Az eddigi posztokban a pokollal, a gyehenna tüzével foglalkoztam. Aztékok és Maják emberáldozatai. Visszatérek még ezekhez a témákhoz, de most valami békésebb, barátságosabb témát szedek elő. Menjünk a vadtermészetbe.

Azt még nem is írtam, hogy legutóbb az iszapra szórt vízinövény megindult alattam. Azért szórtam oda, hogy ne dagonyázzak, a fél csizmámig merülő iszapban. Szóval szép lassan megindult alattam, az általam megrakott, és nem utolsó sorban biztonságosnak hitt állás. A hegymászók járhatnak így, amikor kicsúsznak, a Mount Everestre menet. Minek mennek oda? –merül fel a kérdés. Dettó ez, az Én esetem is. Minek álltam oda. Szerencsémre a jobb lában szilárd talajon volt, így sikerült kilépnem. Addigra viszont becsapott a csizmámba a víz. Teszem hozzá, nagy szerencsém volt. Ott, közvetlenül a partszélén két méter mélységű víz van. Mondhatni jól zárult az eset. Azt a kis lábfürdőt kibírja az ember.

Nézzük akkor az, az napi történéseket. Ez is az volt, de most szigorún a horgászatra gondoltam. Nagy elhatározásra jutottam. Nem érdekel a halfogás. Fíderezni fogok. Ehhez kerestem is egy megfelelő méretű rövid előkét, ami csali tüskével van szerelve. Sanyi meghegesztette a haltartó rögzítőmet, és adott nekem egy doboz kukoricát. Guru. Minimum öt éve vette. Állandóan ismételt mondása (az óta is) „jövőre már tényleg újra horgászni fogok”. Szerintem van 10 éves ez a csali, de nagyon jó illata van. Kidobálom belőle a megbarnult szemeket és jó lesz ez. Ezzel indítottam, a szembe part előtti nádasnál. Állandó rázogatás látszott a spiccen. Eszik ki az etetőanyagot a kosárból. A folyamatos rezegtetésre azt mondja Seller Sanyi barátom, hogy olyankor a hal ki akarja köpni a horgot. Be kell vágni. Sokadik alkalomra, akasztok is valamit. Egy törpe. Mellé kívülről akadt, és nem a fejébe, így vissza kell dobni, mert így gereblyézésnek számit. A megyei szövetség igazgatójától tudom, hogy a kívülről akadás felülírja azt, hogy az invazív fajokat tilos visszadobni. Kísérletezésbe kezdtem. Teszek fel citromsárga pelletet. Hozzá sem piszkál. Teszek narancssárgát. Azzal fogok egy törpét. Próbálom az Én oldalamat meghorgászni. Úgy értve, hogy amin állok. Nem tudok halat fogni, pedig van kapás. Látom, a meder középen rengeteg buborék jön fel a fenékről. Hüvelykujj, körömnagyságú buborékok. Odadobok. Két esetben érek el nagyon jó, rágörbítős kapást. Egyik sem akad. A horog hegye jó. A környéken mindenbe beleakadt. Utána, már csak kis rezgetések vannak. Feladom. A két törpe 7 deka. Hát Istenkém. Nem vagyok Én húshorgász. Azért úszós szereléket hozhattam volna. Erre mondják: késő bánat, ebgondolat.     -.appa.