Szóval az első kormányok ontották ki a kárpótlási jegyeket. Ezzel kapcsolatban azt mondom, ebben semmi nemes gesztus nem volt. Eleve arra lett kitalálva, hogy a pénzzel rendelkező réteg (aki felvásárolja) még jobban meggazdagodjon. (A mai napig is van a tőzsdén kárpótlási jegy). Mire volt az jó? A kárpótlási jegyekkel termőföldet, házat, lakást, üzletrészt, vállalti részvényt, különböző vagyontárgyakat és életjáradékot is lehetett vásárolni. (Sokan éltek azzal a lehetőséggel, hogy beforgatták a nyugdíjba). Ezekből a felsorolt lehetőségekből eleinte keveset kínáltak eladásra. A kárpótoltak féltek attól, hogy a kárpótlási jegyek elértéktelenednek. Nem szóltak az embereknek, hogy nyugi, Ne kótyavetyéljétek el. Persze, hogy nem. Eleve arra találták ki, hogy potom pénzért megszerezzék (hasonló volt a helyzet a TSZ részjegyekkel is). Ezért sokan eladták a kárpótlási jegyeket, gyakran az értéküknél jóval alacsonyabb áron. Mint említettem 20 %-on. Ékszerboltokban 50 %-on lehetett ékszereket venni. Eleinte, fiatalemberek szakadt Ladákkal járták a vidéket, amelyek hamarosan nyugati autókra cserélődtek. Látszott, hogy van ebben pénz, de a nép igyekezett megszabadulni a kárpótlási jegytől. Bizonytalanok voltak abban, hogy mire lesz jó ez a sok papír. Anyám, apám korosztályában még élt a háború után megmaradt milpengők emléke. Hamar túl is lehetett adni ezeken a jegyeken, hiszen nagy felvásárló piac alakult ki rá. A vásárlók olyan vállalkozók voltak, akik bíztak abban – kapcsolataik révén tudtak róla –, hogy idővel felgyorsul a privatizáció, s a jegyekkel értékes tulajdonokat szerezhetnek. Ez megtörtént, így a kárpótlási jegy is hozzájárult a vagyonos befektetői réteg megerősödéséhez. Az egyházak, külön elbírálás alá estek a kárpótlás tekintetében. Közhasznú tevékenységeik miatt őket teljes körű kárpótlás illette meg. Vagyonukat, az ingatlanaik többségével együtt visszakapták. Az 1990-es évek második felétől láthatóan javult az ország gazdasági helyzete. A 2000-es évek elejére ezt már a lakossági fogyasztás növekedése is mutatta. Az emberek egyre több műszaki cikket (video-, DVD-lejátszó, mobiltelefon, háztartási gépek) vásároltak. Ebben szerepe volt annak is, hogy könnyen lehetett hitelhez jutni. A bankok versengtek azért, hogy hitelt adhassanak. Az alkuszok egy része, több bankkal is szerződésben állt. A bank nagy jutalékot adott nekik (a kiajánlott hitel 4-8 %-a). Amikor a válság beütött sokan vesztették el a házukat, lakásukat. A történetben egyelőre még ott tartunk, hogy a lakosság erősen vásárol (autót, ingatlant, lakást, nyaralót). Ezzel egy időben átalakultak az étkezési szokások. Nőtt a gyorséttermek, salátabárok forgalma, igaz hagyományos éttermek bezárásra kerültek. A vasúti éttermek, sőt a restik is becsuktak. A vonatokon is megszűnt az étkezőkocsi, és a büfészolgáltatás is. Egyre kevesebben utaztak, így az éttermek, még a megyei pályaudvarokon is becsuktak. A jólét jeleként, egyre többen nyaraltak belföldön, és sokan utaztak külföldre. A pénzköltéseket ösztönözte, hogy a bankok többféle hitelt kínáltak. A 2000-es évek végére aztán, megmutatkozik a könnyen hozzáférhető pénz veszélye.  -.appa.

