Szóval, amint látod jöhettek ide a külföldiek csüstűl. Megkeresték a megfelelő embereket. Máshol korrupciónak hívják. Nálunk ez lobbizás. Teszem hozzá, sok esetben a külföldi befektető nem termelni akart. Ezt bácsikád jól látta. Szép lassan leépítette a céget, és a megvásárolt vállalat piacán a maga áruit terítette. Ilyenkor, az új tulaj a vállalatot bezárta, a gépeket, berendezéseket eladták. Volt persze, hogy az újgazda látta mennyivel olcsóbb itt a munkaerő, és ezért itt dolgoztatott. Amerikai cégek milliárdokat befektettek a megvásárolt vállalatba. Itt megtermelték, és nem kellett szállítani. Volt persze, amelyik (mint a Mi ICN-ünk) tőzsdei manipulációra használta fel a megvásárolt Alkaloidát. Eleinte még úgy volt, hogy dollárban kapjuk a fizetést. Ebből persze, nem lett semmi. Az utóbbi tíz évben lehetett hallani olyasmit, hogy néhány bank Euróban fizet. Természetesen nem minden alkalmazottjának. Visszatérve ahhoz, hogy a magyarországi cégnél, az alkalmazottak az anya vállalat bérszínvonalához közeli fizetését kapják. Volt ilyesmiről szó. Ezt a fizetést azonban, az állam sem nézte volna jó szemmel. Példa erre a Legó esete. Azt tervezték, mikor Nyíregyen építeni kezdték, hogy az anyacég munkavállalóinak béréhez közelítő fizetést adnak majd, az itteni munkavállalóknak. A kormány lebeszélte Őket. Azért így is, jó fizetés van, a magyar bérekhez képest. Ugyan ez a helyzet büszkeségeinknél, az autógyáraknál is. Jegyzem meg, hogy a Suzuki hazánkba kerülése Németh Miklós érdeme. Róla azt gondolom, hogy Magyarország első, és egyben utolsó miniszterelnöke, aki az ország érdekeit tartotta szem előtt. Szóval jöhettek ide a külföldiek, szeretettel fogadtuk Őket, és gyakorlatilag azt csináltak, amit akartak.  Persze a kormány játszotta a fejét, hogy ellenőrzése alatt tartja a dolgokat. Amennyiben a vevő nem tarja be a privatizációs szerződésben vállalt feltételeket, akkor az állam visszaveszi a vállalatot. Az Alkaloida esetében is ez volt. Az állam kezében volt az arany plakett. Dérrel, dúrral nekiugrottak az ICN-nek. Az országgyűlési képviselőnk egy dossziét tartva a kezében azt mondta kezében van a dokumentációja a privatizációs szerződésben vállalt dolgokról. Aztán mi történt? Az I. Orbán kormány azt mondta (na, nem nyilvánosan), ha Ők is kapnak 4 milliárd forintot, mint a Horn kormány akkor álgya-bugya, Övék az arany plakett. Mikor ez megtörtént, (a szakszervezet által szervezett tüntetésen) az országgyűlési képviselő széttárta a karját, - nem tehetek semmit. Érdemes megjegyezni, hogy már az első vételnél, Hornnék idejében is volt egy kis suskus. Vagy nem is kicsi. Az első kiírásra is jelentkezett az ICN, csakhogy nem tették le a megfelelő összeget, így a pályázatuk érvénytelen volt. Aztán elindult a lobbizás. Kiderült, hogy az ICN vezér Panics úr, a Milosevics elvtárs sógora. Természetesen vettek Orosz céget is, nagy terveik voltak. Hoztak ide mindenféle dolgokat, ami nem is volt a cég profiljában. Mellé engedélyeztetve sem volt Magyarországon. Érted? Egy magát világcégnek beállító vállalat, aminek a székhelyén az FDA határozza meg a dolgokat, - ennyit nem tud a forgalmazásról? Sokáig ott porosodtak a raktárban, míg el nem vitték valahová.  -.appa.

