Három verset adok közre néktek. Nem vagyok biztos benne, hogy ezekből megtudjátok, mégis, - mi a búbánat az a búbánat?

Búbánat imitáció

Akkor én, meg az ÚR lelke,

lebegett a vizek felett.

Kerestem a kéklő eget.

Ám az, csak második nap lett.

(de helyette, leltem kínkeserveket)

Mindegy csak legyen valami.

Egyre-megy.

                                                               -’appa.

Búbánat determináció

Most részese leszel az igazságnak.

Nekem ne! Adj hálát, valaki másnak.

Ülepemet a földhöz verdesem.

Hát aztán? Végtére is megtehetem,

ha éppen úgy tartja úri kedvem.

Hogy mi a búbánat? – az a búbánat?

Téged, még sosem emésztett a bánat?

                                                                                   -’appa.

Búbánat illumináció

Bánatom, vidáman kerestem,

míg a hegy levét vedeltem.

Na, ezzel semmire sem megyek.

Otthagyva a foszló keservet,

bánathártyám hosszan megreped.

Apránként kibúvok.

Napon szárítkozok.

Nem sajnálom azt az ócska, elnyűttet.

Nagyobbat növesztek, - a régi helyett.

Ennyi. Helyreáll a világban a rend,

és végre lehet újra szenvelegnem.

                                                                             -’appa.