Sanyi telefonált tegnap este, hogy megint fogott halat. Csak jó az, az Alcsi-szigeti holtág. Méteres előkét használ, 0,08-as fonottat. Csaliként egy szem tengerit használ. Annak is kinyomja a belsejét. Akaszt elé egy szem pinkit. Tengeri nélkül 3 pinki kell. Azt írja, a csontira nincs kapás. Ez valami holtágakhoz köthető dolog lehet. Caca is mondott ilyet többször a Kenyérgyárival kapcsolatban. Azt írta, most lehetett telepítés. 6 pontyot fogott. Ebből egy érte el a 35 centit. Azt is visszaengedte, mert az a mániája, hogy a bőrponty zsíros. Fogott 2 kiló törpét. Ebben voltak sörös üveg nagyságúak. Ezeket eldobálja, mert szerinte kotu ízű. Az unoka öccse, azt mondja, mióta van vízfrissítés nem rossz ízűek. Azt mondja, lehet meg kellene kóstolni, mert a tegnap előtt fogott bodorkák reggelire megsütve finomak voltak. Fogott még 4 dévért, meg egy nagy vörösszárnyút. (2 kg). Ezeket elvitte. Fogott két e.kárászt. 1 kiló volt. Ezeket is megtartotta. A kicsi csak tenyérnyi volt. Azt mondja, a pontyok indultak hamarabb. A keszegek szürkületkor, mint tegnap előtt. Én 10 után eldöntöttem, hogy kimegyek. Persze fent felejtettem a műcsalikat. Lejövök, hát nincs meg a slusszkulcs. Minden zsebem kutatom. Nincs. Leskelődök a kocsiba. Benne van. Már elég kopott a zár, és van olyan állás, amikor úgy érzékeli nincs benne a kulcs és hagyja billentéssel bezárni az ajtót. Felmentem a lakásba, az elektromos nyitóért. Mikor zárom az ajtót. Jön fentről a szomszédasszony. Kérdi: horgászni mégy? Igen. Ilyen esőbe? Mondom: nem esik Éva. Most jöttem fel. Kilépünk a lépcsőházból. Esik. Csak jól hallottam, hogy az eső veri a faleveleket, - mondja.  Nem érdekel, akkor is megyek. Be voltam jelentkezve kocsimosásra 1/2 1-re. Egy órát kibírok. A vízparton alig esik. Csukja a fejre. Zsebbe, egy bokorugró Rapala. A tegnapi kétfarkú, és egy fehér Mikádó. A többi minek ázzon a kis vedérben. Okulva a tegnapi napból, nem megyek le a betonig. Kicsit túlmegyek a keresztgáton. Az első helyen dobok egyet felfelé, a gát irányába. A nád előtt húzom, mikor kis koppanás. megbeszélem magammal, hogy valami sügér, bár azok kétfarkúra nem szoktak ugrani. Dobok még egyszer. Mikor az ominózus helyre ér engedem süllyedni, majd visszaemelek, és egyből hagyom süllyedni. Odavág neki. 49 dekás csuka. Hát, ha ez az, amit a múltkor visszaengedtem, akkor sokat nőtt. Megállok egy helyen, ahol keszegezni szoktunk. Semmi. Tovább megyek. Dobálok, de semmi. Felteszem a fehéret. Jól eldobom lefelé. Megnehezedik. Alig van ellenállás. Jön fel a víztetejére, ott rázza magát. 19 dekás süllő. Nagyon szép színezete és alakja van. Lehet a múltkor a Rapalára is kis süllő jött, nem balin. Az is így csinált. Kábé itt lehetett, csak akkor a másik parton mentem. Érdekesen viselkedik a süllő. Szép nyugodtan megáll, majd komótosan kicsit gyorsulva elúszik. A csuka rúg egyet, és kilő a part mellől. Hazamegyek, ebédelek. Viszem a kocsit. 9-től a nagy terepjárót mossák. Azt mondja Ibolya 11-kor még az alvázat verette a srác. Abbamaradtunk, holnap fél nyolc. Nem álltam be a garázsba. Kinn hagytam, hagy lazuljon rajta a sár.   -.appa. 