Úgy alakult, hogy kedden mikor hazajöttünk Attilával akkor megkérdezte,- betolja e netet? Mondtam, hogy persze. Megírom a hétfői fogást a főorvos úrnak. Mondja: nincs áram. Az előbb még megnézte az elektromos órát, most az sem világít. Néztem a biztosítékokat (a bentit, és a lépcsőházit) mind fel van nyomva. Világítás, az egész lakásban volt. Kérdi mi ez a büdös? Én nem éreztem semmit, ami nem csoda, ahány évig ammónia gőzökben dolgoztam a TEVA munkavállalójaként. Nézem egyenként a konnektorokat. Kiderült az Ő szobájában sincs áram. Leszedtem a biztosíték tábla elejét. Nézegetem fázisceruzával. Két biztosítéknál nincs áram. Ahogy nézegetem a sok szürke vezetéket látok egy feketét alul. Megnyomkodom, mozog. Látszik egy helyen a fém. Megpiszkálom, hát pereg róla az égett műanyag.Szerda reggelre beszéltem meg a mesterrel, hogy jön. Nem tudom abban a dzsumbujban, hogy igazodik el. A látott kép alapján, az égett helyett húzni kell egy új szálat. Felmerült bennem, hogy mennyi áramot vételez Tőlem a telefon -, és internetszolgáltató, hogy elég a vezeték. Az biztos, hogy a ruter is melegszik rendesen, pedig az elsőt lecserélték, mert az olyan volt, mint egy rezsó. Akkor a szerelő megszólt, hogy reggel mikor jöttek ránézett, és nem voltam bekapcsolva. A kihúzom, bedugom miatt elromolhat a ruter. Mondtam Neki, hogy akkor jöttök és kicserélitek, elvégre a Tietek. Annak bekapcsolva kell lenni. Mondtam Neki, hogy ez után sem lesz bekapcsolva. Az OTSZ kimondja, hogy a háztartási gépeken kívül ki kell kapcsolni, a gépeket berendezéseket, mikor használaton kívül vannak. Erről nem tudott. Akkor mondta, hogy Ők, mint szolgáltató áramot vesznek le a rendszerük számára. Régen a Matáv még saját árammal üzemeltette a telefonokat. A lakásban, ha nem volt áram, akkor még lehetett telefonálni. Most nem lehet. A mobil attól működik, - mondta. Tudom. Sokan nem is tartanak fenn vonalas telefont. Az országon belül pedig korlátlanul hívhatók róla, a mobilok is. Nem trendi. De nézzük a hétfői történéseket. Reggel bevittem egy ismerősöm a kórházba. Olyan sor állt a 36-oson, hogy a Nyíregy előtti második körforgalom előtt álltunk. Szép lassan araszolgattunk be a felüljáró előtt-ig. Onnan már elég jól lehetett haladni. A meglepetés hazafelé ért.  Zavartalanul lehetett haladni, a néhány piros lámpán kívül. 8 előtt 3 perccel tettem ki a kórháznál, és 8 óra 25-kor Vasváriban voltam. Így aztán készültem, hogy a vasárnap megmaradt majdnem tele tejfeles veder etetőanyagot felhasználom. Lett olyan meleg, hogy 3-kor indultam csak. Szép komótosan becühöltem a motyókákat (110 lépes). Én emiatt nem veszek közel 8 ezer forintért gátjárási engedélyt. Amíg a Vízig adta ki, az 3200 Ft még hagyján volt. Arról ne is beszéljünk, hogy a segédmotoros kerékpárokra is az említett magas összeget kell fizetni (a Vízig, nem kért pénzt). Ja, és autó rendszámra, és névre szól az engedély. Könnyebbség, hogy egy személy több autóra is vehet. Többen mondták, hogy ez rablás. Felvilágosítottam ezeket a sporttársakat, hogy tévednek. A rablás, az személy ellenirányuló erőszakos cselekmény. Besétáltam a csónakhoz a pallón, aminek a szúnyogok nagyon megörültek.  -.appa. 

mert,

megállt előttem a lány és azt mondta―én boldoggá tudnálak tenni―mi a szösz―feleltem―nem is tudtam hogy prosti vagy―látszott rajta hogy elképedt―elkerekedett a szeme―elvörösödött majd a földet nézte―nem nem―hadarta gyorsan―valamit félreértettél―én nem úgy―én én mint― zavartan nézegetett mindenfelé―hát hogy is mondjam csak―de hát érted ―vagy tudod―én a szemét néztem―rosszul viselte―teljesen szétesett― toporgott―a kezeit tördelte―összevissza nézegetett―szánalmas volt―de nem szántam meg―azt mondtam―nem―én nem tudom―de hát te sem tudod―fogalmam nincs miről makogsz itt―de neked se te kis hüje liba― gágogsz itt összevissza―majd ha kitudsz mondani egy értelmes mondatot ―párév múlva―tettem hozzá―majd próbálkozz újra―addig bosszants másokat―hátha ők boldogításnak élik meg―tudom hogy gonosznak tart e miatt de mihez kezdtem volna egy esetlen jánykával―igen―valójában én hoztam zavarba―eleve nem akartam semijen kapcsolatba kerülni vele― minek―tényleg semmit sem akartam tőle―boldogságot meg főleg nem― a fijuktól