja nekem ezt―hogy lesz majd valami ami kedves számomra és belerondítanak ahogy én tettem az ő versével―síron szeretkezett a versben―ami igazán nagy ötlet―az elmúlás kertjében oj módon tevékenykedni amiből egy új élet foganhat―tudom én hogy filmekben van ijen―sőt szeksz magazinokban vannak ijen képsorozatok―valamiért viszojgok tőle―nemigen lennék kapható az ijesmire―azt gondolom mindennek megvan a maga heje―de szerintem az nem a temető ―ágyban―párnák közt―ahogy petőfi nem akart meghalni―az haggyán―amúgy akkor a poeton még nem jelenhettek meg erotikus versek―hát ez biza az volt―a sírkövön gabajodó testek―a temetői borostyánok―azt írtam neki nem gondoltam róla hogy ennyire perverz―azért azt lássátok be―síron dugni azért mégiscsak perverz―na hát ő nem tartotta annak―megsértődött ―ű dóga―nekem nem hiányzik

                                                                                                                                                -.appa.