A cukoriparnál azért megjegyzem, hogy az EU kvóta rendszer is betett neki. Azoknak a cukorrépa termelőknek, éveken keresztül sok-sok tízmilliót kifizettek, akik nem termeltek cukorrépát. A cukorgyárakat le kellett rombolni. A gépeket berendezéseket oxigéndárdával szétvágni. A beton építményeket felrobbantani. A szerencsi cukorgyár berendezéseit az anyacég, kimenekítette valamelyik Jugoszláv utódállamba, amelyik nem volt EU tagország.  Magyarországon a kaposvári cukorgyár maradt. Egy idő után újra termelni kezdték a cukorrépát, amelyet Horvátországba szállítottak. Azt is el kell mondanom, hogy a privatizáció következtében a mezőgazdasági termelés, főleg az állattenyésztés jelentősen visszaesett. Időnként nagy pénzeket öl az állam a mezőgazdaság támogatására. Jelenleg reklámozzák a sertéshúsfogyasztást. Hozzáértők szerint lengyel sertést eszünk. Teszem hozzá, onnan hozzuk be a sok zöldséget is. Akkor most nézzük meg, amit már említettem is, a privatizáció társadalmi következményeit. Azt ugye mondanom sem kell, hogy a privatizáció nagy vitákat váltott ki. Ennek oka az volt, hogy gyakran átláthatatlan, esetenként korrupciógyanús volt a folyamat (mondhatjuk korrupció volt a szerződések hátterében). Ezeket azonban, mint ahogy napjainkban sem, akkor sem vizsgálta senki. A szociknál, aztán a Fidesznél (Budai Gyuszi) is volt igazmondó ember. Eredményt azonban nem tudtak felmutatni. Voltak nagyon nagy leleplezések. Röviden sok hűhó semmiért. Az átalakulások egyik következménye az volt, hogy nagyon sok ember vált munkanélkülivé. Igen hosszúvolt a munkanélküli segély, aminek következtében nagyon sok ember lett alkoholista. Azt is látnunk kell, hogy az 1990-es évtized első felében nagymértékű infláció jelentkezett (1991-ben 35%-os). E miatt aztán a lakosság nagyobb részének a reáljövedelme csökkent, ami miatt a szegények száma látványosan megnőtt. Ugyanebben az időben, egy szűk társadalmi réteg jól meggazdagodott. Mindez jelentős mértékben, a magánosításoknak volt köszönhető. Eredmény; a társadalom egyre nagyobb mértékű kettészakadása. Az 1940-es évek végétől megkezdődő államosítások során sok embertől elvették a tulajdonát (földek, állatok, lakóházak és egyéb ingatlanok, üzemek stb.). Számukra a rendszerváltoztatást követően a privatizáció csak kevés esetben szolgáltatott igazságot, mert többségük anyagiak híján nem tudott abban részt venni. Több mint negyven év elteltével az eredeti tulajdonuk visszaadása is megoldhatatlan lett volna. Ezért veszteségeiket úgy orvosolták, hogy az államtól kárpótlási jegyeket igényelhettek, a tőlük elvett vagyon értékének arányában. A korábbi tulajdonlást okmányokkal kellett igazolni. Apám kárpótlási jegyével kapcsolatos kálváriáját már említettem. Említsem már meg, hogy apai nagyapámnak volt földje, amiről nem volt hivatalos bejegyzés. Zsebszerződéssel megvette nagyapám a földet. Nem jegyeztették be, hogy ne kelljen fizetni. Minek fizessenek? – az egész falu tudta, hogy Papp Ferencé a föld, mert megvette. Az ilyen földek az állam tulajdonába kerültek, hiszen az eredeti tulajdonos és örökösei már nem éltek.   -.appa.

Így nagyreményekkel mentem múlthét csütörtökön délután a horgászhelyre. Ott állt az útszélén Tominak a kocsija. Csak bemegyek, ha már itt vagyok. Volt egy másfeles csukája. Ugyanonnan fogta, mint a múltkor, és ugyanúgy letalpalt úszós módszerrel. A csalihalas bottal leakadt. Odaeveztem, de olyan mély volt a víz, hogy az evezőtollával sem tudtam megnyomni a nádtorzsát. Így aztán odaszakította. Eljött velem a kocsihoz, hogy adjak Neki kis horgot, mert nem volt nála a horgász doboza. Segített bevinni a cuccomat, mondván ketten is elférünk. Lefelé dobott egy fenekezős kishalas szereléket. Fefelé a letalpaltat. Én megszórtam a helyet, és odahorgásztam a fíderrel. Hamarosan fogtam egy kis bodrit, ami Tominak csalihalként jó volt. Aztán beállt a törpe. Közben Tomit hívta a párja. Hol van? Mit csinál? Fogott e valamit? Mikor megy haza? - mert még valamit meg kell csinálni. Ezektől eltekintve 3-ig horgászott. Elmesélte, hogy a múltkori csuka után, másnap délután ki kellett jönni horgászni. Mutatta a párjának, hogy itt fogta a halat. A hölgy kijelentette, hogy itt ne álljanak meg, mert ez nem jó hely. Beljebb sétáltak. Három jó helyet talált élete párja. Igaz, megúszták a délutánt kapás nélkül. Míg beszélgettünk, fogott a fenekezővel egy olyan 90 dekás csukát, amit kicsinek talált, és visszaengedte. Később ugyancsak erről a szerelékről elvitte a kishalat. Akkor összepakolt, és hazament. Elkezdtem lefelé fíderezni. Aztán átálltam a bolóra. Így is jöttek törpék, de keszegek is jelentkeztek. A zsákmányom a következőkből állt. 7 db vegyes keszeg 27 dg. Ebből, az úszóssal fogott 1 vörösszárnyú, és egy bodri összsúlya 16 dg volt. A fíderrel fogtam 1 dekásnyi küszt is. Lett 10 törpe, ami 60 deka volt. Az utolsóba beletörtem a horgot. A felső álkapcsába, hosszirányba úgy beleállt a horog, hogy amikor megtoltam, akkor a vékonyhúsú horog eltört. Tény sok törpét fogtam vele. Csoda, hogy bírta a hegye. Sokszor előfordul, a horoghegye megy tönkre. Egyszerűen nem lehet a csontiba beletolni a horgot. Kipukkasztja. Ma nem lesz horgászat. Holnap megpróbálom rávenni Attilát menjünk az élőre. Így, hogy kivagdostam a torzsát, horgászhat kedvenc 3 méteresével. -.appa.