meg főleg nem―nem volt ronda―sőt―kimondottan csinos― jó megjelenésű volt―mit nem ért ezen az egészen―hogy jön ő ahhoz hogy megszánjon―persze szánalmas vagyok tudom én is―én is megszánnám magam de nem hagyhatom hogy más megszánjon―könyörületességből ne legyen velem senki―jól elvagyok magamban―jó―ez nem teljesen igaz de sikerül azt a látszatot keltenem―én elfogadtam―akkor fogadja el más is―megmondom miért―a boldogság nagyon veszéjes dolog―sose sül ki jó belőle―higgye el―sokszor tapasztaltam már―mindég csalódás követi nagy csalódás―hát elegem lett belőle―végképpen elegem―egyszerű ez―vigyázni―érzelmileg sose köteleződjön el az ember

mert,

az úgy volt hogy húsz valahány év után az istenverte nép megszabadulni vágyott a már emlegetett hazaárulók seregétől―és itt jött be a fidesz  a képbe―mellesleg a fidesz úgy került ebbe az egészbe hogy ígéretet tettek a népnek―azt sugallták hogy megbüntetik a gyurcsány apró maffiát a hazaárulás bűntetteiért―de amint látjuk ezt az egészet―ők is ugyan az az érme csak a másik oldala―hiszen nem történt semmi velük―mi több a hazaárulók ismét lopni szeretnének egy kicsit―ehhez meg is van a megoldás―példaképként követik az itteni―amerikai kommunistákat a megoldásokban―még az is lehet hogy sikerülni is fog nekik amijen buta lett a magyar nép az elmúlt negyven év alatt―az elbutítás is tervszerű volt―mindez az iskolákban kezdődött―így mára már csak  szivárvány oktatás van―a nemzeti összetartozás érzését kitörülni akarják az emberek érzéseiből hiszen a soros féle mocskoknak ez kell a teljes hatalomra törekvésben―az a megvalósítandó céljuk―persze van egy harmadik megoldás is―ha a nép egy kicsit is körülnézne ott van a mi hazánk mozgalom―az lehetne a megoldás―ők talán megmenthetik az országot ezektől a jobbos balos hazaárulóktól―na de hát ki tudhatja ezt―vegyük a donald tramp ellen létrehozott akciót ami az egyesült államokban történt― egy ijen otthon is sikeres lehet―miért is ne lenne―kivan már ez dolgozva ―de tuggya e mi következik majd azután―akkor bizony a magyar népnek vége―véglegesen vége―megmondom mi fog történni―a zsidó pénztőke által hatalomra került kommunisták―a hatalomért cserébe mindenben  kielégítik majd az elvárásokat és teljesen kiárulják az ország maradékát brüsszelnek―hát elgondolkodtam―honnan tudnak erről az itthon sújtalan mi hazánkról az usában―és vajon mitől várnak tőlük sorsfordulást

                                                -.appa.

Attila úgy döntött menjünk az átkötő csatornára. Ott kedvére üldögélhet a karosszékében és horgászhat 3 m-en. Én is elvagyok 3 méteren, tavasszal. Akkor kintebb vannak a halak, mert gyülekeznek az íváshoz. A megyei egyéni bajnokságot Tímáron,  1991-ben 3 m-en nyertem, de egy nagyon erősen áradó vízben. Ilyenkor kijönnek a halak. Benn nagy a sodrás, a víz hordalékokat hoz. A partszéli víz emelkedés hatására mindenféle kaja kerül be a vízbe, és ott bóklásznak. Attila, ezt a módszert szereti, hát hagy horgásszon így. Végig kézben tartott bottal, horgászik. Versenyen más. Azonnal reagálni kell. Ott minden hal számít. Én, nem tartogatom a botot, leteszem. Nincs meg! – oszt akkor mi van? Kevesebbet kell visszadobni. Attila mindég kijavít: visszahelyezni. Én maradtam a négy méteren. Ez egy jó táv állóvizeken, még esetleg az 5 méter (vízmélység függő). Mikor még jártam a Tiszára, meg a Bodrogra, ott 7 méteren horgásztam. Az erőmű alatt, a lépcsőknél elég volt az 5 m is.  Az óta. Éppen a napokban jártunk arra Zsuzsival. Láttuk, hogy mind a két helyen hajókikötő van kialakítva. A másodiknál lehetne úsztatni a ponton hajó mellett. Van visszaforgó, ami kaját rak le. Az ilyesmit szeretik a halak. Ezzel egy baj van, hogy gallyakat is lerak, amiben jól ellehet akadni. No-de, lássuk a nap történéseit. Attila már fogta a halakat, mikor Én még molyováltam valamivel. Elég nehezen indult meg a hal. A csaliként sok csonti, meg a kukorica használata ellenére 6 minitörpét is fogtam. Nagy szétnövés van közöttük. A kisujj egy íznyitől, a két íznyitől kicsit nagyobbakig is vannak. E mellé fogtam 5 rendesebb törpét is. A 11 törpe 23 deka volt. A 6 kicsi két deka lehetett. Egészen szépen nőnek. Ha ezt a növekedési ütemet tudnák tartani, nem is lenne