-’24.06.27.

Tegnap, még Én magam is meglepődtem. Tényleg elkészítettem a könnyű kristály vegleres szereléket, az 5 méteres Spirál X spiccbotra. Annak idején ezzel a bottal, hihetetlen mennyiségű laposkeszeget és ezüst kárászt fogtam a Kenyérgyári-holtágon. Na de, nem nosztalgiázni szándékozom. Ki kell mondanom, hogy a szerelék eléggé hevenyészett, és átgondolatlan módon lett megvalósítva. 17-es főzsinórra szereltem 15-ös előkével, valamint 12-es fekete horoggal. A méretekkel nincs baj. Az előke hosszával igen. Állóvízi horgászatra készültem. Alapvetően feltolós, felfektetős szereléket készítettem. Ehhez a 25-30 centis előke hosszú. Ez derült ki a gyakorlatban. Elméleti megfontolásom az volt, hogy a hosszú előke szép lassan lebegve süllyed a vízbe. Eddig stimmel is. Csakhogy, ennek van egy olyan következménye, amivel nem számoltam. A hal többnyire nem a fenék felé indult, amit Én merítős kapásként érzékelek, és könnyedén megakasztom a halat. Legtöbb esetben emelős kapást produkáltak. Kezdett kifeküdni az úszó, és fordult valamilyen irányba. Legtöbb esetben a növényzetbe. A két legnagyobb halat így veszítettem el. Kirángattam őket a dzsuvából, de utána kipattant a szájukból a horog. Hiba volt az is, hogy egy viszonylag nagy kapocsra raktam az úszót. Direktbe kellett volna szerelnem, vagy könnyű kapoccsal. Akkor a két ólmot tehettem volna fel, ezáltal érzékenyebbé tudtam volna tenni a rendszert. Legalábbis, most ezt gondolom. A nagy kapocs ugyanis stabilizálta az úszót, és ez által később kezdett eldőlni. Akkor, amikor a hal, már az úszó alján lévő kapcsot is emelte. Volt megint egy feledékenységem. Útközben, amikor átmentem a Keleti hídján eszembe jutott, hogy a lakóelőtér ajtajában van letámasztva az ötös bot. Ez még hagyján. Legalább nem akkor vettem észre, amikor a vízparton már mindent kipakoltam. (Volt olyan. Attila ott maradt a cuccokkal a vízparton). (Később kiderült, cigány sporttársaké volt. Nem tudni merre járhattak). Megfordultam, és hoztam a botot. Az érhez érve láttam, hogy ott áll egy fekete autó. Ablak lehúzva. Gyuszi benn ült a helyén. Hecceltem, hogy elindultam időben, de otthon maradt a bot. Mondta üljek mellé, - de beljebb mentem. Mondtam súlyozni akarok. Félórája jött, - kapás még nem volt. Neki álltam a súlyozásnak. Az egyből látszott, hogy túl van súlyozva. Ez várható is volt, hiszen kapott egy plusz kapcsot. Cserélgettem az ólmokat, míg végre megfelelőnek találtam. Annyit változtattam még, hogy a nagy ólmot (0,4 g) tettem lentre. A hibás működést, ami az előke hosszából adódik már írtam. Az idő egyre borultabb lett. Messziről dörgött az ég. Azt hittem belefutok egy betlibe. Fokozatosan jöttem feljebb. A halak ugyanis a sulymosban, a békalencsés területen forogtak. A veglernek köszönhetően a növényzet szélére tudtam juttatni a szereléket. Időnként diónyi, lazán megnyomott gombóccal etettem. Azt gondolom ennek hatására, kikíváncsiskodtak a növényből. Közel másfél órát horgásztam. Ez alatt fogtam 2 küszt (2 deka), 3 bodorkát (3 deka) és egy 4 dekás sügért. A megfogott 13 e.kárász 71 deka lett. Három e.kárász tudott meglépni, a növényzet szélén. Sok kapás volt, ami nem akadt. Ezt, a sok egy dekásnyi apróságnak tulajdonítom. A lényeg. Módosítanom kell a szereléket. Lehet egy verzió, hogy marad a nagy kapocs, de nagyobb teherbírású kristály veglert teszek fel. Az előke hosszán mindenképpen rövidíteni kell. -.appa.