• Meglepetéssel olvastam, hogy a sok mindennel szélhámoskodó Musk űrhajóján négy ember ment a világűrbe. Azok után, hogy űrhajói, leszállás helyett rendre a Földbe csapódtak, nem kis bátorságra, vagy botorságra vall az, hogy valaki vállalta a kilövést. Még-ha kaptak volna, egy csomó pénzt akkor azt mondom hagyján. A berepülő pilótákat meg kell fizetni. Itt viszont az űrhajósok fizettek, nem is keveset. Így mindannyian Isten kezében vannak.
• Istenről jut eszembe. 1938-ban volt hazánkban eukarisztikus világtalálkozó. Tudjátok mit hallottam. Akkor is diktatúra volt. Nem azért, de volt itt diktatúra az óta is. Igaz, azok a keresztény eszméket nem ismerő, hitetlen baloldaliak voltak. Hogy ezek se tartják be? – a keresztény eszméket. Az egy dolog. Ne akarjatok már egyből mindent.
• Vasárnap itt járt a pápa Őszentsége. Nagydolog ez hajjátok. Semjén is szelfizett a pápával. Gondojjátok mán el, milyen büszke erre. Dehogy Zsolti! A pápa. Erről jut eszembe, hogy bizonyára megbeszélte Vele, hogy az égiek áldása kísérje a világkiállítását. Ne ércsétek férre. Nem a világot állíccsák ki. A kéne még? Szarvasagancs kapun lehet bemenni. A szarvas nem a vas minőségét jelöli, amiből a kapu készült. Nem biza. A lelődözött állatok agancsáról van szó. Mennyetek oszt nézzétek meg. Azért csinálták. Nyugi biztonságban vagytok. Honnan tudom? A Magyar Közlönyből. A miatt, hogy minél többen láthassák a kiállítást, kormányrendelet-módosítás történt. „Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás mentesül a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések alól. A vadászati kiállítás járványügyi korlátozások és védettségi igazolvány nélkül látogatható.” Nyugoggyatok mán le. A rendelet vonatkozik a vírusra. Miniszterelnök úr uralkodik a felett is.
• Jut eszembe. Viktor a pápát megbízta azzal, hogy ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot. István, annak idején Máriára bízta, mikor eljött idejének vége (ebből nem következik, hogy Viktor idejének is eljött a vége). Azt mondta állítólag: „végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom.” Ezek szerint Ő nem vigyázott ránk eléggé. Így osztán Viktor király visszavette Tőle az országot és a népet. A pápa meg pont itt vót, hát kapjon mán valami feladatot. Hát így lett Regnum Marianumból, Regnum Victoris. Akár hunnan is nézzük 1038 ölég régen vót mán.
• A pápa látogatásáról jut eszembe. Fellépett Tóth Gabi. Ne bántsátok mán, azért mert keresztény. Más miatt se bántsátok. Egyáltalán ne bántsatok senkit. Miniszterelnök úr is megmondta, hogy keresztényüldözés van. Kétségtelen ennyi keresztény sosem volt ebben a kicsiny hazában, mint mostanság. Mondhatni divatja lett. Nehogy-mán, keresztény üldözzön keresztényt. Hogy gyönne az ki, hajjátok.
• Ha-mán betévedtem a celebvilágba. Várkonyi Andinak nagyszabású lánybúcsúja lesz. Nem a nagyszabásún akadt meg a szemem. A lánybúcsún. Aztán rájöttem, nincs ebben semmi furcsaág. Ideje már. Késett ugyan néhány évtizedet, de mondás szerint jobb későn, mint soha. Magyaros motívummal búcsúzom. Hajrá Andi! Hajrá Magyarország! -.appa.