rossz hal a törpe. Erről jut eszembe. Mondja Attila. Ott úszik egy kis csuka. – Látom, egész közel van az úszómhoz. - Dehogy! Itt van előttem a két sulyom között. És így is volt. Akkor az Én általam látott csuka mellé egy kicsit kisebb társult, és átúsztak az Attila által látotthoz. Szépen behúzódtak, az Attila melletti sulymosba. A röhej az, hogy a mellettem lévő sulymosból többször rabolt ki a kis csuka, mikor kis keszeget emeltem ki. Ezek olyan 25-30 centis csukácskák voltak. Minden bizonnyal ideiek. Erről jut eszembe. Gyerekkoromban, a tavaszi zöldár után, a kubikgödrökben különböző halak maradtak. Ezeket nem hagyták ott veszni. Volt olyan, amiben 30 centi körüli csukák voltak. Ezeket kifogták a gödrökből és tepsiben megsütötték. Gyerekkoromban 30 centi volt a csuka mérete. Volt annyi kiló, meg kiló feletti csuka, hogy az ilyen aprókat nem is vitte el senki. Ennyi nosztalgia elég is az apró csukákról. Attila fogott 4 db egy dekás balint. A mellette fogott 10 bodorkája 10 dekát nyomott. Fogtam 11 bodorkát, ami 20 deka volt. Jött egy 30 dekás e.kárász. A vizet még mindig apasztják. A mérce 3,38 cm-en áll. Komolyabb rablás nem volt. A keresztgát helyén volt egy jobb burványlás. Vélem a jobb halak, a nagy apadás miatt kimentek. Ma megint odamegyünk. Remélem a tegnapi kaja hatására jelentkezik majd valamivel több, jobbacska sütnivaló keszeg. -.appa.

Felvetődött, hogy is volt a rendszerváltásnak titulált folyamat, ami tényleg hozott változást, ha nem is olyat, amit a nép elképzelt. Mindenki azt hitte, eljött a csodálatos új világ, amikor mindenki boldog. Lásd, így történtek a dolgok. Itt ugye 1990 utánról beszélek. Annyi bizonyos, hogy a változtatást a társadalom széles tömegei támogatták. A reményeink szerint, hazánkban is végre megkezdődik egy nyugat-európaihoz hasonló fejlődés, aminek hatására az életszínvonal emelkedni fog. Csakhogy a gazdaság átalakítása a vártnál, jóval több zűrrel, és a többség számára nagyobb áldozatokkal járt. A Kádár-korszakban volt ugyan magántulajdon bizonyos keretek között, de a vagyonszerzést erősen korlátozták. Az emberek zöme állami vállalatoknál, és termelőszövetkezetekben dolgozott, annak dacára, hogy a –’80-as évek közepétől, korlátozott mértékben megkezdődött a magántulajdonban lévő gazdasági vállalkozások engedélyezése. A kisebb magánvállalkozások rugalmasabban álltak a dolgokhoz. Ennek köszönhetően olyan szolgáltatások is működőképesek voltak, amiket az állami vállalatok nem tudtak megfelelő színvonalon ellátni. Ezt tapasztalva, a -’80-as évek második felében több állami vállalat vezetése döntött a magánkézbe adásról. Ehhez, egyre bővülő lehetőséget adtak a jogszabályok. A nagy állami vállalatok feldarabolódtak. A kisebb vállalatokat, a magánvállalkozások már jóval kevesebb pénzből meg tudták vásárolni. Ezzel nemcsak vállalatot vettek, hanem piacot is. Ezek, az állami vállalat eladások az 1988–1989-es évektől felgyorsultak. Kétségtelen, hogy a tervgazdaságról, a piacgazdaságra való áttérésnél, szükség volt az állami tulajdon magánkézbe adására (privatizáció). Volt azért egy kis kundéc, a nagy vállalatok feldarabolásában. Úgy aprították fel a vállaltokat, hogy külön szedték, a veszteséges, a kis nyereségű, és a nagyobb nyereségű egységeket. Így aztán, a jobb elvtársak, barátok megvették a jobb cégeket. Következmény: a veszteséges vállaltok, mind az állam nyakán maradtak. Miért csinálták így? Elemzők szerint az eladások szükségesek voltak. Így sikerült a gazdaság hatékony működtetéséhez szükséges tőkét biztosítani. A sumákolások ellenére, a privatizációnak köszönhetően az állam, így is, jelentős bevételekhez jutott. Örömködés uralta az országot, hiszen szabadon választott parlamentünk volt. Akkor láttam, hogy megette a fene az egészet, a vagyonokat (nemcsak a párt vagyont) elkezdték szétosztani, a mindenféle pártok között. Megvolt hát a rendszerváltoztatás. Ez után a privatizációt a szabad parlamentünk szabályozta. Elsősorban a veszteséges vállalatokat igyekeztek magánkézbe adni. A privatizáció ügyeinek intézésére egy állami vállalatot hoztak létre. Annyi bizonyos, hogy 1990 után, már a külföldi vállalatok is vásárolhattak állami tulajdonban lévő cégeket. -.appa.

Szeptember elsejei örömhír. Ami nem is annyira új hír, de ettől még öröm (amennyiben az?). Jegyzem meg, Én már akkor megírtam, amikor Brumi, mint volt polgármester megjósolta, hogy Debrecenben fog folyni a Tisza. A Tócó lesz a Tisza. Mit beszélek? – a Tócóban fog folyni a Tisza. Egyébként a viccelődő nép ajaka mondhatja. Erre vagytok Ti büszkék? – hát, szarni a Tiszátokba. Most mondhatjátok, hogy Brumi jósolt földalatti buszpályaudvart, és teherforgalmat is. Ez igaz. Higgyétek el. Ez a Tisza dolog igaz. Ezt a mostani polgármester is bejelentette. Nehogy férre ércsétek mán. Nem azt mondom ezzel, hogy Papp Laci komolyabb, mint Brumi. Egyáltalán nem. Azt se gondoljátok, hogy Brumi komolyabb mint a mostani polgármester. Brumi, amilyen pozíciókat betölt, a látszatát sem engedheti meg annak, hogy a komolysága kicsit is megkérdőjelezhető legyen. Felejcsétek mán el az örökösödési háborút. Dehogy a Spanyolt. Az 14 évig tartott. Nem is az Osztrákot. Azok is elbíbelődtek nyóc évet. Én a csengeri nő, örökösödési harcára gondoltam, amiben Brumi, mint segítőkész ember részt vett. Haggyuk a háborúskodást, elég Nekünk a soros györgy vezette migránsokkal harcolni. Jól láttátok, Úgy csupa kisbetűvel írva, mint Nemecsek Ernőt. Bár a végén Nemecsek pozitív hős lett, és nevét átjavítják csupa nagybetűre. Jegyzem meg, a következendő generációknak. Nemecsek regény hős a Pál utcai fiúkból. Soros egy magyar származású bankár. Mit mondjak? Módosítva kissé a mondást: bankárról vagy rosszat, vagy semmit. Én most itt nem szidom külön, hogy jönnék Én ahhoz. Soros szidalmazása a Nemzet privilégiuma, de elsősorban Orbáné. A mondandóm ilyen folydogálása után kanyarogjunk vissza a Tócóhoz. Mondta Laci: a Debrecen 2030 program kiemelkedő természetvédelmi projektje a CIVAQUA-program, mely Debrecen környezeti állapotának javítását – a kiszáradó Nagyerdő, az erdőspusztai tavak vízpótlását, a Hajdúsági löszhát öntözésfejlesztését – hivatott biztosítani. A projekt megvalósítására több mint tizenhat milliárd forint áll rendelkezésre. (Mennyit emelik még azt 2030-ig). Hajjátok? - ez bizony szép összeg (belegondolva a 30%-os részesedésbe). Azért azt megemlítem Nektek, ez az egész, durva és indokolatlan beavatkozás a természet rendjébe. A tavak megszűnnek. Mocsarasodnak, rétté válnak, majd ligetes erdővé alakulnak. Egyébként is teljesen eszement vállalkozás. A Tisza rengeteg hordalékot hoz. Ami rakódik ki útközben, de fog maradni belőle a Tócóba vizet szállító csatornába is. A vízben sodródó anyagok ismerik a fizikát, oszt ahol lassul az áramlás ott leülepednek. Vélem nem fog állandóan folyni a víz, - minek is folyna? Aztán, ezt az új csatornát néhány év alatt teljesen benövi a hínár, és a sulyom (ha így haladunk a sulyomra, mint ínség táplálékra, még szükség lehet). A szaporító anyag jön majd a Keletiből. A bőséges termés érdekében, a környező mezőgazdasági területek gazdái megtesznek majd mindent. Jól megműtrágyázzák majd földjeiket, ami majd bemosódik a csatornába. Így nemcsak a föld, de a csatorna is bőven terem majd. A nagymennyiségű növényzet ősszel lesüllyed, ami elrohad ugyan, de emeli a csatorna fenék küszöbét, és az egyre kevesebb vizet fog majd szállítani. Ennyit tennék hozzá, a hipp-hipp hurrá hangulathoz. -.appa. 