Na, másnap ¼ 9 körül megjött a mester. Megállapította, amit tegnap Én is, hogy a vége nincs bekötve. Lehet lazavolt, és elégett. Kicibálta és újra kötötte, egy új vezetékkel. Nemcsak a szűk hely miatt kellett cibálni. Kicsit összeolvadtak a vezetékek. Kíváncsiskodtam miért két szoba konnektoraiban nem volt áram. Azért, mert két biztosíték van egy fázison. Kipanaszkodtam magam, hogy a mosógép, mikrohullámú kombináció kiveri a biztit. Mondta, hogy házon belül cserélhetem 20 amperesre, mert a kinti annyit megenged, és nem veri majd le. Megbeszéltem vele, hogy hozza akkor a kismegszakítót (előjöttek a régi tanulmányok) és cserélje le. Na, akkor előhoztam egy mikrohullámú sütőt, hogy szikrázott meg minden kismegszakítót (maradok a hivatalos elnevezésnél, ha már előjött a tudatom bugyraiból) levert. Mondta, hogy a csillámlemezt ki kell cserélni, és jó lesz az. Tud grillezni. Egyszerre grillez és mikróz. A Zsuzsa lányától kaptam, jó régen, amikor áttértek az egészséges táplálkozásra. Akkor terjedt el, hogy a mikrózott étel nem egészséges, a sugárzás miatt. Annyi bizonyos, hogy a húsételeket sótlanná teszi. Ami érthetetlen, hiszen nincs akkora energiája, hogy a NaCl-t megbontsa. Arra tippelek, hogy a víz gőzölög és kiragad magával sót. Lám, milyen sok mindent megírtam, a rendszerhiba miatti bánatomban. Most meg, a megjavítás feletti örömömben. Elhatároztam, kimegyek a csónakhoz, és a 3 méteres nyéllel kivágok a régi nádtorzsákból, hogy Attila tudjon 3 méteren horgászni. Viszek kukoricát, és megszórom a túloldalt. Hátha visszaúsznak pontyok, meg amurok. Ha a halastavak fognak lehalászni, akkor megint kell majd a víz és duzzasztani fognak. Ott tartottam, hogy a szerda délután történései következnek. Bepakoltam a 3 méteres nyelet, amivel, majd megvagdosom a nádat. Elmentem a másik garázsba, a silós kukoricáért. Mikor pakolok, látom a kis kézi kasza ott van letéve. Beraktam a kocsiba. Teljesen elfelejtettem, hogy a garázs előtt levágtam a porcfüvet. Pontosabban azt felejtettem el, hogy nem tetem vissza a kocsiba a kaszát. Marha jó lett volna, ha a vízparton szembesülök azzal, hogy nincs mit felszerelni a nyélre. Szépen haladtam a munkával. A víz alatti vágásnál nem láttam mennyi nádtorzs van. Rángattam és egyszer-csak a felsőrész kicsúszott. Szerencsére el tudtam kapni az alját. Jelenleg Cacánál van az eszköz. Visszaragasztja a csavaros részt a nyélre. Nagyon lassan folyt a víz. Enyhe alszél fújt. E két dolog hatására megállt a sok növény (a nádszálak, az úszó békalencse, stb).  Ezért csónakkal lejt menetben toltam magam előtt a dzsuvát. Kétszer csináltam meg ezt a manővert. Lejjebb, kb. 50 méterrel van egy nagy stég. Az alatt 15-20 méterrel egybefüggő az uszadék vízinövénymező. Megtakarítottam egy helyet szemben, még az elején. Ott beborítottam a tengerit. Nem pecáztam, mert délután mentem kontróra (megboldogult keresztanyám szavajárása) Juliska doktornőhöz, hogy mennyire volt hatásos a derekamnak a kezelés. -.appa.

Vasárnap délután, az előzetes terveknek megfelelően, félnégy előtt kicsivel elindultunk az átkötő csatornára. Ábelkát félötkor hozta az édesapja. Nem tudta feltenni a szereléket a botvégére. Mikor tetem fel, akkor esett le neki, hogy nem kell csomót kötni. A hal, közel sem evett úgy, mint kéthéttel ezelőtt. Kérdeztem tőle: széket hoztál? Nem hozott. Mondtam, nem kapja meg az ülőkémet. Kéztörlőt sem hozott, így az apja elkérte az egyiket az enyémek közül, hogy azon üljön a gyerek. Ebből az alakult ki, hogy többnyire azon állt. Most nem fogott első bedobásra halat. Az apja, átköltöztette kettőnk közé. Attila a szokásos 3 m-en. Én is 3-as botot vittem, mert Ábelnek egy 2,70-es bot van gyűrűtlinetve. Javított bot, látszik, hogy törött volt. Hogy ne csaljam beljebb a halat, ezért Én is 3 m-en horgásztam. Az apa, nagy igyekezetében majdnem a vízbe esett. 3,30-on áll a mérce. Napokkal ezelőtt 3,90 volt. Az agyagos part csúszik. Szerencsére hanyatt dobta magát, és nem lett vizes a cipője sem. Azon mesterkedett, hogy etet a gyereknek. Két marék tápot, gyorsan a levegőbe dobott, aminek egy része rám szállt, többsége a szelek szárnyán útra kelt. Kérdésemre azt mondta: etetek. Nem így kell? Csinált 2 gombócot és bedobta. Én is etettem Ábel elé. Voltak kapásai, ilyenkor szépen óvatosan emelte a botot, mintha vigyázna, hogy nehogy megakadjon a hal. Biztatgattuk a bevágásra. Fogott is egy küszt. Egy a levegőből visszaesett. Később fogott még egyet. Közben olyanokkal szórakoztatta magát, hogy a bothegyét húzogatta a vízben. Jól érezhette magát, mert mikor szólt az apja, még maradni akart. Ezek voltak az érdekes részek. Mi maradtunk, és a következő zsákmányra tettünk szert. Attila 3 keszeg 5dg, 3 törpe (ebben volt egy mini) 7 dg. Én fogtam 8 keszeget, ami 12 dg volt. Fogtam 7 törpét (ebből 3 mini volt), 25 dg.