A helyünk megint az ajtónál volt, csak velünk szemben nem volt ülés. Nézegethettük megint kedvünkre a képernyőt. Egy takarító néni feltépte az ajtót, olyan módon, hogy az ajtó és a záró felület közé dugta az ujjait. Egy mopot végighúzott a folyosón, fényes csíkot hagyva maga után, mint a csiga. Nem pont olyat, mert ez nem volt nyálkás. Az ajtó időnként sziszeget. Be akarta csukni magát, hogy ne legyen ott az ujjnyi rés. Jött egy fiatalember, aki a szemetes tartályokból kiszedte a hulladékot. Ennek kapcsán sikeresen kiszórt a zacskóból egy maréknyi csipszet. Megállapítottam magamban, hogy a takarítás szervezése némi kívánnivalót hagy maga után. Végig gondoltam, hogy mikor dühöngött a kovid, akkor áttörölték, fertőtlenítették a fogantyúkat, az utas teret. Most rápihennek, mert a 4. hullámban ismét komoly takarításokat kellesz véghez vinniük. Az ajtó időnként, abbahagyta a sziszegést. Egy alkalommal, egy kislány érkezése után. A következő felszálló után, újra kezdte. Megkérdeztem a kishölgyet, - mit csináltál vele? Kedvesen az ajtóhoz ment. Mondta: semmit, - és mutatta, hogy megnyomta a nyitó gombot. Az ajtó dacoskodott, nem engedelmeskedett. Időnként pihent az ajtó, nem próbálkozott a bezárással. Megfigyeltem, ha nem nyitják, akkor is újra kezdi ezt a szuszogó hangú záródási próbálkozást. Elindulás után, hatalmas iramban indultunk meg. Ferihegyig 10 perc késést sikerült összehoznunk. A kijelző megszégyenlette magát és a sebességünket nem mutatta. Belátta, hogy ez nem méltó egy IC-hez. Lépten nyomon megálltunk, és jöttek a felszállók. Az ajtó gombját olykor hiába nyomták. Nem nyitott. Én ilyenkor pantomim üzemmódba tettem magam, és eljátszottam, hogy tépjék fel az ajtót. Jól csinálhattam, mert azonnal kapcsoltak az utastársak. Hanem, egyre többen szálltak fel. Az ezzel kapcsolatos élményt még elmeséltem Nektek. Az ajtó bizonyos idő után becsukja magát. Ha ott van valaki, akkor vissza kinyit. Ez lenne a normál üzemmód. De, egy ilyen szegény beteg ajtó, ezt a funkciót nem tudhatja, ezért lökdöste az éppen neki útban lévő személyeket. Azok mérgükben nagyot löktek rajta mire is engedvén az erőszaknak kinyílt. Ment is szépen el egészen addig, míg egy fiúcska nem került elébe. Azt igen szigorúan meglökdöste. Szerencsére nagyobbacska volt már, és elég vaskos ahhoz, hogy az ajtón Ő is lökjön egyet. Szegény ajtó, bánatosan adta meg magát sorsának. Belátta. neki nyílnia kell. A jegyvizsgálónak is problémája volt vele. Mondtam: egy kisebb gyereket odacsukhat. Megoldjuk, válaszolta. Megnyomott egy piros gombot, és a nyitógomb ledjei elaludtak. Az ajtót kézzel kellett nyitni-zárni. Amikor a másik jegyvizsgáló vissza akarta kapcsolni szóltam neki, hogy a kollegája iktatta ki, mert nem működik rendesen. Úgy hagyta. Innentől dög unalom volt az utazás. Talán kétszer kellett elpantomimoznom, hogy húzza kézzel az ajtót. Az utasok szinte mind nyitva hagyták. Hiába no! - a jólét. Az ajtók önműködően záródnak. Örülök, hogy hallgattam a felhívásra, és elmesélhettem Nektek utazási élményeimet. -.appa.

No! Történt, ami történt Veszprémben. Ott Ági kocsijában utaztunk. Az iskola hátsó részénél a garázssornál parkoltunk. Több garázs lett. Az öltöző, ahol valamikor a Bakony-vegyész kézilabdás lányok öltöztek nincs meg. Ott is garázs van. A pálya, amin játszottak, szintén nincs meg. Illetve meg van, de már bitumenes, aminek repedéseiben nő a dudva. Az iskolai dógok után Ági átvitt Minket, meg Icukát a Horváth kertbe. Bizony! – Veszprémben is van. Ági figyelte az időt, és egyszer szólt, hogy induljunk. Nagy búcsúzkodás után elindultunk. Velünk jött Katica, meg a férje. Nekik is megy majd a vonatuk Celldömölk felé.  Itt nagyon helytálló a „majd” használata. Egy óra múlva ment. Mi akkor már robogtunk Budapest székesfőváros Déli pályaudvara felé. Aki úgy gondolja, hogy az ezt megelőző mondatba van némi él, az bele trafált. Megmondom, ahogy van. Minden különösebb információ megosztásra érdemes esemény nélkül érkeztünk meg. Azt kell mondanom, hogy nem volt még sötétség, de részemről, nem láttam hol járunk. Hol állunk meg, és igazából nem is nagyon érdekelt, - minek? Megérkeztünk a Délibe. Metróba le. A Blahánál villamosra szálltunk. Debrecenben tuját mondtunk volna. Tiszteltem annyira a bennszülöttek hagyományát, hogy nem zavarom össze Őket. Az ország lakosságának nagy része, a tujáról meggyőződéssel hiszi, hogy növény. Lám ezzel is tanultatok valamit. A