Hétfőn a Nyugatira mentem. A fíderre 30 centis előkét tettem. Vittem a kemény botot. Kiszedtem a csónakból a vizet. Ahogy a szapollyal meregettem a vizet, ott hemzsegett a sok kis keszeg. Meggyúrtam az etetőanyagot. Jó sokat, mert először túlhígítottam. Megszórtam a nádszélét silós kukoricával. Közben Nyugat felől beborult. Na, mondom: a végén még Gizikének igaza lesz, és négyre megjön az eső. Nagy hullám jött a nádszélén egy fordulás után. Nem rablásszerű volt. A fíderen egy pöccintés sem. A babahalak eltűntek. Felrémlet, hogy elrontottam az etetőanyagot. Szórtam a csónak környékére, semmi. Körbe rablások mindenfelé, de egész nagy burványokkal. Süllők űzték a kishalakat. A pergető cucc meg otthon veri a mejjit. Elég erős déli szél kerekedett, ami 10 perc alatt abbamaradt. Szerintem harcsarablás is volt a mederben. Valami csuka, a csónaktól két méterre a víz alatt rabolt, csak az örvénylés látszott. Kis süllő a csónak oldalától olyan 70 centire rabolt. Igaza van Tamásnak. Egy kishalas botot be kell tenni. Kapás semmi. Azon morfondíroztam, pakolok és megyek haza. Megrezdült néhányszor a fíder spicce. Fogtam egy törpét. A kishalak újra gyülekeztek a csónak körül. A beszórt kajánál fortyogott a víz. A keménybotra is puha kukoricát tettem. Ennek eredményeként voltak piszkálások. Oda is dobtam etetőanyag gombócot, meg silós tengerit. Az első kapás nem lett meg, mert csalizáskor a fídert keresztbe tettem az úszóson. Ott is fogtam aztán egy törpét. A keszegek viszont nem akadtak meg a 6-os horgon. Egy szép kiemelés után, elindult a meder felé. 13 dekás vörösszárnyú volt. Kitartottam végig. Csaliztam, de ez a szerlék több halat nem adott. Közben a fíderrel többször bosszankodtam, hogy a zöldséges láda szélénél megakad a damil. (Elmostam ezt a ládát, és száradni a csónakülésre tettem). A fíderrel jöttek a törpék, és akadt egy 3 dekás bodri is. Egy jó rezgetésbe bevágok. A damil azonnal szakadt, de közben megmozdult a láda. Hiba volt, a ládaszárítás. Az úszóst mélyebbre állítottam, és próbálkoztam a fíder helyén. Csak úgy vakra. Vízmélységet sem tudtam mérni. A mérőólom furatán a 6-os horog hegye nem megy át. A A sikertelenség oka, abban keresendő, hogy a vegler nem folyóvízre való. Voltak csipegetések, de eredmény nem volt. A hét törpém 36 deka volt. -.appa.

Ott tartottam, hogy a szúnyogok megörültek. Még-hogy megörültek. Körbevettek, és megállapítottam, hogy erőszakos cselekedetüknek vagyok áldozata. Már megjelenésemkor, mikor lepakoltam megjelent jó pár. Nem fújtam be magam, mert a múltkor két óra múlva annyi szúnyog lepett meg, hogy nem győztem hadonászni. Most az első öt percben agyonütöttem egy csomót. Mikor az ember keze szabad, akkor nem támadnak annyira. Így hagytam, hogy valamennyi megcsípjen. Hosszúelőkés fídert bedobva, elkezdtem a bolonyait hat méterre kihúzni. Nem sikerült, mert kapás volt. Egy 2-3 dekás bodri volt. Utána törpe. Az úszóssal is először keszeg jött, majd arra is törpék. Dobtam kis gombócokat és mikropelletet. Megfigyeltem, hogy párszem pellet dobása esetén hamar kapás jelentkezik. A fídert átdobtam a szembe oldalra. Ott is keszeg jött, majd törpék. Jött egy e.kárász is. Aztán a bolonyaival is fogtam kárászokat. Fogtam vele egy tenyérnyi bodrit is, pedig csak visszadobtam, hogy nehogy gubancolódjon a hosszú zsinór a nádason. A két szem szétrágott csontit vette fel. Volt egy kis probléma. A savanyított tengeri nagyon mállott, így könnyen lelopkodták. A fídert összeszereltem, mert nem lehetett a két botot kezelni. Mégiscsak rablóhalra kellene betenni egyet, vagy pellettel pontyra, és akkor nyugodtan úszózhatnék. Az öregje nem jelentkezik olyan sűrűn, mint az apróságok, meg törpe. A horgászatot pergetéssel fejeztem be. Elsőre egy fluoroscent világítós sárga kétfarkú twisterrel kezdtem. Első dobásra volt egy kicsi koppanás a szembe oldalon, ahol fídereztem. Másodikra is. Gondolom ott lévő törpe lehetett. Cserélgettem a gumikat, de semmi sem történt. Tettem egy Wizardot, amiben szintén volt citromsárga szín. Ez szemben szintén eredményezett egy koppanást. Tovább húzva, az én oldalamon is koppant egyet. Egy ragadozót fogtam a bolonyaival, egy 2 dekás sügért. 16 keszeg volt, 42 dg. 4 e.kárász 78 dg, és 29 törpe 1,6 kg. Volt még egy érdekes dolog. Egy nagyon szép postagalamb leszállt a bejáróra a fíder bottok mellé. Mondtam neki, azt hagyja békén. Nézem a jószágot, hát mind két lábán gyűrű van. Átugrott a levágott nádcsomóra. Megfordult a fejemben, hogy fészek anyagot keres. Aztán eszembe jutott, hogy ez valami verseny galamb lehet, de leszakadt a rajtól. Letottyant a víz szélére és a csónak végénél ivott. Feltotyogott a bejáró mellé. Ott borzolta a tollát (azt hittem beteg), majd bóbiskolni kezdett. Behúzódott a bejáró alá, és bóbiskolt. Egy félóra múlva elkezdett tollászkodni, majd mászkált a bejáró mellett, és csipegetett. Lejött és ivott, majd felröppent a bottok mellé. Kb. 10 perc múlva elrepült keleti irányba.  -.appa.  

- Nagy szomorúság lakozik újabban focisikerektől dagadó keblünkben. Nem úgy jönnek az eredmények, mint azt elvárták volna. Azért még mindég az EB nagy sikerein ábrándozunk, hogy milyen remekül helytálltunk a halálcsoportban. Megismétlem, amit régebben is. Mázlink volt, hogy ilyen laza csoportba sorsoltak Minket. A csoportunkból minden továbbjutó, a következő mérkőzésén vereséget könyvelhetett el magának, és kiesett. Most megy a számolgatás, - hogyan juthatunk tovább?  Minek jutnánk tovább? – kérdem Én.

- Az eukarisztikus világtalálkozóról jut eszembe. Olvastam egy verset, amitől pár gondolat eszembe jutott. Idézek Néktek belőle:

„Adj, Uram, enyhülést,
lélegezhessünk!
Vedd el e büntetést,
újrakezdhessünk!”

Amint azt láthatjátok a szerző (Moravetz Edit) megrázó képekkel mutatta be a kánikulát. A fohász befejezése is reményt keltő. Összeállította versét csodálatosan. Tudjátok, mi jutott eszembe? Mindent végig gondolva, arra jutottam, hogy megint az UR-ra hárul a feladat. Nem Ő hibázott! - hacsak abban nem? - hogy embert teremtett. Azt is gondolom. Ez nem büntetés. Ez következmény, amit Mi generáltunk. Reménykedjünk hát, hogy az UR, (megint) helyrehozza hibáinkat.

• Itt van az Eukarisztikus világtalálkozó. Ma jön a pápa, és misézik a Hősök terén. Nagy show ez most. Nemzetünk nagy vezetői, mind mélyen kereszténnyé lettek. Orbán már régebben is kinyilvánította. Nem régiben Áder Jankó is. Tegnap aztán Kövér Lackó is. Hát hajjátok? Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani (sőt mondom is): az említett keresztények viselkedését, emberi hozzáállását figyelembe véve a történésekhez, Én elhatárolódom Tőlük. Nem vagyok keresztény. Nem kívánok egy véleményen lenni velük, amit cselekedeteikkel véghezvisznek. A kereszténységről alkotott hangzatos megnyilvánulásaik, meglátásaik képmutatóak, és álságosak. Szóval ÚR-am, akkor Én, inkább pogány vagyok.