Nyugatiban elhelyezkedtünk egy padon és néztük, egy biztonsági őr meddő próbálkozásait, arra nézve, hogy a sínen átmászókat jobb belátásra bírja. Azokat a peronokat úgy lehetett elérni, hogy lemenni az aluljáróba, és odébb felbújni. Többen lemásztak a magas peronról. Átbukdácsoltak a síneken, és felmásztak a peronra. Volt, aki a figyelmeztetésre visszajött a Mi oldalunkra, és elment az aluljáró felé. Egy fiatalhölgy úgy ment el a biztonsági őr mellett, mint aki nem is érti, mit kiabál az őr, sőt mintha észre sem vette volna az őrt. Az őr felé sem fordult. Felé közeledett az őr, de Ő folyamatosan jobbra tartva fellépett a peronra és elment. Az őr tehetetlenül tárta szét karját. Szélmalomharc volt ez a javából. Nem lökdösheti Őket vissza a sínek közé. Büntetni nem büntethet. Még egy említésre méltó eset volt. Egy öltönyös úr, a peron szélére helyezte a két nagy csomagot. Lelépett a peronról, és kezét felemelve lesegítette a hölgyet. Éppen a csomagokat akarta megfogni, amikor az őr szólt: itt nem lehet átjönni! Az úr felment a peronra. Felsegítette a hölgyet, és a csomagokat megfogva elindultak az aluljáró felé. Most arra gondolhat bárki, hogy csináljanak fából egy átjárót. Nem úgy van az. Hány emberre tervezzék? Arról nem beszélve, hogy nincs ütköző. Mi van? – ha fékhiba miatt túlmegy a vonat. Elviheti emberestől az átjárót. Közben beállt a vonatunk. Az utasok szétszéledése után felszálltunk és elfoglaltuk a helyünk. -.appa.

Ott tartottam, hogy meg kell tudnom, - mikorra álljon elő a hintó? Sím-sutty felhívtam Zsuzsit. Elsőre 3 órát mondott, aztán megfontolta a dolgot és azt mondta: legyen inkább kettőötven. A központos hölgy rögzítette. Nincs semmi dolgunk a kocsi ott lesz. Este azon töprengett Zsuzsa, - mikor keljünk fel? A választás kettőhúszra esett. Volt időnk többszörösen leellenőrizni mindent. Kipakolgattam a kulcsokat, a felesleges igazolványokat. Mentünk le a lépcsőn. Látszott, hogy valami világít. Ott várt a taxi. Csomagtartóba pakoltunk, bár elfért volna mellettünk. Öt perc alatt értünk ki. A csarnokban, olyan tíz körüli hajléktalan üldögélt. Gondoltam, majd bentebb leülünk. Csakhogy nem volt bentebb. Azaz volt, csak leeresztett rácsok zárták el az odajutást. Néztük a kijelzőt. Kettes vágányt írt a Mi sebesvonatunkra. Cirka öt méterre volt tőlünk a kifüggesztett menetrend. Odamentem megnézni, - mit írnak? Visszafordulva látom egy hajléktalan ott áll mosolyogva Zsuzsa mellett, és nézi. Visszamentem, erre a hajléktalan elment. Menjünk ki. Nem akarok itt maradni, - mondta Zsuzsa. Kicsit hűvös volt odaki. A kettes vágányon állt egy szerelvény. Átmentünk, és éppen akkor kapcsolgatták fel a világítást. Kiderült ezzel fogunk menni, így beszálltunk. Nem tudom, - mitől sebes egy ilyen vonat? Szinte mindenütt megáll, ahol megállóhely van. Pest előtt, már ott is álldogál kicsinység ahol nincs is megálló. Szerencsésen megérkeztünk a Nyugatiba. A csarnok le van zárva. Mellette lehet elslisszolni a Nyugati tér felé. Úgy döntöttünk, nem fogunk metrópótló buszozni. Menjünk villamossal a Blaháig. Irány a megálló. Meglepő módon, akik igyekeztek azok a piros lámpa ellenére átmentek az úttesten. Mire Mi, vidéki, jogkövető állampolgárok átmentünk a 6-os villamos elment. Nézelődök a szemecskémmel, ahogy hülye turistákhoz illik. Jött egy, - mondja Zsuzsa. Olyan csendesen lopakodott mellénk, hogy észre sem vettem. Egy 4-es volt, de Nekünk az is jó. Mentünk 4 megállót és leszálltunk. Átmentünk a járdára, és kerestem a metrót. Richtig az ellenkező irányba indultam el. Egy kedves fiatal pár igazított útba. Arra! Ott volt a villamosmegálló végénél, az M betű, de én a járdáknál néztem. Le az aluljáróba. Be a metró lejáróba, ahol meghőkölök. Nem láttam a le irányú mozgó lépcsőt. Érdeklődöm egy ellenőr hölgynél, - merre a lejárat? Mosolyogva mutat a mozgó lépcsőre. Megérkeztünk a Délibe. A vonatunk már ott állt. Felszálltunk. Pont az ajtónál volt a helyünk. Legalább jól látjuk a képernyőt. Kis idő múlva jött egy szőke jegyvizsgáló hölgy, aki bíbelődött a kapcsolószekrénynél. Kis idő múlva a masina bemondja: a következő állomástól vonatpótló-busz szállítja az utasokat. Felpattanok, és érdeklődöm, - Mi van? Semmi, félrebeszél, - nyugtat meg. Aztán mond még valamit a masina, de azt is olybá veszem, hogy félrebeszél megint. Nézegetem az órát. El kellett volna indulnunk. Aztán szép lassan ez is megtörténik, két perc késéssel. Hurrá utazunk!  -.appa.