• Jut eszembe. Köztársasági elnökünk nyugdíjba készül. Korengedményesbe, amelyet 2012-ben megszüntettek. Neki még találtak egyet. Várható nyugdíja 4,4 millió forint. Mire kell Neki a nyugdíj. Megbecsülésünk jeleként, eddig mindent megkapott, és ez után is megkap. Juhász Lászlótól idézem: „ez erkölcstelen és elfogadhatatlan, mivel a legkisebb és legnagyobb nyugdíjak közti eddigi százszoros különbséget százötvenszeresre növeli meg.” Azt gondolom, az a százszoros is túlzás. Gondoljunk bele, a minimálnyugdíj 28 500 forintot tesz ki. Juhász kiszámolta, a minimál nyugdíjon lévő személy,12 és fél év alatt kap annyi pénzt, mint Áder János egy hónapban.
• Ne aggódjatok semmit. A mélyen keresztényi szemléletű vezetőink intézkednek majd. Mondjuk, felemelik a minimál nyugdíjat 31000 forintra. Ne elégedetlenkedjetek. Az majdnem 10 %-os emelés. Ebben a gazdasági helyzetben többre nem telik. A Ki tudja honnan, meg az Afganisztánból idemenekített migránsokat is el kell tartani valamiből.                       -.appa.

Folytatom Neked, a Mi kis világcégünk bemutatását. Nagy manipulációkat csináltak évvégén. Kiutaztattak egy csomó terméket Oroszországba, mintha eladták volna. Következő évben visszautaztatták. Mindezt az Alkaloida költségén, hisz vélhetőleg, az orosz cégnek nem volt pénze. Jó mutatókat hoztak ki, aminek hatására az ICN felfutott a tőzsdén. Természetesen a lufit lehetett fújni egy ideig, de kipukkant. Eladásra került a gyár az indiai Sun Farmának. Még egy adalék, azzal kapcsolatban, hogy manipulációs célokból is történtek vásárlások. Az ICN egy évben vállalati dolgozók gyerekit kivitte nyaralni Kaliforniába. Itt, Nekünk színes kiadványokban, ismertették a nagy amerikai céget. Ebédkor a vállalati étkezdében dicshimnuszos tájékoztatók voltak, zenés műsor keretében. A HR létszáma fel lett futtatva. Sok reklám ajándék, meg ami ilyenkor illik. A gyár belsőútjainak szélén, és az üzemek lépcsőházaiban táblákon hirdették sikereinket, és a terveket. Hidd el. A szocialista versenymozgalom ehhez képest csak smafu volt. Még valami eszembe jutott. Egyszer az egyik vállalati dolgozó kiment látogatóba a nagybátyjához. Történetesen éppen Kaliforniába. Büszkélkedett, hogy Ő az ICN alkalmazottja. Nem is hallottak róla. Kíváncsiságból elment egy gyógyszertárba. Meglepetésére a sikeres világcégnek, nem volt terméke a polcokon. A privatizáció során megvett vállalatok mellett új vállalatok is létrejöttek. Megindultak az úgynevezett zöldmezős beruházások, amik külföldiek által lettek indítva. A külföldi cégek gyárakat, üzemeket telepítettek Magyarországra. Ezekbe a beruházásokba a kormány is beszállt. Nem tulajdonosként, csak különböző, támogatással. Telekkel, közművesítéssel, és milliárdokkal. A kormány magyarázata szerint ez megéri, mert új munkahelyeket teremtenek hazánkban. A támogatások mellet vonzó volt még számukra az olcsó, de szakképzett munkaerő. Azt mondhatjuk, hogy a gazdasági átmenet során az 1990-es években nálunk is kialakult a piacgazdaság. Ennek fokmérője, hogy az évtized végére a magántulajdonban lévő vállalatok termelésének részesedése, a nemzeti jövedelemből egyötödről kétharmadra nőtt. Azt figyelembe kell venni, hogy jelentősen megnőtt a külföldi tulajdonosok aránya. Részesedésük elérte a privatizált vállalatok harmadát. Ezek közül, különösen németországi befektetők jelentek meg nagyszámban. Az összes külföldi magánosító majd egyharmadát Ők tették ki. Mindezeknek a hatására a gazdaságtalanul működő iparágak eltűntek. Mikor sajátzsebre megy a játék, akkor jobban meggondolják a befektetéseket. Ennek következtében eltűnt a textilipar, a növényi olajgyártás és a cukoripar. -.appa.