bujtogat a Cívis IC képernyőjén megjelenő felírat. Én meg hajlok a szóra, és máris osztom. Ne ijedjetek meg. Nem az észt, hanem az élményeket. Az egész úgy kezdődött, hogy meg lett az 50 éves érettségi találkozó időpontja. Az olimpiához, és az Eucharisztikus kongresszushoz hasonlóan, ez is tavaly lett volna esedékes. Láthatjátok, nem kis dologról van szó. Híresztelgettem, hogy nem lesz nagy felhajtás. 11-kor gyülekező a suliban. Beszélgetés, egy osztályteremben. Az igazgató úr kiosztja a gyémánt diplomákat. Utána ebéd, és húz mindenki haza. Ez így roppant egyszerűnek tűnik, de lássuk a történetet. 18.-án elmentem Erikához érdeklődni, hogy másnap reggel, - nem húzná e, ki a fogam? Mondta, hogy sokan vannak előjegyezve, jöjjek hétfőn (lévén péntek állami ünnep). Ez a fogam, már a pandémia előtt is rakoncátlankodott, de akkor abban maradtunk, amíg lehet, tűrök neki. Idén, kb. két hónappal a történtek előtt voltam megbeszélni, - mi a teendő? Húzás. Nagy bátran bele is egyeztem. Mikor nyúlt a tűért, mondtam: nehogy már pénteken húzd ki. Hétvégén nem tudok egy jót enni. Jöjjek, amikor úgy gondolom. Tényleg elég sokára gondoltam úgy, de végül is csak úgy gondoltam. Hétfőn a megbeszélt időben elmentem és beótott. Kimentem zsibbadni az előtérbe. Egy hátsó fogról beszélünk. Különösebben nem zsibbadt, de megszoktam, hogy nem zsibbad el az ember egész feje. Mikor beülök, azt mondja: Gyula ez fájni fog. Az ilyen begyulladt fognál, nem hat úgy az érzéstelenítő. Tényleg tanultunk ilyet az oskolában, hogy a lobgáton, nem mennek át a gyógyszerhatóanyagok. Na, beállítják a széket, Én meg tátom a szám. Nem a technikát csodálva, hanem hogy, hozzáférjen a fogamhoz. Mozgatja, nyomkodja, kis recsegések. Ki is adok néhány hangot. Aztán semmi. Éppen arra gondolok: nem is árt, hogy tart egy kis szünetet. Azt mondja, elém tartva a fogat. Nem is csoda. Nézd, mekkora gennyzacskó van rajta. Vidáman megyek ki a rendelőből. Kint váltunk párszót a hölggyel, akinek szintén húznak. Tavaly októberben volt kovidos. Utána az egész álkapcsa fájt, és már ez a második foga, ami menthetetlen. Beszédközben leesik egy vércsepp. Feltörlöm, egy papírzsepivel és búcsúzom. Mikor beszéltem Zsuzsival elmondtam a foghúzást. Mikor visszajöttünk Veszprémből, akkor mondta el, hogy idegeskedett. Mi lesz, ha begyullad?- ha belázasodok? Szerencsére semmi ilyen nem történt. A jegyünk már megvolt, csak taxit kellett nézni, a hajnali induláshoz. Itt megint csak beigazolódott, hogy ami felkerült az internettre, az ott is marad. Felhívom a legjobban reklámozott társaságot. Asszongya a gépállat, ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Hívom a másikat, ami egy társaság információjával kecsegtet. Azt kérdi: honnan veszem a számot? Van egy régi taxija, de Ő éjjel alszik, és szakad a vonal. A harmadikkal sincs szerencsém. Ők vállalnak éjjeli szállítást is, de aki szokta csinálni, az a fiatalember most nem dolgozik. Mondta, hogy hívjam a 6 egyforma számot. Ott sikeres is voltam. Mondta a hölgy írja is, - mikorra? – és hova? Az nem úgy van, megbeszélem az asszonnyal.  -.appa.